Pilisborosjenő - Pilisborosjenői Hírmondó, 2021 (28. évfolyam, 1-8. szám)

2021-02-01 / 1. szám

e Sváb sarok Farsangi szokások Maria Welsch, géb. Matuschek: Mein Weindorf című könyvéből fordította Horváth Kornélia „Aki egész évben egészséges szeretne ma­radni, annak farsangkor táncra kell perdül­nie." mondták nálunk Pilisborosjenőn. Erre volt is alkalom bőségesen, hiszen szilvesz­ter és a farsang keddje között sok bál került megrendezésre, külön a házaspároknak, és külön a párkeresőknek. Az utolsó farsangi napokon a falu minden vendéglátó helyén táncos rendezvényeket tartottak. Ezek 15 órakor kezdődtek és hajnalig tartottak, megszakítva 18-tól 20 óráig egy kis szünettel, amikor is minden­ki hazatért, hogy megetesse az állatokat, vacsorázzon és átöltözzön. Miközben az ifjúság fúvószenére ropta a táncot a három legnagyobb helyi vendéglőben (Reitter, Szi­­meth, Wahrl-Steifü) azalatt a házaspárok és az idősebbek sramli zenére vígadoztak a kedvenc italkimérésükben (Fallabeck, Stadtmüller, Steinmüller). Ebben az időszakban még a gyerekek­nek is megengedett volt, hogy táncolni menjenek. Farsang vasárnapján egy üres lakó- vagy üzlethelyiségben 15-18 órá­ig a gyerek-farsangra voltak meghívva. A legénykéknek ehhez egy "farsangi lányt" kellett felkérni. A kislány édesanyja szala­got kötött a fiúcska kalapjára, és abba egy rozmaringágat tűzött. A gyermek- farsang­ra a kislányok népviseletbe öltöztek. A kÖ­ HÍRMONDÓ A gyászmenet végül a gyászindulót játszó zene­kart követve a vendéglő pincéje felé vette az irányt, itt nyert ugyanis a farsang végső nyugodalmat vetkező napon a lányka édesanyja fánkkal és kávéval vendégelte meg a legénykét. A farsang hétfője volt a házaspárok kimenő napja, amikor is az elmúlt év márkapárjait ünnepelték. A zenekar tust játszott, és a fia­tal párokat a magasba emelték. Szokás volt az is, hogy azok a fiatalembe­rek, akik az év folyamán nagykorúvá váltak, a farsang valamelyik napján egy idősebb legénynél "bevásárolták” magukat, vagyis felvételt/italt fizettek. Őket is a magasba emelték zenekari aláfestéssel, és ezzel fel­vételt nyertek a társaságba. Kedden a mu­latság csak 23 óráig tartott, utána a farsang el lett temetve. Egy fiatalember a vendéglő asztalára feküdt, ezután hat társa mint egy koporsót a vállaira vette, és a táncparkett közepére vitte, ahol már összegyűltek a gyászolók. Ezután tréfás gyászszertartás­ra került sor, melynek során szenteltvíz helyett borral hintették meg a "megboldo­gultat." A gyászmenet végül a gyászindulót játszó zenekart követve a vendéglő pincéje felé vette az irányt, itt nyert ugyanis a far­sang végső nyugodalmat. A legények a pin­cében mulatoztak tovább, az összes többi vendég számára azonban véget ért az ün­nep. Éjfélkor minden vigasságnak, rendez­vénynek vége kellett, hogy legyen. Ekkor kezdődött a nagyböjt, melyet a templomi harangok zúgása hirdetett meg. Farsang az 50-es években

Next