Szekszárd - Családunk, 2000 (6. évfolyam, 23-26. szám)
2000 / 23. szám
A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA „ÁTMENT A HALÁLBÓL AZ ÉLETRE” (Ulrik Ferenc meghalt Szekszárdon 2000. március 25-én, temetése Szekszárd Alsóvárosban 2000. április 4-én.) Feri Bácsi temetése ünneplés volt. Sokan jöttünk össze, keresztény hívek, hogy imádkozzunk érte és megvalljuk a feltámadásba vetett hitünket. Szomorúság, de ugyanakkor öröm is él bennünk. Szomorúság magunk miatt, hiszen Feri Bácsi szelíd, szorgalmas, hűséges személye vonzó volt számunkra, pontos munkája, és minden részletre kiterjedő figyelme hiányzik nekünk. Mégis örülünk, mert Isten ajándékát láthattuk halálában. Éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony napján hunyta le végleg szemeit, amelyet egyházunk az Élet napjának keresztelt el, mert ekkor testesült meg, fogantatott, lett emberré az Isten Fia. Szenvedése és betegsége súlyos volt, mégis Isten kegyelmének tudhatjuk be, hogy nem tartott nagyon sokáig, és ő is egészen el tudta fogadni. Szépen halt meg, szeretett feleségétől és közvetlen családjától körülvéve. Hívő ember volt, és mi is azok vagyunk. Szépen illenek rá Szent János apostol evangéliumának szavai: „Aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.” (5,24) Szeretettel és tisztelettel az egyházközség és közvetlen plébániai munkatársaid nevében Farkas Béla plébános A legnagyobb keresztény ünnepre készülünk. Az asszonyok leveszik a függönyöket, megtisztítják az ablakokat, a család megbeszéli hogyan találkozzunk, a diákok örülnek a szünetnek. Közben a természet is megújul: a fák, a virágok ünneplő ruhát öltenek. Ez mind örömteli dolog, de átérezzük-e az ünnep lényegét? Az egyszeri megismételhetetlen csodát: Isten Fiának küldetése a megváltásban beteljesedik. Úgy vagyunk, mint akkor az apostolok: értjük is meg nem is. Hiába, az emberi természet nem változott. Húsunk, vérünk a földre húz, lelkünk sejti, hogy valami nagy dolog történt. Hogy lehetünk részesei igazán ennek az örömnek? Ha magunkba tekintünk. Ki vagyok én? Megteszem-e azt, ahová állított a Gondviselés? Megteszem-e azt, amit kér tőlem Isten? Ha nem, szeretetéért képes vagyok hibámat megbánni? Ha igen, feltámadhat bennem is Krisztus. Egyszerre könnyű leszek, és minden olyan egyszerűvé válik! A megváltás csodája bennem is létrejön. dr. Papp István HÚSVÉTI .ÁLDOZAT Krisztusunk! Megváltónk! Lelkünk, alakítója... közénk álló, Isten fia. Életünk, Záloga. Odaadtad, Tested és „Valódat.” Nem utolsónak, Szentjeid - s - Vértanúid; követnek a sorban. Mi hol vagyunk ez áldozatban? - életünk odaadásában? Követni - jó - Jézusunk! Te vársz utunkon. Hol állva, Hol járva; Testvérre, várva... Nem hagysz magunkra, ha hívunk és kérünk. Te értünk keresztre szegezett: „Égi Bárány”. Amen. 2000. március dr. Főglein János