Siklós és Siklósvidék, 1999 (12. évfolyam, 1-13. szám)

1999-05-11 / 6. szám

1999.május 11. Siklós és Siklósvidék - SPORT GYŐZELEMÉRT HAJTUNK. utcán komoly, megfontolt gylányok, az iskolában izgalmas diákok, együtt oman nevetgélő, keményen titáló csitrik, a játékban ezen komoly versenyzők,­yolcadikosok, tehetségesek, óra és csapatváltás előtt iák az önállóság felé vezető út­­ak állomásán. A hat grácia, ászár Anett , Szabó Orsolya, leg Nikolett, Hallmann Eszter, nyaszek Míra és Iván Judit­ kért a korábbi évtizedek nagyobb és legjobb nevelő­fesülete, a Pécsi TÁSZ ident megtesz, hogy csak az olajába menjenek és a ipatukba szerepeljenek. Valamennyien kézilabdázók, nyi István tanítványai, az első tán sikeres generáció tagjai a lósi Hajdú úti iskolából. A sport és a napi edzések illett is,­­ csak úgy íljegyzetként megemlítendő­­gyon jó tanulók. Mindegyikük abbtanul, a többség Pécsett gy Siklóson, s Iván Judit ételével feltehetően egy iparban, a TÁSI-ban folytatják senyzői pályafutásukat. Az kola, a kézilabda szefüggéseiről beszélgettünk, nalyan és nagyon vidám igulatban. Az első kérdés m­i feszélyezettség addig tett, míg a sikerekre nem elődött a szó. Hideg Nikolett (balszélső) a kézilabdát azért választotta,­­mert nem volt más. Tornászni szerettem volna, de az iskolában nem volt, így nem is volt más választásom. Hullmann Eszter (jobbszélső, átlövő) Nekem sem kellett sokat gondolkodnom, mert nem volt kosár vagy más sportág, így egyértelmű volt a választásom, de nem bántam meg. Szabó Orsolya(kapus) tudatosan készült a kézilabdázásra,­­érdekelt a kapusság, kíváncsi voltam, hogy mit tudok produkálni. A másik, hogy inkább mozgok, csinálok valamit, mint hogy a tv előtt üljek. Császár Anett (balátlövő) választásában döntő szerepe volt, hogy a testvére már játszott. “Nem akartam lemaradni a Ferkétől, és a barátnőim is mind kézilabdáztak. ” Manyaszek Míra (irányító, átlövő) “ a család szerepének volt nagy szerepe a választásban.” Az anyukám is kézilabdázott, szerettem volna én is kipróbálni. ” Iván Judit (beálló) választásában ugyancsak a szülőknek volt döntő szerepe. “ Mindkét szülőm sportolt, s szerették volna, ha én is csinálok valamit. Erre a legalkalmasabb volt a kézilabda." A legnagyobb sikerélményt a többség számára a győri Balázs Kupán való részvétel jelentette, ahol jó csapatok ellen, nemzetközi mezőnyben egy vereséggel sikerült helytállni. I.J.: Nekem a legelső az volt, amikor hatodikban eljutottunk az országos selejtezőbe, majd utána következik Győr. A győri élmények egyöntetűen a legnagyobb tetszést aratták, de nem volt ennyire vidám a társaság, amikor az edző és a csapat viszonyáról kezdtem őket faggatni. A nyilatkozás nehéz terhét hosszas töprengés, “gondolat összeszedés” után nem vállalták, s a kérdésre egy ún. “ közös nyilatkozattal” feleltek. Nem lehet könnyű velünk, de nem könnyű az edzőnkkel Iványi István bácsival sem. Ki tudja, tudta hozni belőlünk a tehetséget, de ez nem mindig volt jó nekünk. Megszállott, nagyon magasak a követelmények nála, ezért sokszor kerültünk vele konfliktusba. Nagyon jó edzőnek tartjuk,­ csak nem mindig érzi, hogy milyen hangot kell megütnie ahhoz, hogy szót értsen velünk. A hat lány az edzéseken kívül is sokat van együtt, meccsekre járnak, egy-egy iskolai eseményen se sokat kell keresni őket, elég az egyikőjüket meglátni. Hogy a csapategység és a játék szempontjából miért fontos a pályán kívüli kapcsolatok szorossága, egyöntetű volt a véleményük. M. M.: Szeretjük egymást, mert barátnők vagyunk, így sokkal jobban tudunk játszani. Sz. O.: Ha a Míra ránéz az Anettra, akkor már tudja, hogy mit akar, így szerintem sokkal könnyebb eredményesebbnek lenni. H. N.: Szerintem azok, akik amúgy is jó barátságban vannak egymással, a pályán is jobban tudnak egymásért küzdeni, mint azok, akik éppen csak összeverődnek a meccs előtt. Az iskola befejezésével nem szűnik meg a barátság, hiszen Iván Judit kivételével valószínűleg öten továbbra is egy csapatban, a PÉCSI TÁSI- ban fognak játszani, annak ellenére, hogy különböző iskolákba járnak Pécsett vagy Siklóson. M. M.: Nagyon lelkesek és örülnek a sikereinknek, s hogy dicsőséget szereztünk az iskolának. Megnéznek bennünket, dicséretet kapunk, örülnek, ha nyerünk. H. N.: Sokszor rajtunk csattan az ostor, ha nem sikerül zökkenők nélkül elkérni bennünket órákról. Sz. O.: A gyerekek aranyosak, jól esik a szeretetük, de vannak tanárok, akik lógásnak tekintik a versenyzésünket. M. M.: Amikor bekerültünk az országos elődöntőbe, sok gyerek jött oda hozzánk, hogy autogrammot kérjen. Nagyon meglepődtünk ezen, de jólesett. Cs. A.: A fiúk, különösen a hetedik, nyolcadikos fiúk szerintem irigyek a sikereinkre. Amikor a megyei döntőben másodikak lettünk, leszóltak bennünket, pedig jobban tették volna, ha a saját eredményeikkel törődtek vo­l­n­a. H. E.: Sokszor zavaró, ha beszólnak a pályára vagy egy-egy gyengébb meccs után cikiznek bennünket, de nem foglalkozunk velük. Minden csapatban van egy-egy húzóember, sztár, akit kiszolgálnak a többiek. Nagy szerencsének tartom, hogy összehozott velük a sors, tehetségüknek, szorgalmuknak köszönhetően jutottak el a legjobbak közé. Komoly esélyeik vannak arra, hogy magasabb osztályban, akár NB I- es szinten is sportoljanak. Tudomásom szerint egy kivétellel valamennyien a TÁSZ-ba mennek játszani, így lesz esélyük a továbbfejlődéshez. Nem könnyű a lányokkal, sokkal több türelem, “cérna” kell hozzájuk, mint általában. Napi kisebb-nagyobb konfliktusok, összezördülések voltak, vannak, lesznek. Meg kellett velük küzdeni, de evvel minden női csapatnál dolgozó edzőnek meg kell barátkoznia. Leginkább pszichológusnak kell lenni, s csak másodsorban edzőnek. Rengeteg munka van a lányokban. Heti öt edzéssel készülünk immár három éve a megmérettetésekre, s hogy milyen sikerrel, arról a megnyert kupák, érmek tanúskodnak. Gyakorlatilag ez a csapat ötödiktől kezdve hatalmas ívű fejlődésen ment keresztül, mely nagyban köszönhető kitartásuknak, a szülőknek, a háttérnek. EC ...(pzIom) Az emberek többsége a szabadidejét megélhetésének javítására munkával vagy holtfáradtan a tv előtt tölti el. Egyre kevesebb energia jut a családi programokra, a gyerekekkel való foglalkozásra. Egy olyan rendszeres, 5-8 éves gyerekek számára szervezendő szabadidő eltöltési programot ajánlunk Önnek és gyermekeinek, ahol lehetőség adódik a "fölös" energiák levezetésére, az egészségesebb életmód elsajátítására és olyan mozgássorok megtanulására, mely segíti a gyerekek sportágakban történő választását. Iván Judit Császár Anett Hideg Nikolett Hallmann Eszter Manyaszek Míra Szabó Orsolya narancssárga meztől az NBI/B-ig-----------­­Most kell abbahagyni kezdetekben lett volna kkrónikaírás, valószinüleg a án története az alábbi szöveggel ódik: A Pelikán-sztori úgy indult,­­ a Borbányi István (Boros) vett narancssárga trikót lóharsányban, melyet számoztak és elkezdődött a­z án menetelése, három év alatt­i osztályt ugorva. Az említett azóta ereklyeszámba megy, ;zár előkerül nosztalgiázás en mikor a "régi, szép időkről", a casos utazásokról vagy a costársakról esik szó. " régi " csapatból hírmondónak­­ csak hárman maradtak: az ühetetlen Zádori "Csocsó", as "Ordas" Tibor és Borbandi ros" István. Közülük a Szigetvár­­i, döntetlennel zárult meccsen dott csendesen pát a játéknak Jandi István. Abahagyta, még a legjobb korban dőben, mint ahogy mondta: a son. Dolgozik, mert kevés a pénz, sőt szeretne, de azért megmaradt spát körül, mint gazdasági vezető. Meglehetősen csendes módját ,ztotlad a játéktól való búcsúra. Nem semmi csindratta, könny, virág, a hetes, tapsvihar, pedig elég sok giát fektettél a kézilabdába, a ónba.­sősorban a munkahelyi elfoglaltságom­t hagytam abba, nem tudok edzésre másodsorban pedig rá kellett jönnöm, kiöregedtem ebből a sportból, egyre sót fájt a játék." Akkor kell abbahagyni, ér még nem fütyülnek le a nézők o írói, s a játékostársak is számítanak Ez most következett be. Azt hiszem ezért a Pelikánért sok mindent megtettem, most már a fiataloknak kell bizonyítaniuk. Szeptemberben talán lesz búcsúmeccsünk, amikor a Farkas "Ordas" Tibivel és a Zádori "tócsával" hivatalosan is befejezzük. A csapat hétéves története rengeteg örömöt, sikerélményt és kudarcot adott. Ha választani lehetne közülük, melyiket tartod a legnagyobb sikernek, s melyiket a legnagyobb pofonnak? A legértékesebbnek azt tartom, amikor az NB I/B-be felkerültünk, kudarcról, igazán nagy kudarcról nem tudok beszámolni. A csapat nemcsak játéklehetőséget, hanem új barátságokat, ismeretségeket is hozott. Kijelenthető, hogy akikkel együtt játszottál, ők alkották a baráti körödet is? Természetemnél fogva mindenkinek megpróbáltam a maximálisat nyújtani, igyekeztem elfogadtatni magam. Tényleg nagyon jó baráti kapcsolat alakult közöttünk, megtanultunk egymásért, a csapatért küzdeni, harcolni. Sokan abbahagyták vagy más csapatba mentek a korábbi játékostársak közül. Kikkel játszottál a legszívesebben ? Azzal a csapattal játszottam a legszívesebben, melyben az Ambrusu­s, Molnár Gábor, Zádori, Fazekas, Farkas, Puppi voltak a játékostársaim. Ez az NB I/B első két évének a története, amikor még a játék, a bizonyítás, a csapatszellem, a küzdeni tudás volt fontos. Más volt a hangulata egy-egy utazásnak, szinte már vártam a meccset, hogy találkozhassam a barátaimmal, meccs után sem széledtünk el, hanem beszélgettünk, megbeszéltük a meccset, egymás hibáit, erényeit. Rengeteg közös élményünk volt, olyan láthatatlan szálak fűztek össze bennünket, melyek a pályán és a magánéletben is segítettek. Lehetett rájuk számítani játék közben is, de akkor is, amikor építkezni kellett. A mostani csapatban már közel sem számítanak annyit vagy egyáltalában nem számítanak az előbb említett értékek, inkább az anyagiak fontosak. Ezt nagyon szomorúnak tartom... Ha az eddigi csapattársaid közül kellene összeállítanod a Pelikán TOP csapatát, kik jöhetnének számításba? Farkas Tibi, Mészáros Csaba, Kotroczó Péter, Molnár Gábor, Zádori László, Borbándi István, Soós Attila, Fazekas János, Ambrusu­s Robi, Virág László, Balogh Zoli, Becskei Tibor, Puppi Attila. Kik voltak, lehetnek a jövő reménységei? Sok tehetséges gyerekünk van, közülük ketten, Géczi Balázs és az Ábrahám Gábor már ott lehetnének az első csapat keretében. Nagyon tehetséges az Erdős János, Katona Csaba és sokat fejlődött a Várnai Csaba, Jójárt Gergő a 14 évesek közül. Nagyon fiatal még az ificsapatunk, zömmel 3-4 évvel öregebbek ellen kell játszaniuk, ezért még kevesebb a sikerélményük, de ha lesz türelmük és kitartásuk, akkor két éven belül ott lehetnek a legjobbak között. Milyen jövője van a Pelikán csapatának ? Reméljük, hogy a mostani helyezésünket meg tudjuk tartani. A játékosállományban mindenképpen frissíteni kell, remélhetően ezek a lépések a csapat hosszútávú létét fogják megalapozni. A lányok tehetségesek, s csak rajtuk múlik, hogy milyen szinten folytatják majd sportpályafutásukat. Valamennyien szeretnének a legmagasabb osztályban játszani, de nem minden áron, mert a tanulás legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a sport. A kettőt össze lehetett, lehet egyeztetni, némi áldozattal, másról való lemondással. A fiatalabb játékostársakkal az elmondottak szerint nem mindig felhőtlen a kapcsolatuk. Sz.O.: Kicsit elkényeztették őket, rájuk sokkal több energia jut, mint a mi problémáinkra. Sokkal elnézőbb velük az István bácsi, ez sokszor rosszul esett valamennyiünknek. Ez, gondolom annak köszönhető, hogy nyolcadikosok vagyunk, mi megyünk, ők pedig maradnak. A rengeteg meccs, a sikerek igazi “sztárrá” avatták a lányokat, ha játszanak, a rajongók kinn ülnek a lelátón. A lányok ebben is különböznek az átlagtól, mert náluk­­ nincs sztár, hanem mindenki ugyanazért a célért, a győzelemért hajt. Van, amikor gyengébben megy, akkor megpróbálunk segíteni egymásnak, s ugyanúgy tudunk örülni egy-egy jó teljesítménynek. Nagyon szeretünk győzni, s tudjuk, hogy ezt csak közös munkával, akarattal tudjuk elérni. ” A lányok edzője, Iványi István külön világ. Egy nagyon fontos éltető eleme van: a siker Rengeteg energiát, időt fektetett arra, hogy a lányokból csapat legyen. Edzői papírja labdarúgásból van, de mint mondta a szükséges tudást gyorsan megszerezte a különböző szakkönyvekből és edzéslátogatásból. Megszállott, tele energiával, feszültséggel. A meccseken is együtt él játékkal, a játékosokkal, űzi, hajtja őket. A furcsa magatartás a megalkuvás nélküli győzniakarást, a maximális teljesítményre törekvést takarja. A tréner, Iványi István (középen) és csapata Nagyon beleéled magad a játékba, együtt küzdesz, szorítasz a csapattal. Ilyen vagyok, egyszer-egyszer megpróbáltam nyugis lenni, de nem ment. Megpróbálom beléjük plántálni, hogy sose adják fel, és mindig a legjobbra törekedjenek. Edzőként fontosnak tartom, hogy keménynek kell lenni, követelni kell, de imádni és szeretni is kell őket, hogy a nehézségeket könnyebben elviseljék. -----F­Kézilabdás tehetségkutató Május 15-én Pécsett rendezik a korosztályos kézilabdás tehetségkutató területi válogatóját, melyen a Pelikán és a Pelikán- Hajdú Kézilabda Iskola játékosai is részt vesznek. A lányok közül Manyaszek Mira, Hallmann Eszter, Császár Anett, Szabó Orsolya, Hideg Nikolett, a fiúk közül Jójárt Gergő, Várnai Csaba és Tóth Gábor vesz részt rajta. Remélhetőleg többen továbbjutnak az országos kiválasztóra.

Next