Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 2009 (22. évfolyam, 1-52. szám)

2009-01-02 / 1. szám

4 2009. január 2. Szemléletváltás nélkül elhal a majsai idegenforgalom (Folytatás a harmadik oldalról) A partnerség nyilván csak akkor működhet, ha látják, mire fordítják az idegenforgalmi bevételeket, és ez megmutatkozik abban is, hogy idő­vel több turista jön Kiskunmajsára, újabb turisztikai vállalkozások je­lennek meg. Ehhez elengedhetetlen a marketing. Zalakaroson mennyit fordítanak rá? Dl: 45 millió forintból gazdálkodik az ottani turisztikai iroda - szemben a majsai 5 millió forinttal. Óriási a lemaradás, ezt próbálta az önkor­mányzat a TDM pályázathoz csat­lakozással pótolni, amellyel így évente 13 millió forint kötelezettsé­get vállal a TDM alapú idegenfor­galom kialakításáért. Még így is hatalmas marad a kü­lönbség, különösen úgy, hogy az önkormányzatnak nem egyértelmű szándéka ez a jellegű fejlesztés: több képviselő bizonytalan a TDM pályázatban, de van, aki egyenesen a Tourinform Iroda bezárását kéri már hónapok óta. Van más alterna­tívája az idegenforgalmi fejleszté­seknek? Dl: Minden fejlesztési lehetőséget meg kell ragadni. És minden inf­rastrukturális fejlesztést el kell vé­gezni, ami a vendégek komfortér­zetét szolgálja. Ilyen például a ke­rékpárút kivilágítása, hogy csak a legutóbbi pályázati lehetőséget em­lítsem. De az infrastruktúrán kívül a programokat is kell fejleszteni. Én ezt értem, de a fejlesztéseket ta­lán más úton is meg lehet valósíta­ni, mint a Tourinform Iroda vagy a TDM hálózat, legalábbis erre lehet következtetni néhány képviselő hoz­záállásából, nem? Mi lehet az al­ternatív megoldás? Dl: Nincs alternatív megoldás, ezt a szerkezeti egységet, a fejlesztést, az idegenforgalom szereplői közöt­ti együttműködést, kiegészülve az önkormányzattal, kell felépíteni a TDM pályázaton keresztül. Az al­ternatív megoldások, amelyek kö­zül választani lehet, máshol jelent­keznek: vagy fejlesztünk és befek­tetünk az idegenforgalomba, vagy bezárjuk a Tourinform Irodát, vis­­­szalépünk a TDM pályázatból, ahogy ezt az ön által említett né­hány képviselő javasolta, és elfe­lejtjük az idegenforgalmat. Említette a programok szervezését, nyilván a zalakarosi tapasztalatok­ra alapozva. Ott hogyan próbálják a turizmus szolgálatába állítani a települési programokat? Dl: A nyári programokat, amelyek kimondottan a vendégeknek szól­nak, a turisztikai iroda szervezi, ko­ordinálja, külön büdzséből. Ez el van különítve, illetve bele van épít­ve abba a 45 millió forintba, amely az iroda működésére és a marke­tingre szolgál. Érdekes amit mond, mert ugyan Kiskunmajsa is megpróbálkozott az elmúlt két évben a nyári progra­mokkal, csak éppen mindig azt hangsúlyozva, hogy mennyire költ­ségtakarékosan, mintha arra lenne büszke, hogy milyen kis költségve­téssel is meg lehet valósítani prog­ramokat. Csakhát a kis költségveté­sű, ennélfogva szerény érdeklődést kiváltó programokra, azok is szinte marketing nélkül, nem fognak az emberek ideutazni. Mintha még mindig az a szemlélet uralkodna, hogy a nyári program kidobott pénz, s minél kevesebbe kerül, an­nál több marad szociális juttatá­sokra. Holott ez egyáltalán nem igaz, csak a helyi politikai elit szo­ciális demagógián nyugvó gondol­kodásmódja. De: így van, ez egy nagyon rossz szemlélet, ami régi jelenség a majsai közgondolkodásban. Sze­rencsére azért a programok költség­­vetése egyre inkább növekszik, hi­szen a polgármester preferálja az erre vonatkozó brüsszeli pályázato­kat. A közös sikerhez azonban szélesebb összefogás kell. Ez lenne a TDM. Az interjú elkészítése után került kezünkbe a Magyar Nemzet de­cember 27-én megjelent száma, amelyben egy - szintén­­ - érdekes interjú volt olvasható Nagyvázsony polgármesterével, Fábry Szabolc­­­csal. Az ő neve talán onnan lehet ismerős, hogy október 23-án össze­találkozott Gyurcsány Ferenccel a temetőben, és ha már találkoztak, megkérdezte tőle, ő miért nem ak­kor járt emlékezni, amikor ezt az államhatalom nem nagyon díjazta, és lovas rendőrökkel zavarta szét a kegyeletüket lerovókat. Ez témánk, az idegenforgalom szempontjából egy mellékes szál, ami mégis fon­tos: megmutatja, hogy egy szóki­mondó emberről van szó, aki nem beszél mellé - ez kiderül egyébként a Magyar Nemzetben közölt be­szélgetésből is. Nos, ez a szókimondó, jobbol­dali kötődésű polgármester ugyan­arról beszél, amit a városi küldött­ség Zalakaroson megtapasztalt, s amit szeretne Kiskunmajsán is megvalósítani: kitörési pontként kezelni az idegenforgalmat, rendez­vényekkel, programokkal felhívni a városra a figyelmet, növelni az ide­­genforgalmiadó-bevételeket, így vall erről a nagyvázsonyi polgár­­mester: "Oda kell figyelni a dolgokra. Korábban nem volt precízen vezet­ve a nyilvántartás, akadt olyan ven­dégfogadó, amelyik nem is tudta, hogy ez létezik, és ezt a vendégtől kell elkérni. Két évvel ezelőtt há­rom-négy család foglalkozott falu­turizmussal a településen, ma húsz fölött van azoknak a száma, akik vendégeket fogadnak. Rájöttek, hogy a rendezvényeink vonzzák a látogatókat, és azok szívesen alsza­nak a faluban, ha van hol. 2004- ben visszakaptuk a Kinizsi várat, tavaly hatvanezer fizetővendég jött el megnézni, és a várkapitány sze­rint ezzel elértük a maximális láto­gatószámot. " Nem véletlen, hogy a kiskun­­majsai, nagyvázsonyi, zalakarosi elképzelések ugyanabba az irányba mutatnak. Csakhogy, ameddig a többi település már elindult az ide­genforgalom kiaknázásának útján, Kiskunmajsán még mindig arról van szó, hogy a város szüntesse meg az egyébként szánalmas költ­ségvetéssel működtetett idegenfor­galmi irodáját. S hogy miért? Csak­ Csapó Árpád „ Olyan érték a magyar ember szemében, amit meg kell osztani A Kiskunmajsai Napsugár Óvoda fornaterme december elseje után átalakult egy kisebb múzeummá, amely december 20-ig várta az ide látogatókat. Az ideiglenes múze­umban szépen kidolgozott erdélyi bútorokat csodálhattunk meg. Az alkotásokat id. Wegrosta Gyu­la készítette, aki eredetileg elis­mert cukrász volt Gyulán, ahol 2005-ig élt és alkotott. A művész erdélyi kötődése látszik a munká­in. Ámulatba ejtő élmény végig­nézni ezeknek a parányi bútorok­nak a precíz kidolgozását, ame­lyek torockói, vásárosneményi, doroszlói és Csíkszeredai bútoro­kat mutatnak be. Aki itt járt, az tudhatta és érezhette, hogy milyen varázslatos hatásuk van ezeknek az apró kincseknek, amelyek az eredeti bútorok kicsinyített másai. A kiállítást nagyrészt az óvodások és a szülők tekintették meg, azon­ban, aki valamilyen oknál fogva nem tudott eljutni rá, az később is megcsodálhatja. Január 5-étől át­költözik a kiállítás a Művelődési Házba, ami január 9-től id. Wegrosta Gyula cukrászmakett­jeivel egészül ki. Haller Orsolya

Next