Tab - Tabi Újság, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ A negyedik évfolyamába lépő Tabi Újság szerkesztője tisztelettel köszönti olvasóit, s e megbolydult világban kí­vánja a békét, az egyetértést, a boldogu­lást. Ha valaha szükség volt az egyetér­tésre, most talán még nagyobb, hisz az egymás elviselésének hiányát csak né­melyek rosszindulata szárnyalja túl. Nem felejtjük el azt az emberi gyarló­ságot, hogy mi szeretünk átlátni máso­kon, de nem szeretjük, ha mások átlát­nak rajtunk és senki sem szeretné, ha életének valamennyi problémáját, saját lakása ajtajára kiírnák. Tudnunk kell, hogy mindenkinek először magának kell segítenie önmagán lelki­ismerete és tisz­tessége határain belül, hogy a többség számára ne lehessen visszatetsző mind­az, amit úgy is tud. Sajnos az emberek olyanok, mint a madarak, amelyek min­dig egyazon hálóba hagyják keríteni ma­gukat, pedig már száz — meg százezer magunkfajta madarat kerítettek bele. Ne feledjük, hogy mindenki, mint újonc lép be a rövid életbe, s a gyermekek még­sem okulnak apáik ostobaságain. Ezért nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy a szemük mellett eszükkel is nézzék a világot, és­ mérlegelve a be­látható hétköznapokat, a lényegest a lé­nyegtelentől, az értékest az értéktelentől meg tudják különböztetni,­­ szelektálni tudjanak. Ez az év a „változások”, választások éve lesz, tele ígéretekkel, ígérgetésekkel. Alapigazság „nulla lex satis commoda vinibus est” (nincs törvény, mely min­denkinek elég kényelmes lenne), de fo­gadjuk el, hogy az igazságok világosab­bá válnak egymás fényétől. A minden­napok emberének a társadalmi igazsá­gok, mindig féligazságok, melyek hangoztatását sokan amnéziába burko­lózva igyekeznek elfelejtendőnek tudni. Tudnunk kell azt is, hogy az embereket csak kívülről látjuk, mely napjainkban felettébb alkalmas a téves végkövetkez­tetések megvonására. Sokaknak nem ár­tana elgondolkodni ezen évezredes latin közmondáson: „Donec eris felix multos numeral­is amicos: Tempora se fuerint nubila solis eris.” (Ameddig szerencsés vagy, sok a barátod, de ha balra fordul a sorsod, magadra maradsz), s ezért fon­tos ekkor is „Ridendo dicere verum” (nevetve mondani meg az igazat), még akkor is, ha sokak szemében ez vissza­tetszőnek tűnik és „látszólag” biztosnak tekinthető igazságokat alapjaiban meg­rendítik. Minden értelmes embernek tudnia kell, hogy a hazugság mindig ártalmas, és egy gondolati tévedés is elegendő le­het ahhoz, hogy megrontsa az ízlést és az erkölcsöt. Sajnos az emberek nagy százaléka arra használja fel élete első felét, hogy a másodikat nyomorúságossá tegye, s utána hangoztassa a társadalom felelősségét, holott minden ember saját életének kovácsa. Az is gond, hogy az élet felgyorsult, s az emberek többsége az önálló gon­dolkodásról elég régen leszokott, s ezál­tal befolyásolható, becsapható. Egészen vékony réteg az, amely szükségesnek tartja önálló ismereteinek bővítését, s a könyvtárakba tájékozódik, továbbképezi önmagát. A legolcsóbb és azonnali in­formáció az amit a sajtó és hírközlő esz­közök adnak, melyet készpénznek tekin­tenek a „csak” befogadók. Idő kell ah­hoz, hogy az emberek úgy tudjanak tá­jékozódni, hogy képesek legyenek a kritikus szelektálásra, s felismerjék azon hamis prófétákat, akik politikai ismere­teikre támaszkodva várják kifeszített vi­torláikra a jó szelet. Kívánom, hogy az igazság kiderítése ne lehessen egyetlen ember számára sem kellemetlen, mert akinek hitele van az bizonyította és bizonyítani fogja, hogy sikereit nem egoista módon mások ká­rára kívánja érvényesíteni. Rövid éle­tünk akkor nem hiába­való, ha lelkiis­meretünk, képességünk szerint elvégez­zük mindazt, amit az élet ránk szabott, mert az ilyen mentalitás képes csak a másság elviselésére. Kegyetlen és nehéz az élet a többség számára, de a nyugdíjas korosztályunk még emlékszik ettől rosszabb, kegyetle­nebb évekre is. A volt látszólagos jólét nem téveszthet meg senkit, mert évezre­dek bizonyították, hogy tisztességes munka nélkül hosszabb távon jól élni nem lehet, még a „jóléti társa­dalmakban” sem. Kedves Olvasó! Kívánjunk egymás­nak reményteljes éveket és bízzunk az őszinte emberekben, tudva azt, hogy a világméretű recesszió áldozatokkal jár, de a nehéz helyzetben nem az egymástól történő elfordulás jelent megoldást, ha­nem egymás tisztelete, a másság elvise­lése és a kulturált magatartás magunké­vá tétele. BOLEVÁCZ JÓZSEF szerkesztő TAB VÁROS KÉPVISELŐTESTÜLETÉ­NEK 1994. ÉVI MUNKATERVÉBŐL A kapcsolatok hátterének és gya­korlatának jobb megismertetése, a szélesebb körű tájékoztatás végett fokozottan igénybe kell venni a Tabi Újságot. E lapot a jövőben is fel kívánjuk használni arra, hogy első­sorban hivatalos közleményeinket eljuttassuk valamennyi tabi állam­polgárhoz. A helyi újságot hivatalos közlöny jellege miatt továbbra is díj­mentesen kívánjuk terjeszteni.

Next