Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 2000 (13. évfolyam, 1-51. szám)
2000-10-20 / 42. szám
MILLENNIUMI OLDALAK 2000/7 - Sok szeretettel köszöntjük a Talentum nevű iskolaújság és az Új Kun- Majsa hetilap nevében. Közeledik október 23-a, a magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepe. Gergely bácsi hogyan készül erre a napra? - Tulajdonképpen ebben az időszakban kell több meghívásnak eleget tennem. Például 22-én Gödöllőre megyek, másnap itthon, Kiskunmajsán tartok beszédet. Aznap délben már a Corvin közben kell megjelennem. Úgyhogy az itthoni ünnepség után azonnal ülök az autóban, s irány Budapest. Ez az érdeklődés a téma, s személyem iránt egészen november 6-ig tart. - Hogyan tudná felidézni azokat a napokat, amikor a nemzet lerázta magáról a kommunizmus bilincseit? - Azt az eufórikus állapotot, ami az embereken úrrá lett, nehéz szavakba foglalni. Lehetetlen. Sokan úgy próbálják az eseményeket értelmezni, hogy a forradalmat leverték az oroszok. Ez az állítás nem igaz. Maga a forradalom október 23-án kezdődött és 28-án győzött. Bizonyíték erre, hogy a munkástanácsokat és a forradalmi bizottságokat ekkor kezdték szervezni, valamint a nemzetőrséget is megalapították. Ezek a forradalom győzelme után történtek. A szabadságharc november 4-én kezdődött. Ezt verték le az oroszok. A két folyamatot el kell választani egymástól. Az első szakasz az sikeres volt, a második szakasz fulladt kudarcba. Ennek oka az orosz hadsereg hatalmas túlerejében kereshető. S nem elhanyagolandó tény az sem, hogy a legmodernebb tankjukat vonultatták fel a kicsiny magyar hadsereg ellen. Ez az akkori amerikai hadseregnek lett volna méltó kihívás! A Corvin közben harcolók életkora nem érte el a 18. életévet, azaz szinte gyerekek ellen harcoltak az oroszok. Ezért szoktam meghatódni, ha ilyen korú fiatalokat látok. Nem lehet elfelejteni azokat, akik ilyen fiatalon életüket adták a hazáért, a magyar szabadságért. - Önre a történelem mindig a Corvin közi parancsnokként fog emlékezni. Hogyan zajlottak a Corvin közi küzdelmek? - Engem október 30-án választottak meg főparancsnoknak a forradalom győzelme után. Választás azért volt, mert kellett valaki, aki koordinálja, szervezi a feladatokat. Cél az volt, hogy addig küzdünk, amíg egy orosz katona is van még magyar földön. A forradalom idején nem volt parancsnok. Talán 15 vagy 20 csoport tevékenykedett a Corvin közben. Mindnek volt egy vezetője, akit a többiek elfogadtak, akiben bíztak. De ez belülről szerveződött. Akkor és ott mindenki tudta, hogy mi a cél, hogy mi helyes. Nem kellett igazán parancsolgatni. Részt vettek ott a harcokban 13-14 éves diákok, akiket hasztalan próbáltunk hazaküldeni. Ők úgy vélekedtek, hogy kötelességük védeni a hazát. Nehéz beszélni ezekről az érzésekről. A hősiességet nehéz szavakba önteni. 1993-ban megnyitottak egyes szovjet katonai levéltárakat. Két magyar történész kiment ezeket kutatni. Ebből származik a következő adat: ,A 33. gépesített gárda hadosztálya 25-én Temesvárról jött fel Budapestre. Ezek voltak, akik az Üllői úton és a Nagykörúton a Corvin közben küzdő pesti srácoktól megsemmisítő vereséget szenvedtek. “ Azóta megérdeklődtem, hogy egy akkori szovjet hadosztály 10.000 és 12.000 fő között mozgott. Ezzel szemben a corvinisták lehettek vagy 700-800-an. S ezek a fiatalkorúak harcoltak ilyen eredményesen a szovjetek ellen. Jelcin első amerikai útja során egyik alkalommal kijelentette, hogy a kommunizmus hanyatlása 1956- ban Budapesten kezdődött el. E szerint a magyar ifjúság akkor nemcsak a magyar, hanem a világtörténelem számára is fontos tettet hajtott végre. Véleményem szerint a mai hivatalos szervek nem értékelik megfelelően az akkori eseményeket. Miből gondolom ezt? Hát abból, hogy kértünk támogatást a múzeum számára. Először elutasították, majd miután nyomatékosan is kértem, akkor adtak helyet a kérelemnek. Bár ez a segítség nem személyesen nekem kell. Szeretnék egy 70-75 főt befogadó ifjúsági tábort létrehozni a múzeum mellett. Nem lesz könnyű, de tudom, hogy sikerülni fog. A múzeumot is nehezen hoztam létre, de sikerült. S milyen szép lett. Nagyon büszke vagyok rá. Sajnos Kiskunmajsától sem kaptam sok segítséget. Ez az épület valaha római katolikus elemi népiskola volt, ami 1925-ben épült. A falon egy márványtábla emlékezik meg erről, valamint a 15 tanítóról, akik itt tanítottak. Kértem, hogy miután ez Kiskunmajsa történelméhez kapcsolódik, térítsék meg a tábla árát. Ennyit sem segítettek. Kár. - Mit szeretne üzenni a mai ifjúságnak? - Legyetek nagyon büszkék arra, hogy magyarok vagytok. Egy olyan nemzetnek vagytok a gyermekei, akik okkal vallhatják magukat büszkének. Egyre fogy a magyar nemzet. De kicsiny létszámunkhoz viszonyítva igen komoly eredményeket könyvelhetünk el magunknak. Hiszen számtalan neves tudóst, szakembert adtunk a nagyvilágnak. Látjátok az olimpián is derekasan helytálltunk! Sokszor felteszem magamban a kérdést: azok a gyerekek vajon hiába haltak meg? Én nem hiszem. Kár, hogy most egyesek úgy akarják láttatni az eseményeket, mintha a kommunizmus megjavítása lett volna a cél. A kommunizmust mi 1956-ban el akartuk söpörni.Ez az igazság. Péntek Ágnes Sandó Alexandra Kovács Melinda JOBBÁGY KÁROLY A rádió mellett Rólunk beszélnek minden nyelven sikong az éter és csodál: „Dávid harcol Góliát ellen“ fiatalok, még alig éltek s füttyögő golyók hangja közt támadnak neki a pribéknek Nem akartunk híresek lenni, ilyen áron meg semmiképp, hisz bánatunk már végtelennyi, de nekünk mindig az jutott, hogy világ minket csodáljon s fiaink kapják a golyót. Kint ágyú szól, gyors lövés pattan, a falról Petőfi figyel, ahogy járkálok egymagamban, így járkált ő is átkozódva „Európa újra csendes...“ O! csak minket húz a sors kardba, csak minket ös száz év után is ugyanaz, aki hajdan ölt, hogy hányan hullunk? - sose számít. Népmilliók aggódva nézik, hányan indulnak halni még? S küldi a nép ifjú vitézit. Mások csodálják bátroságunk mi meg naponta meghalunk, dzsida, golyó veri át hátunk, de megmutatjuk a világnak, hogy mikor mindenki lapul s csak a rádiók kiabálnak, mint akinek már mindenképpen minden mindegy, hát Életet adunk Szabadságért cserébe. És ha a Sors minket így büntet, mert hogy tűrtük tíz éven át, felmutatjuk véres fejünket. S tudjuk, hogy mindent megbocsát. Budapest, 1956. október 29. Interjú Pongrátz Gergellyel, a Corvin-köz parancsnokával Pongrátz Gergely és harcostársai az ‘56-os múzeum megnyitóján.