Mezőszilas - Szilasi Kisbíró, 2002 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2002-03-01 / 1. szám
Nemzeti ünnepünk elé... Évente visszatérő alkalom a történelmi évfordulók megünneplése. Kérdés, hogy tudunk-e mindig, minden alkalommal újat adni, tudjuk-e ugyanazt, csak éppen másként elmondani? Tudunk-e még méltósággal és tisztelettel ünnepelni? Egyáltalán szükség van-e mindig ugyanazt újra fogalmazni. Igen! Kellenek az ünnepek! Szükség van nagy tettek felidézésére, hogy okuljunk belőlük, hogy erőt merítsünk a mai élet mindennapjaihoz. Kell ünnepelnünk példáért, hitbeli megerősítésért. Jövőnk tervezése, jelenünk megértése lehetetlen múltunk árnyalt ismerete nélkül. Nem feledve azt soha, hogy az igazság sokszor ellentmondásos, a történelem cselekvői pedig esendő emberek, hősökké a számukra megadott történelmi pillanatban váltak. Példaerejük a megragadott megismételhetetlenségükben rejlik, így állnak hozzánk közel, akik ma még keressük helyünket formálódó világunkban. Jó lenne nem elmulasztani ezeket az alkalmakat, mert ugyanaz a történelmi pillanat csak egyszer adódik... A Németh László Általános Iskola közössége 2002. március 14-én, 18 órakor emlékezik irodalmi műsorral és fáklyás felvonulással a 154 évvel ezelőtt történekre. Ünnepélyünkre szívesen látjuk mindazokat, akik velünk együtt tisztességgel és tisztelettel akarnak 1948 hőseire emlékezni! Varga István A felvétel 2001. március 14-én készült A TARTALOMBÓL: Szitás jövője a „gondolkodó falu ”?. 2. Szilas ilyen volt régen 20................4. Családi vállalkozásoké a jövő..........5. A Fejér Megyei Ápoló-Gondozó Intézmény...............6. Nyugdíjasok 2002-ben!!...................8. Rovásírás-verseny..............................9. Választási oldalak.....................11-16. MEZŐSZILAS POLGÁRAINAK LAPJA Jókai Mór: Az 1848-iki kokárda Keblemre tűzlek ismét, drága jelvény, Szívemnek rég alvó szerelmese. Ki a nagy éjben úgy tűntél elém föl, Miként egy álom, mint tündérmese. Virrad. Felébredénk, lm újra látlak: Jobb égnek három színű csillaga! Szívem dobogva lejt alattad ismét, S büszkébb reád, miként volt valaha. Üdvözöllek nemzetiszín csillag! Midőn a föld szabaddá lett, a lélek Maradhatott-e rabnak még tovább? A szellemet te oldozád fel egykor S a néma vágynak fölnyilád szavát. A gondolat, a szó, a holt betűsor Életre kelt, s teremtő korszakot: S hol a sötétség és a fény csatáztak, Az eszmének hősei hordtak ott. Üdvözöllek nemzetiszín csillag! Ki a dicsőség elmúlt s eljövendő Fényét ragyogtad szép hazánkra le, Emlék s ígéret képe - állsz előttünk, Szivárványcsillag földön ég jele. Legyen sötét éj, vagy napfény körültünk, Balsors, erőszak bárhová taszít: Keblünkre tűzve légy és mondd el annak, Hogy ahol állsz, ottan helyén a szív! Üdvözöllek nemzetiszín csillag!