Szigetbecse - Szigetbecsei Krónika, 2002 (4. évfolyam, 1-6. szám)

2002-07-01 / 4. szám

4 SZIGETBECSEI KRÓNIKA 2002. július-augusztus Ki mit túd a Dunáról? Kánikula. Még a szél is a sivatagok leheletét hozza. A földeken kókadnak a kapás növények, „furulyázik” a kukorica. A kiskertekben ádáz küzdelem folyik a beton­keményre száradt földdel. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek megjön az enyhet adó eső, most azonban víz után áhítozik minden. Nagy tavainkban bokáig, térdig vízben gyalogolnak befelé a fürdőzők. A patakok kiszáradt medre csak álmodik vízcsobogásról... Folyóink még teszik a dol­gukat. A Duna, bár a vízügyesek adatai szerint végig apad, még hozzá amit várunk tőle: a vizet. Vizünk, kivált itt a szabályozható Ráckevei-Dunában még van. Gond vele mégis temérdek. Ahogy sok az elvárásunk is, íme ezek fel­sorolása - a teljesség igénye nélkül: víztározó, belvízszabályozás, hajózás, szennyvízbefogadó, öntözés, horgászat, üdülés, vizisportok, természetes élőhely (növény, állat)... Nagy kérdés: meddig tud - legalább részben - eleget tenni a Rác­­kevei-Duna ennek a sok elvárásnak? Nemcsak az érzelmileg motivált környezetvédők, de szigorúan tényekre, adatokra támaszkodó szak­emberek is úgy látják, ez a víz elért terhelhetőségének határáig. Felhasználásra megkaptam Dosztály Tímea (Makád) a Tessedik Sámuel Főiskola hallgatójának kiváló minősítést kapott remek szak­­dolgozatát, melynek címe: A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág víz­minőség javításának lehetőségei. Összegződését adja ebben annak, amit tudnunk kell az RSD kialakulásáról, arról, hogyan változott az állapota, végül, hogy mik a lehetőségek a romlási folyamat megál­lítására, megfordítására. Minderről azóta, hogy környezetvédők, szakemberek a vészha­rangot kezdték kongatni, könyvtárnyi irodalom született. Felhasznált irodalomként a vizsgadolgozat készítője is felsorol több környe­­zetvizsgálatot, szakvéleményt, tanulmányt, hatásvizsgálatot, progra­mot. .. Hogy stílszerűek legyünk: bizony ilyen jellegű tanulmányokkal Dunát lehetne rekeszteni. Kellenek ezek az érdemi munkához, de csak betűvel nem lehet egyetlen bajt sem orvosolni. Sietek leszö­gezni: nem a javítás, a gyógyítás szándéka, akarata hiányzik, vagy gyenge. A pénz kevés... De tartsunk sort. A mai helyzet megértéséhez kicsit vissza kell menni a múltba. A folyómeder szabályozatlansága következtében a főváros területén számos nagy árvíz pusztított az elmúlt századokban. 1904-ben a ma­gyar törvényhozás döntött a mederszabályozásról. A Csepel-sziget fő ágát gátak közé szorították, az ún. soroksári ágban előbb a Kvassay hajózó, illetve vízbeeresztő zsilip (1910-1926.), majd 1929-ben a Tassi zsilip épült meg. A Duna-ág hajózhatóvá tétele érdekében ekkor mederkotrást is végeztek. Az időközben korszerűsített két zsilip lényegében állóvízzé tette az 58 km hosszú mellékágat. A Duna által körülölelt Csepel-sziget, a Csallóköz és Szigetköz után a Duna harmadik legnagyobb szigete. A 14 km 2 vízfelületű Rác­­kevei-Dunán 15 kisebb-nagyobb sziget található, a partvonal a mel­lékágakkal 180 km hosszú! Jellemzőit tekintve három szakaszra szokták osztani. Szigetbecse az alsó 22 km-es szakaszhoz tartozik. Itt a víz átlagos szélessége 300 m, vízmélység 3,5­6 m közötti. Az itteni víztömeg adja a teljes RSD vízmennyiségének 50-55 %-át. Az egyre zsúfoltabb, zajosabb rossz levegőjű főváros lakói hamar felfedezték a közeli kitűnő üdülőhelyet. Elsőként a horgászok építet­ték fel kis tanyáikat a vízparton, majd a vizisportok használták ki a szélvédett, hajóforgalomtól alig zavart folyóágat és közben megindult az üdülők áradata... A horgászok valóban paradicsomra leltek itt. A korábban sokak megélhetését szolgáló halászat idővel teljesen megszűnt, viszont megkezdődött a Ráckevei-Duna intenzív halasítása. Mára elmond­hatjuk, hogy az ivadéknevelők, a halastavak hozamának, az ott dol­gozó szakembereknek köszönhetően a Ráckevei-Duna az ország leg­jobban halasított kizárólagos horgászvize. A folyóban 51 halfaj él, közöttük van néhány ritkaság is. A vizisportok közül az evezősök és kajak-kenu sport versenyzői, túrázói is kivételesen jó körülményekre leltek itt. A versenyegyesüle­tek többsége ide költözött. Elsősorban természetesen a folyó buda­pesti, felső szakaszát használják, ott épültek sorra a klubházak. Duna­­varsányban létesült az ország egyetlen vizisport edzőtábora és van egy kajak tábor Ráckevén is. Az üdülők alaposan „belakták” a Ráckevei-Duna partját és szige­teit. Elmondható, hogy a partok beépítettsége közelít a 100 %-hoz... Ez mind szép és jó. Csak éppen óhatatlanul felmerül újra meg újra a kérdés: meddig bírja a terhelést a Ráckevei-Duna? Két nyomasztó gondot kellene megoldani, ha nem akarjuk szép Dunánk pusztulását tétlenül szemlélni. Az egyik az eliszaposodás, a másik a vízszennyezés. Minden lassan folyó víz közös sorsa, hogy a vízpótlással érkező hordalék lerakódik, a víz holtággá válik, idővel teljesen feltöltődik. Az említett haszonélvezőkön kívül ellenérdekelt ebben maga az élővilág. Minden romlás ellenére itt még sok szépség, növényi, állati Horgászidill a Ráckevei-Dunán Dolgozik az árokásógép

Next