Szekszárd - Családunk, 2000 (6. évfolyam, 23-26. szám)

2000 / 23. szám

A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA „ÁTMENT A HALÁLBÓL AZ ÉLETRE” (Ulrik Ferenc meghalt Szekszárdon 2000. március 25-én, temetése Szekszárd Alsóvárosban 2000. április 4-én.) Feri Bácsi temetése ünneplés volt. Sokan jöttünk össze, ke­resztény hívek, hogy imádkozzunk érte és megvalljuk a fel­támadásba vetett hitünket. Szomorúság, de ugyanakkor öröm is él bennünk. Szomorúság magunk miatt, hiszen Feri Bácsi szelíd, szorgalmas, hűséges személye vonzó volt szá­munkra, pontos munkája, és minden részletre kiterjedő fi­gyelme hiányzik nekünk. Mégis örülünk, mert Isten aján­dékát láthattuk halálában. Éppen Gyümölcsoltó Boldogas­­­szony napján hunyta le végleg szemeit, amelyet egyházunk az Élet napjának keresztelt el, mert ekkor testesült meg, fo­­gantatott, lett emberré az Isten Fia. Szenvedése és betegsége súlyos volt, mégis Isten kegyelmének tudhatjuk be, hogy nem tartott nagyon sokáig, és ő is egészen el tudta fogadni. Szépen halt meg, szeretett feleségétől és közvetlen családjá­tól körülvéve. Hívő ember volt, és mi is azok vagyunk. Szé­pen illenek rá Szent János apostol evangéliumának szavai: „Aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.” (5,24) Szeretettel és tisztelettel az egyházközség és közvetlen plébániai munkatársaid nevében Farkas Béla plébános A legnagyobb keresztény ünnepre készülünk. Az asszonyok leveszik a függönyöket, megtisztítják az ablakokat, a család megbeszéli hogyan találkozzunk, a diákok örülnek a szünetnek. Közben a termé­szet is megújul: a fák, a virágok ünneplő ruhát öltenek. Ez mind örömteli dolog, de átérezzük-e az ünnep lényegét? Az egyszeri megismételhetetlen csodát: Isten Fiának küldetése a megváltásban beteljesedik. Úgy vagyunk, mint akkor az apostolok: értjük is meg nem is. Hiába, az emberi természet nem vál­tozott. Húsunk, vérünk a földre húz, lelkünk sejti, hogy valami nagy dolog történt. Hogy lehetünk részesei igazán ennek az örömnek? Ha magunkba tekintünk. Ki vagyok én? Megteszem-e azt, ahová állított a Gondviselés? Megte­­szem-e azt, amit kér tőlem Isten? Ha nem, szeretetéért képes vagyok hibámat megbánni? Ha igen, fel­támadhat bennem is Krisztus. Egyszerre könnyű leszek, és minden olyan egyszerűvé válik! A megváltás csodája bennem is létrejön. dr. Papp István HÚSVÉTI .ÁLDOZAT Krisztusunk! Megváltónk! Lelkünk­, alakítója... közénk álló­, Isten­ fia. Életünk, Záloga. Odaadtad, Tested és „Valódat.” Nem utolsónak­, Szentjeid - s - Vértanúid; követnek a sorban. Mi hol vagyunk ez áldozatban? - életünk­­ odaadásában? Követni - jó - Jézusunk! Te vársz utunkon. Hol állva­, Hol járva; Testvérre­­, várva... Nem hagysz magunkra, ha hívunk és kérünk. Te­ értünk keresztre szegezett: „Égi­ Bárány”. Amen. 2000. március dr. Főglein János

Next