Szekszárd - Családunk, 2007 (13. évfolyam, 50-52. szám)
2007 / 50. szám
z CSALÁDUNK Boldog gaLKaházi gála 1899.05.11. - 1944.12.27. Azok közé tartozik, akikről Jézus azt mondja: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért!” Magyarországon először emelt az Egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem királylány, nem nemes. Salkaházi Sára valóban testvérünk, kortársunk és sorstársunk, aki arra hív bennünket, hogy győzzük le a korszellemet, hiszen élni csak másokért érdemes. Testvérünk, aki ember tudott maradni az embertelenségben, mert szenvedélyes szeretettel fordult Isten és az ember felé. Testvérünk, aki ember tudott maradni az embertelenségben, mert ki tudta mondani Istennek és embernek: az életemet adom érted! Az Isten- és emberszeretet - meghalni önmagának, és élni Istennek. A lemondás begyakorlása: minden úgy történjen, amint akarod. Én mindent készséges lélekkel akarok elfogadni, még ha minden csepp véremet oda is kell adnom. (1929. augusztus 25.) Minden pillanatban készen kell lenni Isten akaratának a teljesítésére. Szeretni, mikor nehéz, mikor talán a szívemnek panasza van, fáj, mikor ellöknek. Testvérünk, Salkaházi Sára, vértanú és nem pusztán a sors áldozata, mert szeretetből, tudatosan vállalta másokért és másokkal az előre látható halált. Vértanúsága elkötelezett életének beteljesedése. Szociális testvéri életének mottója: Alleluja! Itt vagyok, engem küldj! Bíró László püspök elmélkedett róla: (1887.05.25. - 1968.09.22.) Pio atya nem sokáig élvezhette szerzetesi mivoltát. Kénytelen volt bevonulni a seregbe. Ott tanulta meg, hogyan szeresse a bűnösöket. Fiatalon a keresztre feszített ura iránt szeretettől lángra lobbant szíve. Hatalmas szeretete szükségszerűen ki kellett, hogy virágozzék a testén is: belső sebei külsőleg is láthatóvá váltak. Kezein, lábain és jobb oldalán a stigmák erősen véreztek, de a vér sosem alvadt meg, s ugyanakkor kellemes jázminillatot árasztott. Pio atya sokat tanított az erényekről, melyek közül külön kiemelte a hitet, a reményt és a szeretetet, de elengedhetetlenül fontosnak tartotta az engedelmességet, a bizalmat, a hálát és a mértékletességet is. A legfontosabb keresztényi erények szerinte a szeretet és az alázatosság. „Ha szeretni akarunk, az már szeretetünk jele. A szeretet ellen vétkezni annyi, mint bűnt elkövetni Isten és a természet ellen. Kövesi Ferenc plébános elmélkedett róla SZENT pIO - PRaNCESCO PORGIONE gZENT {VlaxiMILiaN KOLBE 1894.01.07 - 1941.08.14. A lengyel szerzetes missziós szellemének köszönhetően hat évet a Távol-Keleten töltött, főként Japánban: kolostorokat, kisszemináriumokat alapított, és japán nyelvű folyóiratot szerkesztett. német megszállás alatt lett országi hitterjesztéssel próbálkozott, ám a már német lévő területen nem járhatott sikerrel. 1941 elején a Gestapo letartóztatta, és Auschwitzba szállíttatta. Július utolsó napjaiban egy fogolytársának sikerült megszöknie. A parancsnok megtorlásképpen tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor felolvasták a tíz nevet, egyikük felzokogott: ha meghal, két kisgyermeke félárván marad. Akkor ő váratlanul kilépett a sorból. Katolikus pap vagyok, és már elég koros. Szeretnék az ő helyébe kerülni, neki felesége és gyermekei vannak. A parancsnok elfogadta a cserét. Két hét múlva kivégezték, testét krematóriumban elégették. Akinek a helyébe lépett 56 évet élt még családja körében egészségben. Mit érezhet, akiért egy felebarátja önként odaadta az életét? Létezhet-e hála, amely felér ezzel az áldozattal? Miféle öröm lehet ajándékba kapni ötvenhat esztendőt, csaknem egy emberöltőt? S miféle kötelezettség, elszámolnivaló? 1982-ben avatta II. János Pál pápa szentté. Mayer Mihály megyéspüspök elmélkedett róla 1892.02.29. - 1945.04.02 Ünnepe: május 23. 1941. márciusától győri püspökként szívén viselte a polgári lakosság sorsát is. Maga járt elöl: befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. 1945 nagycsütörtökén egy pincében mondta utolsó miséjét. Egy kis idő múlva az orosz katonák visszajöttek, négyen-öten lehettek és erősen ittasak voltak. Erre a püspök fölszaladt a nagy pince lépcsőjén az előtérbe és „Hinaus! Hinaus! Ki innen! Ki innen!” - kiáltással követelte a katonák távozását. A püspököt is három golyó érte, a harmadik halálos volt. Apor Vilmos vértanú püspököt II. János Pál pápa 1997. november 9-én a boldogok sorába iktatta. Dr. Puskás Attila atya elmélkedett róla Boldog Apor Vilmos