Táborfalva - Táborfalvai Mozaik, 2002 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
Ára: 60 Ft ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ! Túl az ünnepeken, elsuhanva múlt el az év. Maradandó csupán a szentkarácsony ünnepi hangulata, karácsonyfa fényeinek villanásai, a játékok, ajándékok adta örömök és a meghitt családi, baráti találkozások. Szilveszter éjszakájának vidámsága az elmúlt év, s az újnak kezdete, mint győzelmi csatazaj verte fel az éjszaka csendjét. Susog, zizeg az elsárgult nádas, fütyül és zenél a téli szél a lombtalan faágak között, s fehéren, oly csillogón takarta be a hó a barnafoltos mezőket. Múló évek távozó és születő életek csodálatos természeti jelenségek váltva egymást és hozzák létre az örök harmóniát. S mi emberek porszemnyi létünkkel az évmilliárdokban mért időben próbálunk boldognak lenni. Ilyenkor az idő múlásának küszöbén mindenki reménnyel, vagy reményvesztetten lép ki a mögötte hagyott múltból. Remény és sorsahagyott világot élünk - sorsunkat már nem mi irányítjuk. Sorsunkat olyan erők irányítják, melyek rátelepednek lelkileg és fizikailag is az ember egész lényére. Lelkünkben a félelem vibrál, az embert bűnösnek kiáltják ki, szenvednie kell, viselni kell a betegségeket, fel kell adni egyéni létét. A múlt küszöbét átlépve a jövő félelme, vagy reménye vár reánk. Ki tudja mit tartogat, mit hoz a holnap? Mindenesetre az ember egy korfordulón bármennyire is boldogtalan, vagy boldog is volt átsuhan lelkében a gondolat, hogy élek, hogy vagyok. Az év utolsó éjszakáján mikor a gong az utolsó perceket üti - jó az első újévi perc - egy új fejezet kezdete mindannyiunk számára. Az ölelés, a csók, a baráti kézfogás és a csillogó pohárban töltött pezsgővel köszöntve kívánunk békés boldog újévet. Csodálatos és fenséges pillanat ez az átmeneti éjfél, amikor a világ minden részén embermilliók egymásra találva kiűzve szívükből a gyűlöletet, a bosszút, magukra találnak. Miért csak ilyen rövid ez a pár perc? Miért múlik el az a pillanatnyi fény, melyben felvillan az emberben az ember? Miért tud a gyűlölet és az öldöklés egy cseppnyi időre szünetelni? Talán nem jó a jó, talán félünk boldognak lenni, talán félünk attól, hogy mások elrabolják mosolyunkat, javainkat. Vagy az emberiségre miért örökké élő örök csapás az Édenből történt kiűzetés megbocsájthatatlan kínjait kell követni és megbűnhődni. Meddig tart-e bűnhődés? Szabad-e rágondolni, vagy kérdezni, hogy lesz-e megbocsájtás? Mert a múltunk, de ködös és árnyékos a jövőnk, a pohárcsengést újra követi a pohártörés. Jenki tudhatja, hogy mi vár rá, ki tudhatja, hogy holnap nem e lesz áldozat. Jövőről álmodunk, bízunk és remélünk, hinni szeretnénk a sok hazugság között azt a kicsi igazat. Jó volna ismét köszönni egymásnak, jó volna családi békében élni, jó volna ismét barátokra találni. Jó volna hinni abban, hogy az ember valóban az aminek látszik, azt hinni és megérni, hogy e föld mindannyiunké és nem csak egyeseké, azt tudni, hogy e föld terméke legyen elégséges mindenki számára, hogy az elesetteknek is jusson annyi, hogy emberhez méltóan élhessen. Azt kívánjuk, hogy a mi kis hazánk békétlensége nézzen egyszer és őszintén saját szemébe, ne átalkodjon elszégyellni magát, hogy szégyenéből felocsúdva a széjjeltiport emberi kapcsolatok magukra találva kéz a kézben tisztességes emberi szóval és viselkedéssel az emberi viselkedés normális kapcsolatát teremtenék meg. Azt kívánom, a mi kis falunk lakóinak is, hogy az ember legszentebb és legnemesebb jegyeit, mint az egymás iránti bizalmat, az egymás megbecsülését, segítését helyezze előtérbe a gyűlölettel, a bizalmatlansággal és a legutálatosabb lázítással szemben. A hazugság és a félrevezetés, a gyűlöletkeltés mindig azokra üt vissza, akik minden erejüket e tisztességtelen tettekre fordítják. Hiszem, hogy Táborfalva lakosságának többsége szilveszter éjszakáján kezében tartott pezsgőspoharával koccintva békés és boldog új évben és boldogságban találja meg vágyait. Mindenkinek sikerekben gazdag, Boldog Új Évet Kívánok! Laczkó János polgármester nek a hétköznapi küzdelmek újra magasba emelkednek az emberi ész által alkotott förtelmek ejtve bombáikat az emberre, aki még tegnap szilveszter éjszakáján reményben élt