Mezőszilas - Szilasi Kisbíró, 2005 (15. évfolyam, 1-3. szám)
2005-03-01 / 1. szám
SZÍJCASJ 2005. március, XV. évfolyam 1. szám MEZŐSZILAS POLGÁRAINAK LAPJA Nemzetközi nőnap — március 8. 1910 augusztusában, Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak március 8-án, annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Magyarországon 1941-ben ünnepelték először. Ez az a nap, amelyet a nők elég komoly harcok árán vívtak ki maguknak. A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállítottságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését kivívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerű, ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják számon szerte a világon. Az ENSZ is megemlékezik erről a napról és sok-sok ország nemzetközi ünnepként jelöli meg. Az alábbiakban egy Weöres Sándor vers olvasása után megismerhetjük a nemzetközi nőnap rövid kronológiáját. A TARTALOMBÓL: Mit tett ez a testület?.................................................................2 Az első uniós esztendő nyertes pályázatai................................3 Holdudvar-program.................................................................4 Tüntessünk, felvonuljunk?......................................................5 Dr. Abdul Wahab bemutatkozása.............................................6 Akire jó emlékezni.....................................................................7 Kézilabda hírek.................................................................16-17 Weöres Sándor: A nő A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két kézzel megfogadhatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga — a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy örök áram, címkék között jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis ember, lehet nagy vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik — ha nők szeméből rá élet sugárzik. A nő: mindennel pajtás, eleven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagg, mozogj és mozgasd s már királya vagy: ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár, kitől mozgásba lő. Alakja, bőre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bőven osztogatva; de hogyha bárki kétkedően fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan címkéinek bűvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese úgy fér hozzá, ha az ő köntöse; mindent, mit párja bölcsességben ránt, ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig bántod: mind őnéki fátyla; és végső, királynői díszruhája a meztelenség. Folytatás a 3. oldalon —>