Nagymaros, 2009 (1-12. szám)
2009-01-10 / 1. szám
Az elhurcoltakra emlékezünk Nincs a világtörténelemben még egy ország, amelynek lakóit annyi háborús jóvátételre kötelezték volna, mint Magyarországot az I. és II. világháború után, bár az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ennek ellenére az 1920. évi trianoni békediktátummal kizárólag Magyarországot büntették. Területét közel negyedére, lakóinak számát kb. a harmadára csökkentették, és hatalmas kártérítés megfizetésére kötelezték. A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946 októberében a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúért Németország vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, de a népet mentesítette a kollektív bűnösség alól. Magyarországon 1945. április 11-én hallgattak el a fegyverek. Előtte néhány hónappal, amikor Hitler csapatai megszállták Magyarországot, hurcolták el a magyarországi zsidókat, csupán a budapesti zsidóság menekült meg. Érdekes módon, már 1944 végén is dolgoztak magyarországi németek az ukrán munkatáborokban. 1945. januárjától aztán folyamatosan csattogtak a szerelvények a pokol felé. Páratlan volt a II. világháború utáni megtorlás a német származású civileken. A kis munkának (málenkij robotnak) nevezett deportálások áldozatai 1645 év közötti nők és férfiak voltak. A táborokban a zsúfoltság, az éhezés, a 20-30 fokos fagy, az áldatlan higiéniai viszonyok, a szörnyű munkakörülmények, az embertelen bánásmód tizedelte a tömeget. 200.000-re becsülik a Magyarországról elhurcoltak számát, egyes források 295.000-re teszik, de lehetett még több is. Nagymarosról 1945. január 2. és 3-án a téli hidegben 393 embert indítottak gyalog Kálkápolnára. Gondoljunk bele, a háború után milyen téli ruhájuk, cipőjük volt? Sokan még a gulág elérése előtt meghaltak, összesen 56- an soha nem tértek vissza szülőföldjükre. A nagymarosi temető közepén álló emlékhely alatt nem nyugszanak halottak. Azoknak az emlékére épült, akiknek csontjai idegenben, ismert vagy ismeretlen sírban porladnak. Ez az építmény az emlékezés és a sírra szánt virágok helye... Gondoljunk a meleg szobában, az ünnepek alatti dőzsölés után azokra, akikre az 1945-ös esztendő nem hozott sem szerencsét, sem boldogságot. Már semmit nem tehetünk értük, de álljunk meg néha legalább a Király utca 1. falán 2002-ben felavatott emléktáblánál és idézzük fel emléküket. Sokan még ma is közöttünk lehetnénk... Döbrössy Kriszta Béki Márton emlékplakettje * •• E HELYRŐL VITTÉK A NAGYMAROSIAKAT KÉNYSZERMUNKÁRA A SZOVJETUNIÓBA 19*15-sceh. HISZEK ABBAN HA ff MISLATOM A FENTÉl HISZEK A SZERETETBEN HA NEM IS ÉRZEM SEHOL. HISZEK ISTENBEN, AKKOR IS HA HALLGAT. 0 Emlékezés a málenkij robotra elhurcoltakra Január 10-én szombaton 15-30 -kor megemlékezés a temetőben. Beszédet mond Szilágyi Erzsébet képviselő asszony. Ezután koszorúzás a Király utcai emléktáblánál. Ezt követően közös beszélgetés a művelődési házban. IIII1.1 „Itt állunk, az Új esztendő piros hajnalánál. Vajon együtt leszünk-e, majd az alkonyatnál? Ez Újévben merre vezet életünknek útja? Tövisek vagy virágok közt csak az Isten tudja. Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet. Őrizze meg viharoktól e boldog piciny fészket. Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt! ' Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt!” (Molnár János K. Désfalva, 1980) I 1 TV Decemberben Petrovics László polgármester aláírta annak a pályázatnak a szerződését, amely 40,5 millió forint támogatást hozott Nagymarosnak az árvízvédelmi vonal kiépítésének tervezésére és előkészítésére. Ezek elkészítése után az önkormányzat benevez a pályázati folyamat 2. fordulójára, és esélyes 950 millió forint támogatásra a kivitelezéshez.