Siklós, 1989 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
^989^április^ Hogy érzed magad,Elvtárs? (Folytatás az 1. oldalról.) solható, az elveket torzító, meghazudtoló gyakorlatot nem vállalom. Úgy érzem, az a része a pártnak, amelyik komolyan gondolja a változásokat, az elvárhatja bármelyikeinktől, hogy ezekért ki is álljon. Úgy gondolom, hogy amióta párttag vagyok, semmi olyat nem tettem, amiért rosszul kéne éreznem magam. Történelemszakos lévén, nekem csak kis mértékben okoznak meglepetést a feltárt dolgok, mert sokról szakmámnál fogva tudomásom volt. Én azt tartom rendjén valónak, hogy tegyük rendbe a szekerünket, tehát mindazt, amivel nem vállalhatunk közösséget - mert ami rossz irányelv vagy dogma volt illetve nem tisztességes politikusok cselekedete, azzal számoljunk le. Azért is, mert mindaddig, míg ez nem történik meg, addig a legtisztességesebb politikai szándék is „sáros". Én tényleg komolyan vettem, hogy a nemzet érdekét képviseli a párt - ezért vagyok a tagja komolyan vettem, hogy együttműködik minden olyan erővel, amelyik a nemzet érdekét képviseli, Ebben az is benne van, hogy mindenféle olyan szélsőségtől, amely bosszúálláson, újabb attrocitásokon, kalandorságon töri a fejét, azzal közösséget nem vállalhat. ★ FALB ANIKÓ Jól érzem magam, nem mondhatok semmi rosszat. ★ HORVÁTH TIBOR Nem érzem magam a szó valódi értelmében párttagnak. Úgy tapasztalom, hogy a javaslatok nem jutnak el a megfelelő szintre, így pedig semmi értelme ötleteken törnie a fejét az embernek, tőbbekhez hasonlóan nem értek egyet a munkásőrség fenntartásával, mert minden évben jelentős összeget visz el az államkasszából és az MSZMP-nek sincs joga egy fegyveres testületet fenntartani érdekei védelmében. A manapság tapasztalható egymásnak ellentmondó kijelentések sem az egységet tükrözik számomra. ★ GYURIS JÁNOSNÉ Manapság nem könnyű párttagnak lenni. Nehéz meggyőzni a munkatársakat a jelenlegi politikai helyzetben, a kiállás mellett. Akik még most is párttagok vagyunk mint én is, bízunk abban, hogy kikerülünk a jelenlegi helyzetből. Ez segít abban, hogy kiálljunk a párt politikája mellett. Személy szerint is ennek a híve vagyok, még ha sok támadás is ér bennünket, amivel most nem egyszer találkozom. ★ KRÁLIK IVÁN elsősorban azért érzem kellemetlenül magam, mert a pártban a bizalom meggyöngült. 1945 óta nem volt olyan vezetője a pártnak, akiről nem derült volna ki valami. (Azt hozzá kell tenni, hogy a pártot a vezetők és a tagok alapján ítélik meg.) Ha a vezetők nem jól dolgoztak, az elvégzett munka sem és a végeredmény sem volt jó. És pont a végeredményekben derülnek ki azok a hiányosságok, amit a pártnak rendesen kellett volna csinálnia. Nincs 1945 óta egy olyan vezető, vezető testület, akire azt mondták volna: na, ők jól csinálták! A kellemetlenség az egész dologban az, amit most csinálunk, az tényleg jó-e? Vagy most is valamilyen úton haladunk, de nem tudjuk, hogy jó-e? Amit a mi fiaink fognak mondani rólunk, az jó vélemény lesz-e vagy rossz? Mert mindig azt mondta a párt, hogy amit most csinálunk, az jó. 1945 után kiderült, hogy nem jó 1956-ig, most már kezd kiderülni az, hogy 1957 után sem volt jó a mai napig. Akkor mi lesz ezután? Ezért érzem kellemetlenül magam ★ MÁTÉ JÁNOS Rossz a közérzetem. Sok minden megváltozott az elmúlt fél év alatt, amit teljesen biztosnak hittünk. Várak inogtak meg, és számos kérdésben nem lehet tisztán látni. Engem zavar ez! Zavar az, hogy sokféle véleményt hallani funkcionáriusoktól, melyek egymásnak ellentmondanak. Én a pártban folyó vitákkal egyetértek, de nem értek egyet azzal, hogy politikai bizottsági tagok nem azonos hullámhosszon nyilatkoznak. Ez megzavarja a párttagságon túl a társadalompolitikára nyitott tagjait is. Zavar, hogy rendkívül nagy a közömbösség, az áremelések, zavar, hogy ..koncepciódról beszélnek mindenben - alkotmánykoncepció, agrárkoncepció -, s ezek mögött nem látok valódi változásokat. Úgy látom, nincs olyan programunk, ami hosszabb távra biztos jövőt ígérne. ★ KOZA SÁNDOR Mit mondjak? A gazdaságtól eltekintve jól érzem magam, mert ha elkezdeném sorolni a kifogásaimat, akkor fél napot lehetne vitatkozni. Tehát jól érzem magam. ★ BATIK JÓZSEFNÉ Rosszul. Magánemberként és párttagként egyaránt. Rengeteg gondom, problémám van úgy általában mindennel. ★ BALOGH JÓZSEF nyugdíjas Többet vártam a májusi pártértekezlettől. Különösen a központi vezetés egy nyelven beszélését, határozottabb kiállását vártam. S őszintén mondva, mint ahogy többeket, úgy engem is felkavart a Pozsgay-nyilatkozat. Mindenki a maga igazát akarja hallani, s itt ejtették kétségbe a tagságot. Mi, akik azokban a zűrzavaros időkben kiálltunk a rendszer mellett, részt vettünk a talpraállításban, bennünket most vajon elismeréssel nyugtáznak vagy netán mi voltunk az ellenforradalmárok? Ezt 300 éves párttagság után nehéz megemészteni. Úgy érezzük, hogy most mindent a tagságra akarnak hárítani. felmerül az is bennünk, hogy mi, akik akkor vezetők, tisztségviselők voltunk, vajon félre lettünk vezetve a párt központja által? Úgy tűnik, 40 évig félrevezetett kollektívában éltünk. Mi az eszme, a rendszer mellett elköteleztük magunkat, felvetődik az is bennünk, pártszervezeten belül is - talán még nem késő -, hogy a pártnak most egy határozott, erős, konkrét programot kellene megismertetni a tagsággal, hogy ne az a nyugtalanság uralkodjon, ami van. Úgy látjuk, hogy a párt hagyja, hogy az újonan alakult szervezetek, gyülekezetek előbb lépjenek. Nehogy abba a hibába essünk s ettől félünk!!) -, hogy az állam saját maga ellen is harcba száll! Most, minden balosságtól függetlenül, a józan, paraszti ész is azt diktálja, hogy az erőket nem szétforgácsolni kell, hanem óriási összefogásra van szükség. ★ KŐVÁRI MÁTYÁS Sokkal rosszabbul nem, mint eddig. A gyakorlati életben előtérbe kerültek azok a problémák, amik a háttérben eddig is megvoltak. Nyíltabbá váltunk. Ezt szerencsésebb helyzetnek tartom, mint az előbbit, attól függetlenül, hogy ezzel párhuzamosan felszínre kerültek bizonyos politikai erők, amelyeknek a létjogosultságát azért nem lehet tagadni. Amennyiben a jövőben elő tudják segíteni a társadalom továbbfejlődését, akkor én ezt pozitívnak tartom. Komolyabb politizálást fog követelni a jelenlegi és az elkövetkezendő időszak. Azt hiszem, a felelősség kérdése fog most előtérbe kerülni. Tudom, gondolom és vallom, hogy minden behatárolható. A politika formálásának voltak és vannak buktatói, de ezt vállalni kell. A jelenlegi helyzet egyfajta választóvíz, hogy ki hogyan tudja vagy akarja követni ezt a politikát. Véleményem szerint az elmúlt időszakban kialakult egy túl humánus gondolkodás, amit belevittünk a gazdaságba, a politikába és az élet mindenféle területeibe, ez egyik oka, hogy most gyengébb helyzetbe kerültünk. Szerintem a szóvá tétel gyakorlatával itt ismét utalnék a felelősség kérdésére, bármilyen nehéz is, szakítani kell, azért, hogy előrébb tudjunk lépni. ★ KOCSIS ZOLTÁNNÉ Bizonytalanságban. Régóta vagyok párttag. Igyekeztem mindig aktív lenni, a saját tudásom, erőm szerint cselekedni, mert bíztam benne, hogy célt fogunk érni. Most már nem látok célt. S ez hova fog vezetni? A nagy semmittevéshez! Nem fogja érdekelni az embert semmi, mert csalódott. Hatalmasat. Mi, egyszerű munkásemberek mindig igyekeztünk megtenni a magunkét. Példamutatással, szorgalmas munkával. A legtöbbet vállaltuk, hogy a következő nemzedéknek is jó legyen, s a végén: öregségünkre százszor rosszabb lesz, mint a mostani nyugdíjasoknak, így veszti el az ember a pártban való hitét, amelyért pedig mindezek ellenére kitartok. Én nem előnyszerzés miatt léptem be ugyanis a pártba, mint sokan mások -Kotány- SIKLÓS 3. oldal Nemzeti 1848. március 15. a magyar történelem legfényesebb lapjai között foglal helyet. Népünk, nemzetünk egyik legszebb napja. Ritka egyetértéssel és lelkesedéssel ünnepeljük évről évre emlékét. Volt olyan időszak, amikor a helytelen történelemszemlélet, a rossz politika miatt nem volt népszerű dolog a nemzetiszínű kokárdát kitűzni, a magyar zászlóval fellobogózni a házakat, nemzeti imádságainkat énekelni. 1848 március idusa a nemzet forradalma volt és marad mindig a magyar nép tudatában, a nemzeti függetlenség, a nemzeti egység megteremtéséért vívott küzdelemben. 1848 márciusa a temetés és a feltámadás hónapja! Temetése az elavult törvényeknek, előítéleteknek, kiváltságosoknak, túlhaladott intézményeknek. Feltámadása a földnek, az életnek, a gondolatnak és a lelkiismeretnek! Ezért örülünk nagyon annak, hogy március 15. - merem remélni - ismét méltó helyet és tiszteletet foglal el történelmünkben. 1898-ban az évforduló 50. esztendejében is minden siklósi lázasan készült e jeles napra. Az ünnep reggelére minden házon lengett a nemzetiszínű lobogó. A „Harmincas Bizottság" szervezte az ünnepséget, amely 9 órakor kezdődött. Siklós apraja-nagyja díszmenetben, zászlókkal, virágokkal vonult fel a Kossuth térre. Az ünnepi beszédet Rédei Károly iskolaigazgató mondta. Szerdahelyi Adolf tanár méltatta a nap jelentőségét, majd Káldy Gyula Talpra, magyar! c. dalát énekelte a tanulóifjúság. Dr. Berzsenyi Jenő albíró a Nemzeti dalt szavalta el. Petike Sándor egy alkalmi verset mondott el, melyet Nagy Lajos írt 1898. március 15. címmel. Az összegyűlt közönség az ünnepély után a temetőbe ment és megkoszorúzták Gőzön Lajos honvéd alezredes sírját. A nagy nap fáklyás felvonulással ért véget. Hasonló lelkesedéssel ünnepelték a siklósiak 1914. március 15-ét. A műsor a következő volt: 1. Himnusz. Énekli a tanulóifjúság. 2. Márciusi szép napok. Irta: Lamperth Géza. Szavalja: Stickel Ferenc. 3. Ne sírj, Kossuth Lajos. Énekli a tanulóifjúság. 4. Március 15. Imre Béla versét Takács József mondta el. 5. 1848. március 15. Irta és felolvasta Ratzinger József. 6. Előre! Tóth Kálmán versét Dénes István szavalta. 7. Március 15-én. Pile Sándor mondta el Ábrányi Emil versét. 8. Szózat. Az ifjúság ünnepélye mellett külön tartottak ünnepélyt, megemlékezést a különböző egyesületek is. A siklósi Ellenzéki Kör és az Iparos Olvasókör együtt ünnepelt. Március 15-én az ún. Bizonyféle vendéglőben társas vacsorára jöttek össze. Az ünnepi beszédet gróf Benyovszky Móric, Siklós országgyűlési képviselője mondta. Az Ellenzéki Kör ez alkalommal avatta fel Kossuth serlegét, melyhez Jantsits Sándor dr. mondott pohárköszöntőt. Ünnepelt a vidék is! A gyűdi Polgári Olvasókör dalárdájuk közreműködésével a Kossuth Szálló összes termében rendezte meg hazafias ünnepélyét. A Himnusz után Farkas Lajos szavalta el a Talpra, magyart, ugyanezt énekelte a dalárda is. Utána Szemere Béni Petőfi sírja c. versét mondta el, majd ismét a dalárda Kossuth-nótákat énekelt. Az ifjúság 3 felvonásos népszínművet mutatott be Honvéd címmel. Vajszlón is a Polgári Olvasókör szervezte az ünnepélyt. Az ünnepi beszédet itt is Gróf Benyovszky Móric mondta, mint az olvasókör tiszteletbeli tagja. Az ünnepélyt társas vacsora követte, ahol a pohárköszöntőt Szabó József piskói ref. lelkész, egyleti tag mondta. Terehegyen a Polgári Olvasókör tagjai a Hit c. 3 felvonásos darabot mutatta be, melyet táncvigalom követett. Az utóbbi 40 évben országos rendezvénye e napnak 1948-ban volt, amikor 100. évfordulóját ünnepeltük. A centenáriumi rendezvénysorozat méltó volt 1848. március 15-höz! A régi márciusi ünnepek példát kell, hogy mutassanak valamennyiünknek arra, hogy az a nép, az a nemzet, amely nem becsüli meg kellően múltját, nem tudhatja kellően értékelni a jelent, de vigasztalan számára a jövő is! Perics Péter ünnepünk 1989-ben A március 15-i esti, városi ünnepség szervezőbizottsága ezúton is megköszöni a program összeállításában részt vevők munkáját, külön köszönetet mond Szabó Anikó IV-es főiskolai hallgatónak a versek összeállításáért és az ünnepség Bajnai szereplőinek: Ágnesnek, Nagy Edinának, Harmath Zoltánnak és Mezei Szilárdnak, valamint azoknak a siklósi polgároknak, akik jelenlétükkel megtisztelték az ünnepséget. Az MTI koszolása a 48-as szobornál Párt, állami, tömegszervezetek koszorúzása a Táncsics-szobornál Ünnepi megemlékezés a várban Fotó:Bencs János Az ünnepség szónoka, Szujkó Margit