Szerencs - Szerencsi Hírek, 2008 (23. évfolyam, 1-21. szám)

2008-09-12 / 15. szám

XXIII. évfolyam 15. szám 2008. szeptember 12. Ára: 140 forint TANÉVKEZDET AZ ISKOLÁBAN Az idén szeptemberben a Szerencsi Általános Iskolában és a Bocs­kai gimnáziumban közel kétezer diák ült be a padokba. A helyi okta­tási és nevelési intézményekben a gondos előkészületeknek köszön­hetően különösebb zökkenő nélkül elkezdődött a tanév. A gimnázium ünnepélyes tanévnyi­tóját augusztus 29-én tartották az in­tézmény aulájában. Az alkalomra ösz­­­­sszegyűlt diákokat, szülőket, a peda­gógusokat és a vendégeket Gál And­rás köszöntötte. Az igazgató ismertet­te: középiskolába 973 nappali tago­zatos és 24 tizenharmadik évfolyamos, reklám- és marketing-ügyintéző kép­zésben részesülő diák iratkozott be a Bocskai történetének 54. tanévére. A nevelőtestület 69 pedagógussal lát munkához. Az igazgató az elsősök kö­szöntése után a negyedik évfolyamo­sokhoz szólva az érettségire történő ala­pos felkészülés fontosságát hangsú­lyozta, mert ez a vizsga egyben felvé­teli is. Az egyetemekre, főiskolákra tör­ténő bekerülést eldöntő ponthatárok azt mutatják, hogy erős a mezőny, sok az országban továbbtanulni szándékozó diák. A gimnáziumi rendészeti kép­zésre háromszoros volt a túljelentke­zés. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy a most felvett fiatalok a korábbi évfolyamokhoz hasonlóan helytállnak majd és az országos versenyeken el­ért előkelő helyezésekkel bizonyítják kiváló felkészültségüket. Az igazgató ismertette, hogy a nyá­ri szünet sem telt tétlenül az intéz­ményben. Számos tanfolyamnak és tá­bornak biztosítottak helyszínt. Az ebből származó, közel tizenegymillió forintos fejlesztés felhasználásával két új számítástechnikai termet alakítottak ki speciális padokkal és 42 új számí­tógéppel, valamint négy tanteremben végeztek teljes körű felújítást. Bővült azoknak a tanítási célra használt he­lyiségeknek a száma, amelyeket lég­kondicionálóval szereltek fel. Védő­granulátummal látták el a műfüves fut­­ballpályát is, ahol a törött palánk­deszkák cseréje is megtörtént. A fel­újításokból a gimnázium alkalmazot­tai alaposan kivették a részüket. Egész nyáron teltházzal működött a simai tá­bor és a középiskolai kollégium, ami­ért az igazgató szintén köszönetet mondott a dolgozóknak. A Szerencsi Általános Iskola ünne­pélyes tanévnyitóját augusztus 31-én tartották a városi sportcsarnokban. A többcélú közös igazgatású közoktatá­si intézmény Bolyai és Rákóczi épü­leteiben idén összesen 960 diák - kö­zöttük 95 első osztályos tanul. (Folytatás a 2. oldalon.) További fotók: www.szerencsihirek.hu/galeria/galeria/ Szeptember 1-jén diákok népesítették be az oktatási intézményeket. HU ISSN 1216-3066 KÖZÉLETI LAP • MEGJELENIK KÉTHETENTE SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN NÉGY ÉVTIZED A FOGÁSZATBAN Éppen negyven esztendeje annak, hogy 1968-ban, a település egyetlen fogorvosaként Tóth Ibolya megkezdte rendelését Szeren­csen. - Diósgyőrben láttam meg a napvilá­got. Szüleim abban az időszakban a meg­élhetés miatt sokat költöztek az ország­ban. Végül Budapest mellett, Solymáron kötöttek ki, én pedig itt töltöttem a gyer­mekkoromat. Ott végeztem el az általá­nos iskolát, majd a híres nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségiztem. A középiskola után a Budapesti Orvostu­dományi Egyetem Fogorvosi Karára je­lentkeztem, ahol 1968-ban kaptam dip­lomát - kezdte beszélgetésünket a dok­tornő. - Miért választotta ezt a pályát? -Talán a véletlennek köszönhető. A gimnázium után egy évig a sportkór­házban dolgoztam, ahol nagyon meg­tetszett az orvosi szakma. Vonzalmat éreztem ez iránt, aztán meg akkoriban sokfelé keresték a fiatal orvosokat. Vé­gül jelentkeztem az egyetemre, a fel­vételi sikerült és azonnal a fogorvosi kart választottam. Hogy miért? A már em­lített sportkórházban egyszer-kétszer le­hetőségem volt arra, hogy a fogorvos mellett segédkezzem. Talán ez fogott meg igazán. - Jó döntést hozott? - Igen. Érdekes volt az iskola és híres professzorok tanítottak bennünket. Sok­kal többet is lehetett volna abban az idő­ben tanulni, de amikor fiatal az ember, akkor jó néha kicsit moziba, színházba járni, hiszen Budapest rendkívül vonzó város. Amit az ember esetleg akkor el­szalasztott, azt a későbbiek során, a gya­korlatban és az életben tanulta meg. - Friss diplomával a kezében 1968-ban Szerencsen kezdte pályafu­tását. Miért pont ebben a városban ? - Mivel a szüleim Mezőzomborról származnak, így én ezt a települést vá­lasztottam. Ennek éppen negyven éve. - Milyen volt a négy évtized? - Hosszú. Ezen az egy munkahelyen negyven évet töltöttem, de ez idő alatt több gazdám is volt. A fejem fölött vál­tozott a világ. Tartoztunk a járáshoz, köz­séghez, aztán a megyei kórházhoz, vé­gül újra a város. Legalább 5-6 munkál­tatóm volt ez idő alatt, holott én el sem mozdultam a helyemről. Az első ren­delőm a gimnázium melletti, tisztiorvosi lakásban volt. A község vezetése - mert Szerencs akkor még nem volt vá­ros -, sokat segített: lakást biztosítottak és szinte mindent, amire szükség volt. Később, amikor Szaniszló doktor vis­­­szatért, akkor már ketten láttuk el a kör­zetet, ami egyre bővült, hiszen a kör­nyező falvak is hozzánk tartoztak. Időközben férjhez mentem Pallai Miklóshoz, akit szinte mindenki ismer a városban, hiszen néhány éve a cu­korgyár vezérigazgatójaként vonult nyugdíjba. Két fiunk született: Árpád itt él Szerencsen, ő egy vállalkozást vezet, a nagyobbik fiam, Miklós pedig az apja nyomdokaiba lépett, ő is mérnök lett. Jelenleg Székesfehérváron dolgozik, fej­lesztési igazgatóként. Négy unokánk van. - Hogyan változott a szakma az el­múlt évtizedekben? - Óriási modernizáció ment végbe ez idő alatt. A technika fejlődése a mi szak­mánkban is hatalmas robbanást hozott és a változás a mai napig is tart. Az újon­nan bevezetett eljárások, eszközök al­kalmazásához pedig rengeteg pénzre van szükség. Szemmel láthatóan jó irányba haladunk ezen a területen és a fogászati kultúrában is. Ez utóbbi azon­ban még hagy kívánnivalót maga után. - Ebben az évben befejezi pályafu­tását és december 31 -étől nyugdíjba vo­nul. Hogyan éli meg a nagy váltást? - Mivel szeretem a szakmámat, egy kicsit fájó szívvel hagyom hátra a ren­delőmet. Éppen ezért nehéz a döntés, de úgy gondolom, hogy az embernek tisztában kell lennie azzal, mikor ér­kezik el az idő, amikor abba kell hagy­ni a munkát, átadva a helyet a fiata­loknak. Tudomásul kell venni azt, hogy olyan gyors a fejlődés, amit a mi korosztályunk nem tud kellő mérték­ben követni. Úgy gondolom, hogy ez egy természetes dolog, ezért is dön­töttem arról, hogy eladom a praxiso­mat. Remélem, hogy a fiatal, agilis szak­ember méltó utódom lesz Szerencsen. Egyelőre azonban még dolgozom, hi­vatalosan december 31-én adom át a rendelőt, 2009. január 1 -jétől pedig Var­ga Renátó várja a betegeket. - Következnek az aktív nyugdíjas évek? - Igen! Remélem, hogy hasznosan eltöltjük majd időnket a férjemmel, aki néhány éve már nyugdíjban van. Sze­retünk utazni, túrázni, sportolunk és van négy unokánk, tehát lesz mivel foglal­koznunk. M. Z. GEISENHEIMI VENDÉGEK JÁRTAK SZERENCSEN A Szerencsi Testvérvárosi Egye­sület meghívására érkezett 26 fős geisenheimi delegáció szeptem­ber 4-én a városba. A vendégek el­látásáról és a szállásról a civil szervezet tagjai gondoskodtak. Régi ismerősök, barátok köszön­tötték egymást a pályaudvaron, majd az este a középiskolai kollé­giumban folytatódott. Cseppely János egyesületi elnök üd­vözlő szavai után a város polgármes­tere köszöntötte a németországi test­vérvárosból érkezett vendégeket. Ró­navölgyi Endréné többek között hang­súlyozta, hogy Szerencs partnerkap­csolatai között kiemelkedik a geisen­­heimiekkel hosszú évekre visszanyúló barátság. Szakmai program várta másnap a de­legáció tagjait. A Gyárkerti óvoda épü­letének bejáratánál német nyelvű üd­vözlő felirat fogadta az érkezőket, majd az óvodások is bemutatkoztak a palotás tánccal. A továbbiakban Tar­­nóczi Erzsébet ismertette meg a jelen­lévőket a nevelési intézmény műkö­désével. A tájékoztató végén a német csoport tagjai között lévő óvodapeda­gógusok ajándékkal kedveskedtek a sze­rencsi gyerekeknek. Az előadás után a Csicsergő cso­portba invitálták a látogatókat. A kicsik rövid műsorral kedveskedtek a vendé­geknek, majd az óvónők vezetésével megkezdődött a délelőtti kézműves fog­lalkozás, amibe több vállalkozó kedvű felnőtt is bekapcsolódott. A geisenhei­mi küldöttség néhány tagja a Gyé­mántkapu Idősek Otthonával ismerke­dett, ahol Pazonyi Zoltán intézmény­­vezető kalauzolta a vendégeket. A csoport a hét végén először zempléni, majd vasárnap egri kiránduláson vett részt. A négynapos program végén a Szerencsi Testvérvárosi Egyesület tag­jai közös vacsora keretében búcsúztak el a geisenheimi vendégektől. További fotók: www.szerencsihirek.hu/galeria/galeria/ A közel harmincfős küldöttség a wellnesházat is megtekintette.

Next