Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1999 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-08 / 1. szám

Hírek röviden A tervek szerint Bács-Kiskun Me­gye a Dél-Alföld Régió tagja lesz Csongrád és Békés megyék mellett. Az ország közigazgatási reformja már az Európai Unió gyakorlatának és elvárásainak megfelelően zajlik, melynek következtében a jelenlegi 19 megye (plusz Budapest) helyett összesen hét régióra osztják az or­szág területét. A Városgazdálkodási Intézmény ér­tesíti a lakosságot, hogy a fenyőfák elszállítását 1999. január 11-15 kö­zött fogja elvégezni abban az eset­ben, ha azokat kikészítik a szeméttá­rolók mellé. Később a tulajdonosok­nak kell gondoskodiuk a kiszolgált fenyők elszállításáról. *** A képviselő-testület elfogadta váro­sunk költségvetését. Kiskunmajsa várhatóan 1,1 milliárd forintból gaz­dálkodhat majd idén, ami várhatóan emelkedni fog év végéig. A költség­­vetésben szerepel az a 130 millió fo­rint is, melyet a város az egyházi kárpótlásból kap. Az oktatási célra felhasználható öszeg első részéből tavaly elkészült a városi sportcsar­nok és az Arany János iskola új épü­­letszárnya. A fennmaradó rész fel­­használásáról később dönt a testület. *** Egyszeri, 22.950 Ft-os anyasági tá­mogatást kaphatnak azok az édes­anyák, akik terhességük alatt leg­alább négyszer, koraszülés esetén egyszer terhesgondozáson vesznek részt. Az anyasági támogatás alanyi jogon jár minden édesanyának, de kérheti ezt az örökbefogadó szülő is. *** Az oktatási miniszter rendelete sze­rint a középiskolák általános felvé­teli eljárása egy fordulóból áll. A ta­nulók jelentkezési lapját az általános iskola köteles 1999. március 1-jéig a választott iskolának megküldeni. Egy diák legfeljebb 3 helyre jelent­kezhet. *** Az adóhivatal elkezdte postázni az 1998. évi személyijövedelemadó­­bevallási nyomtatványokat, amelyek várhatóan január 20-ig minden érin­tetthez eljutnak - jelentette az APEH. Február 2-március 22-ig az APEH ingyenesen hívható telefon­számot működtet az esetleges kérdé­sek felmerülése érdekében. A zöld telefonszám: 06-80/232-232. 2 AKTUÁLIS az ifjú béke a világra! 1999. január 8. Köszöntlek Köszöntlek újév új világba! Hozz békességet a világra! Terülj, terülj ki, tarka kendő! Add elő kincsed, újesztendő! Ha újesztendő én lehetnék, minden gyermeket úgy szeretnék. Hát ránk köszöntött ez az év is. Az utolsó ebben az évszázad­ban, az utolsó ebben az évezred­ben. Valahogyan most másként hangzik az emberek szájából a jókívánság, valahogyan minden­kiben gondolatok, kérdések fo­galmazódnak meg, s a szilveszte­ri mámor múltával talán egyesek elmélkednek is egy keveset, s alig merik hinni, bizony vége az évezrednek. Igen, minden bizonnyal, akik majd megérik az évezredfordu­lót, hasonlóképp élik át a pillana­tot, a tényt és a valót, hogy jövő Szilveszterkor valami más, vala­mi új kezdődik. Életünkből örök­re eltűnik a XX. század minden szépségével, gyarlóságával. Az örökkévalóság homokóráján az utolsó ezerkilencszázas kezdetű év is lepereg, s jön - a ma még oly idegenül hangzó - 2000. Az ember akarva-akaratlanul gondolkodik, számvetést készít, talán fogadkozik, széttekint a földtekén, hogy mit is lát, mit is visz majd magával a XXI. szá­zadba, aminek a végén majd az akkori emberek - ha csak addig „becsületes terroristák“ fel nem robbantják ezt a planétát - talán hasonló gondolatokkal, de már más problémákkal fordulnak a következő évezredbe. De ne sza­ladjunk ennyire előre, hiszen mi most élünk, mi most kezdjük az évet, a készülődést a Nagy Nap­ra, s bizony van feladat most is bőven. Zaklatott időket élünk! Bármerre is tekintünk a földgo­lyón, mindenfelől csak a moder­mintha tulajdon enyém lenne, a jövendőmet látnám benne. Minden gyermekszív rubint-láda, s egy-egy újév van abba zárva. Új tavasz, új nyár, új jövendő. Szeresd hát őket újesztendő, nizáció, a globalizáció, a tüleke­dés tekint vissza ránk. Ezen a századvég varázsigéi, amiket szajkózunk, amiket megélünk, de a hitünk néha inog bennük. Pedig nem ártana a hit birtokában néha elgondolkodni azon is, vajon he­lyesen cselekedünk-e, amit mi annak vélünk, annak a Valakinek, aki ezt a hatalmas, kezdete és vé­ge nincs világmindenséget moz­gatja?! Mert ha erre is gondol­nánk, talán megrémülve a világ­mindenség mérhetetlen nagysá­gától, s hatalmas magányunktól ebben a végtelen űrben, talán sok mindent másként cseleked­nénk. Mert ha széttekintünk ezen az egyre szennyezettebb, egyre zsúfoltabb és túlterheltebb ezred­végi földgolyónkon, elfog ben­nünket a zűrzavar, az ideiglenes­ség érzése, a lelki- és a létbizony­talanság. Egyszerre, s egymás mellett van meg bennünk egy századvégi nem éppen lelkesítő hangulat és a remény, a csodavá­rás, a félelem és a naiv optimiz­mus, készülődve az emberiség második milleneumára. Egy tény és biztos, élni szeretnénk, s jól, ha lehet, meg békében, s egy­mással békességben. Bizony na­gyon szívesen vennénk, ha a vi­lágon a legintelligensebb lény­nek, valamennyi embernek nem csak a mennyei kenyér utáni vá­gya válna valóra, hanem itt a Föl­dön is meglenne napi kenyere, a szabadsága, a biztonsága, a nyu­galma. Sokan bizton kompro­misszumot kötnének a mennyei és a földi kenyér birtoklását ille­tékes öledben ringasd őket, a jövendőt, a jövendőnket! Hadd nyíljék a szív legszebb álma, (Gazdag Erzsi: Köszöntlek, újév!) tgen, mert az ember gyenge és gyarló, a szabad hit mellett sze­retne jóllakott is lenni. S ha már jóllakott, jöhet a hit, a bizakodás a csodákban, s ha ezek megvan­nak, megvan a szabad lélek, sza­bad a nép, s ők már képesek cso­da dolgokra. Minden bizonnyal sok ember gondolkodik hasonlóképpen, s készül a „nagytakarításra“, mit is vigyen át magával a jövő évez­redbe. Talán még semmi sincs veszve, talán még menthető a bé­ke, a nyugalom, s ha ezek meg­vannak, megvan a jövő. S ha van jövő, van értelme az életnek, hi­szen az élet folytatódhat, a stafé­tát átvehetik a gyermekek, hogy mindent másként talán jobban cselekedjenek, tegyenek, mint mi. S amikor az ember az újév hajnalán, a jövő évezred előszo­bájában magának a legjobbakat kívánja. Megsimogatja a gyer­mekek fejét, annyi gyarlóság mellett mégis a szeretetre, a meg­értésre, a békére, a saját magunk lelki békéjére, a gyermekek jö­vőjét biztosító békére szavaz. S ha ez így van, akkor az új eszten­dő ölében ringatja a jövendőt, a nagy napon majd velünk lesz a legszebb álom, s az ifjú és az if­júság békéje köszönt majd a vi­lágra. Ezen gondolatokkal kívánok valamennyiünknek, tevékeny, boldog új esztendőt. Erőt, kitar­tást és nagyon jó egészséget! 1999. év hajnalán Kiss Károly polgármester »KUMAJSA * • * § ujev!

Next