Ráckeresztúr - Ráckeresztúri Hírmondó, 2019 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7. szám
3 2019. július Diáktalálkozó Balatonkeresztúron Május 20-tól 23-ig rendezték meg a Keresztúr nevű települések X. ifjúsági találkozóját Balatonkeresztúron. A Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola 7. osztályos tanulói vettek részt a versenyen: Csesztregi Eleonóra, Furján Fanni és Török Máté képviselték településünket. Felkészítő tanáruk Endrődi Noémi volt, aki igyekezett a gyerekeket minél több tudáshoz juttatni, általános közismeret, Európai Unió és játékos kérdések témakörökben egyaránt. Az első napon a Bél Mátyás Látogatóközpontba történt érkezés, örömteli üdvözlések után a csaknem száz vendég Kovács József polgármestertől, a KNTSZ elnökétől kapott tájékoztatást a találkozó részletes programjáról. Kedden a helybéli iskolásokkal együtt szigligeti hajókiránduláson és gyalogtúrán vettek részt a vendégek. Késő délután, amíg a gyerekek az iskolával ismerkedtek, a szövetség felnőtt küldöttségei közgyűlést tartottak a látogatóközpontban. A Marcali Rendőrkapitányság munkatársainak bevonásával szerdán délelőtt közlekedésbiztonsági előadást hallgattak meg a diákok, majd kerékpáros versenyen próbálhatták ki ügyességüket. Ötvenfős gumikerekes kisvonattal vitték körbe Balatonkeresztúron a versenyre készülő csapatokat. Délután a Bene Ferenc Sportcsarnokban került sor a nagy izgalommal várt vetélkedőre, melyre a csapatok már hónapok óta készültek. Először népdaléneklési verseny zajlott, melyen némely csapat hangszeres kíséretet is biztosított, mások szép népviseletbe öltöztek. Érdekes kérdésekkel, feladatokkal tarkított közismereti vetélkedő után régi mesék zenéit kellett felismernie a versenyzőknek, mely vidám zárása volt az eredményhirdetés előtti pillanatoknak. Részt vevő vendégcsapatok: Balaton-, Bács-, Bodrog-, Hejő-, Maros-, Mura-, Rác-, Rákos-, Sajó-, Sarkad-, Sár-, Székely- és Szilágyfőkeresztúr. Idén az 5. helyet sikerült megszerezni diákjainknak, akik sok élménnyel és új barátságokkal tértek haza. A találkozót az izgalmak levezetése és a kapcsolatok erősítése gyanánt zenés szórakoztató program zárta. Lisztné Hunyadi Hajnalka alpolgármester Tisztelt Olvasók, kedves Ráckeresztúriak! Szerkesztői levél Kevés olyan költő élt, akit szinte minden magyar ember ismer. Petőfi Sándor közéjük tartozik (vagy tán ő az egyetlen?). Verseit már az óvodában tanuljuk, élettörténetét is tudjuk többé-kevésbé, főként az 1848. március 15-i forradalmi tetteit. Sokat hallottunk halálának körülményeiről, s az azzal kapcsolatos legendákról is. Petőfi neve egy időben lobogóra került, költészetének igazi értékét elfeledve hordozták, szavalták, politikai szimbólummá tették. Ma vajon olvasunk-e még Petőfi-verseket? A szabadság és szerelem költője számos szép, lírai vallomással lepte meg kedvesét, Szendrey Júliát, ugyanakkor forradalmi költészete is jelentős. Kíméletlen, szókimondó, megalkuvást nem tűrő, olykor vakmerő sorai vajon időszerűek-e ma? Mit gondolunk, ha például A nemzetgyűléshez A magyar nemzet vagy a Magyar vagyok című költeményt olvassuk? Milyen érzéseket vált ki belőlünk a Szeptember végén, A Tisza vagy a Szülőföldemen? Vagy nézzük meg komikus eposzát, A helység kalapácsát, esetleg a jóval komolyabb-komorabb hangvételű elbeszélő költeményt, Az apostolt. Ebben olvasható a híres szőlőszem hasonlat, mely Petőfi világlátását, eszméit foglalja össze már-már prófétai előrelátással: „Mi célja a világnak? / Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! / Szabadságért kell küzdenem, / Mint küzdtek érte oly sokan, / És hogyha kell, elvérzenem, / Mint elvérzettek oly sokan!” Ha hinni lehet a korabeli szemtanúknak, a lánglelkű poéta százhetven esztendővel ezelőtt, 1849. július 31-én a Segesvár melletti fehéregyházi csatában esett el. Fiatal életét feltehetően egy orosz dzsida oltotta ki. Minthogy azonban írásai addigra már országszerte ismertté váltak, emléke nem tűnik el nyomtalanul. Szinte nincs olyan település az országban, ahol valamely közterület vagy intézmény ne viselné Petőfi nevét. Halhatatlan költőnk emlékét ébren tartani úgy is lehet, ha olykor fellapozzuk a verseskötetet, s elmerengünk egy-egy költemény szépségén, igazságán. Mondjuk a Még alig volt reggel... kezdetűn: „Még alig, hogy játszunk apáink térdén, s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett... Csak annyi az élet, mint futó felhőnek Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.” Gajdó Ágnes Friss hírek, információk: www.rackeresztur.hu Gondolatébresztő... „Nehéz megmondani, kik ártanak többet: az ellenségeid rosszindulatból, vagy a barátaid a legjobb szándékkal.” (Edward Bulwer-Lytton)