Tihany - Tihanyi Visszhang, 2022 (16. évfolyam, 148-158. szám)

2022-07-01 / 154. szám

A TŰZKERTNEK VOLT VÍZIÓJA, DE LESZ-E JÖVŐJE? A Tűzkert vendéglő Tihany egyik ikonikus vendéglátó helye; többet jelent, mint egy éttermet a sok közül. A tulajdonosok saját erőből hozták létre, erőfeszítéseikből emelkedtek a legjobb szolgáltatók közé; tudták, hogy mit is akarnak. A szó nemes értelmében szolgálták és szolgálják vendégeiket. De vajon meddig még? A Tűzkert tulajdonosai a váltáson gondolkodnak. Mi áll a háttérben? - kérdeztük Hidasi Györgyit az okokról és a jövőről. Hidasi Györgyi és párja, Károly a Tűzkert tulajdonosai. Ennek el­lenére - vagy éppen ezért - mindketten fáradhatatlanul dolgoznak az üzletben. Györgyi a konyhában főz, kitalálja és megtervezi az ét­lapot, túl ezen pedig - ahogyan fogalmaz -ő a mindenes az üzlet­ben. Károly is mindenben besegít, kertészkedik, gondozza a virág­okat, gondoskodik az italkészletről. A vendéglátás teljes spektru­mának intézése mellett még jut energiájuk a kultúrára is. Milyen cél lebegett a szemük előtt, amikor vállalkozásba fogtak? - kér­dezem Hidasi Györgyitől. - 2002-ben indítottuk a Tűzkertet, leginkább azért, hogy legyen egy nem gyorsétterem jellegű, magyaros konyha Tihanyban. Úgy láttuk, hogy egy ilyennek van helye itt. Törekvéseink jelképe le­hetne az udvaron álló kemence - ez egyszerre jelzi a hagyományo­kat, amelyeket továbbviszünk, és egyben a konyha jellegét is, amely a kemencés ételeken alapul. - Az étterem belső helyiségeiben létrehoztatok egy tradicio­nális, polgári középosztályos belső teret, amely nagyon otthonos, és elüt a kinti, népies fapados-asztalos világtól. - Igen, a berendezést inkább eklektikusnak mondanám. Egy családias jellegű helyet akartunk. Olyat, hogy aki belép, úgy érezze magát, mintha a nagymamáját jött volna meglátogatni. - Említetted védjegyeteket, a kemencét. Hogyan alakítja ez az adottság az étlapot? - A szándék az volt, hogy a hagyományos magyar konyha ételeit vonultassuk fel, de modernizálva, megszabadítva súlyosságától. A régi ízek is megjelennek az ételekben. Volt egy időszakunk, amikor minden fogás kötődött a kemencéhez. Sajnos, elmúlt, mert a hozzá tartozó technika külön szakma, és nem áll rendelkezésre hozzá­értő munkaerő. A kemence jelenleg csak dísz, és bár a faanyag megvan, ember nincs hozzá. - Azért az étlapon mindig szerepelnek különleges, helyi alap­anyagokból készülő, szezonális ételek. - Törekszünk a helyi beszerzési forrásokat kihasználni. Étlapunk alapvetően téli és nyári kínálatot tartalmaz, amelyet kiegészít a gyorsan változó, aktuális extra ajánlat. A szezonhoz igazodva he­tente, kéthetente új ételeket kínálunk. Azért a „saját márkánknak" tekinthető kemencés túrógombócot és a csípős paradicsomlevest mindig étlapon tartjuk.­­ Említsük meg, hogy sokáig működött nálatok egy tarokk­klub. Több mint egy évtizede pedig már jazz-estéket rendeztek. Mi ösztönzött titeket a profilbővítésre? - Az üzlet nem minden. Társas, szociális térként is működünk. A kártyapartik jó társaságot, elfoglaltságot jelentenek a résztvevők­nek. Az összejövetelek tizennyolc éve folynak nálunk, sok országos tarokkversenyeket is szerveztünk. Úgy gondoltuk, hogy a zene egy plusz élményt jelentene a vendégeknek, és persze, nekünk is. So­káig kerestük a megfelelő műfajt, míg végül a jazznél kötöttünk ki. - Hogy fogadták a vendégek? - Nagyon szeretik. Itt a kicsit populárisabb, befogadhatóbb faj­táját mutatjuk be, ami megmozgatja az embert. Több mint tíz éve, a szezon alatt szombatonként zenés estét tartunk, amihez - bár szerettük volna - semmiféle támogatást nem kaptunk. - Megéri vállalni az ezzel járó anyagi terhet? - Hol megéri, hol nem. Nem ebből fogunk meggazdagodni. Ami­kor szombaton este hétkor beülnek a vendégek és este tízig ott maradnak zenét hallgatni, nem forog az asztal, így anyagi haszon­ról sem beszélhetünk. - Felmerül a kérdés, hogy akkor miért csináljátok? - Nem utolsó sorban azért, mert nemcsak a vendégek, hanem a férjem is szereti, ez a szíve csücske. - Rengeteget dolgoztok az üzletben. Mi motivál titeket? - A vendéglátás szeretete, az elismerésre való vágyakozás. Min­dig motiváltak az új tapasztalatok is, amelyek a megújulás forrásai voltak számunkra. - Hogyan képzelitek el a jövőt? - Szeretnénk nyugdíjba menni, én hatvankilenc, Károly hetven­hét éves. Vezetőként, tulajdonosként millió és egy dologra kell fi­gyelni, közben az új dolgokat is észre kell venni. Ez nagyon fárasztó már. Meglátjuk, mit hoz a jövő... Lát-e majd valaki fantáziát a foly­tatásban? Gyerekeink egész más irányba fordultak. Nem nagyon gondolhatunk arra, hogy besegítenek a jövőben. - Akkor mire számíthatunk? - Még nem tudom. Nagy a teher rajtunk, főleg a személyzet miatt, de egyre nehezednek a körülmények is, ezért egyre nehezebb meg­felelni a vendég és az állam elvárásainak, miközben a saját magunk kívánságait is szeretnénk beteljesíteni. Nehéz lenne az elvárás, hi­szen itt mindent mi csináltunk, a saját kezünkkel. De ma már sem egészségileg, sem fizikailag, szellemileg sem azok vagyunk, akik egykor belevágtak. De reményeim szerint letettünk Tihany asztalára valamit, amit érdemes folytatni. Szeretnénk, ha ez a hely egy maga­sabb szinten megmaradna - ehhez keresünk partnert. A Hidasi Györgyi által említett gondok, például a munkaerő kér­dése, évtizedes probléma a vendéglátásban. A helyzetet - a képzés fogyatékosságain és a kedvezőbb osztrák, valamint a német fizeté­seken túl - a szezonalitás és a munkásszállások hiánya is súlyos­bítja. Ezért a helyi vállalkozók közül ma már sok munkaadó - anyagi áldozatok árán is - igyekszik egész évben megtartani a személyze­tet. A Covid évei jelentős károkat okoztak, és alaposan átrendezték a korábbi viszonyokat. Megrendítették a vállalkozóknak a tervezhe­tőségbe és a kiszámíthatóságba vetett bizalmát. A kedvezőtlen gaz­dasági környezet, az energiaválság és az infláció pedig éppen most alakítja át a vendéglátás teljes világát. E hatások kivédése egyéni válságkezeléssel is történhet - mint ahogy eddig Tihanyban történt. De talán eljött az ideje a településszintű megoldások keresésének, az együttműködésnek. A turisztikai műhelymunkát lehetne a való életben folytatni, közösen végiggondolni a lehetőségeket, közösen keresni a megoldást. Erre pedig megvan a szándék, az akarat. Koncz Mária

Next