Pusztaszabolcs - Szabolcs Híradó, 1998 (8. évfolyam, 1-9. szám)
1998-01-16 / 1. szám
Vili. évf. 1. szám 1998. január 16. A PUSZTASZABOLCSI ÖNKORMÁNYZAT KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAPJA Ára: 55 Ft Az időzített bomba Már több éve ketyeg. Nemcsak Pusztaszabolcson, hanem egész Magyarországon is általam időzített bombának nevezett cigányprobléma-kör. Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy fajgyűlölő kérdést csinálok belőle előre, bocsátom, hogy ők is magyar állampolgárok, őket is anya szülte, nekik is joguk van az emberi körülményekhez. Azonban törvényeink, a helyzetükön javító jogszabályok nem kellően vállalják fel sorsukat, emiatt maguk is és a törvényességek helyi képviselői is rákényszerülnek sajátos megoldási módokra. Tehát az időzített bomba ketyeg, és nem lenne jó, ha a nagy durranás akkor következne be, mikor már bent vagyunk az európai ház pitvarában. Mert abban a pillanatban már nemcsak hazai, hanem európai problémákat jelent. Ezt a ketyegési hangot felerősítette a székesfehérvári Rádió utca 11. alatti lakosok problémája, aminek a lényege az, hogy a város önkormányzata a problémától szabadulva vidékre kívánta telepíteni a lebontott háztömb lakóit, a 13 családot úgy, hogy számukra a környező településeken vásárolnak ingatlanokat. A karácsony előtti héten emiatt 43 polgármester - köztük magam is - jelent meg a megyeházán és tiltakoztunk a szociális gondok kitelepítése ellen. Aztán az újságokon a faluba is híre jött - nem ok nélkül - a kitelepítésnek. Ugyanis a község II. negyedében kinéztek egy házat, ahová egy ingatlanba két családot kívántak volna telepíteni. Köszönet az ingatlantulajdonosnak - akit most nem nevezek meg, de úgyis tudja, kiről van szó -, hogy nem kötötte meg az adásvételi szerződést. Pedig megtehette volna, ugyanis a cigányságot is természetszerűen megilleti a szabad költözködési jog. Továbbá tudok a község I. negyedében is olyan törökátkon alapuló bosszúról, hogy a rossz szomszéd szeretett volna üzletet kötni bosszúállásképpen szomszédjával, azonban ez sem jött létre. Ezek voltak azok a tények, amelyek a falugyűlésen felvetődtek, okosan, tárgyilagosan megfogalmazva ifj. Csombók Pál részéről. Aztán ezért kaptam vasárnap este a késői órákban egy névtelen telefonhívást is, ahol a kellemes hangú hívóm elmondta, hogy a társaság kisorsolta hogy ki hívjon fel engem, hogy informáljam őket. Röstelkedve egy kicsit, de feltette a társaság által megfogalmazott kérdést: “Igaz-e, hogy Tibi bácsi fogadja a fehérvári kitelepített romákat?” Gyorsan ő is hozzátette, hogy nem a fajgyűlölet beszél belőle, hanem inkább a félelem. Szerintem is így igaz. Félünk először is attól, hogy Fehérvár a gondoktól szabadulva átpasszolja nekünk fokozódó szociális teherként a romák problémáit. Aztán joggal félhetünk attól is, hogy az egyébként is csapnivaló közrend, közbiztonság tovább romlik. Ugyanis az élet fenntartásának kényszere ebben a rétegben több és több elkövetőt kényszerít. Gyorsan hozzáteszem, hogy a magyar embernek is van alja, és a cigányságnak is van színe-java. A félelem azonban nem alaptalan. Megígértem a névtelenségbe burkolózónak, hogy a Szabolcs Híradóban erről fogok írni, s kértem, fedje fel személyiségét. Ő arra hivatkozott, hogy nem, mert fél. Most a nagy nyilvánosság előtt kérdezem meg, hogy kitől félsz fiatal polgártársam ? Nem tudom. Talán tőlem vagy talán a cigányságtól ? Egy biztos: a félelem elnyomja a kezdeményezéseket. A félelem megöli a demokratizmust. Ezt pedig te sem és én sem szeretném. Visszatérve az eredeti problémára. A települések száma a karácsonyi tiltakozás után leszűkült. Perkátára is költözött egy család. Azonban Aba, Pátka és Polgárdi polgármesterei mint érdekeltek ez első munkanapon, ötödikén ismét tanácskoztak. Érdeklődőként magam is részt vettem rajta, ahol láttam a vergődésüket, és meggyőződtem arról, hogy a megoldás nehéz. Csak azt nem értem, hogy miért kell az érdekelt lakosokat úgy gyámolítani, hogy helyettük a Széphő Rt. felkérésével felkutatjuk a leendő lakhelyt, az önkormányzat által biztosított összeggel ellátjuk őket és szinte helyettük oldjuk meg a problémát. Ez így diszkriminatív helyzet. Egyetlen magyar embernek sem oldjuk meg a gondjait így, pedig ők is de sokan vannak! Véleményem szerint talán jobb lett volna vállukra akasztani a vándortarisznyát, beletenni a hamuba sült pogácsát és menjenek és keressenek ők maguk letelepedéshez e hazában házakat, így a gond nem lett volna felnagyítva. Összegzésképpen el kell, hogy mondjam, polgármesteri tisztségemből fakadóan, kötelességem választóim érdeke szerint minden igyekezetemmel eljárni, azonban a törvényességet még engedetlenséggel sem sérthetem. De éppen a cigányság érdekében tiltakozom az ellen is, hogy nemes cselekedetnek látszó kényszerűséggel, ellenséges hangulattal fogadó településekre ezek a családok kikerüljenek. A cigányság is érzi ezt, és a lakosság által keltett ellenszegülés miatt nem kívánnak vidékre kitelepedni. Az ötödikei tanácskozás egyetlen pozitívuma az lett, hogy a város továbbra is az ideiglenes lakáson megtűri őket, biztosítja költségeiket, és nem erőlteti kiköltözésüket, ahova nem szívesen mennek. Tehát az időzített bomba tovább ketyeg. polgármester (Kovács László felvétele)