Tiszacsege - Csegei Körkép, 2023 (15. évfolyam, 1-7. szám)
2023 / 1. szám
12 CSEGEI KÖRKÉP 2023. 1. szám Petőfi nyomában l.rész Petőfi Sándor 1823. január 1 -jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics István, kocsma- és mészárszékbérlő; anyja, Hrúz Mária házasságkötéséig cseléd volt Aszódon. 1824-ben szüleivel Kiskunfélegyházára költöztek. Petőfi ezt a várost nevezte a későbbiekben szülővárosának. Választásával magyarságát hangsúlyozta, hiszen a szlovákok lakta Kiskőrös helyett, a magyarok által lakott város mellett döntött. Petrovics István - anyagi helyzetének megfelelően - fiának a legjobb tanulási lehetőségeket akarta biztosítani, így Sándor elég gyakran váltogatta iskoláit. 1828-ban a kecskeméti evangélikus elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd Sárszentlőrincen folytatta. 1833-ban a pesti evangélikus, majd 1834-ben a piarista gimnázium növendéke volt. Az ezt követő három évben az aszódi evangélikus gimnázium tanulója. Az 1838-as dunai árvíz Szabadszálláson élő családját anyagilag tönkretette, ezért el kellett hagynia a selmeci líceumot. 1839-től Pesten lakott, közben statisztaként dolgozott a Pesti Magyar Színházban, majd egy rokon családnál volt nevelő Ostffyasszonyfán. 1839 szeptemberétől katonának állt, szolgált Sopronban, Grazban, Zágrábban és Károlyvárosban. Szolgálata 1841 februárjáig tartott, gyönge egészségi állapotára hivatkozva leszerelték. Az év nyarát vándorszínészkedéssel töltötte a Dunántúlon. Majd 1841 októberében felvételt nyert a pápai kollégiumba. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral. Költői pályája mondhatni ebben az évben vette kezdetét, amikor május 22-én a kor legjelesebb szépirodalmi és tudományos folyóiratában, az Athenaeumban megjelent A borozó című költeménye. Ezt a versét még Petrovics Sándor néven írta alá. 1842-43-ban Székesfehérvárott és Kecskeméten dolgozott színészként egy vándortársulat tagjaként. Majd másolásból élt Pozsonyban, Pestre utazását követően pedig egy ideig regényfordításokból tartotta fenn magát. Színészi ambícióit nem adta fel, 1843 októberétől ismét vándorszínészkedéssel próbálkozott Debrecenben és az Érmelléken. A kudarcos színészi próbálkozás eredménye egy füzetnyi (hetven-nyolcvan) költemény volt, így 1844 februárjában gyalog ment fel Pestre, hogy verseinek kiadót találjon. Vörösmarty Mihály közbenjárásával és ajánlásával verseskötetének kiadását a Nemzeti Kör vállalta. Az 1844-es év Petőfi életében sikeres kezdetnek bizonyult, hiszen ebben az évben jelent meg az 1822-1844-ig összegyűjtött verseinek kötete, Versek címen. Vahot Imre meghívta a Pesti Divatlap segédszerkesztőjének, illetve még ebben az évben írta és jelentette meg A helység kalapácsa című eposzparódiáját. Novemberben elkészült a János vitézzel, ami 1845-ben jelent meg. A közönség igen kedvelte népies helyzetdalait, életképeit. Petőfi a sikereket követően egyre inkább úgy érezte, hogy a körülötte kialakult hírverés leszűkíti alkotói tehetségének kibontakozását. Többek között ez volt az oka annak, hogy 1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlaptól, mint segédszerkesztő. Az 1845-ös év elejétől induló időszakot szokás az útkeresés, kísérletezés időszakának nevezni. A nagy lendülettel felívelő kezdetet kisebb visszaesés követte. 1845 márciusában született Csapó Etelka emlékére Cipruslombok Etelke sírjáról című versciklusa. A mű születését a fiatalon elhunyt leány ihlette, aki iránt Petőfi érzelmeket táplált. Ugyanezen év nyarán viszonzatlan szerelemre lobbant Mednyánszky Berta iránt. A szerelemélményből született a Szerelem gyöngyei című versciklusa, írói pályáján sem volt sikeres ekkoriban. Zöld Marci című darabját elutasította a Nemzeti Színház, más műfaj területén tett próbálkozásai sem bizonyultak sikeresnek, így az 1847-ben megjelenő Tigris és hiéna drámája sem, és az 1846-ban megjelenő A hóhér kötele című regénye sem. Ez időszak legkiemelkedőbb alkotása a 66 versből álló Felhők című ciklusa, amely 1845 augusztusa és 1846 márciusa között született, önálló kötetként 1846 áprilisában jelent meg. A Felhők válságkorszaka után Petőfit tettvágy kerítette hatalmába. 1846 márciusában megalakította a Tízek Társaságát, fiatal írók érdekvédelmi szervezetét. A társaság célul tűzte ki, hogy sehol sem publikálnak többet, csak saját lapjukban, amit Pesti Füzetek címmel jelentettek volna meg. A cenzúra viszont nem engedélyezte a lap megjelenését. A próbálkozás kudarcba fulladt. A kudarc után Petőfi szerződést kötött Emich Gusztávval, aki arra vállalkozott, hogy kiadja a költő addig megjelent összes költeményét. A kötet 1847. március 15-én jelent meg. A kiadást követően Petőfi Erdélybe utazott, hogy a pár hónappal korábban megismert Szendrey Júliát, aki iránt szerelemre lobbant, meglátogassa. A látogatás során szeptemberben házasságot kötöttek, a mézesheteket pedig Költőn töltötték. Az 1848. márciusi események alakulásában Petőfi vezető szerepet töltött be. A márciusi ifjak vezéregyénisége volt. Júniusban a képviselő-választáson vereséget szenvedett, mivel az általa képviselt nézetek túlságosan radikálisnak bizonyultak a nép körében. 1848 decemberében fia született, Zoltán. 1848 októbere és 1849 júliusa között (kisebb-nagyobb megszakításokkal) századosként, majd őrnagyként a szabadságharc katonája volt Bem József mellett. Ez idő alatt többször lemondott apróbb összetűzések miatt rangjáról. 1849. július 31-én a segesvári csatát követő meneküléskor tűnt el Fehéregyháza mellett. Petőfi Sándor életútja, pályája Szerkesztőség