Tiszacsege - Csegei Hírmondó, 2007 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2007-08-21 / 8. szám
2007. augusztus 21., kedd A kiadvány Tiszacsege Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg. KECSEGE FESZTIVÁL Augusztus 24-25. Szervező: Ároktő községi önkormányzat és Tiszacsege város önkormányzata Péntek: 14.00- 18.00: „Zöldturisztikai" konferencia______________ Helye: Ároktői általános iskola 18.00: Tájház megtekintése_______________________________ Szombat: 08.00- 12.00: Horgászverseny_____________________ Helye: Ároktői holtág Népművészeti kirakodóvásár______________________________ Helye: Tisza-part_________________________________________ 11.00- 13.00:_____________________________________ „Tisza-parti virtuskodás" vetélkedő_________________________ Komphúzó verseny, népi játékok___________________________ Óriás csocsó Helyei Tisza-part_________________________________________ Színpadi produkciók: 13,00: Majorette________________________________________ 13,10: Ároktői Tiszavirág néptáncegyüttes 13,20: Ároktői Nyugdíjas Klub műsora 13,30: Tiszacsegei néptánccsoport_________________________ 14,00: Ároktői cigány hagyományőrző csoport 14,30: Tiszacsegei cigány hagyományőrző csoport____________ 15.00: Hastánc________________________________________ 15.30: Eredményhirdetés (főzőverseny, vetélkedő)____________ 16.00: Indul a bakterház (Kábai Kulturális Egyesület előadása) 17.00: Padlás című musical (Szigetszentmiklósi Társulat fellépése) 19.00: Disco-expressz____________________________________ 21.00: Kecsege-bál______________________________________ Helye: Tisza-parti színpad Vendégünk a rettenet Lassan eltelik három év, mint a mesében. Ám Tiszacsegének ez a három év nem meseszerű, hanem nagyon is valósághű, a valóságnak is a legkegyetlenebb oldala. Egy lapáttal agyonvert fiatal, egy pihenésbe és szórakozásba belehalt srác a Tisza-parton, és most, napokkal ezelőtt egy felfoghatatlan, mélyről feltörő indulatokat gerjesztő gyilkosság. Hogyan nevezhetnénk másképp azt a minden emberi vonást nélkülöző barbár cselekedetet, amely egy 98 éves öreg ember életét oltotta ki, mocskosul, állatiasodott módon. Éjszaka volt, sötét, hűvös szombat éjszaka. Mégis más, mint a többi, mert ezen az éjszakán hangos rakéták borították színes fénybe a Tisza-partot, ünnepelt, mulatott a sokaság. Ám ezen az éjszakán más is történt, rettenet járt a város utcáin, kegyetlen aljassággal kúszott be az egyik házba, ahol csendesen pihent, egy, a harsogástól, vad mulatozástól már rég elszokott, szépkorú, idős ember. A rettenet, emberi jelzőt aligha érdemlő alakok képében érkezett és, lesújtott, érthetetlen és értelmetlen módon eltépve egy megfáradt, védtelen embertársunk vékonyodó életfonalát. Gyász és mélységes fájdalom költözött egy kedves család, megannyi jó ismerős és egy nyugalomra vágyó város, valamennyi tisztességes lakójának szívébe. Amikor felocsúdtunk, kérdések sokasága tört elő: honnan veszik a bátorságot embernek nem nevezhető, puszta biológiai lények, hogy öntörvényűen kényük-kedvük szerint járjanak el? Milyen szív és lélek lakozik az ilyen elvetemült pojácákban, akik tort ülnek a meggyilkolt felett? Hol van, és mit tesz majd az elhíresült magyar igazságszolgáltatás a megtalált bűnösökkel? Mit tehetünk mi, egyszerű állampolgárok a veszély, a fenyegetettség ellen? Nehéz kérdések ezek, talán nem is nekünk kell ezekre választ adni. Mégis van tennivalónk: figyeljünk jobban egymásra, környezetünkre, ne legyünk restek éjszakai hangoskodáskor kinézni az ablakon, semlegesítsük az utcai árusokat, vasgyűjtőket, vigyázzunk a közelünkben lakó idősebbekre, és legyünk készek bármikor megvédeni magunkat és értékeinket, úgy ahogy azt a Magyar Köztársaság Alkotmánya számunkra azt lehetővé teszi. Ebben reméljük a rendőrség, a csegei polgárőrszervezetek és minden tisztességes csegei lakos támogatását. Visszatérve a szomorú eseményhez: mit tehetünk? A bírósági ítélet lesz, ami lesz. Gondolom, mindenki sejti erejét. Mi azonban a magunk módján ítélkezhetünk. Tehetjük, hogy megvetjük és kizárjuk sorainkból azokat, akik ilyen gaztettre vetemednek. Kívánom, hogy utoljára legyen vendégünk a rettenet! Simon Albert is TISZACSEGE / II Játszóteret „főztek" Tiszacsegén Nagy Tímea kétszeres párbajtőr olimpiai bajnok többszörös minőségben vett részt csütörtökön Tiszacsegén. Elsősorban mint háromszoros anyuka, másrészt pedig mint a „Főzzünk játszóteret!” program védnöke, és a Delikát8 háziasszonya nyitotta meg azt az ünnepséget, melyen Jónás Sándor, Tiszacsege polgármestere átvette, majd átadta a játszóteret a kicsiknek. Az Unilever cég új kampánya keretében a Delikát8 márka marketingmunkatársai fejéből pattant ki az ötlet, melynek megvalósítására tudomásuk szerint hazánkban eddig még nem került sor. Úgy gondolták, hogy a játszóterek 2008-tól életbe lépő szabványosításával égető problémává válhat, hol játsszanak a gyerekek biztonságosan. Gondoltak hát egy nagyot és merészet: olyan kampányba kezdtek, mellyel játszóteret nyerhetnek azon települések, ahonnan egy vállalkozó kedvű anyuka - jelen esetben Kónya Ildikó boltvezető - részt vesz a játékban. Ennek során ő és segítői összesen 38 kilogramm Delikát8 ételízesítő kódját küldték be, így a nyolc nyertes település között Tiszacsege másodikként vehette át az ajándék közterületi játszóteret. A friss kenyér illata lengi be Kónya Ildikó reggelét a kis tiszacsegei boltban, amelyet ő vezet. Egy-egy röpke csevejre szinte minden vásárlóval jut idő. Ismer minden pletykát, tudja a vásárlók apró-cseprő gondjait, de persze mindezek mellett a város problémái is szóba kerülnek itt. Olyanok például, hogy Tiszacsegén nincs egyetlen játszótér sem, és a városnak nincs is pénze erre. A gondok súlyát gyerekei mosolya oldja föl, akik a nyári szünetben be-beszaladnak hozzá egy puszira, vagy éppen egy anyai intelemért. Közösen nyerték maguknak Kónya Ildikó azonnal cselekedett, amint a hirdetést elolvasta: „Tudtuk, hogy nincs játszótérre pénz, így egyetlen esélyünk, ha közösen nyerünk magunknak egyet”. És nyertek! Egy olyan játszóteret, mely mivel megfelel az EU-szabályozás előírásainak, 2008 decembere után is használatban maradhat. Az idén augusztus 9-étől Tiszacsegén tehát már nemcsak a Csege-napok, a termálfürdő és a szüreti felvonulás, hanem egy szép, biztonságos és egyben izgalmas játékokkal felszerelt játszótér is várja az idelátogatók gyermekeit - és természetesen a helybeli kis emberkéket is. A játszótér ünnepélyes átadását követően az Eszményi Viktória-Heilig Gábor művész házaspár szórakoztatta a résztvevőket. Nagy Tímea, olimpikon Kónya Ildikó kislányával A gyerekek rögtön kipróbálták a játékokat (Fotók: Kenyeres Ilona) Csegei Romanap Rizs helyett kukoricadarával dúsított töltött káposzta is rotyogott a hagyományos bográcsételek és sültek mellett a Szabadidőparkban megrendezett egész napos összejövetelen. A helyi városvezetés és a kisebbségi önkormányzat hagyományteremtő roma napon látta vendégül az érdeklődőket, akik vigadni, táncolni és nem utolsósorban főzni gyűltek össze. A bográcsokban és a koridérokban vadhús, speciális cigánylecsó és birkapörkölt Totyogott, a parázson hagyományos cigánypecsenye, valamint ugyancsak különleges kenyér és cigánypogácsa sült. A futballpályán női és férfi focibajnokságokat rendeztek, az ároktői hagyományőrző cigány népcsoport pedig has- és modern táncokat mutatott be igen nagy sikerrel, őket követte a csegei Három rózsa tánccsoport, valamint a gyerekek számára rendezett aszfaltrajzverseny. Megrendezték a szépségversenyt is, amelyen első helyen végzett Borsos Nikolett, a második lett Faragó Csilla, míg a dobogó harmadik fokára Jecs Noémit javasolta a zsűri. Este az Angyalszemek együttes szórakoztatta az egybegyűlteket, majd a váratlanul lezúduló nagy mennyiségű eső miatt a hajnalig tartó bált a művelődési házban rendezték meg. Az Ároktői tánccsoport (Fotók: Kenyeres Bona) Készül a vadpörkölt Anna néni a friss kenyérrel Osztálytalálkozó 30 év nagy idő, ezt tapasztalhattuk mi volt 8. c osztályosok, akik 1977-ben hagytuk el a tiszacsegei általános iskolát. Harminc év után újra összejöttünk, és a találkozás első pillanatai azzal teltek, hogy próbáltuk egymást beazonosítani. Az akkori emlékek alapján néha nehéz volt megtalálni a vidám gyerekarcot a kissé redőzött, lefogyott vagy kerekebbé vált vonalak mögött. Kedves egykori osztályfőnökünk a 40 fokos hőségben sem kímélte magát, útra kelt, hogy együtt idézzük fel a régmúltat. Július 21-én délután rendkívüli osztályfőnöki órával indult a találkozó. Józsa István osztályfőnökünket az egész iskola éveken keresztül Józsa pajtásnak szólította az úttörőkorszakban. A mi életünket is nagyban befolyásolta az akkori úttörőélet, és az a tény, hogy osztályfőnökünk az úttörőcsapatot vezette, így nem hagyhattuk ki azt a nosztalgiajelentést az óra elején, amely visszarepített minket a múltba. Felidéztük a régi tanórákat, közös kirándulásokat, versenyeket, külföldi utakat. A régi megsárgult képek láttán özönlöttek az emlékek. Rájöhettünk, hogy az idő valóban megszépít mindent, hiszen csak a kedves, vidám pillanatok lopták be magukat a beszélgetésbe. Elmeséltük azt is, hogy mi történt velünk a harminc év alatt, és bizony megállapítottuk, mindannyiunk élete küzdelmes volt, örömökben, sikerekben, bánatban és sikertelenségben volt részünk bőven. Az osztályfőnöki óra után, lazább keretek között, bográcsban főtt vacsora várt minket az egyik vendéglátóhelyen. Itt már kis csoportokban, családi fotók segítségével beszélgettünk az életünkről, büszkélkedtünk gyerekeinkkel, családunkkal. A vacsora után kellemes, hangulatos zenére roptuk a táncot, miközben előjöttek a tánciskolás emlékek, és a régi Mikulásbulik hangulatát is felidéztük. Kellemes érzéssel sok-sok ölelkezés után zártuk a találkozót. Telefonszámok, címek cserélődtek, és nem kizárt, hogy a 30 évvel ezelőtti barátságok felnőtt fejjel újra felébrednek. Köszönjük nyugalmazott osztályfőnökünknek, hogy megtisztelt minket jelenlétével, az osztálytársainknak, akik igen szép számmal úgy döntöttek, hogy együtt töltik ezt az estét. Köszönjük a tiszacsegei Fekete István Általános Iskola igazgatóságának, hogy nyári felújítási munkák alatt helyet biztosított számunkra. Bízunk benne, hogy ezek után 5 év múlva újra együtt lesz a „nagy csapat”. Szabóné Tóth Erika A 8. C OSZTÁLY VOLT DIÁKJA Vidáman idézik fel a múltat (Fotó: Magánarchívum)