Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1992 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2 SZABOLCS HÍRADÓ (Folytatás az 1. oldalról.) Padi Huba úgy gondolja, hogy ha már három helyre (Szabó doktor, rendőrlakás, Sashalmi doktornő) bevezette az önkormányzat a gázt, akkor meg kell vizsgálni, milyen lehetősége van bevezetni a többi lakásba is. A többi lakót sem szabad kizárni ebből a lehetőségből, ezért kellett listát készíteni és az anyagi vonzatot megnézni. Schack Tiborné amellett foglalt állást, hogy ha már korszerűsíteni kell egy lakásban a fűtést, mert például egy kazán tönkremegy, akkor a moderneb, jobb változtatót kell megvalósítani, tehát a gázt. A hosszadalmas vita után Stanczel Károly javasolta, hogy abban az esetben, ha valahol elromlik a kazán, akkor az önkormányzat a kazán árát ismerje el, a lakó pedig, ha akarja, vezettesse be a saját költsége a gázt a bér- illetve a szolgálati lakásba. A szociális helyzet javításbról A polgármester elmondta, hogy 3 036 ezer Ft-ot fizettek ki szociális segélyre. Minden 65 évet betöltött nyugdíjasnak 500 Ft-ot utaltak ki. Ez összesen: 329 000 Ft. Gyámügyi segélyre 1 324 000 Ft-ot adtak. 64 fő kapott kamatadó-támogatást, összesen 894 000 Ft összegben. 39 fő kapott 2 700 000 Ft összegben első lakáshoz jutók támogatását. Szajkó János felvetette, hogy esetenként lehet olyan kifogásoat hallani, hogy van, aki nem érdemelte meg a segélyt. Kovácsai doktor elmondta: minden tisztelete a Népjóléti Bizottságé, nagyon nehéz feladatuk van. Előfordul, hogy a segélyt kérő, amikor környezettanulmányra mennek hozzá, elrakja a színes tévét és a videót. Az ilyen „átverések" ellen nincs védelem. Stanczel Károly a rossz információkról beszélt. Több képviselőről az a hír járja, hogy kapott segélyt. Ez nem igaz! Czompó Istvántól, a Népjóléti Bizottság lemondott elnökétől megtudtuk, hogy irritálja az a szóbeszéd, hogy valakik igazságtalanul kaptak segélyt, de nem nevezik meg az illetőket. Ha valakinek tudomása van jogtalanul felvett segélyről, akkor szóljon, mert ha bebizonyosodik a jogtalanság, akkor az illetővel vissza lehet fizettetni! Az orvosi ügyeletről és a házi orvosi rendszerről Szajkó János felvetette, hogy az orvosi ügyelet még mindig nem megoldott a községben, pedig bízott benne, hogy a képviselő-testületbe bekerülő három orvos megoldást talál erre a gondra. Dubicza Tibor szerint a családi orvosi rendszer bevezetésével nem lesz szükség ügyeletre. Dr. Kiss János elmondta, hogy nem látja szükségesnek az orvosi ügyeleti rendszer változtatását. Az orvos is ember, neki is szüksége van a hétvégi regenerálódásra. A lakosságot tájékoztatni kell, hogyan használja a segélykérő telefont. A telefont és a hírközlési eszközöket kell bővíteni. Felvetődött egy központi rendelő felépítése is. Kovácsai doktor ezzel teljes mértékben egyetért, de ez 40-50 millió forintot jelent, ami nem kis dolog. Az orvosi ügyeletről elmondta, hogy a világ egyik táján sincs olyan, hogy az orvos ^jel-nappal a betegek rendelkezésére áll. Ahogyan megtanulják az emberek az üzletek nyitva tartását, ugyanúgy meg kell azt is tanulniuk, hogyan kezeljék hetente két nap a segélykérő telefont. Ha nem azzal töltik az időt, hogy a három orvosnál zörögnek, néha rátörik még az ajtót is, hanem a segélykérőn telefonálnak, akkor hamarabb érkezik a segítség. „Tőlünk elvárják, hogy éjjel-nappal rendelkezésre álljunk, de a beteg azt nem veszi figyelembe, ha az orvos azt tanácsolja, hogy ne dohányozzék és ne egyék egészsége, illetve gyógyulása érdekében." A telefonról és a hírközlésről Hosszas vita után abban állapodtak meg a jelenlevők, hogy égetően szükség van a telefonhálózat évítésére és a társulás útján történő bővítés látszik az egyetlen járható útnak. A faluházról A polgármester úr kérte a falugyűlés résztvevőit, mondják el a véleményüket a Petőfi terem faluházzá alakításáról, mert amennyiben tetszést arat a terv, akkor 1992-ben elkezdik a 10-12 millió forintos átalakítást. Balog Botond úgy gondolja, hogy ennyi hülye építés, mint mostanában van, soha nem volt, mindig a divat után evinnek. Divatba jöttek a boltívek, most mindenki boltívet épít. A 12 millióban, amit a polgármester említett, a boltív van benne. Róth József 37 éve él Pusztaszabolcson, és azóta a Kultúrház építése mindig folyamatban volt, de soha nem jött létre. Miért ne lehetne egy normális épületet építeni? Miért kell toldozni-foldozni? - kérdezte. Többen egy új művelődési központ építésére „tették le voksukat". Galamb Béla elmondta, hogy ő ismeri a környék művelődési házait, amelyek javarészt üresek. Úgy gondolja, hogy az új és a régi közül (természetesen elfogadható műszaki állapotot feltételezve) az olcsóbbat kell választani! A szennyvízről és a csatornázásról gondot jelent a községnek a csapadékvíz és a szennyvíz elvezetése. A 200 m globus naponta kiürül és a szippantás költségeit is mindenki gyakran átéli. Megoldás lehetne társulásos alapon a csatornázás, de a község lakóit a vízzel és a gázzal kapcsolatos terhek igen érintik, ezért a személyenkét 70-80 ezer forintba kerülő csatornázás költségeit vállalni nem lehet. Ez volt a többség véleménye. Hertelendi Gábor javasolta, hogy helyi megoldásokat kellene keresni: nyárfaerdőket telepíteni és szikkasztani! Fodor Lajos felhíva a figyelmet arra, hogy ásott kútjában az utóbbi időben 60- 70 cm-t emelkedett a vízszint. - Nem téma ugyan - mondta -, de arról is lehetne beszélni, hogy hová üríti ki a szippantós autó a szennyvizet. Jó lenne, ha 50-60 év múlva nem kellene derékig járnia ... 92- ben próbáljon tanulmánytervet készíteni az önkormányzat, mert ha öt év múlva állunk neki, akkor itt fogunk megfulladni! A közellátásról Dubicza Tibor szerint változott az utóbbi időben a közellátás szintje, megjelentek az egyéni vállalkozók. Minden önkormányzati ülésen lesznek „közellátási percek", hogy a „közellátás pulzusán ott legyen az önkormányzat keze." Padi Antal, a tartósított tej minőségére panaszkodott, bizonyítékul két zacskót is mutatva, hogy lejárt szavatosságú tejet vásárolt. A polgármester helyesnek találta az észrevételt. A boltosok nem tehetik ki a lejárt szavatosságú dolgokat áruként. Észrevételezni kell a vásárlók könyvében, mert ez szabálysértési eljárást eredményez - állapította meg. 1992-es évi adózásról... Az önkormányzat úgy döntött, hogy 1992-ben külön adóval nem sújtja a község lakóit. A Szabolcs Híradóról Zsuffa Oszkár felmutatva a Szabolcs Híradó decemberi számát, megkérdezte a polgármestert, vállalja-e a benne levő cikkekért a felelősséget, mert felháborító, becsületsértő dolgokat tartalmaz az újság. Kértem, mint az újság főszerkesztője, hadd válaszolhassak Zsuffa úrnak. Neki a Kereskedelem kereskedői szemmel című cikkre történt reagálás nem tetszett, amely kereskedelem vásárlói szemmel jelent meg. Úgy gondolom, a Szabolcs Híradó - annak ellenére, hogy az áll a rím alatt, hogy az önkormányzat lapja - nemcsak a képviselőké, nem a polgármesteré, nem az egyéni, nem Zsuffa úré, hanem Pusztaszabolcs lakóié. Ebből következik, hogy nemcsak olyan cikkek jelennek meg benne, ami nekünk tetszik (megjegyzem, a kereskedelem vásárlói szemmel cikkel egyetértettem), hanem olyanok, amelyek elfogadják a másságot és tükrözik soksok ember véleményét. Természetesen azokét, akik tollat ragadnak vagy szóban köztik velünk ezt. (Nem egy bíráló cikket olvashattak akár az önkormányzatról, akár a lapról!) Nem állítom, hogy a lap tökéletes. Úgy gondolom, elég sok hibája van, de lassan fejlődik. Arra mindig vigyáztunk, hogy ne keltsünk feleslegesen hangulatot a község lakóiban és a cikkek mások becsületét, önérzetét ne sértsék, de javító szándékúak legyenek! 10-12-en dolgozunk a szerkesztőbizottságban, társadalmi munkában. Mindnyájunknak megvan a saját munkája, családja és egyéb tennivalója: van olyan munkatársam, aki három, illetve négy gyermeket is nevel. Végtelenül hálás vagyok nekik, amiért önzetlenül, jó kedvvel dolgoznak a cikkeken és kéthavonta létrejön a mi közös munkánk. Zsuffa úr - és faluban többen is - úgy vélik, hogy cenzúra működik. Csak megismételni tudom, amit a falugyűlésen elmondtam: „Abban a pillanatban, mihelyt szerkesztőségi ülés után nem vihetjük az anyagot a nyomdába, hanem valakinek vagy valakiknek be kell mutatni, fájó szívvel ugyan, de lemondunk önként vállalt feladatunkról." Czöndör Mihályné, főszerkesztő