Mátészalka, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2018-01-31 / 1. szám

A MAGYAR KULTÚRÁT ÜNNEPELTÜK­ ­ Szép hagyomány városunkban, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából kul­turális eseményekkel tisztelgünk a jeles alkalom előtt. Idén is olyan sok szép program gyűlt össze, hogy több napon keresztül ünnepeltünk - számolt be lapunknak Zsoldos Judit a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Szín­ház igazgató­helyettese. - A Magyar Kultúra Hete keretében hívtuk immáron negyedik alkalommal életre a Magyar Szellemi Kávéházat. Olyan társasági fó­rumnak szántuk ezt, ahol a kedves vendégek kellemes, kávéházi hangulatban találkozhatnak, beszélgethetnek, és nívós programokat látva, hallgatva, szóra­kozhatnak. A Magyar Kultúra Napját 1989. óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon öntötte végleges formába a Him­nuszt, így a Magyar Kultúra Napja egyben Himnuszunk születésnapja. Termé­szetes tehát, hogy a rendezvényen Kiss Ági és Buzogány Béla szerzeménye, a Mátészalka-dal után a Talán Teátrum vezetésével énekeltük nemzeti imád­ságunkat. Megtisztelő, hogy elfogadta meghívásunkat, így Szellemi Kávéházunkban vendégeskedett Détár Enikő, a musical műfaj emblematikus alakja, a magyar színházi élet kiemelkedő képviselője. Több díjjal jutalmazták már teljesítmé­nyét, s magáénak tudhatja a lehető legnagyobb elismerést, a közönség szere­­tetét. Rengeteg musical szerepet játszott az ország megannyi kőszínházában és szabadtéri színpadán. Jelenleg a Madách Színház és a Turay Ida Színház ál­landó művésze. A művésznő végtelen közvetlenséggel beszélt életéről, családjáról, anya­ságát meghatóan fogalmazta meg a Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? című versével és Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam című dalával. Művészi hitvallásként a közönséggel együtt énekelte Máté Péter­­ S. Nagy István slágerét. Zene nél­kül mit érek én? Ezután a dívát láthattuk, aki világhírű musical összeállításával elkápráztatta a közönséget. Az est második része prózával kezdődött, a mátészalkai közönség szá­mára ismerős művész lépett színpadra. Kulcsár - Székely Attila Marosvá­sárhelyen született, a Bolyai Gimnáziumban tanult, de egy színházi előadás hatására hamar szerelembe esett a színjátszással. Miután 1996-ban elvégez­te a Színművészeti Akadémiát, játszott többek között a szatmárnémeti és a székelyudvarhelyi színházban, de 2005-07 között a Talán Teátrum tagja is volt, jelenleg pedig a Miskolci Csodamalom Bábszínház társulatát erősíti. Éle­te, művészete egyik fő feladatának tartja, hogy a szórványterületekre vigyen igazán értékes kultúrát. Ezen indíttatásból születtek egyéni estjei, mint példá­ul a Halhatatlan élet, amely Nyírő József és a Mustármag, amely Wass Albert munkássága előtt tisztelegtek, mely műsorokat a művész nálunk is bemutat­ta. S mindenképp meg szeretném említeni 2009-es vendégjátékát, amikor is a Virágot Algernonnak című monodrámát adta elő, s ajándékozta meg felejthe­tetlen pillanatokkal a mátészalkai közönséget. Most ismét eljött hozzánk, hogy fontos gondolatokat tolmácsoljon nekünk. Elsőként Wass Alberttól, akinek 2018-ban kettős évfordulója is van: az egyik, a születésének száztizedik, a másik pedig a halálának a huszadik évfordulója. A huszadik századot szinte teljesen végig élő, 1908-tól 1998-ig tartó élete so­rán Wass Albert a nagy írók és nagy emberek sorába lépett be a magyar kultú­rában. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy városunkban a Művészet­­barát Egyesület és a Vörösmarty Kör kezdeményezésére Wass Albert erőt, hitet és reményt adó munkássága előtt tisztelegve 2009-ben szobrot állíttat­tak Mátészalka város polgárai. Az elmúlt években sokan álltak meg Párkányi Raab Péter szobrászművész nagyszerű alkotása előtt, vagy ültek le a szobor melletti padokra, mert érdemes volt ott időzni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a közelmúltban egy baleset miatt a szobor megsérült és egy időre eltűnt, de nagy örömmel újságoljuk, hogy ismét visszakerült méltó helyére a kis terecs­­ke éke, dísze, s hirdetheti tovább a Wass Albert gondolatait, ahogyan teszi azt Kulcsár-Székely Attila is. Ha Nyirő József nevét halljuk, általában mi is jut először eszünkbe? Az, hogy ő volt „székely nép krónikása­! „a székely apostol". Valljuk be, inkább ezen olda­láról ismerjük. De ahogyan a Weöres Sándorról, a gyermekversek kedves köl­tőjéről sem hinnénk, micsoda pajzán írásai is születtek, úgy talán Nyirőről sem gondolnánk, hogy komolysága mellett őt bizony nagyszerű humorral is meg­áldotta a Jóisten. Elég, ha felidézzük Dsida Jenőnek adott 1936-os interjúját: „Amint Kipling megírta a dzsungel életét, én a székely havasok ellesett, titkos és csodálatos életét akarom megírni. Olyan »székely dzsungel-könyv« lesz... ha elkészül." És elkészült Nyírő József Halhatatlan élet című regénye eredeti, népies humorral fűszerezve a történetet, amely autentikus vidéki környezet­ben játszódik, egy már-már letűnt kor világában. Kulcsár-Székely Attila ezt a vi­lágot teremtette újra számunkra, felhőtlen, igényes szórakozást nyújtva, mind­végig szem előtt tartva a magyar népi hagyományok őrzését és továbbadását. Társaságunk 2015-ben alapította a Szentpétery Zsigmond-díjat, amelyet évente olyan személyeknek, társaságoknak, egyesületeknek, csoportoknak adományoz, akik az adott esztendőben jelentősen hozzájárultak a Mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház tevékenységének sike­rességéhez. Felvetődhet a kérdés, hogy miként lehet segíteni a város kulturális köz­pontját. Nos, tömören fogalmazva: szinte bárhogyan. Van, aki szellemiségé­vel, ötleteivel, alkotásaival, művészi munkájával emeli magasabb szintre a ház színvonalát, van, aki rendszeres jelenlétével mutat példát és mintát a város la­kosságának, s ezzel az általunk szervezett programok látogatottságát növeli, és van, aki éppen kétkezi munkájával, vagy nagylelkű felajánlásával vállal részt a mátészalkai közművelődési cselekvésekből. Ez az indoka annak, hogy Szentpétery Zsigmond-díjban gyakorlatilag bárki részesülhet. Bárki, aki fontosnak ítéli segíteni a város kulturális szakembere­inek munkáját, hozzájárulva ezáltal Mátészalka kultúrájának megőrzéséhez, fejlesztéséhez. Az idei elismeréseket Buzogány Béla színművész-igazgató adta át a Máté­szalka Televízió munkatársainak, Cseppentő Ágnes szerkesztő-riporternek és Bánki Zoltán operatőrnek annak elismeréseként, hogy a kulturális rendezvé­nyekről való hiteles és színvonalas tájékoztatásnak köszönhetően felhívják a város lakosságának figyelmét a kultúra és a művészetek fontosságára, hasz­nosságára. Munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a kulturális központ és szín­ház sikereihez. Ha a Magyar Kultúrát ünnepeljük, akkor mindenképpen szót kell ejtenünk a könnyűzenéről, az igényes, értéket közvetítő könnyűzenéről is, hiszen az is sok-sok szépséggel gazdagíthatja kultúránkat. Voltak és vannak olyan zené­szek, akik évtizedek óta jelen vannak és okoznak hallgatóiknak felejthetetlen pillanatokat, dúdolandó dallamokat, idézhető sorokat. Ilyen például Zorán is, akit több generáció tisztel és szeret. És ha a Kossuth-díjas művész munkássá­gát méltatjuk, fontos elmondani, micsoda nagyszerű szerzők, dolgoztak vele, s írták azokat a csodálatos dalokat. Elég ha testvérére, Dusánra, vagy épp Presser Gáborra gondolunk. A Szellemi Kávéházban ismerős és szeretett han­gokon szólaltak meg Zorán dalai, hiszen a Talán Teátrum énekesei, Kiss Ági, Kertes Fruzsina és Baksa András előadásában hallhattuk őket Kiss Ági zongo­rakíséretével. Már hagyomány a csapatnál, hogy a Magyar Kultúra napja tiszte­letére új összeállítást mutatnak be, ami idén sem volt másképp. Január 20-án kórushangversennyel folytatódott a Kultúra Hetének prog­ramja a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház színháztermé­ben. Intézményünk és a Zenebarátok Kórusa közös szervezésében fellépett az Ádám Jenő Pedagóguskórus, a fehérgyarmati Erkel Ferenc Városi Vegyeskar, a vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar, a kaplonyi Páter Szabó Dömjén Vegyeskar, a nyírbátori Tinódi Vegyeskar, a Vásárosnaményi Férfikar és termé­szetesen a szervező Zenebarátok Kórusa. Csodálatos zeneművek hangzottak el tolmácsolásukban. Felemelő érzés volt hallgatni, amikor együtt énekeltek a kórusok. A Magyar Kultúra Napján a Kölcsey szobornál ünnepeltünk. Dr. Hanusi Péter polgármester úr ünnepi beszéde után az intézmények, pártok, civil szerveze­tek, alapítványok képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a Himnusz költőjének szobránál. Az ünnepséget Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko tör­ténész professzor A titokzatos idegen - Petőfi Sándor rabként Barguzinban című könyvének bemutatója zárta. A Mátészalkai Vörösmarty Kör és Mátészal­kai Művészetbarát Egyesület szervezésében zajló est vendége volt Dalmay Ár­pád, a könyv magyar fordítója és Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Petőfi Bizottságának elnöke. Véget ért a kultúra hete, de a mi egész éves munkánk igazán csak most kez­dődik. Munkatársaimmal együtt reméljük, hogy a mátészalkai kultúrát szerető lakosság örömére és megelégedésére dolgozhatunk idén is. Fotó: Szűcs Róbert 2

Next