Szerencs - Szerencsi Hírek, 2002 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2002-01-11 / 1. szám

KÖZÉLETI LAP # MEGJELENIK KÉTHETENTE SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN A BORTÓ BT. TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA Közokirat-hamisítás bűntette alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Miskolci Városi Ügyészség P. Judit és társai ellen. A vizsgálat eddigi meg­állapítása szerint a mezőzombori Bortó Bt. vagyonának megszerzése ér­dekében a társaság elmúlt év tavaszán megtartott taggyűléséről nem érte­sítették B. Imréné kültagot és távollétében N. Eberhardot választották meg a vállalkozás ügyvezetésre jogosult képviselőjének. A körülmények arra utal­nak, hogy ezzel a döntéssel kisemmizték a megközelítőleg 150 millió fo­rintos vagyonnal rendelkező cégből B. Imrét és feleségét. A Bortó Betéti Társaságot (Bortó Bt.) 1993-ban alapították, a beltag Béta­kor Kft. képviseletét B. Imre látta­­, míg a kültagok P. Judit és B. Imréné voltak. A vállalkozást azért hozták lét­re, hogy a Tokaj Kereskedőház Rt.­­től megvásárolják a Mezőzombor ha­tárában lévő üresen álló szőlőfeldol­gozót, pincét, halastavat és mintegy tízhektáros vegyes művelésű terüle­tet. Az adásvétel után az­ új tulajdo­nosok az ingatlanokat felújították, szálláshelyeket alakítottak ki, jelen­tős összegű fejlesztéseket végeztek. A Bortót Zemplén egyik nevezetes ki­rándulóhelyeként jegyezték, ame­lyet nem csak a környékről, hanem az ország távolabbi vidékéről és kül­földről is egyre többen kerestek fel. Az üdülőterület értékét 2000. novem­­­berben készített ingatlanforgalmi ér­tékbecslés nettó 123 millió 900 ezer forintban állapította meg. Az üzemel­tetést B. Imre és felesége végezte, a beruházásokat is ők irányították. 1999-ben P. Judit és K. Gábor aján­lattal állt elő, amely szerint B. Imréné üzletrészét 18 millió forintért meg­vennék. B. Imréék nem éltek a felkí­nált lehetőséggel, mert egyrészt nem akarták eladni az üzletrészüket, más­részt az összeget is kevésnek tartot­ták. P. Judit ezt követően sem tett le vásárlási szándékról és még ebben az esztendőben férje a Bétacukor Kft.­­ben többségi tulajdont szerzett, mi­után a társaság két tagja - elég szo­katlan módon - neki ajándékozta az üzletrészét. (Folytatás az 5. oldalon.) Rozsnyó és Szerencs együtt ünnepelt TÍZÉVES TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLAT Együttes ünnepi ülésen emlé­keztek meg a testvérvárosi szer­ződés aláírásának évtizedes jubi­leumáról 2001. december 18-án Rozsnyó és Szerencs önkormány­zatai a Rákóczi-várban. A rendez­vény meghitt hangulata és az el­hangzottak is bizonyították: az el­múlt időszakban egyre szorosab­bá vált a kapcsolat a két telepü­lés önkormányzatai, intézmé­nyei, szervezetei és polgárai kö­zött egyaránt, amely tovább épül a gazdasági, társadalmi és kultu­rális élet minden területén. Az alkalomra „Évgyűrűk" Rozsnyó és Szerencs 10 éve címmel fotókiál­lítást állítottak össze a szervezők az Árkádos termekbe. A tárlatot Kardos Ferenc, Rozsnyó polgármestere nyitot­ta meg, aki hangsúlyozta: a bemuta­tott fényképek nemcsak az elmúlt esztendők közös programjairól, hanem a felső-gömöri város szépségéből is íze­lítőt adnak a szemlélődőknek. A jubileumi eseményt az önkor­mányzatok vezető tisztségviselői és tagjai, valamint a helyi érdeklődők mellett megtisztelte jelenlétével Stefán Dana, a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövetségének főkon­­zulja, Zsirai Lajos, a Pozsonyi Ma­gyar Nagykövetség első titkára, Ka­rol Wlachovszky, a budapesti Szlo­vák Kulturális Intézet igazgatója, Bogdan Ficek, a lengyelországi Cieszyn polgármestere és a csehor­szági Tesín küldöttsége. A házigazdák nevében Nyitrai Ti­bor üdvözölte a program vendége­it. A szerencsi alpolgármester köszön­tőjében kiemelte, hogy a lakosság köl­csönös szimpátiája hozta létre a te­lepülések kapcsolatát, amelyet ké­sőbb a testvérvárosi szerződés alá­írásával pecsételtek meg. Az első lé­pés a közös úton a rozsnyói kórus fennállásának 125. évfordulóján a Szerencsi Cukorgyár Férfikarának fellépése volt. A dalosok kölcsönös találkozója ezután rendszeressé vált. Rövid időn belül az iskolák is egy­másra találtak, amelyben Jánosi Jó­zsef gimnáziumigazgatónak volt ki­emelkedő szerepe. (Folytatás az 5. oldalon.) Nyitrai Tibor: Azt kívánom, hogy az eddigi úton haladjon tovább a két város kapcsolata. Ára: 88 forint A rendőrkapitány tervei A CSAPATÉPÍTÉS MEGKEZDŐDÖTT Gyakori a váltás mostaná­ban a Szerencsi Rendőrkapi­tányság élén. Kiss Attila alig több mint egy esztendeig irá­nyította a testület munkáját, amikor a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampol­gársági Hivatala észak-ma­gyarországi igazgatójává ne­vezték ki. A vezetői felada­tokkal Farkas József alezre­dest bízta meg a megyei fő­kapitány. A negyvenéves rendőrtiszt lapunknak adott interjújában megerősítette, hogy jelentős kihívásnak te­kinti az új beosztását és ha­tározott célja egy olyan sike­res szervezeti egység kialakí­tása, amelynek tagjai büszkék lesz­nek arra, hogy a Szerencsi Rendőr­­kapitányságon dolgozhatnak.­ ­ Az elmúlt években sikeresen irá­nyította a megyeszékhely rendőrka­pitányságának bűnügyi osztályát, mégis úgy döntött, hogy elvállalja a szerencsi vezetői megbízatást. - Eddigi, tizenhét éves rendőri pá­lyafutásom valóban sikeres volt. Az eredmények elsősorban annak kö­szönhetők, hogy a Miskolci Rendőr­­kapitányságon jól működő szervezet­ben, sikeres kollektívával dolgozhat­tam. Igazából a vezetői és a végre­hajtói állomány volt a záloga az ered­ményes munkának. Ugyanakkor eh­hez kiegyensúlyozott családi háttér­re is szükség volt. Valóban nem volt könnyű meghozni a döntést, mert ka­pitányságvezető-helyettesként jól éreztem magam a megyeszékhe­lyen. Amikor a főkapitány úr meg­tisztelt bizalmával és felajánlotta a szerencsi rendőrkapitányi beosztást, huszonnégy órát kértem, hogy ala­posan átgondoljam a helyzetemet, konzultáljak a családommal, a kö­rülményeket mérlegelve hozzam meg a döntésemet. Hiszen - mint ahogyan említette - valóban egy jól bejáratott, sikeres szervezeti egy­ségnek voltam a parancsnoka. Vé­gül úgy határoztam, hogy köszönet­tel elfogadom a felkérést, mert jelen­tős kihívásnak tekintem az új beosz­tásomat. Pályafutásom eddigi ideje alatt olyan szerencsés voltam, hogy általában 4-5 évente új feladatokkal bíztak meg, amely állandó pezsgést jelentett a munkában. Azt hiszem, az igazi kihívás az, ahol az embernek lehetősége van elképzeléseit megva­lósítani, jó kollektívát irányítani, vagy sikeresebb csapatot kiépíteni. Ez a le­hetőség nekem most Szerencsen is­mét megadatott, ezért mondtam igent a felkérésre. - Távol lakik Szerencstől, a napon­kénti bejárás nem kevés energiát igé­nyel. Ez a helyzet hosszabb távon nem tartható, mert férjként, apaként a családra is kell időt szentelni. Ta­lán szerencsésebb lenne a városba költözni.­­A lakóhelyem Sajószentpéteren van, így a bejárással együtt napon­ta 100-120 kilométert autózom. Ezt a tényt is számításba vettem a dön­téskor és természetesen a csalá­dommal is megbeszéltem, mert tud­tam, hogy az új beosztás egész em­bert kíván, így feleségemtől, gyerme­keimtől többet leszek távol. Ők vál­lalták az áldozatot, én pedig egyelő­re még bírom energiával, mert erre szerződtem. Azt is tudom magam­ról, hogy erősen munkaközpontú a gondolkodásom, mert megtanultam, hogy a sikerért keményen meg kell dolgozni. A mostani helyzetet a na­ponkénti bejárással együtt élem meg, amikor pedig egy-egy rendez­vény esetleg a késő estébe nyúlik, vagy éppen ellenőrzési feladatokat látok el, akkor - megköszönve Sze­rencs önkormányzatának nagylelkű­ségét-az itteni szolgálati férőhelyet veszem igénybe. (Folytatás az 5. oldalon.) Kihívásnak tekintem a beosztásomat.

Next