Siklós és Siklósvidék, 1991 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1991-07-12 / 13. szám

3 Négyszemközt Nagy Ferenc József tárcanélküli miniszterrel — Öt nappal vagyunk túl a nagyválasztmányon. Ön a Kinn, padon adásában egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy nagy a valószínűsége, hogy az új párt­elnök visszahívja a tárcanélküli miniszterségből. Megtörtént-e a visszahívás? — Nem. Én mint lehetőséget ezt számba vettem, hiszen tud­juk, hogy ha az indulatok elsza­badulnak, mindenki akkor hajtja az igazát. Kívánom, hogy hajtsa is az ellenfelem, hadd tisztuljon ki minden! Majd azoknak nézek elébe. Bár van egy olyan érzé­sem - vadászember lévén -, hogy amelyik kutya ugat, az nem ha­rap. De mondom, számolok vele. Jogi alapja nincs. A miniszterel­nök választja meg, hogy kivel akar dolgozni. A koalíció tehet javaslatot. A végső pontot a mi­niszterelnök mondja ki, az ő ajánlatát hagyja jóvá a köztár­sasági elnök.­­ Ha mégis visszahívják, módosul-e a választók képvisele­te, hiszen az emberek Önhöz ál­talában mint miniszterhez, párt­elnökhöz jönnek? — Nem. Ez a képviselői problémát egyáltalán nem érinti. — Tárcanélküli miniszter­ként - ha jól tudom - a privatizá­cióval foglalkozik. — A tennivaló elég sokrétű. Egyik a privatizációval vagy reprivatizációval, helyesebben a mezőgazdaság átalakításával összefüggő. Ez kapcsolódik az érdekvédelemmel is. Szeretném koordinálni - nem állami irányí­tással, mert erre nincs kompeten­ciám,­­ a Parasztszövetség, Ag­rárkamara, Gazdaszövetség, a különböző mezőgazdasággal foglalkozó érdekvédelmi szerve­zeteknek az elképzeléseit. Hogy ne egymás ellen, hanem együtt próbáljunk dolgozni. Van egy miniszteri kollégiumi testületem, akik társadalmi munkában segí­tenek. Például most abban, hogy mit kellene beletenni a kárpótlási törvény végrehajtási utasításába, mi az, ami hézagos, ami nem tiszta. Az élet mindig hoz újabb és újabb kérdéseket. — Milyen sikereket vagy ku­darcokat tud említeni? — Úgy érzem, aki hozzám fordult, mindig igyekeztem a kérdésében tiszteségesen eljárni, s talán sikerült is segítenem. Bár ezek nem olyan látványos dol­gok, országra szóló intézkedé­sek. — Még régebben említette, hogy a Pannonvinnel történt visszaélés-gyanús eseteket ki­vizsgáltatja! — Igen. Ügyészi felül­vizsgálatot kérünk. A Pannonvin hivatkozik arra, hogy jogszerűen járt el. Nem is kételkedem eb­ben, de azokra a jogokra hivat­koznak, melyeket a diktatúra ho­zott létre. Jogilag igazuk van, de van egy erkölcsi része is a do­lognak. Mert az nem igaz, hogy azok a szakemberek, akik elad­ták Grécpusztát, azok ne tudták volna, hogy az nem csak 7 millió forintot ér. Suba alatt lett megál­lapítva az ár is, tehát itt felmerül a felelősség kérdése, hogy ki ál­lapított meg ilyen árat, milyen indok vezette, nincs-e benne sze­mélyi érdekeltsége? Nyilvánva­ló, hogy tisztán akarunk látni. Az ügyészi eljárást én kezdemé­nyeztem. A Halmai János nekem elmondta: minden jogszerűen történt. Mondom: elhiszem, de azért mégsem tudom elhinni. — Pár kérdésem volna más szempontból. Egy újságírói kér­désre válaszolva elmondta, hogy MDF tag volt. Mennyi ideig volt az? — Talán egy fél évig. 1988- ban, mikor az MDF megalakult, s a Kisgazdapárt még nem. Ak­kor nem volt más mozgalom, s nekem tetszettek, amit Laki­tel­ken megfogalmaztak. Olyan hangokat akkor más nem emlí­tett. Közben megalakult a Kis­gazdapárt és jelentkeztem. Az MDF vezetők kértek, hogy ma­radjak a színeikben, de meg­mondtam: arról nem volt szó, hogy politikai párt lesz az MDF. A Kisgazdapártba pedig már ré­gen, 54 évvel ezelőtt beléptem, mikor befejeztem a négy polgá­rit. Szóval elnézést kértem tőlük. Ezt az akkori vezetők, a Krebsz János és a Varga Zoli tudják iga­zolni. Tehát ennyi volt az én kö­tődésem az MDF-hez. Visszaad­tam a könyvemet, kb. 7000-es volt a sorszámom. A választáso­kon már kisgazda színekben in­dultam. — Mi arról a nagyválaszt­mányon Kádár Lajos által el­mondott kijelentésről a vélemé­nye, mely szerint az MDF-fel folytatott kisgazdapárti tárgya­lások során egyszerű „ seggnya­lás" folyt? — Ez egy teljesen rosszindu­latú, még csak azt sem mondom, hogy apolitikus kijelentés. Egy ilyen - nem akarom minősíteni - embernek a mindenáron való ka­paszkodása, s nem ez volt az el­ső megjegyzése. Ismerem elég­gé. Ez az ember tele van anyagi problémákkal, mindent megpró­bál. A több százezres problémáit pártkasszából kifizetni nem le­het. Annyit megtettem az eseté­ben, hogy ajánlottam több hely­re, hogy vegyék fel. De a vásár mindig kettőn múlik. Talán nem tett jó benyomást. Talán az egészben a sértődöttség is szere­pet játszik. — A TV2 telefonos fórumá­ban egy néző Orbán Viktorhoz intézett kérdésében Torgyán Jó­zsefet Hitlerhez hasonlította. Önnek mi a véleménye a fiskális úrról? — Nézze, nem minősítem. Pontosan azért, mert eléggé rivá­lisai vagyunk egymásnak. Nem akarom etikai alapon megsérte­ni. Inkább azt szeretném­­ ahogy ő mondta, hogy bűnvádi eljárást kezdeményez ellenem. Akkor nekem is módom lesz nem kötni magamat bizonyos dolgokhoz. Véleményem szerint nem illdo­­mos ha az ember kitereget, de nézze, ha megtámadnak, a véde­lem jogán engem is felszabadíta­nak a kötöttségek alól. Tehát nem nyilatkozom ezzel kapcso­latban. Csak annyit mondok: be kell várni a vásárt a napjáig! — A Kisgazdapártnál ma­radva: változott-e a helyzet a nagyválasztmány óta, avagy to­vábbra is marad az „ egységünk a kétség”? — Pártszakadás nem lesz. Nem engedjük. Az lehet, hogy a frakciónak más lesz az állás­pontja, mint a vezetésnek. Itt is kettőn áll a vásár. — S akkor kit képvisel a par­lamentben a frakció? Önmagát vagy a pártot? — Nézze, ez egy nagyon összetett kérdés. Hogyan élez­zük ki? A politika a parlament­ben dől el. Azt a képviselők lát­ják a törvényjavaslatoknál, hogy hogyan kell szavazni, ugye? Nyilván a pártvezetésnek is fi­gyelembe kell vennie ezt, és nem lehet olyan szélsőségeket hangoztatni, ami egy-két vezető­nek az álláspontja. Mert nem va­lószínű, hogy az a képviselő vé­leményével egyezik, azok a saját lelkiismeretük szerint szavaz­nak. Ebből persze lehetnek olyan konfliktusok, hogy a párt­vezetőség utasítja. Mert utasít­hatja, ki is zárathatja a pártból. Semmit nem változtat a képvise­lői jogállásán. Képviselői állását nem szüntetheti meg. Még az a megnyugtató, hogy még ha ki­zárt képviselő is az illető, azért dolgozhat a Kisgazdapárt frakci­ójában. Tehát nem kell neki ott­hagyni. — Köszönöm a beszélgetést. Kótány Jenő E havi képes filmajánlatunk: GO TRABI, GO avagy „Az élettelen tárgyak épp csak annyira tudnak mozogni, hogy mindig az utadban legyenek. CSASZIFOTÓ * ■>' z / ' Sokszemközt Orbán Viktorral „...Elmentek a fiúk, itt maradt velünk az idő...” Június 28-án kezdetét vette a szovjet csapatok távozása miatti nagy országos örömünnep, melynek egyik megnyitó esemé­nye Pécsen volt. Ünnepségen megjelent és beszédet mondott Orbán Viktor a Fidesz parlamen­ti frakcióvezetője. Az ünnepség egyik fénypontja, a „koccintás a szabadságra” mely tulajdonkép­pen egy nagy össznépi pezsgőzés volt az el­masírozó szovjet csapa­tok háta mögött. Ha valaki még mindig kételkedett volna, itt megbizonyosodhatott arról, hogy a Fidesz országos politikusai iga­zán profi politikusok. Az ameri­kai elnökválasztási kampányokat felidéző jeleneteket láthatott vol­na a megjelent 2-300 ember. A rövid köszöntő elhangzása után megindult a kiscsoportos beszél­getés. Mindenki arra törekedett, hogy Deutsch Tamás vagy Or­bán Viktor közelébe juthasson, néhány szót válthasson vele, koccinthasson legalább az egyi­kőjükkel. Vitathatatlanul Orbán Viktor volt a nap sztárja. Az ő 1989-es beszéde ami oly nagy port kavart abban az időben, most beigazo­lódott. Most is nagy tömeg vette körül, a tizenévestől a nyugdíjas korúig. A korosztályok politikai szemléletét jól tükrözik kérdése­ik. Míg az előbbiek arra voltak kiváncsiak, hogy Orbán Viktor mostanában miért nem hord nyakkendőt, addig az utóbbiak az iránt érdeklődtek, hogy a Fi­desz mikor kerül hatalomra? — Hordok nyakkendőt, most is itt van nálam - mutatja fel a gombóccá gyűrt ruházati tárgyat. — Szerintem van ezeknek még négy évük - válaszol a má­sodik kérdésre. — Szerintem meg nincs. - Replikázik az előbbi öregúr. — A próféta szóljon magá­ból! - jön a válasz. Megkapasz­kodom a szóban, és kissé szem­telenül átvágom magam a rajon­gók gyűrűjén, és a formalitások elintézése után felteszem neki kérdésemet. — Milyen érzés prófétának lenni? — Nem tudom. Talán egy prófétát kéne erről megkérdezni. — Szerintem az az ok, amiért most itt ennyi ember összegyűlt ünnepelni biztos, hogy Önben is felvetette a gondolatot, lám ami­ért 1989-ben „első számú közel­lenség"-gé vált, most 1991-ben pezsgős ünneplést tarthat. Ilyen­kor óhatatlan, hogy eszébe ne jusson az embernek, „ én ezt megmondtam ", és biztosan érez egy kis elégedettséget. — Valóban nagyon örülök, amiért kivonultak a szovjet csa­patok. Bár én 1989-ben abban a bizonyos beszédemben csak azt mondtam,­­vonuljanak ki­, és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ki is vonulnak. Most, hogy ez a kérés teljesült, persze bennem is felmerült az „én ezt megmondtam” érzés, de tisztában vagyok magammal, és tudom, hogy nem vagyok jól. Bár néha nagyon jól jönne ha az lennék!_____________________ Gmts Siklós és Siklósvidék Első szerelem Nem tudom milyen a fogad­tatása ennek az eredetinek mond­ható televíziós műsornak. Gon­dolom, megoszlanak a vélemé­nyek. Engem­­ őszintén mon­dom, egyenesen elbűvöl. Aho­gyan érkeznek a nagymamák, nagypapák a színpadra tökéletes dramaturgia szerint. Ahogyan mulattatja rovásuk­ra a nagyérdeműt - szinte kéjjel - két kedvencem Hernádi Judit és Kern András, az igazi rendezői mestermunka. Ahogyan zavartan, feszélyez­ve szemlélik egymást a főszerep­lők, keresve a másikban a régi nagy varázst, a felejthetetlent. Ahogyan százezrek szeme lát­­tára porlik szét szemükben a illú­zió, mely addig a szent lángból, évtizedek hamuja alatt is megőr­zött parányi parazsat. Mindez sztaniolba csomagolt sokkterápia. Hát ezt becsülöm a műsorban. Számoljuk fel ben­sőnkben óvott álomvilágunkat. Itt van nekünk a szép magyar va­lóság! Bevallom, megfordult fe­jemben, hogy én is jelentkezem Rózsa Gyurinál. Sajnos legelső első szerelmem nevére, arcára, már nem emlékszem. Csak a cso­dálatos érzésre. (Tizenhárom éves voltam akkor) Ezért úgy gondoltam, egy későbbi első sze­relmemet a csinos barnát kut­atom fel,­­ de jobb ötletem tá­madt. Ugyanis erre az időre esett tagjelöltségem. És a PÁRT tudo­másomra hozta, hogy a feszülő gömbölyűségek iránti minősíthe­tetlen vonzódásom több mint kis­polgári csökevény,­­ maga az er­kölcsi fertő. Aki a párttal jegyez­te el magát az uralkodjon alantas ösztönein. Nagy felismerés volt akkor. A Párt féltékeny! Ez adta az ötle­tet. A Pártot hívom meg a képer­nyő előtti varázslatos randevúra. Előzőleg persze megírom Rózsá­nak, (a Gyurinak) hogyan is volt a nagy beteljesülés: ahogy köze­ledett felvételem, burkolt de ha­tározott utasításba kaptam, hogy­ ez életem legboldogabb napja. Ezt kötelező volt a taggyű­lési ceremónián szóban kinyilvá­nítani. Már nem emlékszem,­­ mondtam-e? De mint engedel­mes novicius,­­ valószínűleg igen. Bár jóakaróim ezt kevesel­lé­k. Szerintük minimum egy f­el­­csukló zokogás dukált A frigy azonban így is megköttetett. Igaz, ami igaz, alantas ösztönei­met féken tartani eszem ágában sem volt ezután sem, így az em­lített csinos barnával rend­szeresen csaltam a Pártot. Egé­szen addig míg, ha nem is ez ok­ból kifolyólag­­ kirúgott. Milyen is lenne ez a találkozás? Elmon­danám neki: Igaz, hogy nem vol­tam hűséges, de ő egy egész or­szágot megcsalt. Még meg is köszönhetném, amiért több mint 35 éve kitette a szűrömet, mert sokezren nem úszták meg ilyen olcsón. A Párt elrebegné, hogy nem emlékszik rám, hiába kutatott utánam fiók­jaiban, még a III/II-as gyűjte­ményben sem talált. Különben is ő nagyon szerette a proletárt. Mindent megtett azért, hogy mindig az is maradjon. Ilyen megható elbeszélgetés után közösen (ebbe belevonnánk Hernádit és Kernt) elénekelnénk a „Bunkócskát” majd „Zakatol­nánk” egy kicsit. Eredeti lenne. De csak lenne, mert amint az olvasó bizonyára sejti: ezt a rendevút mégsem fo­gom kezdeményezni. Cserébe ajánlanék a műsor szerkesztőinek egy találkozó megszervezését a nyalka MDF és a helyre, tűzrőlpattant FKgP kö­zött, mint az első és örök szere­lem példáját. Esetleg meg lehetne teremte­ni ezzel párhuzamosan az „Első gyűlölet” című műsort. Ez sem volna haszon nélkül. Mert ellenségeinkre mindig több figyelmet szenteltünk, mint sze­retteinkre. Ózdi Lajos Háborús helyzet Van ki e hazában ne lenne tisztában a Jugoszláviában dúló polgárháborúval? Nem hiszem, mert sokunkat kötnek ilyen­olyan szálak a szomszédos or­szághoz. Ezért vidékünkön fe­szült figyelem kíséri a horvátor­szági és a szlavóniai híreket, ese­ményeket. Kovács Tibort a Ha­tárőrség siklósi kiképzőbázisá­nak parancsnokát kérdeztem az eseményekről. — Mit javasol azoknak, akik rokonaikért, ismerőseikért ag­gódnak? Mit tudnak önök, mennyire súlyos odaát a hely­zet? — Mindenki figyelje a híre­ket,hallgassa a rádiót, nézze a te­levíziót és ezen információk alapján döntse el akar-e vagy nem akar félni. — Ausztria és Olaszország a harcok átterjedésétől tartva mozgósította hadseregét és pán­célos egységeket vezényelt a Ju­goszláviával szomszédos határ­szakasztúra. Nálunk milyen in­tézkedéseket tett a Határőrség? — Nem hiszem, hogy valaki látott volna Siklós vagy a kör­nyező települések utcáin páncé­los járműveket, vagy masírozó, harcra készülő katonákat. — Furcsa, ugyanis régebben egy egyszerű március 15-e körü­li időszakban egymást érték a megerősítések. Most amikor a szomszédban dúl a háború sem­miféle különösebb intézkedést nem tettek? — A szükséges intézkedése­ket megtettük természetesen, de úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy felesleges, és semmi szük­ség nincs egy nagyobb csapat­­mozgásra. — Mit tanácsol azoknak, akik mindenféleképpen Jugoszlá­viába akarnak indulni?­­— Drávaszabolcsön kienge­dünk bárkit, azonban a túlolda­lon lévő hol szerb, hol horvát személyzet vagy beengedi, vagy nem. Én azt ajánlom, csak az in­duljon el, akinek feltétlenül fon­tos dolga van odaát. G.T. Siklós és Siklósvidék Hírügyelet: szerdánként 8 — 20-ig. Harkány — Siklós környéki munkákra ácsokat, kőműveseket, segédmunkásokat felvesz a H & V Építő Kft. Jelentkezés: ___________________Hullmann Béla ------- — Siklós, Iskola u. 18/B. _____________________ Telefon: (73) 11-088

Next