Siófok - SiópArt, 2023 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2023 / 1-2. szám

Ez baszik azzal, amaz senkivel. Derék magyarok. Aki hátát a kúria falához döntve ül a lócán, egyszer majd föláll onnan, és az álldogálóknak is el kell hamarost mennie. Hazamennek a cigá­nyok. Az a szép fiatal lány meghal. Még a tél beállta előtt meghalt. Manó elesett Przemyslnél. Akkor már nem élt az Imrus sem, nem tudni, mi történt vele. Senki nem tudja. A hatóság végképp nem tudja. A csinos krikszkraksz, Magdaléna és Lonci megússzák a vörösterrort, aztán megússzák a spanyolnáthát. Senki sem úszik meg mindent. Ezt esetleg igen, azt is, még azt is, és amazt már nem. (TÖRTÉNELEM, 1936.) Családi történet a zsidó földbérlőről, egy va­lamilyen Dávidról. Többször el lett mesélve, és (K) persze igazából nem emlékszik semmire, mert nem figyelt oda rendesen. Inkább a vicces oldalát mesélték, nem volt senkinek közvetlen élménye az ügyről, igazából senkit nem is érdekel. Óhéber dolgok, ahogy (K) anyja mondja, ha néha valamiért előkerült, csak legyint rá. Nem is lehet rendesen, ától cettig elmondani, mindig valamit változik. No és ez a - és mond egy zsidós nevet - lelépett Törökország­ba a pénzzel, és (K) nem emlékszik rá, mi volt a neve és miféle pénzzel lépett le. A zsidó szó mindenesetre ilyen fura zs-vel van ejtve a mesében. No ez jellemző, mondja a Miki. Néz bátran a feleségére. Mindenesetre elő van véve ilyenkor a legnagyobb bátorsága. Loli megrántja a vállát, mi­no ez jellemző! mozdul a férjére, hülye vagy, Mikikém. Azért csak jellemző, nem igaz? válaszolja Miki, némileg ijedt hangon. Hülye vagy, fiam, zárja le a felesége a témát. Lezártuk a témát, jó? jelenti ki határozott hangon, mint aki nem tűri, hogy más is zsidózzon az ő jelenlétében. Bizsu egy

Next