Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1992 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1992-01-01 / 1. szám

2 SZABOLCS HÍRADÓ (Folytatás az 1. oldalról.) Padi Huba úgy gondolja, hogy ha már három helyre (Szabó doktor, rendőrlakás, Sashalmi doktornő) bevezette az önkor­mányzat a gázt, akkor meg kell vizsgál­ni, milyen lehetősége van bevezetni a többi lakásba is. A többi lakót sem sza­bad kizárni ebből a lehetőségből, ezért kellett listát készíteni és az anyagi vonza­­tot megnézni. Schack Tiborné amellett foglalt állást, hogy ha már korszerűsíteni kell egy la­kásban a fűtést, mert például egy kazán tönkremegy, akkor a moderneb, jobb változtatót kell megvalósítani, tehát a gázt. A hosszadalmas vita után Stanczel Ká­roly javasolta, hogy abban az esetben, ha valahol elromlik a kazán, akkor az ön­­kormányzat a kazán árát ismerje el, a la­kó pedig, ha akarja, vezettesse be a saját költsége a gázt a bér- illetve a szolgálati lakásba. A szociális helyzet javításbról A polgármester elmondta, hogy 3 036 ezer Ft-ot fizettek ki szociális segélyre. Minden 65 évet betöltött nyugdíjasnak 500 Ft-ot utaltak ki. Ez összesen: 329 000 Ft. Gyámügyi segélyre 1 324 000 Ft-ot ad­tak. 64 fő kapott kamatadó-támogatást, összesen 894 000 Ft összegben. 39 fő kapott 2 700 000 Ft összegben első lakáshoz jutók támogatását. Szajkó János felvetette, hogy esetenként lehet olyan kifogásoat hallani, hogy van, aki nem érdemelte meg a segélyt. Kovácsai doktor elmondta: minden tisz­telete a Népjóléti Bizottságé, nagyon ne­héz feladatuk van. Előfordul, hogy a se­gélyt kérő, amikor környezettanulmány­ra mennek hozzá, elrakja a színes tévét és a videót. Az ilyen „átverések" ellen nincs védelem. Stanczel Károly a rossz információkról beszélt. Több képviselőről az a hír járja, hogy kapott segélyt. Ez nem igaz! Czom­pó Istvántól, a Népjóléti Bizottság lemondott elnökétől megtudtuk, hogy ir­ritálja az a szóbeszéd, hogy valakik igaz­ságtalanul kaptak segélyt, de nem neve­zik meg az illetőket. Ha valakinek tudo­mása van jogtalanul felvett segélyről, ak­kor szóljon, mert ha bebizonyosodik a jogtalanság, akkor az illetővel vissza le­het fizettetni! Az orvosi ügyeletről és a házi orvosi rendszerről Szajkó János felvetette, hogy az orvosi ügyelet még mindig nem megoldott a községben, pedig bízott benne, hogy a képviselő-testületbe bekerülő három or­vos megoldást talál erre a gondra. Dubicza Tibor szerint a családi orvosi rendszer bevezetésével nem lesz szükség ügyeletre. Dr. Kiss János elmondta, hogy nem lát­ja szükségesnek az orvosi ügyeleti rend­szer változtatását. Az orvos is ember, ne­ki is szüksége van a hétvégi regeneráló­dásra. A lakosságot tájékoztatni kell, ho­gyan használja a segélykérő telefont. A telefont és a hírközlési eszközöket kell bővíteni. Felvetődött egy központi rendelő fel­építése is. Kovácsai doktor ezzel teljes mértékben egyetért, de ez 40-50 millió forintot je­lent, ami nem kis dolog. Az orvosi ügye­letről elmondta, hogy a világ egyik táján sincs olyan, hogy az orvos ^jel-nappal a betegek rendelkezésére áll. Ahogyan megtanulják az emberek az üzletek nyit­va tartását, ugyanúgy meg kell azt is ta­nulniuk, hogyan kezeljék hetente két nap a segélykérő telefont. Ha nem azzal töltik az időt, hogy a három orvosnál zörög­nek, néha rátörik még az ajtót is, hanem a segélykérőn telefonálnak, akkor hama­rabb érkezik a segítség. „Tőlünk elvárják, hogy éjjel-nappal rendelkezésre álljunk, de a beteg azt nem veszi figyelembe, ha az orvos azt tanácsolja, hogy ne dohá­nyozzék és ne egyék egészsége, illetve gyógyulása érdekében." A telefonról és a hírközlésről Hosszas vita után abban állapodtak meg a jelenlevők, hogy égetően szükség van a telefonhálózat évítésére és a tár­sulás útján történő bővítés látszik az egyetlen járható útnak. A faluházról A polgármester úr kérte a falugyűlés résztvevőit, mondják el a véleményüket a Petőfi terem faluházzá alakításáról, mert amennyiben tetszést arat a terv, ak­kor 1992-ben elkezdik a 10-12 millió fo­rintos átalakítást. Balog Botond úgy gondolja, hogy ennyi hülye építés, mint mostanában van, soha nem volt, mindig a divat után evinnek. Divatba jöttek a boltívek, most mindenki boltívet épít. A 12 millióban, amit a pol­gármester említett, a boltív van benne. Róth József 37 éve él Pusztaszabolcson, és azóta a Kultúrház építése mindig fo­lyamatban volt, de soha nem jött létre. Miért ne lehetne egy normális épületet építeni? Miért kell toldozni-foldozni? - kérdezte. Többen egy új művelődési központ építésére „tették le voksukat". Galamb Béla elmondta, hogy ő ismeri a környék művelődési házait, amelyek ja­varészt üresek. Úgy gondolja, hogy az új és a régi közül (természetesen elfogadha­tó műszaki állapotot feltételezve) az ol­csóbbat kell választani! A szennyvízről és a csatornázásról gondot jelent a községnek a csapa­dékvíz és a szennyvíz elvezetése. A 200 m globus naponta kiürül és a szippantás költségeit is mindenki gyakran átéli. Megoldás lehetne társulásos alapon a csatornázás, de a község lakóit a vízzel és a gázzal kapcsolatos terhek igen érin­tik, ezért a személyenkét 70-80 ezer fo­rintba kerülő csatornázás költségeit vál­lalni nem lehet. Ez volt a többség vélemé­nye. Hertelendi Gábor javasolta, hogy helyi megoldásokat kellene keresni: nyárfaer­dőket telepíteni és szikkasztani! Fodor Lajos felhíva a figyelmet arra, hogy ásott kútjában az utóbbi időben 60- 70 cm-t emelkedett a vízszint. - Nem té­ma ugyan - mondta -, de arról is lehetne beszélni, hogy hová üríti ki a szippantós autó a szennyvizet. Jó lenne, ha 50-60 év múlva nem kellene derékig járni­a ... 92- ben próbáljon tanulmánytervet készíteni az önkormányzat, mert ha öt év múlva állunk neki, akkor itt fogunk megfullad­ni! A közellátásról Dubicza Tibor szerint változott az utób­bi időben a közellátás szintje, megjelen­tek az egyéni vállalkozók. Minden ön­­kormányzati ülésen lesznek „közellátási percek", hogy a „közellátás pulzusán ott legyen az önkormányzat keze." Padi Antal, a tartósított tej minőségére panaszkodott, bizonyítékul két zacskót is mutatva, hogy lejárt szavatosságú tejet vásárolt. A polgármester helyesnek találta az észrevételt.­­ A boltosok nem tehetik ki a lejárt szavatosságú dolgokat áruként. Észrevételezni kell a vásárlók könyvé­ben, mert ez szabálysértési eljárást ered­ményez - állapította meg. 1992-es évi adózásról... Az önkormányzat úgy döntött, hogy 1992-ben külön adóval nem sújtja a köz­ség lakóit. A Szabolcs Híradóról Zsuffa Oszkár felmutatva a Szabolcs Híradó decemberi számát, megkérdezte a polgármestert, vállalja-e a benne levő cikkekért a felelősséget, mert felháborító, becsületsértő dolgokat tartalmaz az új­ság. Kértem, mint az újság főszerkesztője, hadd válaszolhassak Zsuffa úrnak. Neki a Kereskedelem kereskedői szemmel című cikkre történt reagálás nem tetszett, amely kereskedelem vásárlói szemmel jelent meg. Úgy gondolom, a Szabolcs Híradó - annak ellenére, hogy az áll a rím alatt, hogy az önkormányzat lapja - nemcsak a képviselőké, nem a polgármesteré, nem az egyéni, nem Zsuffa úré, hanem Pusz­­taszabolcs lakóié. Ebből következik, hogy nemcsak olyan cikkek jelennek meg ben­ne, ami nekünk tetszik (megjegyzem, a kereskedelem vásárlói szemmel cikkel egyetértettem), hanem olyanok, amelyek elfogadják a másságot és tükrözik sok­sok ember véleményét. Természetesen azokét, akik tollat ragadnak vagy szóban köztik velünk ezt. (Nem egy bíráló cikket olvashattak akár az önkormányzatról, akár a lapról!) Nem állítom, hogy a lap tökéletes. Úgy gondolom, elég sok hibája van, de lassan fejlődik. Arra mindig vigyáztunk, hogy ne keltsünk feleslegesen hangulatot a község lakóiban és a cikkek mások be­csületét, önérzetét ne sértsék, de javító szándékúak legyenek! 10-12-en dolgozunk a szerkesztőbi­zottságban, társadalmi munkában. Mind­nyájunknak megvan a saját munkája, családja és egyéb tennivalója: van olyan munkatársam, aki három, illetve négy gyermeket is nevel. Végtelenül hálás va­gyok nekik, amiért önzetlenül, jó kedvvel dolgoznak a cikkeken és kéthavonta lét­rejön a mi közös munkánk. Zsuffa úr - és faluban többen is - úgy vélik, hogy cenzúra működik. Csak meg­ismételni tudom, amit a falugyűlésen el­mondtam: „Abban a pillanatban, mihelyt szerkesztőségi ülés után nem vihetjük az anyagot a nyomdába, hanem valakinek vagy valakiknek be kell mutatni, fájó szívvel ugyan, de lemondunk önként vállalt feladatunkról." Czöndör Mihályné, főszerkesztő

Next