Tiszacsege - Csegei Hírmondó, 2007 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2007-08-21 / 8. szám

2007. augusztus 21., kedd A kiadvány Tiszacsege Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg. KECSEGE FESZTIVÁL Augusztus 24-25. Szervező: Ároktő községi önkormányzat és Tiszacsege város ön­­kormányzata Péntek: 14.00- 18.00: „Zöldturisztikai" konferencia______________ Helye: Ároktői általános iskola 18.00: Tájház megtekintése_______________________________ Szombat: 08.00- 12.00: Horgászverseny_____________________ Helye: Ároktői holtág Népművészeti kirakodóvásár______________________________ Helye: Tisza-part_________________________________________ 11.00- 13.00:_____________________________________ „Tisza-parti virtuskodás" vetélkedő_________________________ Komphúzó verseny, népi játékok___________________________ Óriás csocsó Helyei Tisza-part_________________________________________ Színpadi produkciók: 13,00: Majorette________________________________________ 13,10: Ároktői Tiszavirág néptáncegyüttes 13,20: Ároktői Nyugdíjas Klub műsora 13,30: Tiszacsegei néptánccsoport_________________________ 14,00: Ároktői cigány hagyományőrző csoport 14,30: Tiszacsegei cigány hagyományőrző csoport____________ 15.00: Hastánc________________________________________ 15.30: Eredményhirdetés (főzőverseny, vetélkedő)____________ 16.00: Indul a bakterház (Kábai Kulturális Egyesület előadása) 17.00: Padlás című musical (Szigetszentmiklósi Társulat fellépése) 19.00: Disco-expressz____________________________________ 21.00: Kecsege-bál______________________________________ Helye: Tisza-parti színpad Vendégünk a rettenet Lassan eltelik három év, mint a mesében. Ám Ti­­szacsegének ez a három év nem meseszerű, hanem nagyon is valósághű, a valóságnak is a legkegyetle­nebb oldala. Egy lapáttal agyonvert fiatal, egy pihe­nésbe és szórakozásba belehalt srác a Tisza-parton, és most, napokkal ezelőtt egy felfoghatatlan, mély­ről feltörő indulatokat gerjesztő gyilkosság. Hogyan nevezhetnénk másképp azt a minden emberi vonást nélkülöző barbár cselekedetet, amely egy 98 éves öreg ember életét oltotta ki, mocskosul, állatiaso­­dott módon. Éjszaka volt, sötét, hűvös szombat éjszaka. Mégis más, mint a többi, mert ezen az éjszakán hangos ra­kéták borították színes fénybe a Tisza-partot, ünne­pelt, mulatott a sokaság. Ám ezen az éjszakán más is történt, rettenet járt a város utcáin, kegyetlen al­jassággal kúszott be az egyik házba, ahol csendesen pihent, egy, a harsogástól, vad mulatozástól már rég elszokott, szépkorú, idős ember. A rettenet, emberi jelzőt aligha érdemlő alakok képében érkezett és, lesújtott, érthetetlen és értelmetlen módon eltépve egy megfáradt, védtelen embertársunk vékonyodó életfo­nalát. Gyász és mélységes fájdalom költözött egy kedves család, megannyi jó ismerős és egy nyuga­lomra vágyó város, valamennyi tisztességes lakójá­nak szívébe. Amikor felocsúdtunk, kérdések sokasága tört elő: honnan veszik a bátorságot embernek nem nevezhe­tő, puszta biológiai lények, hogy öntörvényűen ké­­nyük-kedvük szerint járjanak el? Milyen szív és lé­lek lakozik az ilyen elvetemült pojácákban, akik tort ülnek a meggyilkolt felett? Hol van, és mit tesz majd az elhíresült magyar igazságszolgáltatás a megtalált bűnösökkel? Mit tehetünk mi, egyszerű állampolgá­rok a veszély, a fenyegetettség ellen? Nehéz kérdé­sek ezek, talán nem is nekünk kell ezekre választ adni. Mégis van tennivalónk: figyeljünk jobban egymás­ra, környezetünkre, ne legyünk restek éjszakai han­goskodáskor kinézni az ablakon, semlegesítsük az ut­cai árusokat, vasgyűjtőket, vigyázzunk a közelünk­ben lakó idősebbekre, és legyünk készek bármikor megvédeni magunkat és értékeinket, úgy ahogy azt a Magyar Köztársaság Alkotmánya számunkra azt le­hetővé teszi. Ebben reméljük a rendőrség, a csegei polgárőrszervezetek és minden tisztességes csegei la­kos támogatását. Visszatérve a szomorú eseményhez: mit tehetünk? A bírósági ítélet lesz, ami lesz. Gondolom, minden­ki sejti erejét. Mi azonban a magunk módján ítél­kezhetünk. Tehetjük, hogy megvetjük és kizárjuk so­rainkból azokat, akik ilyen gaztettre vetemednek. Kí­vánom, hogy utoljára legyen vendégünk a rettenet! Simon Albert i­s TISZACSEGE / II Játszóteret „főztek" Tiszacsegén Nagy Tímea kétszeres párbajtőr olimpiai bajnok többszörös minő­ségben vett részt csütörtökön Tisza­csegén. Elsősorban mint háromszo­ros anyuka, másrészt pedig mint a „Főzzünk játszóteret!” program véd­nöke, és a Delikát8 háziasszonya nyitotta meg azt az ünnepséget, me­lyen Jónás Sándor, Tiszacsege pol­gármestere átvette, majd átadta a ját­szóteret a kicsiknek. Az Unilever cég új kampánya ke­retében a Delikát8 márka marketing­­munkatársai fejéből pattant ki az öt­let, melynek megvalósítására tudo­másuk szerint hazánkban eddig még nem került sor. Úgy gondolták, hogy a játszóterek 2008-tól életbe lépő szabványosításával égető problémá­vá válhat, hol játsszanak a gyerekek biztonságosan. Gondoltak hát egy nagyot és merészet: olyan kampány­ba kezdtek, mellyel játszóteret nyer­hetnek azon települések, ahonnan egy vállalkozó kedvű anyuka - je­len esetben Kónya Ildikó boltve­zető - részt vesz a játékban. Ennek során ő és segítői összesen 38 kilo­gramm Delikát8 ételízesítő kódját küldték be, így a nyolc nyertes te­lepülés között Tiszacsege második­ként vehette át az ajándék közterü­leti játszóteret. A friss kenyér illata lengi be Kónya Ildikó reggelét a kis tiszacsegei boltban, amelyet ő vezet. Egy-egy röpke csevejre szinte minden vásárlóval jut idő. Ismer minden pletykát, tudja a vásárlók apró-cseprő gondjait, de persze min­dezek mellett a város problémái is szóba kerülnek itt. Olyanok például, hogy Tiszacsegén nincs egyetlen ját­szótér sem, és a városnak nincs is pénze erre. A gondok súlyát gyere­kei mosolya oldja föl, akik a nyári szünetben be-beszaladnak hozzá egy puszira, vagy éppen egy anyai inte­lemért. Közösen nyerték maguknak Kónya Ildikó azonnal cselekedett, amint a hirdetést elolvasta: „Tudtuk, hogy nincs játszótérre pénz, így egyetlen esélyünk, ha közösen nye­rünk magunknak egyet”. És nyertek! Egy olyan játszóteret, mely­­ mi­vel megfelel az EU-szabályozás előírásainak, 2008 decembere után is használatban maradhat. Az idén augusztus 9-étől Tiszacsegén tehát már nemcsak a Csege-napok, a ter­málfürdő és a szüreti felvonulás, ha­nem egy szép, biztonságos és egy­ben izgalmas játékokkal felszerelt játszótér is várja az idelátogatók gyermekeit - és természetesen a helybeli kis emberkéket is. A játszó­tér ünnepélyes átadását követően az Eszményi Viktória-Heilig Gábor művész házaspár szórakoztatta a résztvevőket. Nagy Tímea, olimpikon Kónya Ildikó kislányával A gyerekek rögtön kipróbálták a játékokat (Fotók: Kenyeres Ilona) Csegei Romanap Rizs helyett kukoricadarával dú­sított töltött káposzta is rotyogott a hagyományos bográcsételek és sül­tek mellett a Szabadidőparkban meg­rendezett egész napos összejövete­len. A helyi városvezetés és a ki­sebbségi önkormányzat hagyomány­teremtő roma napon látta vendégül az érdeklődőket, akik vigadni, tán­colni és nem utolsósorban főzni gyűltek össze. A bográcsokban és a koridérokban vadhús, speciális ci­gánylecsó és birkapörkölt Totyogott, a parázson hagyományos cigánype­csenye, valamint ugyancsak külön­leges kenyér és cigánypogácsa sült. A futballpályán női és férfi focibaj­nokságokat rendeztek, az ároktői ha­gyományőrző cigány népcsoport pe­dig has- és modern táncokat muta­tott be igen nagy sikerrel, őket kö­vette a csegei Három rózsa tánccso­port, valamint a gyerekek számára rendezett aszfaltrajzverseny. Meg­rendezték a szépségversenyt is, ame­lyen első helyen végzett Borsos Nikolett, a második lett Faragó Csilla, míg a dobogó harmadik fo­kára Jecs Noémit javasolta a zsűri. Este az Angyalszemek együttes szó­rakoztatta az egybegyűlteket, majd a váratlanul lezúduló nagy mennyisé­gű eső miatt a hajnalig tartó bált a művelődési házban rendezték meg. Az Ároktői tánccsoport (Fotók: Kenyeres Bona) Készül a vadpörkölt Anna néni a friss kenyérrel Osztálytalálkozó 30 év nagy idő, ezt tapasztalhat­tuk mi volt 8. c osztályosok, akik 1977-ben hagytuk el a tiszacsegei általános iskolát. Harminc év után újra összejöt­tünk, és a találkozás első pillana­tai azzal teltek, hogy próbáltuk egy­mást beazonosítani. Az akkori em­lékek alapján néha nehéz volt meg­találni a vidám gyerekarcot a kissé redőzött, lefogyott vagy kerekeb­bé vált vonalak mögött. Kedves egykori osztályfőnökünk a 40 fokos hőségben sem kímélte magát, útra kelt, hogy együtt idéz­zük fel a régmúltat. Július 21-én délután rendkívüli osztályfőnöki órával indult a talál­kozó. Józsa István osztályfőnökün­ket az egész iskola éveken keresz­tül Józsa pajtásnak szólította az út­törőkorszakban. A mi életünket is nagyban befolyásolta az akkori út­törőélet, és az a tény, hogy osztály­­főnökünk az úttörőcsapatot vezette, így nem hagyhattuk ki azt a nosz­talgiajelentést az óra elején, amely visszarepített minket a múltba. Felidéztük a régi tanórákat, kö­zös kirándulásokat, versenyeket, külföldi utakat. A régi megsárgult képek láttán özönlöttek az emlékek. Rájöhettünk, hogy az idő valóban megszépít mindent, hiszen csak a kedves, vidám pillanatok lopták be magukat a beszélgetésbe. Elmeséltük azt is, hogy mi tör­tént velünk a harminc év alatt, és bizony megállapítottuk, mind­annyiunk élete küzdelmes volt, örö­mökben, sikerekben, bánatban és sikertelenségben volt részünk bő­ven. Az osztályfőnöki óra után, la­zább keretek között, bográcsban főtt vacsora várt minket az egyik vendéglátóhelyen. Itt már kis cso­portokban, családi fotók segítségé­vel beszélgettünk az életünkről, büszkélkedtünk gyerekeinkkel, csa­ládunkkal. A vacsora után kelle­mes, hangulatos zenére roptuk a táncot, miközben előjöttek a tánc­iskolás emlékek, és a régi Mikulás­bulik hangulatát is felidéztük. Kellemes érzéssel sok-sok ölel­kezés után zártuk a találkozót. Te­lefonszámok, címek cserélődtek, és nem kizárt, hogy a 30 évvel ezelőt­ti barátságok felnőtt fejjel újra felébrednek. Köszönjük nyugalmazott osz­tályfőnökünknek, hogy megtisztelt minket jelenlétével, az osztálytár­sainknak, akik igen szép számmal úgy döntöttek, hogy együtt töltik ezt az estét. Köszönjük a tiszacsegei Fekete István Általános Iskola igazgatósá­gának, hogy nyári felújítási mun­kák alatt helyet biztosított szá­munkra. Bízunk benne, hogy ezek után 5 év múlva újra együtt lesz a „nagy csapat”. Szabóné Tóth Erika A 8. C OSZTÁLY VOLT DIÁKJA Vidáman idézik fel a múltat (Fotó: Magánarchívum)

Next