Siófok - Siófoki Hírek, 1991 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1991-01-10 / 1. szám
■ ■ Önkormányzati küldöttség Erdélyben Háromtagú delegáció képviselte városunk színeit a múlt év végi gyergyószentmiklósi ünnepségen. Beszámoló a testvérvárosban történtekről a 3. oldalon olvasható. Ezüstös helyen az Ezüstpart SE Az NB II-es kosárlabdacsapatról rövid számvetést olvasóink a 8. oldalon találnak Megjelent Szapudi András új könyve Királyfi a tanítványok között Rendhagyó kötettel lepte meg olvasóit a karácsony előtti napokban a siófoki író-újságíró, Szapudi András. Korábbi öt szépirodalmi kötete után ezúttal egy úgynevezett dokumentumriport könyvvel rukkolt elő nagybátyjáról, Bánhegyi Jóbról, aki - többek között - Habsburg Ottót is tanította. Nem véletlen tehát, hogy a könyvhöz épp az egykori tanítvány, Habsburg Ottó írt ajánló sorokat. A csaknem százoldalas, karcsú kis kötet a veszprémi Prospektus GM gondozásában, a siófoki és Győr-Sopron megyei tanácsok, valamint a 99. Sz. győri Jogtanácsosi Munkaközösség anyagi hozzájárulásával jelenhetett meg. KIRÁLYFI A TANÍTVÁNYOK KÖZÖTT Itthon, majd Jugoszláviában készül a Bányász Élvonalbeli labdarúgócsapatunk január elejétől készül a bajnokság tavaszi folytatására. A programot és a csapat őszi mérkőzéseiről néhány pillanatképet a 8. oldalon találhatjuk. TŐKÉS LÁSZLÓ BETEGÁGYÁNÁL A siófoki kórház sebésze, dr. Oláh Vilmos még a magyarországi balesete után, a kórházban látogatta meg Tőkés László püspököt, akivel hosszasan elbeszélgetett. Erről írt beszámolót lapunk 6. oldalán. Mióta csak élek, szeretem a havat, a hóesést. Állni a hideg fehérségben, szemben a szállingózó hópelyhekkel, melyek arcomra hidegülve olvadnak könnycseppé... nagyszerű érzés! Felemelő, szinte szárnyakat adó! A hó valahogy mindig a tisztaságot, a szűziséget, az ártatlanságot jelképezte számomra. Lépdelek a hegyen felfelé, s fönt, a magasban áll a ház, ahová igyekszem. Gyönyörű, festői a táj, előttem lebeg úticélom, előttem lebeg célom. Oda igyekszem. S úgy gondolom, valamennyien oda igyekszünk. Föl, magasra, az oltalmat jelentő házba, otthonba, ahol megmelegedhetünk, megpihenhetünk. Lépdelünk hát a habfehérben, s minden oly simának, egyszerűnek látszik. A hó mindent elfed, eltakar. Az útra kivetett csapdákat is, gödröket, kisebb szakadékokat is, a veszélyeket, melyeket máskor már messziről felismerhetünk. Hull a hó. S egyre több hó hull manapság kicsiny hazánkban is. Elfedi a korábban síknak tartott utakat, elfedi a vermeket. Pedig egyre több a buktató, egyre nagyobb a hó alatt a káosz, a gond, a baj. Talpam melegétől lucskosodik a friss hó, sáros nyomokat hagyok magam mögött. Sáros nyomokat hagyunk magunk mögött mindannyian. S hull rá egykedvűen a hó, hull és eltakar mindent. Mindezek ellenére szeretem a havat. Mert oly jó hinni, hogy legalább egy kis ideig, legalább addig minden fehér lesz, minden ártatlan, gondtalan. Nyugalomra, biztonságra vágyunk valamennyien, s hogy mielőbb elérjük a célt: a hegytetőn megbújó otthont, mely nem csak nekünk, magyaroknak, hanem egész Európának, az itt élő népeknek nyújthat biztos menedéket, emberi melegséget. Menjünk hát! Menjünk óvatosan, vigyázva a kátyúkra, buktatókra, gáncsoló lábakra, s higgyük, hogy fel is érünk! Higgyük, hisz hittel telít bennünket az ártatlanság igézete, a szűzi hóesés! Gyarmati László Ismeretlen tettesek az első hó örömére őrt állítottak (görgettek?) lapunk, a Siófoki Hírek szerkesztősége elé, a parkba. Mire e sorok megjelennek, e hófehér őrt álló már bizonyára a feledés homályába vész