Kunszentmárton - Kunszenti Hírek, 1992 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

1­992. március ~J­unizenti ^Á­ íreli SERES KATALIN: \ pusztai vadét /Harmadik közlemény/­­ Pünkösdi bál | L....................................................................................................................................................................................! Pünkösd ünnepe van . Szép meleg napsütéses nyári reggel. A túri határ felől kocsizörgés hallatszik. Nemsoká feltűnik a kis sárga könnyű kocsi, két szép lipicai tánclépésben kanyarodik a határdűlőről az országútra. Seresék hajtanak. Elől a két fiatal, Péter és Bá­lint, hátul az öregek feszítenek. Nagy kalapemeléssel köszöntik a Gergulics család udvaron várakozó tagjait. Ná­luk is készen van a kocsi az indulásra. A két nagylány soros most menni, anyjuk otthon marad. Nem hagyhatja beteg férjét. A lányok kicsinosítják magukat, a két nagylány a kisebbeket öltöztetni. Készülnek a templomba ők is. A dűlőföldekről innen is, onnan is kigördül egy-egy kocsi fényes szer­számú gondozott lovakkal. A község templomterén kifogják a lovakat, megkötik a kocsi hátuljához, a sarog­­lyához, és azok vígan ropogtatják a friss szénát. A templom magas dombon van. Ré­gen egy csárda volt a helyén, a híres fekete halmi csárda. Most egy kedves kis templom, mely tiszta időben 9 km­­re is kifehérlik a pusztában. A temp­lom körül külön csoportosulnak a lá­nyok, külön a legények. A férfiak is el­őbb benéznek a ’’német asszonyhoz”, a kiskocsmába, hogy egy fröccsel le­mossák az út porát. Beharangozáskor elfoglalják a helyüket. Az első padban az elöljáróság, a jegyző, orvos, tanító családok. A baloldali padokban he­lyezkednek el a fiatal és idős asszo­nyok, a lányok a padok végénél állnak. A legények a kóruson foglalnak he­lyet. Katiéknak Anton volt a kocsijuk. Szelíd lelkű fogoly, ő is a hátsó oszlop­nál imádkozik az anyanyelvén. Hiszen hallja azt a jó Isten, talán azt kéri, se­gítse a hazájába. Szeme az imádkozó lányok soraiban Katit keresi. Meg is találja. Nem is sejti, hogy egy sötét, tü­zes szempár is arra a szemlesütve imádkozó lányra tapad. Megkezdődik az ünnepi mise. Ma­gas fiatal, erőteljes pap hirdeti az Isten igéjét. A Szentlélek tüzéről beszélt, mely a lelkeket lángra tudja lobbanta­­ni és csodás dolgokat tudnak művelni általa. Mise végén kifelé sorakoznak a hí­vek. A gyerekek hangosan csatlakoz­nak a szülőkhöz, hozzátartozókhoz. Péter a lépcső alján megáll és fürkész­ve nézi az elhaladókat. Katinak is erre kell jönnie. Nemsoká előtte akar elha­ladni a fiatal lány. Péter megemeli a kalapját. Mindig komoly arcán most különös lágyság suhan végig. Kati egy percre megáll. Kreol arca egy kissé el­pirosodik ahogy a legény megszólítja. - Kati, délután eljössz-e­ a kaszinói bálra? A lány ráemeli sötét mély tekinte­tét. Szelíden válaszol: - Talán...ha édesanyám elenged. - Szeretnék ott neked valamit mon­dani - mondja Péter csendesen..Majd elkíséri a lányt a kocsiig. Ott elköszön­nek. Anton befogja a lovakat. Jól meg­nézi a zömök barna legényt. Csak nem ez a­ legény tart igényt Katira? Belül nyugtalanság vesz rajta erőt. Külöm­­bet érdemel - állapítja meg magában. Bár nem ismeri közelebbről, de szo­rongó sejtés fogja el. Nem hiszem, hogy boldoggá tudja tenni - töpreng magában..Kati hangja riasztja fel. - Igyekezzen, Anton, édesanyám meghagyta, hogy siessünk haza. Anton magához tér a töprengésből és gyorsan felveti az istrángot, elin­dulnak. Hosszú kocsisor gördül ki a templomtérről, lehet úgy 15-20 körül. Az ilyen nagy ünnepeket megülik a ta­nyai dolgozó népek is. Pihenni is kell. Anton lépésben hajt. Könnyen gurul a könnyű kis cséza. Hangos lódobogás hallatszik mögöttük. A másik kocsi el­őz, tüzes fekete lovak repülnek el mel­lettük. Anton megismeri őket. Hety­kén emelik a kalapjukat. Antonban felgyülemlik valami. Az előző kocsi a fejébe hajtja a vért. A lovak közé csap és szorítja az előző kocsit, szinte a sa­­rogjába döf a rúddal. A lányok megle­pődnek. Ezt még nem látták Antontól. Mi lelheti ? Repül a két kocsi, kilomé­tereket hagyva el. Anton szorítja az el­őző kocsit, folyik a néma küzdelem, egész a keresztig. Ott Anton hirtelen behajt a gyepre. A kocsiról Péter az öklét rázza feléje: - Megállj, te rühes kocsis ! Anton megvető pillantás vet utánuk. A lovak kissé megizzadtak a vágtában. Anton ledörzsöli őket csutával, s úgy vezeti a hőrösre a nyári jászolhoz. Az ebéd már az asztalon gőzölög. A két nagyobb lány a konyhába igyeke­zik anyjukat kikeríteni, nagy megbe­szélni valójuk van. - Hát, ti mit álltok, mint valami fa­szent? - kérdi anyjuk a szobából ki­jö­vet. - Édesanyám - kezdi Kati -, a kaszi­nói bálra szeretnénk elkereszkedni. Anyjuk komolyan maga elé néz. Soká­ig néma csend. Majd csendesen, szinte magának beszél. - Nem szívesen, mert mikor apátok is így van. Dehát ki lesz a gardemama? - Majd szólunk keresztmamának - mondja Mari.- Emilka is biztosan el­jön. Keresztmamájuk a Szomszéd nagy­gazda felesége, K. Kovács Antalné, de a közismert nyelven Kanászné. A gaz­daságuk nagyobb, mint a Gergulicsé­­ké, kb. 100 hold földjük van és két gyermekük Józsi és Emilka. Az as­­­szony elmélázik: - Nem bánom, no, így megengedem, de vigyázzatok magatokra! Ebéd után a nagylányok átmennek, hogy megkérjék keresztanyjukat gar­­denak. Emilka már a haját sütögeti, a rózsaszín ruha jól áll halvány keskeny arcához. - Hát, ti még nem készültök? - De igen csak szeretnénk kereszt­­mamát megkérni, hogy vállaljon min­ket.­­ Már hogyne vállalnálak, még el is adlak benneteket, csak siessetek, ké­szüljetek, bemegyünk értetek. A két lány elköszönt és megkön­­­nyebbülten siettek haza. Kati feltette újra koszorúba a haját. Bogárfekete haja mint sötét párta övezte fejét. Ma­ri ugyanígy tette a haját. Kati sötét drapp ruhát vett fel. Nagyon egyszerű volt. Féllábszárig érte . Komoly volt magatartása is. Marin sötétrózsaszín ruha volt. Jól állt sötétszőke hajához és kék szeméhez. Elindulás előtt még volt idő. Nem cicomázkodtak, hamar készen lettek. Anyjuk Katit félrehívta a kertbe. A lány szorongó szívvel kö­vette anyját.. - lányom ! - mondta nagyon komo­lyan.- Lehet, hogy ez a bál eldönti jö­vendő sorsodat, hiszen már eladólány vagy, a stafirung is elkészítve. Tudom, hogy ilyenkor van a párválasztás a pünkösdi bálon. Majd keményen sze­mébe nézett­. De jól gondold meg, lá­nyom, ki lesz aki hazakísér, akinek a kíséretét elfogadod. Nem akarom, hogy választásodat örökre megbánd. Kati némán hallgatta anyját. Hal­kan válaszolt: - Ha lesz aki hazakísér, édesanyám majd megmondja, megfelel-e? - Jól van, menj Isten hírével. /Folytatás a következő oldalon/

Next