Tab - Tabi Újság, 2013 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2013-01-01 / 1. szám

Szűkebb hazánkéit... (Kitüntetések) Somogy Megye Közgyűlése az ez évi ünne­pi közgyűlésen díjazta azon személyeket és kollektívákat, akik kiemelkedő tevékenysé­gükkel a megye fejlődését szolgálták, illetve munkájukkal kimagasló érdemeket szerez­tek. A kitüntetéseket Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke adta át. A Somogy polgáraiért díjat városunkban Csizmadia Nándor, a tabi Takáts Gyula Integrált Közoktatási Központ főigazgatója illetve a tabi Dr. Takács Imre Szociális Otthon kollektívája kapta. A díjhoz mind­két érintettnek gratulálunk. A jeles alkalom okán megkerestük Csizma­dia Nándor főigazgató urat, aki örömmel vállalta a beszélgetést. Igazgató úr, ismételten, s immáron sze­mélyesen is gratulálunk a díjhoz. Sejtet­te, lehetett tudni, hogy Ön fogja meg­kapni a kitüntetést? -Nem, egyáltalán nem sejtettem, teljesen váratlanul ért, természetesen örültem neki, s megtiszteltetés a számomra, hogy átvehet­tem. Természetesen az itt lakók tisztában vannak az Ön érdemeivel, mégis arra kérem, mondja el mi volt az indok, hogy Önt részesítették ebben a kitünte­tésben. Egyrészt az iskolában végzett munkámért ért ez a megtiszteltetés, bár ehhez hozzá­fűzném, hogy ezért nem is én, vagy nem csak én érdemelném meg a kitüntetést. Mellettem áll egy kollektíva, akikkel közö­sen hoztuk létre a kistérségi oktatási rend­szert. Ebben nagy szerepe volt a Többcélú Kistérségi Társulásnak, ezen belül is a mun­kaszervezet vezetőjének, Farkasné Szabó Ildikónak De említhetném az önkormány­zat dolgozóit és a kollégáimat is, akik mind részt vettek ezekben a munkákban. Azt gondolom, elsősorban az elmúl húsz­­huszonöt évben a sport területén végzett munkám elismeréseként kaptam meg A Somogy polgáraiért kitüntetést. A Tabi Röplabda Klubnak 1986-tól 2004-ig voltam az edzője, az ügyintézője, az utánpótlás nevelője. Heti négy - öt edzést tartottam, mellette minden hétvégén edzés, verseny. Rengeteg munkával járt, de eredményesen szerepeltünk. 2004-ben viszont be kellett látnom, hogy a meg­növekedett elfoglaltsá­gaim mellett, nem tudom tovább vinni a csapatot. Mintha egy kis sajnálatot éreznék Ii a hangjából... Természetesen sajnálom. A röplabda csa­pat, a velük való munka, a versenyek, a győzelemért való izgulások volt az életem. Ezért lettem tanár! A középiskolában Nagy Károly plántálta belém a röplabda, a sport szeretetét. Harmadéves voltam, amikor végképp úgy döntöttem, hogy nem mér­nök, hanem földrajz és testnevelő szakos tanár leszek. Soha nem bánta meg ezt a döntését? Nem. Ha belefáradok az igazgatói munká­ba, számomra igazi felüdülés a tanítás. Amit valójában soha nem hagytam abba, hiszen egy iskolaigazgatónak is vannak kötelező órái. Igazgatóként heti négy-öt órában tanítom mind a két szakomat. S valóban az a felüdülés, ha bemehetek a gyerekek közé, s kicsit megfeledkezhetek a mindennapi vezetési gondokról. Mi változik a kitüntetéssel? Nos, azt hiszem semmi. A mai napig, ha megbíztak valamivel,­­ legyen ez akár köz­életi, akár egyéb munka­­, ha megbíznak bennem annyira az emberek, a választópol­gárok, vagy akik kineveznek valamilyen munkára, megbíznak valamilyen feladattal­­ , én mindig maximálisan próbálok ennek megfelelni. Amikor viszont azt érzem, hogy nem megy, akkor inkább félreállok és át­adom másnak a helyet. Addig, amíg tisztes­séggel el tudom végezni a munkámat, azt kitüntetés nélkül is felelősséggel végzem el. Hogyan tovább? M­i az, amit még sze­retne megvalósítani? Rengeteg változás van az oktatásban. Létre­jöttek a tankerületek, a Tabi Járásban is tankerületi igazgató irányítja a nevelés­oktatást. Azt látom, hogy ma már az, hogy egy iskolaigazgató mit akar, kevésbé fon­tos. Az állami irányítás központi kézbe vette ezt, a magam részéről megpróbálok segíteni a tankerületi igazgatónak. S a kollé­gáimmal együtt azon dolgozunk, hogy azok a gyerekek, akik kikerülnek az iskola falai közül, megállják a helyüket, bárhova is veti őket a sors. Ami pedig a várost illeti, min­denféleképpen arra törekszünk, hogy a megnyert beruházási pályázatokat be tudjuk

Next