Tab - Hírharang, 1990 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1990-09-01 / 1. szám
Ol Ára: 15 Ft Független Kulturális és Közéleti Folyóirat ******************* Hirharang I. évfolyam I. szám. 1990. szeptember » »•»#•##••••#_#_»######•*♦«##« Még nem késő. • ♦ A kultúráit helyhatósági választások elé „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra nem szerzi meg magának. Csak az a miénk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk." /Kodály Zoltán/ A cikkíró zavarban van, hogy kinek ajánlja írását. Azoknak-e, akiknek gyűlöltetésre annyit hiábavaló erőt pazaroltunk, vagy azoknak, akiknek elhallgatására annyi eredménytelen kísérlet történt? Talán elgondolkodásul mindenkinek, mert békében akarunk élni, és őszintén kívánjuk Somogyország e szegletében gondokkal, problémákkal terhelten, a szellem felszabadításáért történő őszinte kiállást, mert e nélkül csak látszatsikerre számíthatunk és az újért való lelkesedésünk szalmalángként lobban el. Bántó szándék nélkül teszem fel a kérdést, hogy többnyire önhibánkon kívül képesek vagyunk-e, tudunk-e, akarunk-e reálisan dönteni? Ismerjük-e magunkat, vagy azok emberségét, akikre szavazatunkat adjuk, s tudjuk-e a szó szoros értelmében, hogy miért „hiteles emberek"? Ne feledjük, hogy „Biztosítékokra nem a hatalomnak van szüksége, hanem a népnek.", s „A harang mindig rossz tanácsadó". Sajnos kultúránkért nem félelemből nem dolgozhattunk meg, hanem azért, mert a II. világháború után településeinken hivatalból szüntették meg azokat a közművelődési színtereket, melyeket olvasóköröknek, gazdaköröknek, egyleteknek neveznek. Ezen közösségekben, ha elkülönülten is, összejöttek a lakópolgárok, ahol szórakozhattak, művelődhettek, helyi politikai kérdéseket vitathattak meg. Ezen közösségekben mindenütt ott találhattuk a tanítót, a jegyzőt, a papot és más értelmiségieket is, mert késztetést éreztek településük, népük szellemi segítségére, dolgaik intézésére. Itt az emberek lakva ismerték meg egymást, jellemet formáltak, s tudták, hogy ki mire képes, s önzetlenül szeretne-e tenni valamit lakóhelyéért. Kezdeményezésemre, ha korlátozottan is, de e színterek jöttek létre Andocs, Bábonymegyer, Lujla, Somogydöröcske és Tengőd községekben. Itt akadtak emberek, akik felvállalták, hogy önzetlenül munkálkodnak a társközségi szintre süllyesztett településük lakosságának általános és szakmai műveltségének emeléséért. E községek egy részében a tagságban kialakult és fejlődött az ítéletalkotó képesség, s ma stabil a megítélésük az egyes jelöltek kiválasztásában. E községekben a közügy nem volt annyira másodlagos, mint ott, ahol nem akadt szószólója a helyi érdeknek a tanácsok, az iskolák, a termelőszövetkezetek összevonását követően, ahol a gazdátlanság külső megjelenésében is feltűnő volt. A leromlott magyar falu láttán az utazóban felidéződhet Ady Endre : A magyar ugaron c. verse:... Hely égig nyúló giz-gazok, hát nincs köztetek virág? Megtaláljuk-e a virágokat, azokat a hiteles embereket, akik eddigi életük során becsületességükkel rászolgáltak arra, hogy településünk polgármesterévé választhassuk. Sajnos politikai kultúránk nem fejlődött olyan szintre, hogy értékítéletükben az EMBERT, mint karaktert a közmegítélés valódi súlyára tegye. Választunk, gyakran olyan hamis ígéretekre alapozva, melyeket hatalomvágyból hangoztatnak azok, akik a jelenlegi magyar valóságot nem tudják megítélni és nem akarnak számolni azzal, hogy a központi támogatások megszüntetésével pályázatok sokasa- folytatás a 2. oldalon