Táborfalva - Táborfalvai Mozaik, 2002 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

Ára: 60 Ft ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ! T­úl az ünnepeken, elsuhanva múlt el az év. Maradan­dó csupán a szentkarácsony ünnepi hangulata, ka­rácsonyfa fényeinek villanásai, a játékok, ajándékok adta örömök és a meghitt családi, baráti találkozások. Szilveszter éjszakájának vidámsága az elmúlt év, s az újnak kezdete, mint győzelmi csatazaj verte fel az éjsza­ka csendjét. Susog, zizeg az elsárgult nádas, fütyül és zenél a téli szél a lombtalan faágak között, s fehéren, oly csillogón takarta be a hó a barnafoltos mezőket. Múló évek távozó és születő életek csodálatos termé­szeti jelenségek váltva egymást és hozzák létre az örök harmóniát. S mi emberek porszemnyi létünkkel az év­milliárdokban mért időben próbálunk boldognak lenni. Ilyenkor az idő múlásának küszöbén mindenki re­ménnyel, vagy reményvesztetten lép ki a mögötte ha­gyott múltból. Remény és sorsahagyott világot élünk - sorsunkat már nem mi irányítjuk. Sorsunkat olyan erők irányítják, melyek rátelepednek lelkileg és fizikailag is az ember egész lényére. Lelkünkben a félelem vibrál, az embert bűnösnek kiáltják ki, szenvednie kell, viselni kell a be­tegségeket, fel kell adni egyéni létét. A múlt küszöbét átlépve a jövő félelme, vagy remé­nye vár reánk. Ki tudja mit tartogat, mit hoz a holnap? Minden­esetre az ember egy kor­fordulón bármennyire is boldogtalan, vagy boldog is volt átsuhan lelkében a gondolat, hogy élek, hogy vagyok. Az év utolsó éjsza­káján mikor a gong az utolsó perceket üti - jó az első új­évi perc - egy új fejezet kezdete mindannyiunk számára. Az ölelés, a csók, a baráti kézfogás és a csillogó pohár­ban töltött pezsgővel köszöntve kívánunk békés boldog újévet. Csodálatos és fenséges pillanat ez az átmeneti éjfél, amikor a világ minden részén embermilliók egy­másra találva kiűzve szívükből a gyűlöletet, a bosszút, magukra találnak. Miért csak ilyen rövid ez a pár perc? Miért múlik el az a pillanatnyi fény, melyben felvillan az emberben az ember? Miért tud a gyűlölet és az öldöklés egy cseppnyi időre szünetelni? Talán nem jó a jó, talán félünk boldog­nak lenni, talán félünk attól, hogy mások elrabolják mo­solyunkat, javainkat. Vagy az emberiségre miért örökké élő örök csapás az Édenből történt kiűzetés megbocsájthatatlan kínjait kell követni és megbűnhődni. Meddig tart-e bűnhődés? Szabad-e rágondolni, vagy kérdezni, hogy lesz-e megbocsájtás? Mert a múltunk, de ködös és árnyékos a jövőnk, a pohárcsengést újra követi a pohártörés. Jen­ki tudhatja, hogy mi vár rá, ki tudhatja, hogy holnap nem e lesz áldozat. Jövőről álmodunk, bízunk és remé­lünk, hinni szeretnénk a sok hazugság között azt a kicsi igazat. Jó volna ismét köszönni egymásnak, jó volna családi békében élni, jó volna ismét barátokra találni. Jó volna hinni abban, hogy az ember valóban az ami­nek látszik, azt hinni és megérni, hogy e föld mindannyi­unké és nem csak egyeseké, azt tudni, hogy e föld termé­ke legyen elégséges mindenki számára, hogy az eleset­teknek is jusson annyi, hogy emberhez méltóan élhessen. Azt kívánj­uk, hogy a mi kis hazánk békétlensége nézzen egyszer és őszintén saját szemébe, ne átalkodjon elszé­gyellni magát, hogy szégyenéből felocsúdva a széjjelti­port emberi kapcsolatok magukra találva kéz a kézben­­ tisztességes emberi szóval és viselkedéssel az emberi vi­selkedés normális kapcsolatát teremtenék meg. Azt kívánom, a mi kis falunk lakóinak is, hogy az ember legszentebb és legnemesebb jegyeit, mint az egymás iránti bizalmat, az egymás megbecsülését, segí­tését helyezze előtérbe a gyűlölettel, a bizalmatlanság­gal és a legutálatosabb lázítással szemben. A hazugság és a félrevezetés, a gyűlöletkeltés mindig azokra üt vissza, akik minden erejüket e tisztességtelen tettekre fordítják. Hiszem, hogy Táborfalva lakosságának többsége szil­veszter éjszakáján kezében tartott pezsgőspoharával koccintva békés és boldog új évben és boldogságban ta­lálja meg vágyait. Mindenkinek sikerekben gazdag, Boldog Új Évet Kívánok! Laczkó János polgármester­ nek a hétköznapi küzdelmek újra magasba emelkednek az emberi ész által alkotott förtelmek ejtve bombáikat az emberre, aki még tegnap szilveszter éjszakáján re­ményben élt

Next