Siófok - Siófoki Hírek, 2023 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2023-10-01 / 10. szám

VARGA IMRE W. Varga hadnagy a gyorsbombázó században Kevesen tudják, hogy a szob­rászművészként világhírűvé lett Varga Imre a légierőnél szolgált pilótaként, több bevetése is volt a háborúban. Éppen 80 éve, 1943- ban, 20 évesen avatták hivatásos repülőhadnaggyá. Dr. B. Stenge Csaba hadtörté­nész alaposan feltérképezte Varga Imre életének ezen szakaszát, és a Magyar Repüléstörténeti Társaság 2019. évi évkönyvében megjelent tanulmányát felajánlotta a SiópArt­­nak, Siófok kulturális folyóiratának, mely Varga Imre-emlékszámában szemlézett ebből. Most lapunk is ebből közöl részleteket. Varga Imre 1941 őszén vonult be a légierőkhöz, a kassai repülőaka­démiára, majd két év múlva avatták hivatásos repülőhadnaggyá. 1944. április 13-án az amerikai 15. légi hadsereg második nagy, Budapest elleni támadásának elhárítására a Ferihegyen működő átképző tan­folyam személyzetéből is felszállt két magyar és négy német gép. A magyar pilóták: Szoó Lajos és Varga Imre hadnagyok voltak, ez volt Var­ga Imre első harci bevetése. Ez a hat gép mintegy két kilométerre a szin­tén bevetett magyar éjjeli vadászok mögött repült, mely kötelék súlyos veszteségeket szenvedett el az ame­rikai kísérővadászokkal vívott légi harcban. A magyar oktató géppár is légi harcba került az amerikaiakkal, előbb bombázókkal, majd vadá­szokkal. Varga Imre így emlékezett a hat évtizeddel korábbi bevetésre egy 2004-ben írt levelében: „Északi irányból támadtunk (ti. amerikai bombázókötelékek ellen - szerző). A gépben alig volt lőszer. Az elhárí­tás nagyon erős, egyetlen rácsapás­ban szinte minden gép megsérült. Újabb támadásnak nem lett volna értelme, nem volt mivel. Azonnal ránk ragadt egy P-38-as, és több so­rozattal eltalált. A német rádiósom megsebesült, én is. Később kiderült, hogy a hátpáncél (kiszakadó - szer­ző) darabja ütött meg. Leszállás után mindkettőnket ellátták, a né­metet elszállították Ausztriába.” 1944 késő tavaszán Varga Imrét a kecskeméti 2/3. közelfelderítő századhoz helyezték, melyből 1944. május 20-án megalakult a 102/2. gyorsbombázó-század. Ez az egy­ség 1944. június 3-án Hajdúböször­ménybe települt át. A gyorsbom­bázó-század békésnek nevezhető hajdúböszörményi kitelepülésének a szovjet 1. Ukrán Front 1944. jú­lius 23-án induló, a magyar 1. had­sereget ért offenzívája vetett véget, melyet követően a század meg­kezdte harci bevetéseit a Kárpátok előterében küzdő magyar csapatok támogatására. Varga Imre hadnagy első gyorsbombázó harci bevetésére 1944. július 30-án került sor. A be­vetés célja gyakorlatilag a magyar 1. hadsereg legütőképesebb alakulata, a Dolina körzetében súlyos harcokat vívó magyar 2. páncélos hadosztály helyzetének meghatározása, illetve a térségben felvonuló szovjet erők megfigyelése volt. A hosszabb hajdúböszörményi tartózkodásnak Varga Imre köszön­hetett valami mást is: egy ott meg­ismert helyi lány, Szabó Ildikó lett a felesége, akivel jóban-rosszban kitartottak egymás mellett 1944-es esküvőjüktől Ildikó 2010-es elhuny­téig (két fiuk már jóval a háború vége után, 1953-ban és 1961-ben született). Ennek a hajdúböszörmé­nyi kapcsolatnak - mely városban három szobra és egy domborműve is van a művésznek - lett a követ­kezménye az is, hogy Varga Imre Hajdúböszörmény díszpolgára lett 1993-ban. (Emellett szülővárosa, Siófok 1985-ben és lakhelye, Bu­dapest is 2004-ben díszpolgárrá választotta a szobrászművészt.) Varga Imre csapattestével együtt az alsó-bajorországi Waldhofban esett amerikai hadifogságba 1945. május 2-án. A hadifogságból való hazatér­te után fizikai munkásként kezdett új életet, gyári munkásként is dol­gozott. A repüléssel hivatásszerűen foglalkozni - legtöbb volt bajtársá­hoz hasonlóan - neki sem volt már lehetősége. Varga Imre azonban ezt követően kamatoztatni tudta kiemelkedő képzőművészeti tehet­ségét: Magyarország egyik - nem­csak itthon, de nemzetközi szinten is­­ legismertebb és legelismertebb köztéri szobrászművésze lett.” Kustos Gitta grafikája Varga Imre hadnagyról ,A második magyar hadsereg nyomait 1944 kora telén repülőgépről láttam.­ „A második magyar hadsereg tragédiája nem a Don mellett zaj­lott le, hanem amikor elindultak keletre. Valakinek elmondtam, ho­gyan haltak meg. Akkor azt mondta durva hangon: arra szerződtek! A katona a haza védelmére szerző­dik, és nem a halálra. Ezek a haza védelmére szerződött katonák egy idegen földet szálltak meg, hívat­lan vendégei voltak egy olyan vi­lágnak, amelyikhez semmi közük nem volt. Ez a hadsereg magu­kat többnek tartó, gőgös emberek rémálmait valósította meg, és egy olyan ambiciózus osztály igényeit szolgálta, amelyik a múltat kíván­ta visszahozni. A második magyar hadsereg nyomait 1944 kora telén repülőgépről láttam, és készítettem felvételeket a visszavonulás utáni te­rületről, ahonnan a halottakat még nem temették el. Mintegy két és fé­lórás repülési időnk volt, hogy vis­­­szaérjek. Nem értem el a Donig, az átlagsebesség talán 400-450 km le­hetett, tehát mintegy 1000 km-re ►

Next