Lőrinci - Lőrinci Hírei, 1998 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1998-02-01 / 1. szám
A mi büszke várunk Réges-rég volt, midőn bezsupáltak. Történelmi idők jártak akkoriban: meghalt Brezsnyev, Reagen az MX-ekkel kacérkodott, az itthoni boltok polcain pedig a borsodi és kőbányai világosok palackjai mellett feltűntek a Tuborgok is. Nem sokkal később az oroszok lelőttek egy koreai utasszállítót, Andropov is a Kreml tövébe került, egy doboz Szimfóniának 9,60-ra emelték az árát, s eldőlt, hogy a Los Angeles-i olimpiát magyar sportolók nélkül rendezik meg. A rádióban naponta negyvenszer hallgathattuk Nenát, amint 99 luftballonról énekelt, meg a Honeckert gúnyoló Pankow-i vonat című dalt, a közeli osztrák adók - számunkra tiltott gyümölcsnek számító - slágerét. Egy másik német banda valami „brutto nazional produkt”-ról gajdolt. Mit tudtuk mi Európa fészerében, mifene is az, hogy össznemzeti termék, a GDP-ről már nem is beszélve. Történelmi idők voltak ... Akkor még messzire vitték a bakát: örült a szerencsétlen sivár regruta, ha megúszta Boldoggal, Gombossal, esetleg Egerrel. A többségnek - a „hátszéllel” nem rendelkező Heves megyeieknek - maradt a Dunántúl. Engem Győrbe vezényelt a Jóisten. Bizonyára büntetni akart valamiért, azért mérte rám az első lépcsőben is elitnek számító - értsd: a jó értelemben vett lezserséget még hírből sem ismerő - alakulatot. Magam is letettem az esküt, a szocreál átokkal a végén, miszerint ha fogadalmamat megszegem, sújtson a Népköztársaság törvénye és dolgozó népünk megvetése. Ott, a kisalföldi laktanyában mindenféle bajtárssal összehozott a sors. Akadt, aki Szatmárból jött, s kikérte magának a „tirpák” titulust. Aztán voltak igazi szabolcsiak is, hogy mást ne mondjak, a jószívű, de kandidátusnak aligha alkalmas Hamza Jancsi. Továbbá sok büszke helyi sváb, megannyi Szilbek, Roncsik, Mitring nevezetű, akik nem abálták, hanem kövesztették a szalonnát, s mindent elkövettek, hogy naponta kimenőt kapjanak a mi rovásunkra. Velünk együtt hordta az angyalbőrt a káposztás vecsési, a raccsoló pesti, a méhkeréki román. Még egy szürke bőrű mecseki fiú is szolgált a zászlóaljban, bizonyos Karika Elemér, aki egyszer berúgva részletezte, hányféleképpen készíthető el az ürgehús. Mindegyikük hallott már a selypi cukorgyárról. Tari Ottó A Kinizsi ifjú labdarúgóiért A Selypi Kinizsi vezetősége, a „Lőrinci Kultúrájáért és Sportjáért” Alapítvány, valamint a Lőrinci Híres felhívással fordul a település valamennyi sportszerető lakójához ifjú labdarúgóink megsegítése érdekében. Serdülő és ifjú korú labdarúgóink nehéz helyzetbe kerültek azáltal, hogy az idők során felszerelésük elhasználódott. A szükséges eszközök - cipő, mez, nadrág, tréningruha - beszerzéséhez keresünk adakozni szándékozó helybélieket. A felajánlásoknak köszönhetően gyermekeinknek megyénk más részein sem kellene kopottas szerelésben pályára lépniük, rossz fényt vetve ezzel városunkra. Kérjük, hogy amennyiben adományaival segíteni szándékozik, pénzbeni támogatását juttassa el - rózsaszín postai utalványon - a „Lőrinci Kultúrájáért és Sportjáért” Alapítvány számlaszámára: 11739078-20020361, vagy előre nyomtatott csekken, amely a Polgármesteri Hivatal titkárságán, ill. Lakatos Lajosnál, a Kinizsi Baráti Kör vezetőjénél beszerezhető. Az utalvány közlemény rovatában kérjük feltüntetni: a Selypi Kinizsi előkészítő labdarúgó csapatának felszerelésére.