Kunszentmárton - Kunszenti Hírek, 1992 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
1992. március ~Junizenti ^Á íreli SERES KATALIN: \ pusztai vadét /Harmadik közlemény/ Pünkösdi bál | L....................................................................................................................................................................................! Pünkösd ünnepe van . Szép meleg napsütéses nyári reggel. A túri határ felől kocsizörgés hallatszik. Nemsoká feltűnik a kis sárga könnyű kocsi, két szép lipicai tánclépésben kanyarodik a határdűlőről az országútra. Seresék hajtanak. Elől a két fiatal, Péter és Bálint, hátul az öregek feszítenek. Nagy kalapemeléssel köszöntik a Gergulics család udvaron várakozó tagjait. Náluk is készen van a kocsi az indulásra. A két nagylány soros most menni, anyjuk otthon marad. Nem hagyhatja beteg férjét. A lányok kicsinosítják magukat, a két nagylány a kisebbeket öltöztetni. Készülnek a templomba ők is. A dűlőföldekről innen is, onnan is kigördül egy-egy kocsi fényes szerszámú gondozott lovakkal. A község templomterén kifogják a lovakat, megkötik a kocsi hátuljához, a saroglyához, és azok vígan ropogtatják a friss szénát. A templom magas dombon van. Régen egy csárda volt a helyén, a híres fekete halmi csárda. Most egy kedves kis templom, mely tiszta időben 9 kmre is kifehérlik a pusztában. A templom körül külön csoportosulnak a lányok, külön a legények. A férfiak is előbb benéznek a ’’német asszonyhoz”, a kiskocsmába, hogy egy fröccsel lemossák az út porát. Beharangozáskor elfoglalják a helyüket. Az első padban az elöljáróság, a jegyző, orvos, tanító családok. A baloldali padokban helyezkednek el a fiatal és idős asszonyok, a lányok a padok végénél állnak. A legények a kóruson foglalnak helyet. Katiéknak Anton volt a kocsijuk. Szelíd lelkű fogoly, ő is a hátsó oszlopnál imádkozik az anyanyelvén. Hiszen hallja azt a jó Isten, talán azt kéri, segítse a hazájába. Szeme az imádkozó lányok soraiban Katit keresi. Meg is találja. Nem is sejti, hogy egy sötét, tüzes szempár is arra a szemlesütve imádkozó lányra tapad. Megkezdődik az ünnepi mise. Magas fiatal, erőteljes pap hirdeti az Isten igéjét. A Szentlélek tüzéről beszélt, mely a lelkeket lángra tudja lobbantani és csodás dolgokat tudnak művelni általa. Mise végén kifelé sorakoznak a hívek. A gyerekek hangosan csatlakoznak a szülőkhöz, hozzátartozókhoz. Péter a lépcső alján megáll és fürkészve nézi az elhaladókat. Katinak is erre kell jönnie. Nemsoká előtte akar elhaladni a fiatal lány. Péter megemeli a kalapját. Mindig komoly arcán most különös lágyság suhan végig. Kati egy percre megáll. Kreol arca egy kissé elpirosodik ahogy a legény megszólítja. - Kati, délután eljössz-e a kaszinói bálra? A lány ráemeli sötét mély tekintetét. Szelíden válaszol: - Talán...ha édesanyám elenged. - Szeretnék ott neked valamit mondani - mondja Péter csendesen..Majd elkíséri a lányt a kocsiig. Ott elköszönnek. Anton befogja a lovakat. Jól megnézi a zömök barna legényt. Csak nem ez a legény tart igényt Katira? Belül nyugtalanság vesz rajta erőt. Külömbet érdemel - állapítja meg magában. Bár nem ismeri közelebbről, de szorongó sejtés fogja el. Nem hiszem, hogy boldoggá tudja tenni - töpreng magában..Kati hangja riasztja fel. - Igyekezzen, Anton, édesanyám meghagyta, hogy siessünk haza. Anton magához tér a töprengésből és gyorsan felveti az istrángot, elindulnak. Hosszú kocsisor gördül ki a templomtérről, lehet úgy 15-20 körül. Az ilyen nagy ünnepeket megülik a tanyai dolgozó népek is. Pihenni is kell. Anton lépésben hajt. Könnyen gurul a könnyű kis cséza. Hangos lódobogás hallatszik mögöttük. A másik kocsi előz, tüzes fekete lovak repülnek el mellettük. Anton megismeri őket. Hetykén emelik a kalapjukat. Antonban felgyülemlik valami. Az előző kocsi a fejébe hajtja a vért. A lovak közé csap és szorítja az előző kocsit, szinte a sarogjába döf a rúddal. A lányok meglepődnek. Ezt még nem látták Antontól. Mi lelheti ? Repül a két kocsi, kilométereket hagyva el. Anton szorítja az előző kocsit, folyik a néma küzdelem, egész a keresztig. Ott Anton hirtelen behajt a gyepre. A kocsiról Péter az öklét rázza feléje: - Megállj, te rühes kocsis ! Anton megvető pillantás vet utánuk. A lovak kissé megizzadtak a vágtában. Anton ledörzsöli őket csutával, s úgy vezeti a hőrösre a nyári jászolhoz. Az ebéd már az asztalon gőzölög. A két nagyobb lány a konyhába igyekezik anyjukat kikeríteni, nagy megbeszélni valójuk van. - Hát, ti mit álltok, mint valami faszent? - kérdi anyjuk a szobából kijövet. - Édesanyám - kezdi Kati -, a kaszinói bálra szeretnénk elkereszkedni. Anyjuk komolyan maga elé néz. Sokáig néma csend. Majd csendesen, szinte magának beszél. - Nem szívesen, mert mikor apátok is így van. Dehát ki lesz a gardemama? - Majd szólunk keresztmamának - mondja Mari.- Emilka is biztosan eljön. Keresztmamájuk a Szomszéd nagygazda felesége, K. Kovács Antalné, de a közismert nyelven Kanászné. A gazdaságuk nagyobb, mint a Gergulicséké, kb. 100 hold földjük van és két gyermekük Józsi és Emilka. Az asszony elmélázik: - Nem bánom, no, így megengedem, de vigyázzatok magatokra! Ebéd után a nagylányok átmennek, hogy megkérjék keresztanyjukat gardenak. Emilka már a haját sütögeti, a rózsaszín ruha jól áll halvány keskeny arcához. - Hát, ti még nem készültök? - De igen csak szeretnénk keresztmamát megkérni, hogy vállaljon minket. Már hogyne vállalnálak, még el is adlak benneteket, csak siessetek, készüljetek, bemegyünk értetek. A két lány elköszönt és megkönnyebbülten siettek haza. Kati feltette újra koszorúba a haját. Bogárfekete haja mint sötét párta övezte fejét. Mari ugyanígy tette a haját. Kati sötét drapp ruhát vett fel. Nagyon egyszerű volt. Féllábszárig érte . Komoly volt magatartása is. Marin sötétrózsaszín ruha volt. Jól állt sötétszőke hajához és kék szeméhez. Elindulás előtt még volt idő. Nem cicomázkodtak, hamar készen lettek. Anyjuk Katit félrehívta a kertbe. A lány szorongó szívvel követte anyját.. - lányom ! - mondta nagyon komolyan.- Lehet, hogy ez a bál eldönti jövendő sorsodat, hiszen már eladólány vagy, a stafirung is elkészítve. Tudom, hogy ilyenkor van a párválasztás a pünkösdi bálon. Majd keményen szemébe nézett. De jól gondold meg, lányom, ki lesz aki hazakísér, akinek a kíséretét elfogadod. Nem akarom, hogy választásodat örökre megbánd. Kati némán hallgatta anyját. Halkan válaszolt: - Ha lesz aki hazakísér, édesanyám majd megmondja, megfelel-e? - Jól van, menj Isten hírével. /Folytatás a következő oldalon/