Siklós, 1989 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

★ Boldog új évet kívánunk Olvasóinknak! A képviselő válaszol A szőlőtermelő szakcsoporti tagok, illetve kistermelők részére A Siklós újság 1988. decemberi szá­mában megjelent a fenti termelők felve­tése, miszerint a MÉM külön belső utasí­tásokkal a nagyüzemeknél engedélyezte a cukor felhasználását a szeszfok javítá­sára. Ezenkívül a MÉM engedélyezte - szintén a nagyüzemeknek - jelentős mennyiségű seprű­bor készítését. A nyílt felkérésre megkerestem sze­mélyesen Zsitvay Attilát, a MÉM Kerté­Horváth Alajos, a Városi Tanács elnökhelyettese: - Azt várom, hogy annak ellenére, hogy a közigazgatás kiadásait tovább csökkentik, a tanács intézményei na­gyobb zavarok nélkül is működni fognak. A tervezett, tanács által eldöntött terve­zések folytatódnak, illetve elkezdődnek. A lakosság egyre fogyó türelme, hangula­ta mellett is - bízom abban, hogy­­ lesz erőnk a várospolitikai feladataink véghez­vitelére. Reménykedem a romlási folya­mat megállításában, a felzárkózási esély megvalósulásában városunkban. Ledvináné Kosztán Erzsébet, a siklósi pártbizottság titkára: - Mit várok? Nyílt, demokratikus pár­beszédet, és azt, hogy a párbeszéd alap­ján megfogalmazott kérdésekben egysé­ges, aktív képviseletet alkotva lássunk az előttünk álló feladatok megoldásához. Eredményesebb összefogást Siklós város politikai, társadalmi, gazdasági vezetése és a lakosság részéről a Kossuth téri iskola felújítása érdekében, hogy a jövő tanévet már nyugodtabb viszonyok között kezd­hessék a gyerekek, valamint az egészség­­ügyi feltételek javítását szolgáló kórház­­felújítást kezdjük meg. fontosnak tar­tom, hogy Siklós és környéke minden ál­lampolgára nyugodt, békés körülmények között tudjon dolgozni önmaga, családja és környezete fejlődése érdekében. Császár István, a Tenkes Bútorgyár igazgatója: - Nagyon nagy dolog, hogy január elseje után önállóak leszünk. Én bízom abban, hogy a gazdasági helyzet nem romlani, hanem javulni fog, hogy a dol­gozók bérét emelni tudjuk. Az optimiz­musra az eddig megvalósult üzletkötések adnak alapot. Mecseki József, a Hajdú Imre úti iskola igazgatója: - Nyugalmat. Bízom benne, hogy minden, ami most káosz jellegű, az le­tisztul, s nem az egyszerű ember kárára. Remélem, hogy nem károsodik az okta­tás, a minimumot megkapjuk, úgy az egyes pedagógus, mint az intézmény egé­sze. Hogy a pedagógus az optimizmusát visszakapja s nem másod- és harmadállás­szeri és Szőlészeti Ágazat főosztályveze­tőjét, aki az ismertetett felvetésekre a következő választ adta. (Nem szó szerinti idézet.) Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a múltban esetleg megvolt jól vagy rosszul értelmezett intézkedéseket egyér­telművé kell tenni. Jelenleg kidolgozás alatt áll egy olyan komplex jogszabály, amely világosan mindenkinek, kivétel­ből keresi meg a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Hamburger István cukrászmester: - Remélem - ha lassan is -, de meg­találjuk és elindulunk azon az úton, ame­lyik helyes. Magánéletemben egészséget, s azt, hogy leszerel a fiam. M. Z. magángazdálkodó: - Én semmit. Jövőre felfúrják a lég­puskákat, nélkül lehetővé tesz egyforma szabályo­kat. Mindenki - nagyüzem és kistermelő - 16 cukorfokig feljavíthatja a mustot ún. hidegutas sűrítménnyel. Vagy 2 kg cukrot tehet közvetlen 1 hl mustba. Ebből viszont­­ mindenki­­ csak „aszta­li bor”-t készíthet. Seprű bor más célú forgalmazásra nem készül, nem készülhet - mint kizárólag a 9 vermutot gyártó cég részére - vermut készítéséhez. A jogszabály 1989. január-február­ban jelenik meg. Bódi János ogy. képviselő M. L. üzemi dolgozó: — Infarktust..., talán. Tudod, ha az embernek azt mondják ötször egymás után, hogy nem vitte át a lécet, hát hülye volna hatodszorra nekifutni. Nézz fel az égre. A vadludakat nem a Kákalaki Akka unokaöccse vezeti, hanem aki megfelelő. És ez a jó. De vehetjük a gorillákat is. Ott sem a jópofa, hercig és huncut a vezér, hanem aki rátermett. Nekem telje­sen mindegy, hogy milyen csoport vagy szervezet tagja a „főnök”. Egy a lényeg: bizonyítsa be, hogy érti a dolgát, hogy hinni tudjak neki. Az ilyet az ember vakon is követi. K. Z dolgozó: — Figyelj, „öreg”! Én megmondom. (Folytatás a 3. oldalon.) Ismét temetjük az óévet. Sablonos kifejezéssel élve: ki-ki számot vetve az elmúlt esztendővel, egyúttal tervet készít a jövőre nézve. Örömmel jelenthetem, az elkö­vetkező év kevesebb gondot okoz majd, mint az idei, mivel „csak" 365 napból áll. A múltról most nem szólok. Volt, amilyen volt. Készül úgyis elég számvetés. A nagy kérdés csak annyi: Mit vár Ön 1989-től? A válaszok: * **★*★*★**★ ★ A TARTALOMBÓL ^ A tanácstagi beszámolókról — 3. old. * Először a lapban! ★ TE*MI, a Táncsics Mihály * Gimnázium Diákújságja ★ a Siklós mellékleteként ★ * ★ Az MDF Siklóson-5. old. "★ Nyílt levél a PANNONVIN * vezérigazgatójához — 5. old. + Miért nem jött az Ú. Dózsa Siklósra?* Félidőben a Tenkes SE labdarúgói * Ténykép II. — Úszómérleg — 7. old. * ★ ★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]A************** Az új év elé ,,Egy esztendő a másik sírját ássa, Gyilkolják egymást, mint az emberek. Idő, szárnyadnak még egy csattanása, S a jelen év is sírban szendereg. Oltsd el, haló év, hervadt ajakadnak Lélekzetével életmécsedet. Nem foglak odaírni tégedet. Hol boldog évim följegyezve vannak.’’ (Petőfi) Véget ért 1988. Búcsút intünk neki, az idézett költői gondolatot folytatva: álmunkban se térjen vissza! Miért szeretnénk?! Életkörülményeink romlottak, nadrágszíjunk tovább szűkült, idegeink tovább feszültek, kedvünk és pénztár­cánk apadt, céljainkat elhomályosította a bizonytalanság köde. Szegényedtek iskoláink, szociális intézményeink, egészségügyünk. Még reményeinket is el­vette, utódját, 1989-et üres kézzel indítja útjára, attól se várhatunk sok jót. Ezt látja a pesszimista, ha visszatekint a mögöttünk eltűnő évre. Hát az optimista? Ő így értékel: Minden maradék erőnket megfeszítettük azért, hogy megkezdjük a kilába­lást tragikus gazdasági helyzetünkből. Megerősödött a demokrácia iránti igény, javultak lehetőségei. Őszintébbé vált a tájékoztatás, szabadabbá a vélemény­­nyilvánítás, nyíltabbá a politika. Joggal bízhatunk abban, hogy e folyamatok továbbfejlesztése kivezethet bennünket a gödörből. Küzdelmes év ek­ nézünk, de reménykedhetünk a javulásban. Hogyan vélekedik ezek után szerkesztőségünk? Természetesen nem hirdetünk külön véleményt, mert mi a közvéleménynek. Siklós lakosságának kívánunk hangot adni:az optimistáknak és a pesszimisták­nak egyaránt. Legfeljebb eszünkbe jut a közismert vicc: „Mi a különbség az optimista és a pesszimista között?­­ Csak az, hogy a pesszimista tájékozot­tabb.”. Értékelje az óévet mindenki saját ítélete szerint! Mi annak mindenkép­pen örülünk, hogy 1988-ban útjára indulhatott lapunk, a Siklós. Havonta meg­jelenhetett, kialakult szerkesztői gárdája, mind többen nyilatkoztak meg hasábjain, segítették munkáját. Úgy érezzük, a siklósiak elfogadták szándékain­kat, „vették a lapot”. Célunk változatlan: tisztességes tájékoztatást adni az érdeklődő lakosságnak, lehetőséget teremteni a jobbító szándékú véleménycserére, minél több köz­életi, kulturális információt, az emberek mindennapi tevékenységével, szórako­zásával, hobbijával kapcsolatos hírt, életképet, segítő tanácsot közzé tenni. A világ, az ország gondokkal, bajokkal birkózik. Folyik az ember nagy harca a természettel, de főként önmagával. A küzdőtér hatalmas, csak kis pontja a miénk, itt a Tenkes alján. De ezen a kis ponton nekünk is meg kell vívni a csa­táinkat, önmagunkkal is, és ha kell, egymással is. Tisztelünk minden becsüle­tes, a köz javáért, az emberi méltóságért kiálló küzdőt, munkáját tisztességgel végző dolgozót, de semmire sem becsüljük a tisztességtelen önzőket, a szájjár­­tató semmittevőket, a kertek alatt osonó csalókat. Azzal a szándékkal indítjuk útjára a siklósi újság második évfolyamát, hogy segítse a látni, tudni, tenni akarókat. Segítse meglátni az elhomályosított dol­gokat, megtudni a szándékokat, a lehetőségek határait, jobban megismerni egy­mást, hogy őszintébben, tisztábban tegyük meg, ami megtehető egymásért, magunkért. Terheink, gondjaink megsokasodtak. Az országos nyomort saját nyomorunk tetézi. Az évtizedeken át megoldatlan problémák most egyszerre kiáltanak megoldásért. Állnak a panelházak, de hol lesz elegendő munkahely az embereknek? Hol a tizenegyezer lakos együttéléséhez szükséges városi ellátási színvonal, a kielégítő szennyvíz- és szemétszállítás, a használható telefonhálózat, az elviselhető köz­lekedés? Látjuk a lerobbant állapotban levő közintézményeket: a túlterhelt, rosszul felszerelt kórházat, rendelőintézetet, a zsúfolt, beázó vagy éppen össze­dőlni készülő, tornaterem, szertár, könyvtár nélküli iskolákat, óvodákat, a helyreállításra váró, omladozó műemlékeket. Látjuk az érdektelenséget, a beszűkülést, a butulást: az emberek alig járnak előadásokra, rendezvényekre, moziba - a könyvtárról, színházról nem is be­szélve. A fő szórakozás sokaknak az ital, a presszók lélekmérgező videófilmjei vagy a tv bugyuta vetélkedői. Virágzik a „kaparj, kurta, neked is jut” szemlé­let, a hörcsögmentalitás: „legyen tele a pofazacskóm, és nem dumálok - pofázzon az, akié üres”, így élünk itt. És ha belenyugszunk, akkor semmi jobb nem is lesz. Vannak, akik tenni akarnak, csak külön-külön, bizonytalanul. Vannak, akik csupán beszélnek, de semmit nem tesznek. Újságunk a tenni szándékozókat akarja segíteni, egymásra találásukat meg­könnyíteni. Tudjuk, hogy egy esztendő a legjobb törekvések mellett sem hoz­hat mai helyzetünkben jelentős, mérhető javulást, de ez senkit nem menthet fel az alól, hogy saját helyén a tőle telhető legtöbbet tegye azért, hogy a jó irányú változás legalább megindulhasson. Gyere hát, 1989! Lássuk, mire megyünk egymással! A nagyközösségi tv-ről Rengeteg ellentmondás, küzdelem, támogatás, ellendrukk, nyílt támadás előzte meg a siklósi műholdas­ rendszer kialakítását. Úgy gondolom, az előzmé­nyekről érdemes még egyszer szót ejteni. A dolgok azzal kezdődtek, hogy kiala­kult egy erőteljes csoport, ami tervbe vette a rendszer kialakítását Siklós panel lakásainak egy részénél. Másrészt a BCM — a beremendi tapasztalatok felhasználá­sával - a Harkányi út, Köztársaság tér la­kásaiban akarta a saját rendszerét meg­építtetni. Két terület, eltérő megoldások, azonos szándék jellemezte mindkét el­képzelést. A szervező munkák is elkez­dődtek és rengeteg energia, lépcsőház­­koptatás jellemezte azt az időszakot. Tervek, összegek röpködtek a levegőben, lakossági döntés is született. Minden stimmelt, de mégis hiányzott valami: az egységes koncepció. Hosszú viták, tanács­kozások, fórumok után sikerült egyezség­re jutni, hogy egységes városi rendszer alapjai kerüljenek kiépítésre a panelhá­zakban, amely a város felé is tud terjesz­­kedni. Szerződéstervezetek készültek, a la­kosság felvállalta a beruházás nagy részé­nek előteremtését, miközben a BCM 535 ezer Ft-tal támogatta ezt a tervet. Az egységes gondolkodás mellett tehát létre­jöttek a cél eléréséhez szükséges feltéte­lek. Nem tagadhatjuk, hogy nem ment mindenütt könnyen a szervezés, mert sok helyen szociális problémákkal talál­koztunk és erőteljes tiltakozással is. Eze­ket az ellentmondásokat Társadalmi Bi­zottság döntése értelmében csak konkrét szerződések alapján lehetett megoldani, annak kimondásával, hogy csak az része­süljön a rendszer szolgáltatásában, aki a pénzével is hozzájárult a megépítéséhez. A szerződések megkötésével és a be­ruházás bonyolításával, a megépített rendszer működtetésével a művelődési központot bízták meg a közös képvise­lők. Tanácsi döntés is született a kérdés­ben arról, hogy Siklóson csak egységes rendszer épülhet a művelődési­ központ irányításával és annak működtetésével. Röviden ennyi volt az előkészítés idősza­kának története, amit így is summázhat­nék: közös cél, vitában kialakult közös akarat és konkrét felelősség mindkét ol­dalról, lakás és beruházó részéről. Az augusztus óta eltelt időszakban 50 helyen közel 1000 lakással kötöttünk szerződést (a teljes panel és tégla lakás­szám 1236), akik valamennyien befizet­ték az első részletet a művelődési köz­pont egyszámlájára. A beruházás megkezdődött, a lakások mérésével és a főállomás kiépítésével a Béke tér 10/B. tetején. A kivitelezővel a szerződést is megkötöttük. (Folytatás a 3. oldalon.) Olvasóinkhoz ! Nem hiszem, hogy túlságosan nagy meglepetés érte Önöket, amikor arról ér­tesültek, hogy az országos és megyei lapok árait jelentősen megemelték. Bizo­nyára felmerült Önökben az a kérdés is: Vajon a Siklós című havilap árát is meg­emelik? — hivatkozva arra az ősi fogásra, hogy „megemelkedtek a költségek”, „a mecénás a költségvetésből már nem tud annyit áldozni és ezen a területen is a piaci viszonyok legyenek a mérvadók” stb. Nem folytatom a már sablonossá vált mondatokat, hanem válaszolok a kérdésre: 1989-ben nem akarjuk meg­emelni a lap árát, sőt ha a példányszám tovább fog emelkedni, akkor elképzel­hető, hogy a jövőben sem. Okkal gondol­hatják: Mi készteti a kiadót erre a ná­lunk még szokatlan ígéretre. Egyszerű, mondhatnám: a lap jellegéből adódó a válasz, mely szerint abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem tudjuk az országos érveket használni, mert az újság költségvetése úgy készül, hogy a fennmaradás, a megjelenés elsősorban az olvasóktól függött, függ. Tehát, ha vásá­rolják a megjelenő számokat s ezek meg­felelnek az Önök elvárásainak, ha a létét szükségesnek ítélik, akkor fennmarad a lap. __________________ A szerkesztőség

Next