Tab - Tabi Újság, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
2 TABI ÚJSÁG 1995. JANUÁR KAPOLY Utolsó vártúránk a szomszédos Kapolyra vezet. Rendhagyó kirándulásra indulunk. Kalauzunk ezúttal oklevelek és térképek lesznek. Vajon célhoz érünk-e? Kapoly ősi magyar település. Már 1082-ben említik Copul néven. Nevét a magyar kapu főnév török származékából kapta. A falu eredetileg a mai Kapolypuszta területén feküdt. Ott, ahol a Kis-Koppány keletre fordul. A Kapolypusztai-vízfolyás mellett álltak a község házai. A kapu elnevezés találó, hisz itt nyílott út E-D-i valamint K-NY-i irányban a 200- 230 m magas dombok lábainál. Vidékünknek valójában kapuja, napjainkban is. Fontosságát mutatja, hogy erre vezetett a Szlovéniába tartó hadiút is. Kezdetben birtokosai főként az egyháziak közül kerültek ki: veszprémi káptalan (1082), székesfehérvári johanniták (1193), székesfehérvári káptalan (1229) esztergomi érsekség (1237). A népesség növekedése miatt új települést alapítanak. Erről tudósít bennünket a Keeth kapui elnevezés 1337-ből. A régi falunak 1347-ben már áll a gótikus temploma. Két emberöltő múlva már az új falu sem marad istenháza nélkül. Kis kápolna épült erre a célra. A két Kapoly földesurai sorra változnak. Főként köznemeseket találunk soraikban Osztopániak, Ugronok, Bálványosiak, Endrédi Somogyiak, Bocskai Jakab, a Pernesziek, a Baranyaiak és mások váltakoznak a XIV.-XVI. században. 1530-as évek elején Kapoly Somogy legnépesebb települése a maga 58 portájával. Aztán jön a hódoltság kora a falu túléli ezt a vészterhes időszakot, de jelentőségét már soha többé nem nyeri vissza. Az emberek biztonságosabb helyre költöznek, majd két km-nyire keletebbre, így jön létre a mai falu. Az Anjou királyok korában Kapoly azon települések közé tartozott, ahol vár is állott. Az Alsólendvai Bánfiak a tulajdonosai. Nagy Lajos uralkodásának idején 1348-ban Lindvai Miklós bán fiának Miklósnak az özvegye Margit a birtokosa. Várnagya ekkor Domonkos fia János mester, aki a Kadarkúttól északra fekvő Elya (Öllye) faluból származó nemes ember. Ebben az évben említi két oklevél először és utoljára az erősséget. Az elsőben Margit asszony felhatalmazza ,,kapuki” várnagyát János mestert és György Literátust, hogy a távoli Bihar megyei Bagamér nevű birtokát elcseréljék. A másodikban a várnagy bemutatta megbízó levelét. Az erősség építtetője ismeretlen, az építés ideje úgyszintén. Valószínű, hogy az Árpád-ház kihalását követő hatalmi harcok idején emelhették. Talán éppen a Bánfiak. A várnagy megléte utal arra, hogy állandóan lakott, katonák által védett hely. A vár szerepe nemcsak a földesúrnak és javainak,valamint a környék védelme, hanem birtokközpont is volt. A várnagy innen igazgatta az itteni uradalmat, intézte az ügyes-bajos dolgokat. Ide hordták a beszedett adót is. Domonkos fia János mester ügyesen láthatta el feladatát, ha a nagy körültekintést igénylő birtokcserével őt bízták meg. A hű szerviens minden bizonnyal pontosan teljesítette ezt a megbízatást is. A kapolyi vár többé nem fordul elő okleveleinkben. Valószínűleg azért, mert nem sikerült egyben tartani azt az uradalmat melynek központja volt. A következő századokban -mint láttuk- több birtokosa lesz a falunak. Nekik már nem lesz kifizetődő itteni birtokrészeik miatt a vár fenntartása. A lakatlanná vált építmény pusztulásnak indult. Anyagát elhordták. A fallal, árokkal körülvett lakó és gazdasági épületek eltűntek. Hol lehetett a vár egykoron? A környező dombtetők közül több is alkalmas a védelemre. Leginkább a meredeken kiemelkedő 235 m magas Fáncsi-domb, de itt nyomát sem találtuk az erősségnek. Vagy valahol ott lehetett, ahol a Kapolypusztaivízfolyás beleömlik a Kis-Koppányba? A mocsárból alig kiemelkedő valamelyik dombocskára építhették? Ez esetben az ingovány szolgáltatta a biztonságot. Ezt látszik igazolni, hogy sáncoknak, falaknak a dombokon nincs nyoma. A síkvidéki váracska a természeti adottságai miatt, csak kicsiny alapterületű lehetett, hadászati értéke csekély. Csak kisebb rabló csapatok feltartóztatására képes. Ez magyarázná, hogy a török időkben már egyáltalán nem szerepel a felsorolt somogyi várak közt. Meg se érte ezt az időszakot. Ez a vár ma már valóban láthatatlan. Nekünk legalább is nem sikerült nyomára bukkanunk. Talán valaki majd nálunk szerencsésebb lesz. Kutatási lehetőségeim teljesen beszűkültek, így nem adottak a lehetőségek, hogy a sorozatot folytassam, ezért hat környékbeli várat választottam ki az általam ismert 11 közül. Balatonföldvár, Balatonszemes, Karád és Nagyberény két castrumának bemutatására nem kerülhet sor. Nem ejtettem itt szót a megerősített Lullai Szt. László prépostságról sem. Megtettem ezt más helyen. Váraink kutatása még folyamatban van. Meggyőződésem, hogy akadnak szomszéd falvak, melyek tartogatnak még meglepetést ezen a téren. Talán éppen ön lesz kedves olvasó-kiránduló, aki egy újabb felfedezéssel gazdagítja a történelemtudományt. Aki felkeresett néhányat a leírt várak közül láthatta mily kevés maradt meg belőlük. Elfeledve, elrejtőzve őriznek egy töredéket a múltból. Szánandó szegénységük gazdagságot takar. Aki elképzeli az egykori felvonó hidakat, büszke palotákat, másutt a szerény vert falú kunyhókat, házakat és azokat az embereket akik itt éltek, harcoltak, az megért valamit az örök változatlanságból. Múlt és jelen összefonódva tűnik föl, hisz a táj, a felszín jórészt ugyanolyan volt mint most, csak mi emberek változunk benne. Utunk végén (félúton) fel kell tennünk a kérdést hova jutottunk? „Láthatatlan” erősségek közül ismertünk meg néhányat. Ha a várat olyan építménynek határozzuk meg, mely biztonságot, s ezért erőt, és nyugalmat ad, tekintsünk magunkba. Bennünk meg van-e ez a vár melyet útjaink során építgettünk? Búcsúzzunk Lao-ce szavaival: „Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető füzére." Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségemre voltak: Bognár Zoltánnak, Dvornik Zoltánnak,Fehér Lászlónak és másoknak. Közülük is ki kell emelnem Kiss Árpádot, Laczkó Attilát és Mezei Jánost, akik kirándulásaimon társaim voltak. Tóth Tibor ELFELEJTETT SOMOGYI VÁRAK (Külső-somogyi vártúrák)