Siklós, 1989 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
★ Boldog új évet kívánunk Olvasóinknak! A képviselő válaszol A szőlőtermelő szakcsoporti tagok, illetve kistermelők részére A Siklós újság 1988. decemberi számában megjelent a fenti termelők felvetése, miszerint a MÉM külön belső utasításokkal a nagyüzemeknél engedélyezte a cukor felhasználását a szeszfok javítására. Ezenkívül a MÉM engedélyezte - szintén a nagyüzemeknek - jelentős mennyiségű seprűbor készítését. A nyílt felkérésre megkerestem személyesen Zsitvay Attilát, a MÉM KertéHorváth Alajos, a Városi Tanács elnökhelyettese: - Azt várom, hogy annak ellenére, hogy a közigazgatás kiadásait tovább csökkentik, a tanács intézményei nagyobb zavarok nélkül is működni fognak. A tervezett, tanács által eldöntött tervezések folytatódnak, illetve elkezdődnek. A lakosság egyre fogyó türelme, hangulata mellett is - bízom abban, hogy lesz erőnk a várospolitikai feladataink véghezvitelére. Reménykedem a romlási folyamat megállításában, a felzárkózási esély megvalósulásában városunkban. Ledvináné Kosztán Erzsébet, a siklósi pártbizottság titkára: - Mit várok? Nyílt, demokratikus párbeszédet, és azt, hogy a párbeszéd alapján megfogalmazott kérdésekben egységes, aktív képviseletet alkotva lássunk az előttünk álló feladatok megoldásához. Eredményesebb összefogást Siklós város politikai, társadalmi, gazdasági vezetése és a lakosság részéről a Kossuth téri iskola felújítása érdekében, hogy a jövő tanévet már nyugodtabb viszonyok között kezdhessék a gyerekek, valamint az egészségügyi feltételek javítását szolgáló kórházfelújítást kezdjük meg. fontosnak tartom, hogy Siklós és környéke minden állampolgára nyugodt, békés körülmények között tudjon dolgozni önmaga, családja és környezete fejlődése érdekében. Császár István, a Tenkes Bútorgyár igazgatója: - Nagyon nagy dolog, hogy január elseje után önállóak leszünk. Én bízom abban, hogy a gazdasági helyzet nem romlani, hanem javulni fog, hogy a dolgozók bérét emelni tudjuk. Az optimizmusra az eddig megvalósult üzletkötések adnak alapot. Mecseki József, a Hajdú Imre úti iskola igazgatója: - Nyugalmat. Bízom benne, hogy minden, ami most káosz jellegű, az letisztul, s nem az egyszerű ember kárára. Remélem, hogy nem károsodik az oktatás, a minimumot megkapjuk, úgy az egyes pedagógus, mint az intézmény egésze. Hogy a pedagógus az optimizmusát visszakapja s nem másod- és harmadállásszeri és Szőlészeti Ágazat főosztályvezetőjét, aki az ismertetett felvetésekre a következő választ adta. (Nem szó szerinti idézet.) Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a múltban esetleg megvolt jól vagy rosszul értelmezett intézkedéseket egyértelművé kell tenni. Jelenleg kidolgozás alatt áll egy olyan komplex jogszabály, amely világosan mindenkinek, kivételből keresi meg a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Hamburger István cukrászmester: - Remélem - ha lassan is -, de megtaláljuk és elindulunk azon az úton, amelyik helyes. Magánéletemben egészséget, s azt, hogy leszerel a fiam. M. Z. magángazdálkodó: - Én semmit. Jövőre felfúrják a légpuskákat, nélkül lehetővé tesz egyforma szabályokat. Mindenki - nagyüzem és kistermelő - 16 cukorfokig feljavíthatja a mustot ún. hidegutas sűrítménnyel. Vagy 2 kg cukrot tehet közvetlen 1 hl mustba. Ebből viszont mindenki csak „asztali bor”-t készíthet. Seprű bor más célú forgalmazásra nem készül, nem készülhet - mint kizárólag a 9 vermutot gyártó cég részére - vermut készítéséhez. A jogszabály 1989. január-februárban jelenik meg. Bódi János ogy. képviselő M. L. üzemi dolgozó: — Infarktust..., talán. Tudod, ha az embernek azt mondják ötször egymás után, hogy nem vitte át a lécet, hát hülye volna hatodszorra nekifutni. Nézz fel az égre. A vadludakat nem a Kákalaki Akka unokaöccse vezeti, hanem aki megfelelő. És ez a jó. De vehetjük a gorillákat is. Ott sem a jópofa, hercig és huncut a vezér, hanem aki rátermett. Nekem teljesen mindegy, hogy milyen csoport vagy szervezet tagja a „főnök”. Egy a lényeg: bizonyítsa be, hogy érti a dolgát, hogy hinni tudjak neki. Az ilyet az ember vakon is követi. K. Z dolgozó: — Figyelj, „öreg”! Én megmondom. (Folytatás a 3. oldalon.) Ismét temetjük az óévet. Sablonos kifejezéssel élve: ki-ki számot vetve az elmúlt esztendővel, egyúttal tervet készít a jövőre nézve. Örömmel jelenthetem, az elkövetkező év kevesebb gondot okoz majd, mint az idei, mivel „csak" 365 napból áll. A múltról most nem szólok. Volt, amilyen volt. Készül úgyis elég számvetés. A nagy kérdés csak annyi: Mit vár Ön 1989-től? A válaszok: * **★*★*★**★ ★ A TARTALOMBÓL ^ A tanácstagi beszámolókról — 3. old. * Először a lapban! ★ TE*MI, a Táncsics Mihály * Gimnázium Diákújságja ★ a Siklós mellékleteként ★ * ★ Az MDF Siklóson-5. old. "★ Nyílt levél a PANNONVIN * vezérigazgatójához — 5. old. + Miért nem jött az Ú. Dózsa Siklósra?* Félidőben a Tenkes SE labdarúgói * Ténykép II. — Úszómérleg — 7. old. * ★ ★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]A************** Az új év elé ,,Egy esztendő a másik sírját ássa, Gyilkolják egymást, mint az emberek. Idő, szárnyadnak még egy csattanása, S a jelen év is sírban szendereg. Oltsd el, haló év, hervadt ajakadnak Lélekzetével életmécsedet. Nem foglak odaírni tégedet. Hol boldog évim följegyezve vannak.’’ (Petőfi) Véget ért 1988. Búcsút intünk neki, az idézett költői gondolatot folytatva: álmunkban se térjen vissza! Miért szeretnénk?! Életkörülményeink romlottak, nadrágszíjunk tovább szűkült, idegeink tovább feszültek, kedvünk és pénztárcánk apadt, céljainkat elhomályosította a bizonytalanság köde. Szegényedtek iskoláink, szociális intézményeink, egészségügyünk. Még reményeinket is elvette, utódját, 1989-et üres kézzel indítja útjára, attól se várhatunk sok jót. Ezt látja a pesszimista, ha visszatekint a mögöttünk eltűnő évre. Hát az optimista? Ő így értékel: Minden maradék erőnket megfeszítettük azért, hogy megkezdjük a kilábalást tragikus gazdasági helyzetünkből. Megerősödött a demokrácia iránti igény, javultak lehetőségei. Őszintébbé vált a tájékoztatás, szabadabbá a véleménynyilvánítás, nyíltabbá a politika. Joggal bízhatunk abban, hogy e folyamatok továbbfejlesztése kivezethet bennünket a gödörből. Küzdelmes év ek nézünk, de reménykedhetünk a javulásban. Hogyan vélekedik ezek után szerkesztőségünk? Természetesen nem hirdetünk külön véleményt, mert mi a közvéleménynek. Siklós lakosságának kívánunk hangot adni:az optimistáknak és a pesszimistáknak egyaránt. Legfeljebb eszünkbe jut a közismert vicc: „Mi a különbség az optimista és a pesszimista között? Csak az, hogy a pesszimista tájékozottabb.”. Értékelje az óévet mindenki saját ítélete szerint! Mi annak mindenképpen örülünk, hogy 1988-ban útjára indulhatott lapunk, a Siklós. Havonta megjelenhetett, kialakult szerkesztői gárdája, mind többen nyilatkoztak meg hasábjain, segítették munkáját. Úgy érezzük, a siklósiak elfogadták szándékainkat, „vették a lapot”. Célunk változatlan: tisztességes tájékoztatást adni az érdeklődő lakosságnak, lehetőséget teremteni a jobbító szándékú véleménycserére, minél több közéleti, kulturális információt, az emberek mindennapi tevékenységével, szórakozásával, hobbijával kapcsolatos hírt, életképet, segítő tanácsot közzé tenni. A világ, az ország gondokkal, bajokkal birkózik. Folyik az ember nagy harca a természettel, de főként önmagával. A küzdőtér hatalmas, csak kis pontja a miénk, itt a Tenkes alján. De ezen a kis ponton nekünk is meg kell vívni a csatáinkat, önmagunkkal is, és ha kell, egymással is. Tisztelünk minden becsületes, a köz javáért, az emberi méltóságért kiálló küzdőt, munkáját tisztességgel végző dolgozót, de semmire sem becsüljük a tisztességtelen önzőket, a szájjártató semmittevőket, a kertek alatt osonó csalókat. Azzal a szándékkal indítjuk útjára a siklósi újság második évfolyamát, hogy segítse a látni, tudni, tenni akarókat. Segítse meglátni az elhomályosított dolgokat, megtudni a szándékokat, a lehetőségek határait, jobban megismerni egymást, hogy őszintébben, tisztábban tegyük meg, ami megtehető egymásért, magunkért. Terheink, gondjaink megsokasodtak. Az országos nyomort saját nyomorunk tetézi. Az évtizedeken át megoldatlan problémák most egyszerre kiáltanak megoldásért. Állnak a panelházak, de hol lesz elegendő munkahely az embereknek? Hol a tizenegyezer lakos együttéléséhez szükséges városi ellátási színvonal, a kielégítő szennyvíz- és szemétszállítás, a használható telefonhálózat, az elviselhető közlekedés? Látjuk a lerobbant állapotban levő közintézményeket: a túlterhelt, rosszul felszerelt kórházat, rendelőintézetet, a zsúfolt, beázó vagy éppen összedőlni készülő, tornaterem, szertár, könyvtár nélküli iskolákat, óvodákat, a helyreállításra váró, omladozó műemlékeket. Látjuk az érdektelenséget, a beszűkülést, a butulást: az emberek alig járnak előadásokra, rendezvényekre, moziba - a könyvtárról, színházról nem is beszélve. A fő szórakozás sokaknak az ital, a presszók lélekmérgező videófilmjei vagy a tv bugyuta vetélkedői. Virágzik a „kaparj, kurta, neked is jut” szemlélet, a hörcsögmentalitás: „legyen tele a pofazacskóm, és nem dumálok - pofázzon az, akié üres”, így élünk itt. És ha belenyugszunk, akkor semmi jobb nem is lesz. Vannak, akik tenni akarnak, csak külön-külön, bizonytalanul. Vannak, akik csupán beszélnek, de semmit nem tesznek. Újságunk a tenni szándékozókat akarja segíteni, egymásra találásukat megkönnyíteni. Tudjuk, hogy egy esztendő a legjobb törekvések mellett sem hozhat mai helyzetünkben jelentős, mérhető javulást, de ez senkit nem menthet fel az alól, hogy saját helyén a tőle telhető legtöbbet tegye azért, hogy a jó irányú változás legalább megindulhasson. Gyere hát, 1989! Lássuk, mire megyünk egymással! A nagyközösségi tv-ről Rengeteg ellentmondás, küzdelem, támogatás, ellendrukk, nyílt támadás előzte meg a siklósi műholdas rendszer kialakítását. Úgy gondolom, az előzményekről érdemes még egyszer szót ejteni. A dolgok azzal kezdődtek, hogy kialakult egy erőteljes csoport, ami tervbe vette a rendszer kialakítását Siklós panel lakásainak egy részénél. Másrészt a BCM — a beremendi tapasztalatok felhasználásával - a Harkányi út, Köztársaság tér lakásaiban akarta a saját rendszerét megépíttetni. Két terület, eltérő megoldások, azonos szándék jellemezte mindkét elképzelést. A szervező munkák is elkezdődtek és rengeteg energia, lépcsőházkoptatás jellemezte azt az időszakot. Tervek, összegek röpködtek a levegőben, lakossági döntés is született. Minden stimmelt, de mégis hiányzott valami: az egységes koncepció. Hosszú viták, tanácskozások, fórumok után sikerült egyezségre jutni, hogy egységes városi rendszer alapjai kerüljenek kiépítésre a panelházakban, amely a város felé is tud terjeszkedni. Szerződéstervezetek készültek, a lakosság felvállalta a beruházás nagy részének előteremtését, miközben a BCM 535 ezer Ft-tal támogatta ezt a tervet. Az egységes gondolkodás mellett tehát létrejöttek a cél eléréséhez szükséges feltételek. Nem tagadhatjuk, hogy nem ment mindenütt könnyen a szervezés, mert sok helyen szociális problémákkal találkoztunk és erőteljes tiltakozással is. Ezeket az ellentmondásokat Társadalmi Bizottság döntése értelmében csak konkrét szerződések alapján lehetett megoldani, annak kimondásával, hogy csak az részesüljön a rendszer szolgáltatásában, aki a pénzével is hozzájárult a megépítéséhez. A szerződések megkötésével és a beruházás bonyolításával, a megépített rendszer működtetésével a művelődési központot bízták meg a közös képviselők. Tanácsi döntés is született a kérdésben arról, hogy Siklóson csak egységes rendszer épülhet a művelődési központ irányításával és annak működtetésével. Röviden ennyi volt az előkészítés időszakának története, amit így is summázhatnék: közös cél, vitában kialakult közös akarat és konkrét felelősség mindkét oldalról, lakás és beruházó részéről. Az augusztus óta eltelt időszakban 50 helyen közel 1000 lakással kötöttünk szerződést (a teljes panel és tégla lakásszám 1236), akik valamennyien befizették az első részletet a művelődési központ egyszámlájára. A beruházás megkezdődött, a lakások mérésével és a főállomás kiépítésével a Béke tér 10/B. tetején. A kivitelezővel a szerződést is megkötöttük. (Folytatás a 3. oldalon.) Olvasóinkhoz ! Nem hiszem, hogy túlságosan nagy meglepetés érte Önöket, amikor arról értesültek, hogy az országos és megyei lapok árait jelentősen megemelték. Bizonyára felmerült Önökben az a kérdés is: Vajon a Siklós című havilap árát is megemelik? — hivatkozva arra az ősi fogásra, hogy „megemelkedtek a költségek”, „a mecénás a költségvetésből már nem tud annyit áldozni és ezen a területen is a piaci viszonyok legyenek a mérvadók” stb. Nem folytatom a már sablonossá vált mondatokat, hanem válaszolok a kérdésre: 1989-ben nem akarjuk megemelni a lap árát, sőt ha a példányszám tovább fog emelkedni, akkor elképzelhető, hogy a jövőben sem. Okkal gondolhatják: Mi készteti a kiadót erre a nálunk még szokatlan ígéretre. Egyszerű, mondhatnám: a lap jellegéből adódó a válasz, mely szerint abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem tudjuk az országos érveket használni, mert az újság költségvetése úgy készül, hogy a fennmaradás, a megjelenés elsősorban az olvasóktól függött, függ. Tehát, ha vásárolják a megjelenő számokat s ezek megfelelnek az Önök elvárásainak, ha a létét szükségesnek ítélik, akkor fennmarad a lap. __________________ A szerkesztőség