Szerencs - Szerencsi Hírek, 1998 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1998-01-16 / 1. szám

ELSÜLT A FEGYVER 8. oldal ÓLOMBOMBA HEGYALLAN 3. oldal SZÁZEZER FORINT A NYOMRAVEZETŐNEK HÁROMMILLIÓVAL TÁVOZOTT A BETÖRŐ Igazán nem várt „vendég" érke­zett 1997. december 19-ére, pén­tekre virradóra a szerencsi polgár­­mesteri hivatalba. Az éj leple alatt a betörőnek igazán nem kellett meg­dolgoznia a gazdag zsákmányért. Az épület északi oldalán lévő WC bukóablakát nem lehetett tökélete­sen bezárni, így azt egyszerűen ki­nyitotta, majd bemászott rajta. Az épület alsó folyosóján zárva talált aj­tót kifeszítette, majd bejutva a né­pesség-nyilvántartó irodájába, pénztár felé tartott. A helyiség abla­­­kain és bejárati ajtaján ugyan vaskos rácsok díszelegnek, azonban az is­meretlen tettes akadály nélkül jutott be a pénztárba, mert a nyílászáró­kon külsérelmi nyomok nem voltak. Ebből az feltételezhető, hogy vagy nyitva hagyták a rácsos ajtót, vagy a betörőnek kulcsa volt a bejárathoz. Az értékeket rejtő lemezszekrényt kifeszítette, abból különböző címle­tekben közel hárommillió forint készpénzt vitt magával az elkövető. Ebből a pénzből kezdték volna kará­csony előtt fizetni a segélyeket, jöve­delempótló támogatásokat. A rendőrség szakértők bevonásá­val tovább folytatja a nyomozást, és kéri a lakosságot, hogy akik informá­cióval rendelkeznek a bűncselek­mény elkövetésének körülményei­ről, azok jelentkezzenek személye­sen a Szerencsi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán (Szerencs, Beke­­csi út 10. szám), telefonon a 47/362- 411-es vagy a 107-es segélyhívó számon. Akik névtelenül kívánnak segítséget nyújtani a tettes elfogásá­hoz, azok tárcsázzák a 47/362-411- es számot, ahol üzenetrögzítő várja a hívásokat. Szerencs Város Önkor­mányzata a nyomravezetőnek száz­ezer forint jutalmat ajánlott fel. A város jegyzője a Szerencsi Hírek kérdésére válaszolva közölte, hogy a személyi felelősség megállapítására fegyelmi és kártérítési eljárást indí­tott, amelyet a rendőrségi nyomozás befejezéséig felfüggesztett. Ezzel egy időben levélben hívta fel az intéz­ményvezetők figyelmét az épületek fokozottabb védelmére. Pár nappal később, pontosan 1997. december 25-ére virradóra szintén eddig még ismeretlen tette­sek behatoltak a Rákóczi Zsigmond Általános Iskolába. Az első emeleten lévő gazdasági iroda ajtaját kifeszí­tették, és a páncélszekrényt - a ben­ne lévő kétszázezer forint készpénz­zel és értékpapírral együtt - a hely­színről elszállították. A mackóra 1998. január 5-én a szeméttelep felé vezető út mellett bukkantak rá, jelenleg szakértők vizsgálják. Az iskola után 1998. január 7-én a városi bölcsőde következett a sor­ban. A betörő, miután elvégezte a kutatást az épületben, kb. húszezer forint értékben vitt magával külön­böző tárgyakat. S. L. A lemezszekrény közel hárommil­lió forintot rejtett. Újévi köszöntés Az új esztendőben első gondola­tunk az: milyen jó, hogy egészségben és erőben kezdhetjük el az évet. Kívá­nom is minden olvasónak, hogy ne csak így kezdje, hanem így is töltse az egész esztendőt. Mégsem feledkezhe­tünk el arról sem, hogy vannak, akik már régi betegségekkel, fájdalmakkal érkeztek az új évhez, sőt olyanok is, akiket az esztendő első napjai leptek meg valami váratlan bajjal vagy szo­morúsággal, s azt kell mondaniuk, jaj, bizony nem jól kezdődik ez az esz­tendő. Kívánom az esztendőt így kez­dőknek, hogy érezzék meg és nyerje­nek az év minden napján bizonyossá­got arról, hogy a szűkebb és tágabb környezetük mellettük van minden bajukban, szomorúságukban. Elkö­vetkezhet a nem várt baj akkor is, ha az esztendőt erőben, egészségben kezdtük és egy percig sem gondol­tunk arra, hogy ez nem lesz így az esztendő minden napján. Kívánom, hogy az esetleg mégis bekövetkező bajok mellől sohase hiányozzék az igaz segítség. Hogy a kívánságok ne maradjanak üres szavak, puszta vágyak, ahhoz va­lami fontos dolognak kell történnie. Nem elegendő, hogy úgy menjen to­vább az élet, ahogyan eddig ment, va­laminek változnia kell. Az önmagá­ban még nem változás, hogy egy újabb évszámot írunk, vagy sor kerül néhány új törvény megalkotására, va­laminek bennünk kell változni. Rá kellett jönnünk az elmúlt esztendők tapasztalatából arra, hogy nem lett az életünk biztonságosabb, jobb, boldo­gabb attól, hogy körülöttünk a világ változik, még ha minden változás azért történnék is, hogy az élet jobb legyen. Bennünk kellene valaminek jó irányban megváltozni, s talán majd ez hatna ki az élet minden területére is. Az Úr Jézus így mondta ezt: szük­ség nektek újonnan születnetek, azaz a jézusi példát követni. Berényi Dé­nes akadémikus ez év elején a követ­kezőkben látta ezt: mind a közöm­bösséget, mind a fanatizmust le kelle­ne győzni, társadalmunknak maga mögött kellene hagyni. Mit is jelentene ez a mindennapi életben? Jelentené pl. azok megbe­csülését, akik a munkából kikerültek, akár úgy, hogy munkás esztendeik leteltek, akár úgy, hogy a modern technika feleslegessé tette munkáju­kat. Gondjaik ne maradnának az ők és családjuk gondja csupán, hanem valóban mindnyájunk gondja lenne. Jelentené azok munkájának megbe­csülését, akik azt pontosan és fele­lősséggel végzik el, nem pusztán az egyéni haszon érdekében, hanem azért, hogy valami elkészüljön, vala­mi rendben legyen. Jelentené a csa­ládok erősebb egységét, hogy ki-ki meg tudná magában fékezni a csalá­dot bomlasztó cselekedetet, és a mégis felszínre kerülő ellentét ne szakításhoz vezetne, hanem őszinte feloldás kereséséhez. Jelentené a gyermekek számára a nyugodt, biz­tonságos otthon légkörét, amiben nemcsak az ismeret sokaságával, ha­nem lelki egyensúllyal és tartással készülhetnének fel a következő év­ezred kihívásaira, hogy ne csupán a kegyetlen versenyhelyzet legyen is­meretes számukra, hanem a benső­séges összetartozás is. Jelentene a családok számára belső biztonságot, ahol a gyermekek a versenyben nem akadályt, lemaradást jelentenének, hanem jövendőt és a család teljessé­gét. Kívánom, hogy városunkban mind­az megvalósuljon ebben az esztendő­ben, ami az életet megváltozott belső hozzáállással szebbé és boldogabbá teszi. Börzsönyi József református lelkész XIII. évfolyam 1. szám 1998. január 16. Ára: 42 forint KÖZÉLETI LAP • KÉTHETENTE MEGJELENIK SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN MÉRLEG AZ ÓÉVRŐL, GONDOLATOK AZ ÚJ ÉVRŐL I. Tisztelt Újságolvasó! Kedves Szerencsi Polgárok! Ismételten eltelt egy év az életünkből, ilyenkor általában mind a magánéletünk­ben, mind a szakmai területen megvonjuk az óesztendő mérlegét. Engedjék meg, hogy a saját szemszögemből értékeljem a városban 1997-ben végzett munkát, bár tudom, hogy a valós értékelés az itt élő ál­lampolgárok gondolatában születik meg. Önkormányzatunk gazdasági tevé­kenysége nem vonatkoztatható el az or­szág makrogazdasági mutatóitól, már csak azért sem, mert nagyobbrészt a köz­ponti költségvetésben meghatározott nor­matívák alakítják a város éves költségve­tését. A gazdasági helyzetből fakadó ter­hek, melyek a lakosság nagyobb részének a megélhetését is elviselhetetlenné teszik, fokozottan jelentkeznek az önkormány­zatnál, hiszen csak töredékét kapjuk an­nak az összegnek, amely szükséges lenne a lakosság egészségügyi, szociális, oktatá­si ellátásához, nem szólva azokról a jogos igényekről - és ezek költségvonzatáról -, amelyeket a jobb megélhetést, a munka­helyteremtést megcélozva a város teljes infrastruktúrájának megteremtésére, a te­lepülés fejlesztésére kellene felhasználni. A legfontosabb cél - különösen az év elején - az intézmények biztonságos mű­ködtetése. Azon intézményeké is, ame­lyek nem tartoznak szorosan a város tör­vény által meghatározott feladatkörébe (Rendelőintézet, Szociális Otthon, gimná­zium, szakmunkásképző), de úgy látjuk, hogy a város presztízse és az ellátás szen­vedne csorbát, ha ezen intézmények más fenntartóhoz tartoznának. Sőt, kiindulva abból, hogy ezeken a területeken is meg­nyilvánulnak a piacgazdaság bizonyos je­lei, arra kell törekednünk, hogy intézmé­nyeinket az általános iskoláktól a rendelő­­intézetig versenyképessé tegyük. Ennek szellemében kezdtük el az elmúlt évben fejleszteni a Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolát: kicserél­tük a nyílászárókat, belső átalakításokat végeztünk, új tantermeket alakítottunk ki, új színt kapott a teljes homlokzat is. Az in­tézmény profilja is bővült a rendészeti ta­gozat beindításával, amely hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként is jó hírnévnek örvendő iskola pillanatnyilag nem küzd beiskolázási létszámgondokkal. Elége­dettségre azonban nincs ok, hiszen újabb tantermekre van szükség, rendezni kell az intézmény környékét, bővíteni kell a szol­gáltatások körét stb, amely csak önkor­mányzati támogatással és az 1997. évihez hasonlóan - mindenféleképpen dicséret­re méltón - a saját bevételek növelésével képzelhető el, de ehhez párosulni kell az egyre jobb szakmai-nevelői munkának is. Az utóbbi megállapítás természetesen minden iskolára vonatkozik, hiszen fontos a megfelelő tárgyi feltételek biztosítása, de legalább annyira fontos, hogy a tantestü­let tudja, mit és milyen színvonalon akar elérni. Önkormányzatunk legfontosabb feladatai közé kell, hogy tartozzon a Sze­rencsi Szakmunkásképző és Szakközépis­kola általános helyzetének rendezése. En­nek érdekében szeretnénk a volt Hunya­di János Általános Iskola épületét felújíta­ni, és olyan mértékben bővíteni, hogy nagyrészt egy helyen oldódjon meg a szakmunkásképzés és szakközépiskolai oktatás elméleti és gyakorlati része, bővül­jön az érettségire alapuló szakmák köre, legyen helye a szeptembertől induló tíz­­osztályos képzésnek, és ehhez kapcsolód­jon természetesen a tárgyi ellátottság javí­tása - beleértve az alapvető sportolási le­hetőségeket is. Nyilván mind a gimnázium, mind a szakmunkásképző számít a helyi általá­nos iskolákra. A Bolyai János Általános Is­kola többéves felújításával létrehozott kedvező feltételek alapot adhatnak a még jobb szakmai munkának, a tehetségfej­lesztésnek. Nyilván törekedni kell az épü­let állagának megőrzésére és az iskola adottságában rejlő lehetőségek még jobb kihasználására. A városban éveken át megvalósított be­ruházások leginkább szenvedő alanya a Rákóczi Zsigmond Általános Iskola és a Szerencsi Zeneiskola volt. A több mint tíz éve átadott intézmény műszaki hiányos­ságai egyre jobban kirajzolódnak, erre csak gyógyír, de mindenképpen dicsére­tes törekvés az a saját erőből megvalósu­ló felújítás, amelyet az iskola vezetése, a szülők és szponzorok segítésével évről­­évre végez. Elvárásaink vannak az iskolá­val szemben, de a tantestületnek is az ön­­kormányzatot illetően. A korábbi években többen megkérdő­jelezték a kollégium létjogosultságát. Az idő megcáfolta a kétkedőket, hiszen en­nek az intézménynek amellett, hogy meg­felelő hátteret nyújt a középiskoláknak, je­lentős a szerepe a város idegenforgalmá­ban olcsó szállás és étkezési lehetőségek biztosításával. Törekedni kell a férőhelyek további bővítésére, melyet mind a szak­ma, mind pedig az egyre bővülő turis­taforgalom indokolttá tesz. Örülök annak, hogy az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola több éven ke­resztül Szerencsen végzi a helyi és kör­nyékbeli pedagógusok továbbképzését, hogy iskoláinkat a számítástechnika terén megfelelő színvonalra tudtuk felhozni, hogy létrejött a Körzeti Oktatási Társulás, hogy intézményeink élnek szinte minden megyei és országos pályázati lehetőség­gel. Ezért a szemléletért köszönet illeti mindazokat, akik e téren többet vállaltak az elvárhatónál. Ezt az utat kell a jövőben is választani. Magda Gábor polgármester (Folytatjuk)

Next