Nagymaros, 2021 (1-12. szám)

2021-10-10 / 10. szám

Főtér Nagymaros - www.nagymaros.hu •nil wNr közérdekű hírek Az ünnepi megemlé­kezésen Heinczinger Ba­lázs, Nagymaros polgár­­mestere köszöntötte a megjelent vendégeket: Pesti Imrét, a Fidesz or­szággyűlési képviselőjét, Kiss Lászlót, az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatóját, Nagy Lászlót, az Ifjúsági Szállásszövetség társelnö­két, Kovács Istvánt, Dr. Kemény Dénest és a Léva városából érkezett vendégeket, hiszen Kitten­­berger lévai születésű és az ő személye köti össze a két várost. Kittenberger Kálmán munkája, élete na­gyon sokunknak példa. Nagymaroson köztér, utca és az iskolánk is az ő nevét viseli. Szokták mondani, hogy akire emlékeznek, az sosem hal meg. Mivel minden évben emlékezünk az ő munkásságára, tanulni is szeret­nénk tőle: kitartást és alázatot, a természet szenvedélyes szeretetét. Az idei nyarat ezzel az emléknappal zárjuk, a koszorúzás után a műve­lődési házban a trófea kiállítás megnyitója volt, egész nap látogatható volt a Kittenberger ház, ahol élt. A vadfőző versenyen született étele­kért köszönettel tartozunk az Ipolyerdőnek és a szakácsoknak. A vadászat mint kultúra az elsők között jelent meg az emberiség történelmében - kezdte ünnepi beszédét Pesti Imre. Örömmel és szívesen beszélek Kittenberger Kálmánról, hiszen nagyapám is szen­vedélyes vadász volt és a családi legenda érzi, hogy a nagy vadász, Afrika szerelmese többször megfordult nagyapáméknál. Éppen 140 éve született a Felvidéken, Léván. Nagyon nehéz kö­rülmények között élte fiatalkorát. Azt követően aztán a szerencse úgy hozta, hogy egy bácskai földbirtokos segítsé­gével Afrikába került, beleszeretett ebbe a földrészbe és több alkalommal mintegy 16 évet töltött ott, közben ki­tanulta a preparátori szakmát is. Azt szokták mondani, hogy akit a szavanna szellője, illata megcsapott, az sose tud szabadulni Afrikától. Vele is ez történhetett, hiszen nemcsak él­vezte a vadászatot, hanem nagyon ko­moly gyűjtőmunkát végzett. Mintegy 60 ezer trófea és egyéb értékes gyűjte­mény került Magyarországra általa, Af­rikában számos tudományos eredmény köthető a nevéhez. Végigjár­ta Teleki útját, megfordult Belga Kongótól kezdve Tanzánián keresz­tül Kenyában és számos közép-afrikai országban. A Nimród újság szerkesztője 1920-tól '48-ig. Életreszóló barátság fűzte Fekete István­hoz, természet- és vadászat szeretetük kötötte össze őket. Mindket­tőjük életművére ez a barátság inspirálólag hatott. A sors úgy hozta, hogy 1956-ban az a gyűjtemény, amelyet ő Magyarországra hozott Afrikából sajnos a Nemzeti Múzeumban nagyrészben megsemmi­sült, de végül is maradandót tudott alkotni a könyvei révén, a tudo­mány terén és azzal az életpályával, amit maga mögött hagyott. Kittenberger Kálmán hozzájárult ahhoz, hogy a vadászati kultú­ra, a magyar tudomány ezen ága is a világ élvonalában legyen. Le­gyünk büszkék erre, legyünk büszkék tudósainkra és legyünk büsz­kék azokra a magyar vadászokra, akik letették a kézjegyüket és a nyomukat a világban, természetszeretetre tanítottak bennünket, és olyan élményt nyújtanak ma is írásaikban, amelyen boldogan nőhet föl a mai fiatalság - zárta beszédét Pesti Imre. A vadászati világkiállítás megrendelésére, a Takarék­bank támogatásával tévéfilm készült Kittenberger Kál­mán életéről. A címszerepben Bodrogi Gyula. A filmet október 10-én a Duna Televízió mutatja be, október 11-én pedig az Uránia Nemzeti Filmszínát is műsorára tűzi.

Next