Szerencs - Szerencsi Hírek, 2010 (25. évfolyam, 1-21. szám)

2010-10-15 / 17. szám

J 2010. OKTÓBER 15. Irodalmi melléklet Fehér Mária (+2003) NE BÁNKÓDJATOK! Ne bánkódjatok, ha egyszer elmegyek. A fáról is lehullnak ősszel a levelek. Ha az élet törvénye úgy rendelkezik: Menni kell, ha az időnk elérkezik... De a lelkem ott lesz veletek! Gyermekek szeméből rátok nevetek. Átölelni vágyón minden napsugárral Dalolok a fán fenn­­ a kismadárral. S ha picinyke hópehely a kezetekre száll Lelkem lesz az, ki reátok talál! - Versem sorával is néktek üzenek: Míg emlékeztek rám, én veletek leszek! Kárpáti Csaba (­ 2008) "TO/|ű.Tó?e>LNl Emlékek tánca a gondolat, Vágyódásunk tűnik az űrbe. Álmaink szertefoszlanak, Némán nézünk üres tükörbe. Kék égen bolyong a lelkünk, Nappalunk sötét, mint az éj, Sírhalom, amire leltünk, Minek nekünk e földi kéj. Szeretteink közel és távol két méter mélyen nyugszanak. Rajtunk az idő még gázol, Sárguló levelek hullanak.­­ “ Sáska Árpád (+ 2005) ZSUZSÁM Szabóéknak kedves lánya, Adjál csókot az én számra! Bizony Isten, visszaadom, Ó de jó lesz, nem tagadom. Zsuzsikának csókja édes, Úgy érzem, hogy sosem véges. Zsuzsika, ha így folytatod, Azt hiszem, én elolvadok. Tollas Tibor (+1997) KÖn^ÖiSGÉS SZÉF HAIsÁI­ÉÍSTJ Uram, ki annyi kínt megélt, könyörgök, nem az életért, a szép halált add meg nekem, váratlan jöjjön, hirtelen, mint bódult álom, alkonyat, estébe hulló arcomat ne szántsa kín, emlékezés, mely ismeretlen éjbe néz, s ne legyek senkinek teher, minden szánalom földre ver. Emelt fővel nap sugarát szívjam magamba, ezer-ág karommal nyújtózzak tovább... - Állva halljak meg, mint a fák! IRODALMI MELLÉKLET : A Hegyaljai Alkotók Társulása és a Magyar Alkotók Internetes Társulása egyhetes alko­tótábort tartott szeptember 13-18. között Tarcal településen, ahol bemutatták a nemrég megjelent Tarcali Antológiát, amely az elmúlt évek irodalmi és képzőművészeti alkotásai­ból adott ízelítőt, válogatást. Az antológia első bemutatása budapesti művészek színvona­las közreműködésével a Hatputtonyos Borfaluban történt. A Viczai Henrietta, szerencsi alkotó Grafitkeringő címen megjelenő verseskötetének be­mutatója október 16-án 16 órai kezdettel lesz Szerencsen a Rákóczi-várban. A könyvet Ser­főző Simon, a Felsőmagyarország Kiadó vezetője ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A Tarcali Alkotótábor (2010. szeptember 13-18.) résztvevőinek egy csoportja. Kiss Béla (+ 2008) Kovácsmester volt édesapám, Tüzet rakott hajnalok hajnalán, A vasat a kohóba rakta, Lábával a fújtatót taposta. Mikor a vas szép fehéren izzott, Kalapácsa pörölyként lesújtott, Tűzcsillagok szálltak a falakra, Verejték hullt a kihűlt falakra. Üllő pengett, csengett-bongott, kondult, Az acél csak nehezen idomult. Mégis mindig alakult a forma, Úgy, ahogyan azt Ő megálmodta. Mestere volt a lópatkolásnak, Művésze a szekérvasalásnak. R­EKVIEM Tüzes lovak szikrázó patáján Híre túl­szállt a megye határán. Hatvanéves korára mit ért el? Nyugdíjba ment egy hatalmas sérvvel. Munkájáért nem kapott Kossuth-díjat. Csak sérvet meg ezernyolcszáz nyugdíjat. Nyugdíj után sem tudott nyugodni. Sosem látták a napot lopni. Nyolcvanadik évének alkonyán Munka közben talált rá a kaszás. Vele álmodtam az elmúlt éjjel. Fiatal volt és erős, mint régen, Fürgén járt a kalapács kezében, Göncölszekeret vasalt az égen. Kántor Zoltán (+ 2004) :3 ZÁSZOS MAGÁN 7 Szélmarta temető lélekharangja szól, Roskadt mellkasomban a szívem kolompol. Koporsós börtönöd siratója lettem, Minden örömömet véled eltemettem. Gyönyörű éjszakák tövisei szúrnak, Arctalanul, fájón felébreszt a holnap. A magány süppedő ingoványát járom, Lelkemre rákozmált gyászos árvaságom. Mennyei gyökerű reményem felkiált: Uram, adjál erőt, s igazi megnyugvást! Hogy az ünnepeknek örülhessek még, Élvezni szeretném az élet szépségét... * És ha egykor­­ majdan nyugovóra térek: Legyen velem „ott is" ...­­ Tőled ennyit kérek! HEGYALJAI ALKOTÓK TÁRSULÁSA 3900 Szerencs, Rákóczi-vár. Postacím: 3900 Szerencs, Magyar u. 74. Számlaszám: Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet 56100048-11033358 (3525 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 18.) Adószám: 18419991-1-05 Belinszkyné Nagy Irén (+2001) MYMY £ WYm K £ WJ £ Gyönyörűséges az Anyanyelvünk kertje, A jó Isten keze Munkálkodik benne. Százszínű virágok, Kövér zöld levelek Békét, sze­retetet, Örömöt szereznek. Magvait őseink Szórták anyaföldbe, Kötözök nektek Csokrokat belőle... Lindák Mihály (+2004) CSAK NEKED (Máté unokámnak) Csak neked szól minden szavam, mert örökül ezt hagyhattam. Testileg már eltávozok, lélekben veled vagyok! Örökséged legyen hát hit, mitől semmi nem tántorít! Szilárd elvek és ideálok nyomán békéd megtalálod. Ne veszítsd el soha a reményt! Ez mutatja utad, a fényt. Mindez beragyogja a lelkedet és várt boldogságodat megleled. Szereteted a legfőbb jólét. Nem érdemed, csak ajándék. Viszonozd hát önzetlenül, feletted az ég kiderül. Örökséged csupán ennyi, tanulj meg hát vele élni. Csak neked szól minden szavam, örökömül ezt hagyhattam. EMLÉKEZÉS H­ALOTTAIAKRA „Emlékezz rám, hogy megtalálj, ha rám mosolyog a halál, s levél legyen felettem." (Szabó Magda: Elégia) Tisztelt Olvasóink! Emlékező Alkotótársaim! Hamarosan fehér krizantémok serege, a korai szürkületben ugráló-lobogó gyertyalángok jelzik a szomorú, elmaradhatatlan ünnepet, a fájdalmas áhítatot a lassan dérbe öltöző te­metőkertekben: a halottak napját.­­ Nehéz a szó, lassan mozdul, mint az óramutató fekete téli délutánon, mint ólmos fellegek az éjszakai égen. Nincs ember, ki ne állna meg­döb­benten e napon, eltűnt arcok, seregnyi állócsillag-mosolyok bénító emlékétől szíven ütötten. Mindenkinek megvan a maga sebe, a maga halottja. Feleségek, férjek, anyák, apák, gyer­mekek, testvérek, barátok, munkatársak, szerelmesek viszik majd az emlékezés nehéz cso­korba kötött, hűvös-harmatos, késő őszi virágait, és az emberi melegséggel teli emléke­ket... Mert a fájdalom, a sírás enyhül az idő gyors múlásával, de mindenki, akit magába fogadott a föld, úgy él bennünk, mintha most is élne közöttünk. Eltűnt arcok, állócsillag-mosolyok bénító emlékétől szíven ütötten, a Szerencsi Hírek kul­turális mellékletében azoknak a néhai író- és költőtársainknak kívánunk emléket állítani, akik a Hegyaljai Alkotók Társulása vagy más testvéregyesületek tagjaiként közel kerültek szíveinkhez, kulturális egyesületünkhöz. Ők: Lindák Mihály (alapító elnök-2004); Belinszkyné Nagy Irén (2001); Bubholáné Baán Katalin (2002); Böde István (2002); Fehér Mária (2003); Bor István Iván (2005); Somossy Katalin (2008); Sáska Árpád (2005); Dr. Kárpáti Csaba (2008); Kiss Béla (a Magyar Kultúra Lovagja - 2008); Dr. Pfitzerné Cseh Sarolta (2006); Kántor Zoltán (2004) és mások... (bi)

Next