Siklós, 1989 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

^989^április^ Hogy érzed magad,Elvtárs? (Foly­tatás az 1. oldalról.) solható, az elveket torzító, meghazud­toló gyakorlatot nem vállalom. Úgy érzem, az a része a pártnak, ame­lyik komolyan gondolja a változásokat, az elvárhatja bármelyikeinktől, hogy eze­kért ki is álljon. Úgy gondolom, hogy amióta párttag vagyok, semmi olyat nem tettem, amiért rosszul kéne éreznem magam. Történelemsz­akos lévén, nekem csak kis mértékben okoznak meglepetést a feltárt dolgok, mert sokról­­ szakmám­nál fogva tudomásom volt. Én azt tar­tom rendjén valónak, hogy tegyük rend­be a szekerünket, tehát mindazt, amivel nem vállalhatunk közösséget - mert ami rossz irányelv vagy dogma volt illetve nem tisztességes politikusok cselekedete, azzal számoljunk le. Azért is, mert mind­addig, míg ez nem történik meg, addig a legtisztességesebb politikai szándék is „sáros". Én tényleg komolyan vettem, hogy a nemzet érdekét képviseli a párt - ezért vagyok a tagja komolyan vettem, hogy együttműködik minden olyan erő­vel, amelyik a nemzet érdekét képviseli, E­bben az is benne van, hogy mindenféle olyan szélsőségtől, amely bosszúálláson, újabb attrocitásokon, kalandorságon töri a fejét, azzal közösséget nem vállalhat. ★ FALB ANIKÓ Jól érzem magam, nem mondhatok semmi rosszat. ★ HORVÁTH TIBOR Nem érzem magam a szó valódi értel­mében párttagnak. Úgy tapasztalom, hogy a javaslatok nem jutnak el a megfe­lelő szintre, így pedig semmi értelme öt­leteken törnie a fejét az embernek, tőb­bekhez hasonlóan nem értek egyet a munkásőrség fenntartásával, mert min­den évben jelentős összeget visz el az államkasszából és az­ MSZMP-nek sincs joga egy fegyveres testületet fenntartani érdekei védelmében. A manapság tapasz­talható egymásnak ellentmondó kijelen­tések sem az egységet tükrözik szá­momra. ★ GYURIS JÁNOSNÉ Manapság nem­ könnyű párttagnak lenni. Nehéz meggyőzni a munkatársakat a jelenlegi politikai helyzetben, a kiállás mellett. Akik még most is párttagok va­gyunk mint én is­­­, bízunk­ abban, hogy kikerülünk a jelenlegi helyzetből. Ez segít abban, hogy kiálljunk a párt politikája mellett. Személy szerint is ennek a híve vagyok, még ha sok táma­dás is ér bennünket, amivel most nem egyszer találkozom. ★ KRÁLIK IVÁN elsősorban azért érzem kellemetlenül magam, mert a pártban a bizalom meg­gyöngült. 1945 óta nem volt olyan veze­­­­tője a pártnak, akiről nem derült volna ki valami. (Azt hozzá kell tenni, hogy a pártot a vezetők és a tagok alapján ítélik meg.) Ha a vezetők nem jól dolgoztak, az elvégzett munka sem és a végeredmény sem volt jó. És pont a végeredmények­ben derülnek ki azok a hiányosságok, amit a pártnak rendesen kellett volna csi­­nálnia. Nincs 1945 óta egy olyan vezető, vezető testület, akire azt mondták volna: na, ők jól csinálták! A kellemetlenség az egész dologban az, amit most csinálunk, az tényleg jó-e? Vagy most is valamilyen úton haladunk, de nem tudjuk, hogy jó-e? Amit a mi fiaink fognak mondani rólunk, az jó vélemény lesz-e vagy rossz? Mert mindig azt mondta a párt, hogy amit most csinálunk, az jó. 1945 után kiderült, hogy nem jó 1956-ig, most már kezd kiderülni az, hogy 1957 után sem volt jó­­ a mai napig. Akkor mi lesz ez­után? Ezért érzem kellemetlenül magam ★ MÁTÉ JÁNOS Rossz a közérzetem. Sok minden megváltozott az elmúlt fél év alatt, amit teljesen biztosnak hittünk. Várak inog­tak meg, és számos kérdésben nem lehet tisztán látni. Engem zavar ez! Zavar az, hogy sokféle véleményt hallani funkcio­náriusoktól, melyek egymásnak ellent­mondanak. Én a pártban folyó vitákkal egyetértek, de nem értek egyet azzal, hogy politikai bizottsági tagok nem azo­nos hullámhosszon nyilatkoznak. Ez megzavarja a párttagságon túl a társada­lom­politikára nyitott tagjait is. Zavar, hogy rendkívül nagy a közömbösség, az áremelések, zavar, hogy ..koncepciódról beszélnek mindenben - alkotmánykon­cepció, agrárkoncepció -, s ezek mögött nem látok valódi változásokat. Úgy látom, nincs olyan programunk, ami hosszabb távra biztos jövőt ígérne. ★ KOZA SÁNDOR Mit mondjak? A gazdaságtól eltekint­ve jól érzem magam, mert ha elkezdeném sorolni a kifogásaimat, akkor fél napot lehetne vitatkozni. Tehát jól érzem magam. ★ BATIK JÓZSEFNÉ Rosszul. Magánemberként és párttag­ként egyaránt. Rengeteg gondom, prob­lémám van úgy általában mindennel. ★ BALOGH JÓZSEF nyugdíjas Többet vártam a májusi pártértekez­lettől. Különösen a központi vezetés egy nyelven beszélését, határozottabb kiállá­sát vártam. S őszintén mondva, mint ahogy többeket, úgy engem is felkavart a Pozsgay-nyilatkozat. Mindenki a maga igazát akarja hallani, s itt ejtették kétség­be a tagságot. Mi, akik azokban a zűrza­varos időkben kiálltunk a rendszer mel­lett, részt vettünk a talpraállításban, ben­nünket most vajon elismeréssel nyugtáz­nak vagy netán mi voltunk az ellenfor­radalmárok? Ezt 30­­0 éves párttagság után nehéz megemészteni. Úgy érezzük, hogy most mindent a tagságra akarnak hárítani. felmerül az is bennünk, hogy mi, akik akkor vezetők, tisztségviselők vol­tunk, vajon félre lettünk vezetve a párt központja által? Úgy tűnik, 40 évig félre­vezetett kollektívában éltünk. Mi az eszme, a rendszer mellett elköteleztük magunkat, felvetődik az is bennünk, pártszervezeten belül is - talán még nem késő -, hogy a pártnak most egy határo­zott, erős, konkrét programot kellene megismertetni a tagsággal, hogy ne az a nyugtalanság uralkodjon, ami van. Úgy látjuk, hogy a párt hagyja, hogy az újo­­nan alakult szervezetek, gyülekezetek előbb lépjenek. Nehogy abba a hibába essünk s ettől félünk!!) -, hogy az állam saját maga ellen is harcba száll! Most, minden balosságtól függetlenül, a józan, paraszti ész is azt diktálja, hogy az­ erőket nem szétforgácsolni kell, hanem óriási összefogásra van szükség. ★ KŐVÁRI MÁTYÁS Sokkal rosszabbul nem, mint eddig. A gyakorlati életben előtérbe kerültek azok a problémák, amik a háttérben ed­dig is megvoltak. Nyíltabbá váltunk. Ezt szerencsésebb helyzetnek tartom, mint az­ előbbit, attól függetlenül, hogy ezzel párhuzamosan felszínre kerültek bizo­nyos politikai erők, amelyeknek a létjo­gosultságát azért nem lehet tagadni. Amennyiben a jövőben elő tudják segíte­ni a társadalom továbbfejlődését, akkor én ezt pozitívnak tartom. Komolyabb politizálást fog követelni a jelenlegi és az­ elkövetkezendő időszak. Azt hiszem, a felelősség kérdése fog most előtérbe ke­rülni. Tudom, gondolom és vallom, hogy minden behatárolható. A politika formá­lásának voltak és vannak buktatói, de ezt vállalni kell. A jelenlegi helyzet egyfajta választó­víz, hogy ki hogyan tudja vagy akarja kö­vetni ezt a politikát. Véleményem szerint az elmúlt időszakban kialakult egy túl humánus gondolkodás, amit belevittünk a gazdaságba, a politikába és az élet min­denféle területeibe, ez egyik oka, hogy most gyengébb helyzetbe kerültünk. Szerintem a szóvá tétel gyakorlatával itt ismét utalnék a felelősség kérdésére­­, bármilyen nehéz is, szakítani kell, azért, hogy előrébb tudjunk lépni. ★ KOCSIS ZOLTÁNNÉ Bizonytalanságban. Régóta vagyok párttag. Igyekeztem mindig aktív lenni, a saját tudásom, erőm szerint cselekedni, mert bíztam benne, hogy célt fogunk érni. Most már nem látok célt. S ez hova fog vezetni? A nagy semmittevéshez! Nem fogja érdekelni az embert semmi, mert csalódott. Hatalmasat. Mi, egyszerű munkásemberek mindig igyekeztünk megtenni a magunkét. Példamutatással, szorgalmas munkával. A legtöbbet vállal­tuk, hogy a következő nemzedéknek is jó legyen, s a végén: öregségünkre száz­szor rosszabb lesz, mint a mostani nyug­díjasoknak, így veszti el az ember a pártban való hitét, amelyért pedig mindezek ellenére kitartok. Én nem előnyszerzés miatt léptem be ugyanis a pártba, mint sokan m­ások­ -Kotány- SIKLÓS 3. oldal Nemzeti 1848. március 15. a magyar történe­lem legfényesebb lapjai között foglal he­lyet. Népünk, nemzetünk egyik legszebb napja. Ritka egyetértéssel és lelkesedéssel ünnepeljük évről évre emlékét. Volt olyan időszak, amikor a helyte­len történelemszemlélet, a rossz politika miatt nem volt népszerű dolog a nemze­tiszínű kokárdát kitűzni, a magyar zászló­val fellobogózni a házakat, nemzeti imádságainkat énekelni. 1848 március idusa a nemzet forra­dalma volt és marad mindig a magyar nép tudatában, a nemzeti függetlenség, a nemzeti egység megteremtéséért vívott küzdelemben. 1848 márciusa a temetés és a feltá­madás hónapja! Temetése az elavult törvényeknek, előítéleteknek, kiváltságosoknak, túlhala­dott intézményeknek. Feltámadása a földnek, az életnek, a gondolatnak és a lelkiismeretnek! Ezért örülünk nagyon annak, hogy március 15. - merem re­mélni - ismét méltó helyet és tiszteletet foglal el történelmünkben. 1898-ban az évforduló 50. esztende­jében is minden siklósi lázasan készült e jeles napra. Az ünnep reggelére minden házon lengett a nemzetiszínű lobogó. A „Harmincas Bizottság" szervezte az ünnepséget, amely 9 órakor kezdődött. Siklós apraja-nagyja díszmenetben, zász­lókkal, virágokkal vonult fel a Kossuth térre. Az ünnepi beszédet Rédei Károly iskolaigazgató mondta. Szerdahelyi Adolf tanár méltatta a nap jelentőségét, majd Káldy Gyula Talpra, magyar! c. dalát éne­kelte a tanulóifjúság. Dr. Berzsenyi Jenő albíró a Nemzeti dalt szavalta el. Petike Sándor egy alkalmi verset mondott el, melyet Nagy Lajos írt 1898. március 15. címmel. Az összegyűlt közönség az ün­nepély után a temetőbe ment és meg­koszorúzták Gőzön Lajos honvéd alez­redes sírját. A nagy nap fáklyás felvonu­lással ért véget. Hasonló lelkesedéssel ünnepelték a siklósiak 1914. március 15-ét. A műsor a következő volt: 1. Himnusz. Énekli a tanulóifjúság. 2. Márciusi szép napok. Irta: Lamperth Géza. Szavalja: Stickel Ferenc. 3. Ne sírj, Kossuth Lajos. Énekli a tanulóifjúság. 4. Március 15. Imre Béla versét Takács József mondta el. 5. 1848. március 15. Irta és felolvasta Ratzinger József. 6. Előre! Tóth Kálmán versét Dénes Ist­ván szavalta. 7. Március 15-én. Pile Sándor mondta el Ábrányi Emil versét. 8. Szózat. Az ifjúság ünnepélye mellett külön tar­tottak ünnepélyt, megemlékezést a kü­lönböző egyesületek is. A siklósi Ellen­zéki Kör és az Iparos Olvasókör együtt ünnepelt. Március 15-én az ún. Bizony­féle vendéglőben társas vacsorára jöttek össze. Az ünnepi beszédet gróf Be­­nyovszky Móric, Siklós országgyűlési képviselője mondta. Az Ellenzéki Kör ez alkalommal avatta fel Kossuth serlegét, melyhez Jantsits Sándor dr. mondott pohárköszöntőt. Ünnepelt a vidék is! A gyűdi Polgári Olvasókör dalárdájuk közreműködésével a Kossuth Szálló ös­­­szes termében rendezte meg hazafias ün­nepélyét. A Himnusz után Farkas Lajos szavalta el a Talpra, magyart, ugyanezt énekelte a dalárda is. Utána Szemere Béni Petőfi sírja c. versét mondta el, majd ismét a dalárda Kossuth-nótákat énekelt. Az ifjúság 3 felvonásos népszín­művet mutatott be Honvéd címmel. Vajszlón is a Polgári Olvasókör szer­vezte az ünnepélyt. Az ünnepi beszédet itt is Gróf Benyovszky Móric mondta, mint az olvasókör tiszteletbeli tagja. Az ünnepélyt társas vacsora követte, ahol a pohárköszöntőt Szabó József piskói ref. lelkész, egyleti tag mondta. Terehegyen a Polgári Olvasókör tagjai a Hit c. 3 felvonásos darabot mutatta be, melyet táncvigalom követett. Az utóbbi 40 évben országos ren­dezvénye e napnak 1948-ban volt, ami­kor 100. évfordulóját ünnepeltük. A cen­tenáriumi rendezvénysorozat méltó volt 1848. március 15-höz! A régi márciusi ünnepek példát kell, hogy mutassanak valamennyiünknek arra, hogy az a nép, az a nemzet, amely nem becsüli meg kellően múltját, nem tudhatja kellően értékelni a jelent, de vigasztalan számára a jövő is! Perics Péter ünnepünk 1989-ben A március 15-i esti, városi ünnepség szer­vezőbizottsága ez­úton is megköszöni a program összeállí­tásában részt vevők munkáját, külön kö­szönetet mond Szabó Anikó IV-es főiskolai hallgató­nak a versek összeál­lításáért és az ünnep­ség Bajnai szereplőinek: Ágnesnek, Nagy Edinának, Harmath Zoltánnak és Mezei Szilárdnak, valamint azoknak a siklósi polgároknak, akik jelenlétükkel megtisztelték az ünnepséget. Az MTI koszo­l­ása a 48-as szobornál Párt­, állami, tömegszervezetek koszorúzása a Táncsics-szobornál Ünnepi megemlékezés a várban Fotó:Bencs János Az ünnepség szónoka, Szujkó Margit

Next