Szigetbecse - Szigetbecsei Krónika, 2006 (8. évfolyam, 1-6. szám)

2006-01-01 / 1. szám

VIII. évfolyam 1. szám SZIGETBECSF, 2006. január-február Emlékeznek Nils Holgersson csodálatos utazására a vadludakkal? A Nobel-díjas írónő Selma Lagerlöf elragadó története lenyűgözött gyermekkoromban. Akka, a százéves vezérlúd és csapata, az őket makacsul üldöző róka, Bataki a holló, Gorgó a sas, mind a többi állat, a gazdagon kavargó, hömpölygő történet, a tündén svéd regék alak­jai máig megőrződtek bennem. Egy hideg téli napon ismerős, kedves hangra figyeltem fel. Az egymást hívogató vadludak gágogása előbb jutott a fülembe, mintsem megláthattam a nagy csapatot. Aztán előbukkant, ahogy­­ délfelé húzott. A mélykék égen gyönyörűen rajzolódott ki a hófehér madarak alkotta V betű. Ez juttatta most eszembe Nils Holgersson utazását a vadludakkal. A svéd kisfiú bizony nem volt a legjobb gyerek. Nem szeretett ta­nulni, bántotta, zaklatta az állatokat. Amikor egyszer egyedül maradt a tanyán, egy törpe büntetésből egészen kicsivé varázsolta. Tél vége volt, a vadludak nagy csapatokban húztak nyári szállásuk, fészkelőhelyük, a Lapp-föld felé. Jókedvűen szólongatták, csip­kelődve hívogatták rokonaikat, a háziludakat, tudva, hogy a repülés­ben ügyetlen madarak úgysem követhetik őket. Ám Nils édesanyjának legkedvesebb gúnárjában, Márton lúdban olyan erős vágy támadt, hogy kövesse a hívást, hogy nagy akarással sikerült elemelkednie a földtől. Nils, elfeledve kicsiségét megpróbálta visszatartani, de végül a fel­szálló lúd hátán maradt. A vadlúd csapat befogadta a furcsa párost és megkezdődött a csodálatos utazás. Ezalatt Nils nemcsak Svédországról, a svéd tájakról, történelméről, gyönyörű regéiből tanult sokat. A célpontjuk felé tartó vadlúd csapat­tal sok nehézséget, veszélyt is átélve, velük egyre inkább sorskö­zösséget vállalt. Megtanulta tisztelni a csapat bölcsességét, a túlélést szolgáló közös cselekvés szigorú fegyelmét. Megtanulta, hogy a csapat egyes tagjainak lehetnek egyéni tulajdonságai, kedvtelései, szokásai, de a közösség összmunkája, a csapat segítő figyelme nélkül elvesznek, célba nem érhetnek. Néztem, csodáltam a fejem felett szárnyaló madarakat. A csapat a tudatos együttműködés égre rajzolt képlete volt. Sokáig tudtam szemmel követni, hogyan tartja a mintegy száz vadlúd a légellenállás szempontjából legkedvezőbb V alakban repülve az irányt. Láttam, ahogy segítik az élen a legnehezebb feladatot vállalót, ugyanúgy a gyengébbet, a lemaradót. Egyre többször kell arra gondolnom, hogy van mit tanulnunk az állatoktól. Nézzünk többször az égre, amikor meghalljuk a vonuló madár­csapatok hangját. _____________________________________________________-PaP~ Szigetbecse m­ár sok éve jó példáját adja az összefogás erejének. Visszatekintve az elmúlt év kiemelkedő sikereire ebben a lapszá­munkban közöljük a közösségi célok elérését támogatók névsorait. Ezúton is köszönjük mindazok önzetlen segítségét, akik ötlettel, mun­kával, anyagi hozzájárulással szépítették, fejlesztették Szigetbecsét! BECSEI KRÓNIKA Nézzünk többször az égre! Weöres Sándor Vonuló vadludak Hótalán a tél, barnazöld a rét, a szürke égen vadlibák sötét gyöngysora lendül. Lassan ringatják íves szárnyukat, nyújtják nyakukat. Nézd az árnyukat. Ott fut a lápon. Meszes kékségbe mártják csőrüket, tág űrbe lengő vadliba-sereg gágog az égen.

Next