Szekszárd - Családunk, 2014 (21. évfolyam, 85-90. szám)

2014 / 85. szám

A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA VÁRAKOZUNK AZ ÚRRA Sokszor kerül elő a beszélgetéseinkben, „hogy rohan az idő”. „Most volt nemrég karácsony, majd az év kezdete, és már benne járunk a nagyböjtben.” A szent negyven nap készületét élhetjük meg újra. Bátorító hallani azokat a szentírá­si tanításokat, amelyek segítenek, hogy ezt a készületi időt mind gyümölcsö­zőbben éljük meg. A hamvazószerdai szentmisén az ó­­szövetségi prófétai buzdításban és Jézus szavaiban, az evangéliumból megerősí­tést nyerünk, hogy a nagyböjti utunk­­nak megvan a benső, lelki vonatkozása is. Nem csupán az Úr kortársai szeret­ték megélni hitüket, vallásosságukat külsőségekben, de minket, mai tanítvá­nyokat is megkísérthet a látható, kifelé megélt böjti szokások, előírások akku­rátus teljesítése. „Nagyböjt pénteke­n ezt és ezt nem szabad, hamvazószerdán és nagypénteken még ezt sem”. Megtar­tom az előírtakat, és minden rendben van. Joel prófétánál ezt olvassuk: „Szag­gassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgal­mas, türelmes és nagyirgalmú, és szá­nakozik a bajok felett.” Természetesen betartjuk a „böjti fegyelmet”, de nem felejthetjük el, hogy ez nem cél, hanem eszköz közelebb kerülni az Úrhoz, újra és újra megtapasztalni és kiérdemelni irgalmát, kegyelmeit. Önként vállalt lemondásaink erősítenek bennünket, erősítik akaratunkat is. Ha eljön a pil­lanat, böjttel megedzett akarattal uta­sítjuk el a rosszat, a szeretetlenséget, és a böjt által is nyert erővel végezzük a testvéri szeretet cselekedeteit. Igen, a húsvétra felkészítő időnek fontos részei a böjt és az imádság mellett a minden­napok jótettei. De ekkor eszünkbe kell jussanak Jézus szavai: „amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt..., mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók..., amikor böj­töltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók...” Mint az Úr tanítványai, nem csupán egy képet akarunk mutat­ni kifelé keresztény hitünkről, hanem csendben és „rejtve” az Isten színe előtt segítünk másokon (adakozás), beszél­getünk Urunkkal (ima) és végezzük a lemondások gyakorlatait (böjt). És még félnünk sem kell attól, hogy Mennyei Atyánkon kívül más nem fog tudni arról a sok jóról, áldozatról, imádságról, amit szívvel-lélekkel megteszünk, mert ezek mind formálják, alakítják bensőnket. Talán kevesen tudnak nagyböjti válla­lásainkról, de akivel csak találkozunk, azok mind megtapasztalják a bennünk lezajló változást, megújulást. Otthon a családban a megértést, türelmet, se­gítséget, megbocsátást. Munkánkban, hivatásunkban a becsületességet, kol­legialitást, pontosságot. Templomi kö­zösségünkben a testvériességet, tanít­­ványi figyelmet, keresztényi szeretetet. Az idei nagyböjtben is éljünk ezen időszak ajándékaival! Tartsuk meg pontosan a böjti előírásokat, végez­zünk együtt keresztutat a templomban, kapcsolódjunk bele a lelkigyakorlatba, tisztítsuk meg szívünket a szentgyó­nás által! Béküljünk ki egymással! Fi­gyeljünk a másikra, aki ránk szorul, a segítségünkre, vagy csak arra,hogy meghallgassuk őt! Nyerjünk sok ke­gyelmet, kapjunk sugallatot, adjon az Úr lelkierőt és állhatatosságot ezen a húsvét felé vezető lelki utunkon! Ez az időszak vigyen közelebb mindnyájun­kat Mennyei Atyánkhoz és szeretteik­hez, embertársainkhoz egyaránt! Tisz­tuljon meg szívünk-lelkünk! Segítsük egymást önzetlen, testvéri lelkülettel! Áldásos, a bűnbánat és a jócselekedetek gyümölcseiben gazdag Szent Negyven Napot kívánok mindenkinek! Pekker Mátyás

Next