Mátészalka, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-01-31 / 1. szám
A MAGYAR KULTÚRÁT ÜNNEPELTÜK Szép hagyomány városunkban, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából kulturális eseményekkel tisztelgünk a jeles alkalom előtt. Idén is olyan sok szép program gyűlt össze, hogy több napon keresztül ünnepeltünk - számolt be lapunknak Zsoldos Judit a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház igazgatóhelyettese. - A Magyar Kultúra Hete keretében hívtuk immáron negyedik alkalommal életre a Magyar Szellemi Kávéházat. Olyan társasági fórumnak szántuk ezt, ahol a kedves vendégek kellemes, kávéházi hangulatban találkozhatnak, beszélgethetnek, és nívós programokat látva, hallgatva, szórakozhatnak. A Magyar Kultúra Napját 1989. óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon öntötte végleges formába a Himnuszt, így a Magyar Kultúra Napja egyben Himnuszunk születésnapja. Természetes tehát, hogy a rendezvényen Kiss Ági és Buzogány Béla szerzeménye, a Mátészalka-dal után a Talán Teátrum vezetésével énekeltük nemzeti imádságunkat. Megtisztelő, hogy elfogadta meghívásunkat, így Szellemi Kávéházunkban vendégeskedett Détár Enikő, a musical műfaj emblematikus alakja, a magyar színházi élet kiemelkedő képviselője. Több díjjal jutalmazták már teljesítményét, s magáénak tudhatja a lehető legnagyobb elismerést, a közönség szeretetét. Rengeteg musical szerepet játszott az ország megannyi kőszínházában és szabadtéri színpadán. Jelenleg a Madách Színház és a Turay Ida Színház állandó művésze. A művésznő végtelen közvetlenséggel beszélt életéről, családjáról, anyaságát meghatóan fogalmazta meg a Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? című versével és Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam című dalával. Művészi hitvallásként a közönséggel együtt énekelte Máté Péter S. Nagy István slágerét. Zene nélkül mit érek én? Ezután a dívát láthattuk, aki világhírű musical összeállításával elkápráztatta a közönséget. Az est második része prózával kezdődött, a mátészalkai közönség számára ismerős művész lépett színpadra. Kulcsár - Székely Attila Marosvásárhelyen született, a Bolyai Gimnáziumban tanult, de egy színházi előadás hatására hamar szerelembe esett a színjátszással. Miután 1996-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, játszott többek között a szatmárnémeti és a székelyudvarhelyi színházban, de 2005-07 között a Talán Teátrum tagja is volt, jelenleg pedig a Miskolci Csodamalom Bábszínház társulatát erősíti. Élete, művészete egyik fő feladatának tartja, hogy a szórványterületekre vigyen igazán értékes kultúrát. Ezen indíttatásból születtek egyéni estjei, mint például a Halhatatlan élet, amely Nyírő József és a Mustármag, amely Wass Albert munkássága előtt tisztelegtek, mely műsorokat a művész nálunk is bemutatta. S mindenképp meg szeretném említeni 2009-es vendégjátékát, amikor is a Virágot Algernonnak című monodrámát adta elő, s ajándékozta meg felejthetetlen pillanatokkal a mátészalkai közönséget. Most ismét eljött hozzánk, hogy fontos gondolatokat tolmácsoljon nekünk. Elsőként Wass Alberttól, akinek 2018-ban kettős évfordulója is van: az egyik, a születésének száztizedik, a másik pedig a halálának a huszadik évfordulója. A huszadik századot szinte teljesen végig élő, 1908-tól 1998-ig tartó élete során Wass Albert a nagy írók és nagy emberek sorába lépett be a magyar kultúrában. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy városunkban a Művészetbarát Egyesület és a Vörösmarty Kör kezdeményezésére Wass Albert erőt, hitet és reményt adó munkássága előtt tisztelegve 2009-ben szobrot állíttattak Mátészalka város polgárai. Az elmúlt években sokan álltak meg Párkányi Raab Péter szobrászművész nagyszerű alkotása előtt, vagy ültek le a szobor melletti padokra, mert érdemes volt ott időzni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a közelmúltban egy baleset miatt a szobor megsérült és egy időre eltűnt, de nagy örömmel újságoljuk, hogy ismét visszakerült méltó helyére a kis terecske éke, dísze, s hirdetheti tovább a Wass Albert gondolatait, ahogyan teszi azt Kulcsár-Székely Attila is. Ha Nyirő József nevét halljuk, általában mi is jut először eszünkbe? Az, hogy ő volt „székely nép krónikása! „a székely apostol". Valljuk be, inkább ezen oldaláról ismerjük. De ahogyan a Weöres Sándorról, a gyermekversek kedves költőjéről sem hinnénk, micsoda pajzán írásai is születtek, úgy talán Nyirőről sem gondolnánk, hogy komolysága mellett őt bizony nagyszerű humorral is megáldotta a Jóisten. Elég, ha felidézzük Dsida Jenőnek adott 1936-os interjúját: „Amint Kipling megírta a dzsungel életét, én a székely havasok ellesett, titkos és csodálatos életét akarom megírni. Olyan »székely dzsungel-könyv« lesz... ha elkészül." És elkészült Nyírő József Halhatatlan élet című regénye eredeti, népies humorral fűszerezve a történetet, amely autentikus vidéki környezetben játszódik, egy már-már letűnt kor világában. Kulcsár-Székely Attila ezt a világot teremtette újra számunkra, felhőtlen, igényes szórakozást nyújtva, mindvégig szem előtt tartva a magyar népi hagyományok őrzését és továbbadását. Társaságunk 2015-ben alapította a Szentpétery Zsigmond-díjat, amelyet évente olyan személyeknek, társaságoknak, egyesületeknek, csoportoknak adományoz, akik az adott esztendőben jelentősen hozzájárultak a Mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház tevékenységének sikerességéhez. Felvetődhet a kérdés, hogy miként lehet segíteni a város kulturális központját. Nos, tömören fogalmazva: szinte bárhogyan. Van, aki szellemiségével, ötleteivel, alkotásaival, művészi munkájával emeli magasabb szintre a ház színvonalát, van, aki rendszeres jelenlétével mutat példát és mintát a város lakosságának, s ezzel az általunk szervezett programok látogatottságát növeli, és van, aki éppen kétkezi munkájával, vagy nagylelkű felajánlásával vállal részt a mátészalkai közművelődési cselekvésekből. Ez az indoka annak, hogy Szentpétery Zsigmond-díjban gyakorlatilag bárki részesülhet. Bárki, aki fontosnak ítéli segíteni a város kulturális szakembereinek munkáját, hozzájárulva ezáltal Mátészalka kultúrájának megőrzéséhez, fejlesztéséhez. Az idei elismeréseket Buzogány Béla színművész-igazgató adta át a Mátészalka Televízió munkatársainak, Cseppentő Ágnes szerkesztő-riporternek és Bánki Zoltán operatőrnek annak elismeréseként, hogy a kulturális rendezvényekről való hiteles és színvonalas tájékoztatásnak köszönhetően felhívják a város lakosságának figyelmét a kultúra és a művészetek fontosságára, hasznosságára. Munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a kulturális központ és színház sikereihez. Ha a Magyar Kultúrát ünnepeljük, akkor mindenképpen szót kell ejtenünk a könnyűzenéről, az igényes, értéket közvetítő könnyűzenéről is, hiszen az is sok-sok szépséggel gazdagíthatja kultúránkat. Voltak és vannak olyan zenészek, akik évtizedek óta jelen vannak és okoznak hallgatóiknak felejthetetlen pillanatokat, dúdolandó dallamokat, idézhető sorokat. Ilyen például Zorán is, akit több generáció tisztel és szeret. És ha a Kossuth-díjas művész munkásságát méltatjuk, fontos elmondani, micsoda nagyszerű szerzők, dolgoztak vele, s írták azokat a csodálatos dalokat. Elég ha testvérére, Dusánra, vagy épp Presser Gáborra gondolunk. A Szellemi Kávéházban ismerős és szeretett hangokon szólaltak meg Zorán dalai, hiszen a Talán Teátrum énekesei, Kiss Ági, Kertes Fruzsina és Baksa András előadásában hallhattuk őket Kiss Ági zongorakíséretével. Már hagyomány a csapatnál, hogy a Magyar Kultúra napja tiszteletére új összeállítást mutatnak be, ami idén sem volt másképp. Január 20-án kórushangversennyel folytatódott a Kultúra Hetének programja a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház színháztermében. Intézményünk és a Zenebarátok Kórusa közös szervezésében fellépett az Ádám Jenő Pedagóguskórus, a fehérgyarmati Erkel Ferenc Városi Vegyeskar, a vásárosnaményi Liszt Ferenc Vegyeskar, a kaplonyi Páter Szabó Dömjén Vegyeskar, a nyírbátori Tinódi Vegyeskar, a Vásárosnaményi Férfikar és természetesen a szervező Zenebarátok Kórusa. Csodálatos zeneművek hangzottak el tolmácsolásukban. Felemelő érzés volt hallgatni, amikor együtt énekeltek a kórusok. A Magyar Kultúra Napján a Kölcsey szobornál ünnepeltünk. Dr. Hanusi Péter polgármester úr ünnepi beszéde után az intézmények, pártok, civil szervezetek, alapítványok képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a Himnusz költőjének szobránál. Az ünnepséget Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko történész professzor A titokzatos idegen - Petőfi Sándor rabként Barguzinban című könyvének bemutatója zárta. A Mátészalkai Vörösmarty Kör és Mátészalkai Művészetbarát Egyesület szervezésében zajló est vendége volt Dalmay Árpád, a könyv magyar fordítója és Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Petőfi Bizottságának elnöke. Véget ért a kultúra hete, de a mi egész éves munkánk igazán csak most kezdődik. Munkatársaimmal együtt reméljük, hogy a mátészalkai kultúrát szerető lakosság örömére és megelégedésére dolgozhatunk idén is. Fotó: Szűcs Róbert 2