Siklós, 1989 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
1989. április Vélemények - nézetek.. . /fórum Párbeszéd I Kilépni a világ elé Májustól a Siklós mellékleteként jelenik meg a Harkány. A lap februári számában örömmel olvastam a Városi Pártbizottság üléséről megjelent tudósítást. Úgy gondolom, a közvélemény részéről megnyilvánuló növekvő érdeklődést elégített ki ezzel az újság. Jogos igénynek tartom azt, hogy a lakosság betekintést nyerjen a Városi Pártbizottság munkájába, megismerje a testület 1989. évre elfogadott munkatervét. Másrészről pedig a pártnak is érdeke fűződik ahhoz, hogy a lakosság minél nagyobb részét megnyerje, befolyásolja politikája érdekében, kialakítson egy újfajta közmegegyezést. Az 1988 májusában megtartott országos pártértekezletet követően lényeges változások történtek a pártban, a pártmunka tartalmában és módszereiben. Ezek tükröződnek a Városi Pártbizottság munkatervében is. Nyíltabbá vált a testület munkája. Ennek következtében minden párttag számára adott a részvétel és a véleményalkotás, a városi pártbizottság ülésén. A pluralizmus eredményeként létrejött és létrejövő szervezetekkel a közös cél érdekében a partneri viszonyon alapuló együttműködésre törekszünk. Jelentősen csökkent a városi testülethez tartozó káderhatáskörök száma, ezáltal növekedett az alsóbb szintű pártszervek és szervezetek önállósága. Mindezek csak töredékét jelentik a változásoknak. A bizonyítás szándékával említettem meg e tényeket, melyek nemcsak elvben, de a gyakorlatban is már folyamatosan megvalósulnak. Ennek ütemét azonban magam is lassúnak tartom. Jó érzéssel tölt el, hogy voltak, akik végigolvasták a pártbizottsági ülésről szóló tudósítást, köztük Hirt János is. Reagálásához - amiből úgy tűnik, hogy a tudósítás záró gondolataiban nem fogalmaztam elég világosan - engedtessék meg három rövid megjegyzés: 1. Hogy a pártbizottság a különböző területek munkájába ,,közvetlenül” akarna beavatkozni, hogy a befolyásolást nem az ott dolgozó párttagokon keresztül akarná elérni - azt én nem írtam, sőt ugyanazt állítottam, mint H. J. Ebben tehát nincs vitánk, bármennyire is úgy érzi. Azzal, hogy ki lesz a győztes a ,,politika színterén kialakuló küzdelemben”, én nem foglalkoztam a tudósításban. 2. „A pártbizottság arról nem mondhat le — írja H. J. -, hogy mint pártnak, mint szervezetnek ne legyenek elképzelései, céljai” a különböző szervezetek A fenti gondolatok megjelentek a pártbizottsági ülésről kiadott tudósításban, mindezekkel egyetértek. A tudósítói véleményben megfogalmazott néhány gondolattal azonban csak részben tudok azonosulni, bizonyos kérdéseket másként ítélek meg. A pártbizottság munkatervéből kitűnt, hogy „az állami, társadalmi, tömegszervezetek városi vezetői testületeivel kialakított munkakapcsolatban partneri viszonyra helyezi a fő hangasúlyt”. Tehát nem akar közvetlenül beavatkozni a TIT, a HNF, az MHSZ, a termelő üzemek munkájába, nem akar mindent „kézben tartani”. Ugyanakkor arról véleményem szerint nem mondhat le, hogy mint pártnak, mint szervezetnek ne legyenek elképzelései, céljai az adott szervezet munkáját illetően a politika eszközeivel ne befolyásolja azok tevékenységét az eredményesebb munka érdekében. Ezt elsősorban az ott dolgozó párttagokon keresztül tudja elérni. A testületi állásfoglalás képviselete az MSZMP működésének legfőbb alapelvei közé tartozik. Hogy ez:„mindenes, mindent kézben tartó szemlélet"-e? - véleményem szerint: nem. Az elkövetkezendő időkben a politika színterén kialakuló küzdelemben az lesz a győztes, aki nemcsak kritizál, hanem nyíltan a közvélemény elé terjeszti programját, nemcsak beszél, hanem cselekszik is, befolyását, pozícióit erősíti minden területen, Hírt János munkáját illetően. Legyenek, de szerintem - és ebben a véleményben sok siklósi párttag álláspontjára támaszkodom ma, a korábbi gyakorlattól eltérve a feladatok szétaprózása helyett a legfontosabb teendőkre kellene koncentrálni: a gazdasági-szociális problémák elviselhetővé tételének módjaira, a társadalmi közmegegyezés helyi céljainak és formáinak a kialakítására, a párt belső demokráciájának, cselekvőképességének a megteremtésére. Bízzunk abban, hogy az üzemek, a TIT, az MHSZ, A HNF stb. egy jól szabályozott társadalomban majdcsak kitalálják, hogy mi az ő teendőjük. 3. Hirt Jánossal megegyezően nekem is meggyőződésem, hogy kettőnk vitáját nem a beszéd fogja eldönteni, hanem a cselekedetek. Muráth István Önhittség nélkül mondhatjuk, hogy Harkány több, mint egy évszázada ismert a világban. Noha máig csak arra hagyatkozott, hogy hírét üdülővendégei, a megyei és az országos lapok szórják szét határon belül és azon túl. Ez elegendőnek is bizonyult, hiszen a gyógyvíz, a mediterrán környezet majd kétmillió vendéget csalogat évről évre. S mert e természeti adottságok állandók, várhatjuk: így lesz a jövőben is. Elégedettségünk gondolatai ezek, melyek mellől azonban, változó világunkban nem hiányozhat az újat, a többet akarásunk sem. Ennek elsőrendű követelménye önmagunk jobb ismerete. Módszere a magunkról magunknak szólás. Egy településen és közvetlen környezetében ennek pedig ma egyik legjobb eszköze a helyi újság lehet. Közösségünk tanácsi és társadalmi vezetősége ezért döntött úgy, hogy Siklós közéleti, kulturális lapjához mellékletként csatlakozva a magunk mondanivalóját fűzzük. Elképzelésünkben, e pillanatban, a nyári hónapokban, a fürdőszezonban való közreadása szerepel. Nyilvánvalóan azzal a gondolattal, hogy ne csak önmagunk informálását, hanem a másokkal való hatékonyabb megismertetésünket is szolgáljuk. A közösségek önismeretéhez a múlt, a jelen és a jövő tervei tartoznak. Célunk, hogy a lap hasábjain településünk történetéről, vonzó fürdőhellyé való fejlődéséről, a múlt és a jelen gondjairól, kulturális, művelődési és közéletéről szóljon. A mindannyiunkat érintő hétköznapokról és az ünnepeknek számító eseményekről írjunk. Beszéljünk és beszéltessünk a köz érdekében. Tudjuk és tudassuk, mit és hogyan akarunk tenni ebben és abban az ügyben. Szólaljon meg az egyén, a csoport, a társadalmi, a politikai szervezetek, a tanács vezetője és tagja - legyen vitafóruma is létünknek, a Harkánynak keresztelt lap. Az elnevezés, természetesen, nem korlátoz, sőt, vonzáskörzetet jelöl. Az egyik környékbeli falu asszonyai budapesti kirándulást szerveztek az 50-es évek végén. Valamiféle országos eseménye volt ez akkor a fehérnépnek. Hazajövet mesélték, hogy harkányiaknak mondták magukat, mert mit tudhattak volna a róluk kérdezők - így beszélték ők élményeiket -, ha a falujuk nevét említik. Maradtak hát ország-világ előtt harkányiak, és egy kicsit ma már biztosan érzik, tudják - maguk előtt is. Még ha hozzátesszük, sajnos, igaz: a kisebb falvak mára elvesztették egyéniségüket. A valahova tartozást, kötődést határozták meg az elmúlt évtizedek. Lapunk elszánásának kettőssége, hogy a mai helyzetet figyelembe véve megpróbálja a már említett metodikával újraéleszteni a faluközösségeket, a rejtőzködő értékek felszínre hozását és mindezeket új módon csatlakoztatni Harkány idegenforgalmi vállalkozásaihoz. Ma még a szomszédos falvakban bizonyára kevesen gondolnak arra, hogy az idegenek számára egyre szűkülő központi helyek mellett, az alig pár kilométernyi távolságokban, a porták vendégfogadásra is alkalmassá legyenek. Gondolataink, írásaink talán ebben is, másban is segítséget jelenthetnek. Várakozásunk az, hogy üdülővendégeink is megtisztelik újságunkat szavukkal, tapasztalataikkal, ötleteik elmondásával. Tanulhatunk a hazaiaktól is, hiszen nincs az országnak olyan zuga, amelyből valaki ne fordulna meg nálunk, és - mint mondani szokás - más szem mást lát. Minden, nálunk is hasznosítható, újdonságot, javaslatot szívesen fogadunk, közreadunk. Különösképpen számítunk a külföldi vendégek véleménynyilvánítására. Jóra is, rosszra is. Emennek örömünk keltésére, amannak, hogy hírnevünket öregbítendő, a nálunknál fejlettebbek példáiból okuljunk. Nem lehet közömbös, hogy vendégeink milyen élményekkel köszönnek el tőlünk - újabbakat riasztanak vagy hoznak. Az újság havi, rendszeres megjelentetésére közösségünk intézményeinek, vállalatainak, különböző szervezeteinek bevonásával ugyan szerkesztő bizottságot alakítottunk, mégis úgy gondoljuk, teljes értékűvé a lap csak akkor válhat, ha ki-ki egyénenként is megtalálja a hozzá vezető utat: bővebb írással, véleménnyel, észrevétellel, javaslattal vagy akár vállalkozása közzétételével, hirdetésével. Lapunk mindenki számára nyitott kíván lenni. Örömmel fogadjuk hát most, az indulás pillanatában és később is, bárki jelentkezését. A társadalmi munkában tevékenykedő szerkesztő bizottság adminisztrációját a Nagyközségi Tanács vállalta magára. Levélcímünk tehát a tanácséval azonos. Hisszük, hogy az érdeklődést már e - ma még talán joggal bizonytalan - sorok is felkeltették. Minden igyekezetünk, hogy településeink valamennyi hozzáférhető helyére: hírlapárusítókhoz, üzletek hálózatába, a fürdőhelyre, üdülőkbe és az üdültetőkhöz, szövetkezetekhez és a vállalatok központjába eljuttassuk a Harkány című lapot, hogy május elejétől minden hónapban minden érdeklődő a kezébe vehesse. ben A mindenkori érdeklődés reményea közösség kegyeibe ajánljuk a jövevényt. Szerkesztő bizottság (Ál )Hírek - Nem igaz, hogy az igazsághoz két ember kell: egy, aki mondja, és egy, aki elhiszi. - A Várbaráti Kör Emlékőrző Testületté alakul. - A prognózis ellenére sem alakult még meg Siklóson a Darutollasok Szövetsége. - A Pártházban leszerelik az alternatív villanykapcsolókat. Egy lámpához egy kapcsoló dukál. - Az MDF siklósi szervezete illemórákat ad és vesz. - Egy vállalkozó jó pénzért bérbe venné a Sportcsarnok elkészült alapjait kacsatenyésztés céljára. A tanács még nem adott választ. - A Munkásőrség nem az MSZMP fegyveres testülete. - Elveszett egy vörös színű, Hatásköri Lista névre hallgató orosz agár. A becsületes megtaláló illő jutalomban részesül. - A Pannonéi kibékült a kistermelőkkel, s a jövő évtől — megállapodásuk szerint a két fél megegyezése határozza meg a fölvásárlási árakat. - Nem igaz a híresztelés, miszerint nincs Siklóson ember, aki teljes mértékben érti a város ezévi költségvetését. - A Münnich Ferenc Társaság visszautasít minden tréfát. - Március 15. előtt több koszom fogyott, mint más években. - Az ellenség azt üzente, hogy itt a tavasz. Nem tudjuk, higgyünk-e neki. — old —: SIKLÓS Koszorú, koszorú... Március 14-én délelőtt 10 órakor a Batthyány Kázmér Általános Iskola tanárainak és tanulóinak küldöttsége virágokkal, nemzetiszínű szalagokkal ékes koszorút helyezett el az iskola névadója, a szabadságharc külügyminisztere szobránál. Másnap délelőtt — a tavaszi napsütésnek örülve — sétálgattam családommal a vár körül. A Batthyány-szoborhoz érkezve csodálkozva hiányoltuk a megemlékezés jelét a talapzaton. Keresni kezdtük, és rövidesen meg is leltük a kegyeleti díszt. A fal egyik kis ablakába gyömöszölte valaki, aki virágaitól megfosztotta, összetörte. A nemzetiszínű szalagot nem szakította le róla. Minek is az egy olyan embernek, akinek a magyarságát csak a személyi igazolvány tanúsítja... - béjé - Kis Mihály és utóélete Hajdanán, egy szép őszi délutánon Kis Mihály egy nejlon zacskóval a hóna alatt kivonult az utcára. Egy ideig csendesen poroszkált, betért a sarki italboltba, majd folytatva útját, egyszer csak kezdett különösen furcsán viselkedni. Előbb a piros-fehér-zöld színű nejlon zacskót feje fölött lobogtatva üvöltötte: „Aki magyar, velem iszik!” — majd betörte a Szoc. Pol. szoc. titkár irodájának ablakát, és vadul hadonászott egy sperhaknival. Ezután a Vállalat propagandaépülete elé vonult, annak kapuját rugdosni kezdte, majd a sperhakni segítségével nyitogatta. A Vállalati hangszórón többször felszólították: Hagyjon fel a rendzavarással, akkor megússza egy fegyelmivel. De Kis Mihály nekivadult! Kétszer pofonvágta az éppen arra járó bérügyi osztályvezetőt, leköpdöste szeretett vezérünk és tanítónk szobrát és letépte a Vállalat faliújságját. A Vállalati Főközpont előtt megállt és szemét a kupolás épületre szegezve, rezes hangján elénekelte a Lesz maga juszt is az enyém című népszerű áriát. Végül a teljes vezetőség lemondását követelve, mindenáron be akart hatolni az épületbe. Az újjáalakult vezetőség — mely a vészhelyzetre való tekintettel időközben a szomszédos Szolák községbe települt át - határozott lépésre szánta el magát. Egy baráti cégtől igénybe vett dózerek segítségével Kis Mihályt egyenletes simára elplankozták. A sajnálatos eseményt az új vezetőség így értékelte: Elismerte, hogy Kis Mihály jogos elkeseredésében ment ki az utcára, de később idegen elemek által befolyásolva utat tévesztett, a Főtér felé fordult, egyértelműen és alapjaiban fenyegetve a Vállalatot. Ezt természetesen tűrni nem lehetett, és a szebb jövő érdekében szükséges volt az orvtámadóvá züllött egyént ártalmatlanná tenni. Így lett Kis Mihály holtában is megbélyegzett ember - harminchárom évig. Ekkor ugyanis egy vállalati gyűlésen felvetették tetteinek újraértékelését. Megindult a nyomozás. Először özvegyét (szül.: Zsellér Ilonát) keresték fel, aki a következőket mondta: Férjem azért ment ki az utcára, mert az ABC-be küldtem fölözött tejért, és ehhez adtam neki egy nejlon zacskót. De hát, ismerve szegény Mihályomat, biztosan bement az italboltba, és ebből lett a baj. Az akkori italboltvezető, az azóta már nyugdíjas Angyal Bandi jól emlékezett a történtekre: Mihály úgy három óra tájban tért be az objektumba. Belökött négy felest és öt korsó sört. Ezután szóváltásba keveredett az ott szolgálatot teljesítő Állami Vállalati Hatósági rendésszel, aki őt - egyéb érv híján - ideológiai kezelésben részesítette egy keze ügyében levő unikumos üveggel. Ezt Kis Mihály zokon vette és egy székkel kupán vágta. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat minőségi munkáját dicséri, hogy a rendész nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, majd később le is váltották, így az eset jogos önvédelemnek minősül. Kiderítették azt is, hogy Kis Mihály nem akarta betörni a Szoc. Pol. szoc. iroda ablakát, csupán megkocogtatta, mert tárgyalni szándékozott a titkárral. De hát az üveg minősége... Az oknyomozók szerint a bérügyest pedig azért vágta szájon, mert az állandóan tartozott neki és nem akart fizetni, így aztán, ahogy kezdett tisztázódni sok minden, egymást követték az értékelő gyűlések Kis Mihály ügyében. Számtalan pro és kontra vélemény hangzott el. Volt olyan állítás is, mely szerint Kis Mihályt tévedésből dózerolták el, mivel akkor éppen egy építkezés területén bolyongott. De voltak olyan felszólalások is, akik egészen nevetséges dolgokat vetettek fel. Ilyeneket: Volnának egyéb dolgaink is. Eladósodott, sőt csődbe ment a Vállalat. A munka továbbra sem megy, aki hozzáfér, lop, aki nem, az koplal stb. De ezeket a Vállalat vezetői jóindulatú fölénnyel leintették azzal, hogy nekik 40 éves tapasztalatuk van a vezetésben, így pontosan tudják, mit, mikor és hogyan kell csinálni. Végül a sok elemzés után kompromisszumos döntés született. Abban maradtak, hogy a Vállalat nem tekinti ugyan saját halottjának Kis Mihályt, de hozzájárul az utólagos végtisztességhez, engedélyezi, hogy az egyik kandelábert a segédirattáros gyújtsa meg és a ravatalnál a takarítónő álljon díszőrséget, söprűvel a kezében. Ózdi Lajos 5. oldal PRÉS ALATT A mindennapos gyakorlatban többféle préssel volt, van alkalmunk találkozni, de ezek mellett a tudatunkban is lassan gyökeret kezd verni egy olyan fajtája, melyet nemes egyszerűséggel úgy hívnak a szakértők, hogy a „gazdasági prés”. Bár igaz, az év elején a Tv-Híradóban az „illetékes elvtárs” arról igyekezett meggyőzni a tv-nézők millióit, hogy ez a prés természeténél fogva differenciál és csak a leggazdagabb rétegekre fogja kifejteni „jótékony” hatását, annál az oknál fogva, hogy ez a réteg a fogyasztása során többet használ fel a jövedelméből, mint az átlagpolgár. Néhány hét múlva - ismét a tv-ben — arról hallottam, hogy jelenleg mintegy 2,3 millió ember él hazánkban a létminimum alatt, vagy annak a határán. Valójában az ő esetükben a „présnek” már nincs hatása, ismerve azt a mondást, hogy ,,a béka alsó felénél lejjebb már nincs szint”. Később ismét a híradóban hallhattuk az egyik (egyetlen) főszerkesztőtől, hogy ha a bérköveteléseket teljesíti a kormány, akkor beindul az „inflációs spirál”, s ez a gazdaságunkra és az állampolgárokra nézve végzetes következményekkel jár. S hogy ne legyen vége, később bejelentették, hogy az év során milyen árváltozásokkal kell számolnia a magyar hon tagjainak. Megnyugtató perspektíva, mert hallgatag és gondolkodó nép a magyar, ezentúl könnyebb szatyrokkal, de tülekedés nélkül, megokosodva vásárolhat az üzletekben, ahol rezignáltan veszi tudomásul az állandóan változó árakat, a belső tartalékok fogyását, eközben pedig azon gondolkodik, hogy mi lenne vele, ha uramisten, mégis csak beindulna az a fránya inflációs spirál. — ÁSZ —