Nagymaros, 2013 (1-12. szám)

2013-01-10 / 1. szám

Boldog új évet Nagymaros! Kedves Nagymarosiak! Az ember legfontosabb élte­tője a szeretet, a hit és a jövőbe vetett remény. Ezzel a hittel, sze­retettel és reménységgel kívánok minden lakosunknak boldog és sikeres újesztendőt! Köszönöm az eddigi bizal­mat, és ahogyan eddig is, a jö­vőben is szeretném ezt a bizal­mat további fejlesztésekkel, em­beri bánásmóddal és a nagyma­rosiakba vetett hittel viszonozni! Rengeteg segítséget és támo­gatást kaptunk nagymarosiaktól és üdülőtulajdonosoktól a város fejlesztése céljából. Volt, aki anyagilag, volt, aki két kezével, és sokan ötleteikkel, kritikáikkal segítették a várost. Ezek mind­egyikére szükség van, ezért kö­szönetem­ mellett továbbra is szá­mítok minden segítő szándékú kezdeményezésre! Ezúton is szeretnék köszöne­tet mondani parlamenti képvise­lőnk, Harrach Péter úr hathatós képviseleti tevékenységéért, pá­lyázataink, ÖNHIKI támogatá­sunk segítéséért, valamint váro­sunk erkölcsi támogatásáért! A Képviselő-testület munká­ja kiegyensúlyozott és megfon­tolt! Mindenképpen Nagymaros javát szolgálja. Nekik is köszö­nöm az elmúlt időszak erőfeszí­téseit, és 2013-ra is hasonlóan összetartó, eredményes munkát kívánok! Sok változás történt a közel­múltban a közigazgatás és a köz­oktatás területén, ezek többsége január elsejétől kézzelfoghatóan is érezhető. Ezen változások azonban egyelőre nem érintik a lakosság felé nyújtott szolgálta­tásokat. Jelentős változás történt a vá­ros adósságai tekintetében, hi­szen a kormány, települési adós­ság-konszolidációs törekvései­nek eredményeképpen szinte le­nullázta hitelállományunkat! Nyugodtnak nem mondható, de eredményes esztendőt zárhat­tunk, hiszen a város - a valóban nehéz lehetőségek között - to­vábbra is megőrizte működési stabilitását, megtartotta minden szolgáltatását, és emellett még pályázati pénzekből jó néhány fejlesztést is meg tudunk való­sítani. Mindezeket többször részleteztük már, mindenki lát­ja a változásokat, ezért nem is konkrétumokkal kívánok előho­zakodni, csak annyit, hogy ab­ban tudunk komoly fejlődést el­érni, amire pályázati lehetősé­günk van, és csak azokra célok­ra tudjuk ezeket a támogatáso­kat felhasználni, amire adják. Reméljük - és erre kaptunk ígé­retet - útépítésre, útfelújításra is fogunk tudni pályázni és támo­gatást kapni. Befejezésül az alábbi idézet­tel szeretnék mindenkit bíztatni az összefogásra és egymás meg­becsülésére! "Fáradozásunk legnagyobb jutalma nem az, amit kapunk érte, hanem amivé válunk álta­la. " (John Ru­skin) Sokan, együtt emlékeztek Nagymaroson a malenkij robotra A Szovjetunióba kényszermun­kára elhurcoltakra emlékezett három település városunkban: Kismaros, Zebegény és Nagy­maros. Az eseményen képvisel­tette magát Visegrád is. Az összegyűltek az ünnepi szent­mise után az erre az alkalomra a templomhoz telepített emlék­táblánál helyezték el koszorúi­kat és az emlékezés mécseseit. A mise előtt Zoller Andrásné, Teca néni emlékezett vissza a történtekre. Január 6-án, vasárnap a ró­mai katolikus templomban ce­lebrált misét dr. Beer Miklós, váci megyéspüspök az 1945-ben több településen elhurcol­takra emlékezve.A püspök pré­­dikációjában arról beszélt, hogy gyermekkorát Zebegény­­ben töltötte, ezért személyesen élte meg az akkor történteket. - Minden évben megemlé­kezünk erről a fájdalmas, ször­nyű emlékről és az Úristen elé visszük a fájdalmunkat és kér­jük, hogy a hitben erősítsen meg minket. Hogy a fájdal­munk segítsen abban, hogy a megbékélésnek, a Krisztusi békének az eszközei lehessünk. A mise végén Petrovics László polgármester köszöntöt­te a megjelenteket, különösen a malenkij robot még élő elhur­coltak. - Mit jelentett az, hogy malenkij robot, malenkij rabota? Oroszul annyit jelent, hogy kicsi munka. Hogy mennyire volt kicsi ez a mun­ka, azt azok tudják igazán, akik megélték mindezt. A kicsi munka sokszor évekig tartó rabszolgamunka volt, emberte­len körülmények között. Nagy­maroson közel négyszáz, Kis­marosról és Zebegényből összesen 160 embert szakítot­tak el családjaiktól, szeretteik­től. Sokan kérdezhetnék, miért fontos emlékezni? Miért kell évről-évre feltépni a sebeket? Nem ok nélkül vagyunk itt. Sajnos napjainkban is jellem­ző, hogy a zsidó népet érintő Holokauszt szinte minden­na­pos téma a médiában. folytatás a 2. oldalon E HELYRŐL VITTEK a nagymarosiakat kényszermunkára A SZOVJETUNIÓBA WS.*.,

Next