Tihany - Tihanyi Visszhang, 2022 (16. évfolyam, 148-158. szám)
2022-07-01 / 154. szám
A TŰZKERTNEK VOLT VÍZIÓJA, DE LESZ-E JÖVŐJE? A Tűzkert vendéglő Tihany egyik ikonikus vendéglátó helye; többet jelent, mint egy éttermet a sok közül. A tulajdonosok saját erőből hozták létre, erőfeszítéseikből emelkedtek a legjobb szolgáltatók közé; tudták, hogy mit is akarnak. A szó nemes értelmében szolgálták és szolgálják vendégeiket. De vajon meddig még? A Tűzkert tulajdonosai a váltáson gondolkodnak. Mi áll a háttérben? - kérdeztük Hidasi Györgyit az okokról és a jövőről. Hidasi Györgyi és párja, Károly a Tűzkert tulajdonosai. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - mindketten fáradhatatlanul dolgoznak az üzletben. Györgyi a konyhában főz, kitalálja és megtervezi az étlapot, túl ezen pedig - ahogyan fogalmaz -ő a mindenes az üzletben. Károly is mindenben besegít, kertészkedik, gondozza a virágokat, gondoskodik az italkészletről. A vendéglátás teljes spektrumának intézése mellett még jut energiájuk a kultúrára is. Milyen cél lebegett a szemük előtt, amikor vállalkozásba fogtak? - kérdezem Hidasi Györgyitől. - 2002-ben indítottuk a Tűzkertet, leginkább azért, hogy legyen egy nem gyorsétterem jellegű, magyaros konyha Tihanyban. Úgy láttuk, hogy egy ilyennek van helye itt. Törekvéseink jelképe lehetne az udvaron álló kemence - ez egyszerre jelzi a hagyományokat, amelyeket továbbviszünk, és egyben a konyha jellegét is, amely a kemencés ételeken alapul. - Az étterem belső helyiségeiben létrehoztatok egy tradicionális, polgári középosztályos belső teret, amely nagyon otthonos, és elüt a kinti, népies fapados-asztalos világtól. - Igen, a berendezést inkább eklektikusnak mondanám. Egy családias jellegű helyet akartunk. Olyat, hogy aki belép, úgy érezze magát, mintha a nagymamáját jött volna meglátogatni. - Említetted védjegyeteket, a kemencét. Hogyan alakítja ez az adottság az étlapot? - A szándék az volt, hogy a hagyományos magyar konyha ételeit vonultassuk fel, de modernizálva, megszabadítva súlyosságától. A régi ízek is megjelennek az ételekben. Volt egy időszakunk, amikor minden fogás kötődött a kemencéhez. Sajnos, elmúlt, mert a hozzá tartozó technika külön szakma, és nem áll rendelkezésre hozzáértő munkaerő. A kemence jelenleg csak dísz, és bár a faanyag megvan, ember nincs hozzá. - Azért az étlapon mindig szerepelnek különleges, helyi alapanyagokból készülő, szezonális ételek. - Törekszünk a helyi beszerzési forrásokat kihasználni. Étlapunk alapvetően téli és nyári kínálatot tartalmaz, amelyet kiegészít a gyorsan változó, aktuális extra ajánlat. A szezonhoz igazodva hetente, kéthetente új ételeket kínálunk. Azért a „saját márkánknak" tekinthető kemencés túrógombócot és a csípős paradicsomlevest mindig étlapon tartjuk. Említsük meg, hogy sokáig működött nálatok egy tarokkklub. Több mint egy évtizede pedig már jazz-estéket rendeztek. Mi ösztönzött titeket a profilbővítésre? - Az üzlet nem minden. Társas, szociális térként is működünk. A kártyapartik jó társaságot, elfoglaltságot jelentenek a résztvevőknek. Az összejövetelek tizennyolc éve folynak nálunk, sok országos tarokkversenyeket is szerveztünk. Úgy gondoltuk, hogy a zene egy plusz élményt jelentene a vendégeknek, és persze, nekünk is. Sokáig kerestük a megfelelő műfajt, míg végül a jazznél kötöttünk ki. - Hogy fogadták a vendégek? - Nagyon szeretik. Itt a kicsit populárisabb, befogadhatóbb fajtáját mutatjuk be, ami megmozgatja az embert. Több mint tíz éve, a szezon alatt szombatonként zenés estét tartunk, amihez - bár szerettük volna - semmiféle támogatást nem kaptunk. - Megéri vállalni az ezzel járó anyagi terhet? - Hol megéri, hol nem. Nem ebből fogunk meggazdagodni. Amikor szombaton este hétkor beülnek a vendégek és este tízig ott maradnak zenét hallgatni, nem forog az asztal, így anyagi haszonról sem beszélhetünk. - Felmerül a kérdés, hogy akkor miért csináljátok? - Nem utolsó sorban azért, mert nemcsak a vendégek, hanem a férjem is szereti, ez a szíve csücske. - Rengeteget dolgoztok az üzletben. Mi motivál titeket? - A vendéglátás szeretete, az elismerésre való vágyakozás. Mindig motiváltak az új tapasztalatok is, amelyek a megújulás forrásai voltak számunkra. - Hogyan képzelitek el a jövőt? - Szeretnénk nyugdíjba menni, én hatvankilenc, Károly hetvenhét éves. Vezetőként, tulajdonosként millió és egy dologra kell figyelni, közben az új dolgokat is észre kell venni. Ez nagyon fárasztó már. Meglátjuk, mit hoz a jövő... Lát-e majd valaki fantáziát a folytatásban? Gyerekeink egész más irányba fordultak. Nem nagyon gondolhatunk arra, hogy besegítenek a jövőben. - Akkor mire számíthatunk? - Még nem tudom. Nagy a teher rajtunk, főleg a személyzet miatt, de egyre nehezednek a körülmények is, ezért egyre nehezebb megfelelni a vendég és az állam elvárásainak, miközben a saját magunk kívánságait is szeretnénk beteljesíteni. Nehéz lenne az elvárás, hiszen itt mindent mi csináltunk, a saját kezünkkel. De ma már sem egészségileg, sem fizikailag, szellemileg sem azok vagyunk, akik egykor belevágtak. De reményeim szerint letettünk Tihany asztalára valamit, amit érdemes folytatni. Szeretnénk, ha ez a hely egy magasabb szinten megmaradna - ehhez keresünk partnert. A Hidasi Györgyi által említett gondok, például a munkaerő kérdése, évtizedes probléma a vendéglátásban. A helyzetet - a képzés fogyatékosságain és a kedvezőbb osztrák, valamint a német fizetéseken túl - a szezonalitás és a munkásszállások hiánya is súlyosbítja. Ezért a helyi vállalkozók közül ma már sok munkaadó - anyagi áldozatok árán is - igyekszik egész évben megtartani a személyzetet. A Covid évei jelentős károkat okoztak, és alaposan átrendezték a korábbi viszonyokat. Megrendítették a vállalkozóknak a tervezhetőségbe és a kiszámíthatóságba vetett bizalmát. A kedvezőtlen gazdasági környezet, az energiaválság és az infláció pedig éppen most alakítja át a vendéglátás teljes világát. E hatások kivédése egyéni válságkezeléssel is történhet - mint ahogy eddig Tihanyban történt. De talán eljött az ideje a településszintű megoldások keresésének, az együttműködésnek. A turisztikai műhelymunkát lehetne a való életben folytatni, közösen végiggondolni a lehetőségeket, közösen keresni a megoldást. Erre pedig megvan a szándék, az akarat. Koncz Mária