Mezőszilas - Szilasi Kisbíró, 2005 (15. évfolyam, 1-3. szám)

2005-03-01 / 1. szám

SZÍJCASJ 2005. március, XV. évfolyam 1. szám MEZŐSZILAS POLGÁRAINAK LAPJA Nemzetközi nőnap — március 8. 1910 augusztusában, Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak március 8-án, annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban negy­venezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a bér­egyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Magyarországon 1941-ben ünnepelték először. Ez az a nap, amelyet a nők elég komoly harcok árán vívtak ki maguknak. A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállított­ságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését ki­vívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerű, ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják szá­mon szerte a világon. Az ENSZ is megemlékezik erről a napról és sok-sok ország nemzetközi ünnepként jelöli meg. Az alábbi­akban egy Weöres Sándor vers olvasása után megismerhetjük a nemzetközi nőnap rövid kronológiáját. A TARTALOMBÓL: Mit tett ez a testület?.................................................................2 Az első uniós esztendő nyertes pályázatai................................3 Holdudvar-program.................................................................4 Tüntessünk, felvonuljunk?......................................................5 Dr. Abdul Wahab bemutatkozása.............................................6 Akire jó emlékezni.....................................................................7 Kézilabda hírek.................................................................16-17 Weöres Sándor: A nő A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két­ kézzel megfogadhatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga — a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy­ örök áram, címkék között jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis­ ember, lehet nagy­ vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik — ha nők szeméből rá élet sugárzik. A nő: mindennel pajtás, eleven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagg, mozogj és mozgasd s már királya vagy: ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár, kitől mozgásba lő. Alakja, bőre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bőven osztogatva; de hogyha bárki kétkedően fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan címkéinek bűvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese úgy fér hozzá, ha az ő köntöse; mindent, mit párja bölcsességben ránt, ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig bántod: mind őnéki fátyla; és végső, királynői díszruhája a meztelenség. Folytatás a 3. oldalon —>

Next