Örkény - Mi újság Örkényen, 1995 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

2 MI ÚJSÁG Örkényen 1995.Január H BIZALMI VÁLSÁG a jellemezni akarnánk korunkat, világunkat, ez az egy szó mindent el­mond arról a sok bajról, rosszról, mely­ben benne vagyunk. Szüntelenül kísért ben­nünket személyileg, családilag, társadalmilag, de világméretű távlatokban is. A mind jobban elhatalmasodó bizalmatlanság az előidéző okozója sok bajnak. Ez, ha létrejön, újabb elidegenedések, feszültségek hullám­verésével terjed tovább, így elég hamar eljuthatunk vélt, vagy valóságos csalódások csömöreivel gyomrunkban és lelkünkben, hogy hovatovább már senkinek sem hiszünk. A fehéret is feketének látjuk, az igazságot is gazságnak véljük, az Úr szolgáját is az ördög eszközének. N­em csodálkozhat, aki átélte az elmúlt évtizedeket. Látott is, hallott is, aztán meg néha elgondolkozott is, míg végül minden a visszájára fordult. Aztán meg sokszor most sem tudjuk igazán hogy vagyunk, meg hol leszünk? - Ki mond igazat és ki beszél mellé? Ki van mellettünk, vagy ellenünk? Ki építi közös holnapunkat, vagy csak magának dolgozik? Ki tudj­a, vélik sokan. - De ez baj, ezért van és eb­ből ered a bizalmatlanság. Ez, ha úrrá lesz rajtunk, elhatalmasodik, válságos helyzetet teremthet. Ezt jó lenne még idejében elkerülni. Különösen most az Új esztendő hajnalán, hogy reménytelenül be­borult eget ne lássunk magunk előtt. Hiszen hit nélkül, bizalom nélkül nem lehet élni, a hét­köznapi életünk viszonylataiban sem. Az Istenbe vetett hit mennyei távlatai alatt sem. S­eneca a Kr.e. 4. évszázadban élt híres filozófus és államférfi bölcs szavait évezredek távlatából is hasznunkra idézhetjük ide vonatkozóan:­­„...mind a kettő hiba: mindenkinek hinni és senkinek sem, de amaz mondhatnám becsü­letesebb hiba, de ez hasznosabb.” Elgondolk­oztató, amit mond, de most jobb, ha még kiegészítjük a bölcselő még bölcsebb szavaival:­­,,A barátság után hinni kell, a barátság előtt ítélni...” Ez fenntartás nélkül így igaz. A megfontolt ítélet után, helyénvaló az elfogadás, a bizalom és a hit. Volt, ami volt, lesz, ami lesz, a barátság­ban döntés történt. Most már nincs más hátra, hinni és bízni kell. Mert nem lehet másként élni, megmaradni, se külön, se együtt. De ha még továbbnézünk, nemcsak egy ókori bölcselő gondolatainak adjunk teret, isteni szó is hangzik felénk, még hitelesebben, még ma­radandóbban:­­ „Ne dobjátok el bizodalma­tokat...” Zsid.10,35. Ez földi és mennyei vonatkozásban is érvényes. Egymásnak ugyan bizonyára ok­oztunk már sok csalódást, mely minket joggal bizalmatlanná tehetne. Isteni vonatkozásban nincs okunk bizalmatlanságra, mert A­ki Istenben bízik, nem csalatkozik. Különös, hogy kevesebb az isteni bi­zalom, mint az emberi a szívekben. Az azonban kétségtelen, ha nem „dobjuk el” semmi vonatkozásban szívünk bizodalmát, mert különben bizalmi válságba, vagy éppen életveszélybe jutunk. Mi pedig mégiscsak szeretnénk élni, ha lehet szebben, boldogabban, remény­telj­esebben. De ez rajtunk is múlik. Nézzünk hát nagyobb hittel, bizalommal, egymásra, megválasztott elöljáróinkra, akiket a választásban „megítéltünk”, de most már jóakaratú barátainkként kell rájuk tekintenünk. De ”nem lesz baj”, ha bizalommal gondolunk Istenre is. „Ember küzdj és bízva bízzál!” Úgy legyen. Fekete László tiszteletes A REFORMÁTUS EGYHÁZ ! Az elmúlt hónapban megkereszteltük: Néhai Klepcsik László és Lakatos Irma szülők ANIKÓ nevű kisleányát. /Örkény, Sallai u. 49./

Next