Szekszárd - Családunk, 2014 (21. évfolyam, 85-90. szám)
2014 / 85. szám
A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA VÁRAKOZUNK AZ ÚRRA Sokszor kerül elő a beszélgetéseinkben, „hogy rohan az idő”. „Most volt nemrég karácsony, majd az év kezdete, és már benne járunk a nagyböjtben.” A szent negyven nap készületét élhetjük meg újra. Bátorító hallani azokat a szentírási tanításokat, amelyek segítenek, hogy ezt a készületi időt mind gyümölcsözőbben éljük meg. A hamvazószerdai szentmisén az ószövetségi prófétai buzdításban és Jézus szavaiban, az evangéliumból megerősítést nyerünk, hogy a nagyböjti utunknak megvan a benső, lelki vonatkozása is. Nem csupán az Úr kortársai szerették megélni hitüket, vallásosságukat külsőségekben, de minket, mai tanítványokat is megkísérthet a látható, kifelé megélt böjti szokások, előírások akkurátus teljesítése. „Nagyböjt pénteken ezt és ezt nem szabad, hamvazószerdán és nagypénteken még ezt sem”. Megtartom az előírtakat, és minden rendben van. Joel prófétánál ezt olvassuk: „Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.” Természetesen betartjuk a „böjti fegyelmet”, de nem felejthetjük el, hogy ez nem cél, hanem eszköz közelebb kerülni az Úrhoz, újra és újra megtapasztalni és kiérdemelni irgalmát, kegyelmeit. Önként vállalt lemondásaink erősítenek bennünket, erősítik akaratunkat is. Ha eljön a pillanat, böjttel megedzett akarattal utasítjuk el a rosszat, a szeretetlenséget, és a böjt által is nyert erővel végezzük a testvéri szeretet cselekedeteit. Igen, a húsvétra felkészítő időnek fontos részei a böjt és az imádság mellett a mindennapok jótettei. De ekkor eszünkbe kell jussanak Jézus szavai: „amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt..., mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók..., amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók...” Mint az Úr tanítványai, nem csupán egy képet akarunk mutatni kifelé keresztény hitünkről, hanem csendben és „rejtve” az Isten színe előtt segítünk másokon (adakozás), beszélgetünk Urunkkal (ima) és végezzük a lemondások gyakorlatait (böjt). És még félnünk sem kell attól, hogy Mennyei Atyánkon kívül más nem fog tudni arról a sok jóról, áldozatról, imádságról, amit szívvel-lélekkel megteszünk, mert ezek mind formálják, alakítják bensőnket. Talán kevesen tudnak nagyböjti vállalásainkról, de akivel csak találkozunk, azok mind megtapasztalják a bennünk lezajló változást, megújulást. Otthon a családban a megértést, türelmet, segítséget, megbocsátást. Munkánkban, hivatásunkban a becsületességet, kollegialitást, pontosságot. Templomi közösségünkben a testvériességet, tanítványi figyelmet, keresztényi szeretetet. Az idei nagyböjtben is éljünk ezen időszak ajándékaival! Tartsuk meg pontosan a böjti előírásokat, végezzünk együtt keresztutat a templomban, kapcsolódjunk bele a lelkigyakorlatba, tisztítsuk meg szívünket a szentgyónás által! Béküljünk ki egymással! Figyeljünk a másikra, aki ránk szorul, a segítségünkre, vagy csak arra,hogy meghallgassuk őt! Nyerjünk sok kegyelmet, kapjunk sugallatot, adjon az Úr lelkierőt és állhatatosságot ezen a húsvét felé vezető lelki utunkon! Ez az időszak vigyen közelebb mindnyájunkat Mennyei Atyánkhoz és szeretteikhez, embertársainkhoz egyaránt! Tisztuljon meg szívünk-lelkünk! Segítsük egymást önzetlen, testvéri lelkülettel! Áldásos, a bűnbánat és a jócselekedetek gyümölcseiben gazdag Szent Negyven Napot kívánok mindenkinek! Pekker Mátyás