Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1984 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-22 / 47. szám

Fájdalmas vereség DEBRECENI VSE—OLEFIN SC 3-0 (2-0) Debrecen, 300 néző, vezette Csé­­rnyi (Balázs, Czicas). Olefin SC- Dohány — Kovács, Bodolai, Lukács, Paulovics — Fo­dor, Czerva, Kapus, Gulyás — Szép, Répási. Edző: Gunics József. DVSE: Lukács — Sterczek, Pis­tás­, Kiss, Berettyán — Ludánszki, Szabolcsi, Lipcsei — Varga, Zsu­­pos, Vékony. Edző: Bakár Tibor. Gólszerzők: Ludánszki a 25., Sza­bolcsi (11-esből) a 43., Vékony a 72. percben. Csere: Fodor helyett Szalánczi a szünetben, Varga helyett Kolozsi a 75. percben. A gólok története: 25. perc: Vékony jobb oldali szöglete átszállt a védők feje fö­lött, a túlsó oldalon felugró Zsu­­pos visszafejelte és a berobbanó Ludánszki 3 méterről az állva maradt leninvárosiak között fejjel a kapu bal alsó sarkába csúsztatta a labdát. 1-0. 43. perc: Zsupos nagy lendület­tel tört az Olefin kapujára. Már a 16-oson belül járt, amikor Pau­lovics elbuktatta. Tizenegyes: Sza­bolcsi futott a labdának, jobbra tartó fél magas lövését Dohány ki­ütötte, de az újra pattanó­­ labdát a középpályás másodszorra a bal alsó sarokba lőtte. 2-0. 72. perc: A jobb oldalon indí­tották a lesgyanús helyzetben le­vő Ludánszkit. A partjelző nem intett, a debreceni játékos az alapvonal közeléből középre ívelt, és a jókor érkező Vékony senki­től sem zavartatva, 10 méterről a bal sarokba fejelt. 3-0. Folytatódott a DVSE elmúlt éve jó sorozata az Olefinnel szemben. A tavalyi bajnokságban szerzett két győzelem után ezúttal sem ad­ták ki kezükből a két pontot, pe­dig a leninvárosiak igen jó bizo­nyítvánnyal érkeztek, hiszen az őszi szezonban még idegenben nem szenvedtek vereséget. Hűvös, igazi oscai időben az egyetemisták rög­tön támadólag léptek fel a lassú és körülményes vendégekkel szem­ben, és nagy védelmi hibából a huszadik percben a vezetést meg is szerezték. Ezután hosszú perce­kig­ nem történt semmi különös, jobbára a két 1­1-es között pat­togott a labda. A félidő lefújása előtt azonban tovább sikerült elő­nyüket növelni egy szerencsés kö­rülmények között lőtt 11-es gól­lal. A második félidőben aztán — elsősorban a leninvárosiak jóvol­tából — sokat javult a játék ira­ma és színvonala. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a vendégek akár szo­rossá is tudják tenni a mérkő­zést! Ekkor a debreceni VSE na­gyobb sebességre kapcsolt és Vé­kony révén újabb gólt szerzett, amivel aztán lényegében el is dőlt a két pont sorsa. Az utolsó ne­gyedórában már csak az eredmény tartására törekedtek, és végül ma­gabiztos játékkal szerezték meg a győzelmet. Olefin SC ifi—DMSC ifi II. 3-1 (2-0). Kiss Péter ь>—...... L»i — —ж [OLZJÜ W ИёЧ ^ kS — i О A JL JL Főzőkanái és foci November 7-én délelőtt — egyik lelkes résztvevő jóvoltából — színvonalas női labdarúgó-torna csatározásait volt alkalmam végig­­izgulni. E múlt heti „kupaszerda” emlékeit — immáron hideg fejjel — felidézve, minden elfogultság (és bók) nélkül el kell ismernem: érdemes volt elmennem. A lányok, asszonyok ugyanis nemcsak lelke­sedésből vizsgáztak kitűnőre né­zőik előtt, hanem futballozni tu­dásból is: egy-egy látványos lab­dalevétel, a parádés cselsorozatok, egy-két elementáris kapuralövés, néhány okos passz és gól, bizony gyakorta késztetett őszinte elra­gadtatásra, tapsra. S ha ehhez hozzáteszem, hogy a csinos höl­gyek legtöbbje minden komoly edzésmunka híján, egyenest a fö­­eőkanál mellől — gyerekestől — ruccant ki e futballparádéra, hát le a kalappal... S ha e négy, részt vevő csapat játékosai között nincsenek is kiugró tehetségek, istenáldotta labdazsonglőrök, min­denesetre akad (na) egy nagycsa­patra való reménység ... Ami pe­dig határtalan lelkesedésüket, küz­deni tudásukat illeti, túlzás nél­kül állíthatom: elérik a profi szin­tet! S teszik ezt pusztán ügysze­retetből, ellenszolgáltatás nélkül — sokszor komoly áldozatok árán! Csodálkozom tehát, hogy az illeté­kesek figyelmét eddig elkerülte a lehetőség: legyen szervezett női labdarúgás Leninvárosban! Annál is inkább, mert köztudott, hogy végre hazánkban is polgárjogot nyert a női foci: 6 csapat részvé­telével folyik a nemzeti bajnok­ság, válogatottunk pedig készül az EB-re. Mint azt a derby szüneté­ben a hölgyek elmondták, ők szí­vesen űznék kedvenc hobbijukat szervezetten is — klubszinten — minden teljesíthetetlen feltétel igénye nélkül, csupán a felszere­lés, az utaztatás, és némi üdítő, gyümölcs ellenében. Magáért a fociért, a városért, s a dicsősé­­gért Protektor kerestetik tehát, és edző, aki vállalná a szakmai irá­nyítást ... És még egy :­b leá­nyok, asszonyok igazát bizonyító momentum: Hevesi István, „szerdai kupanap” játékmestere, a szervezője és mindenese szerint e — már-már fanatikus — focira­jongókkal való foglalatosság felet­tébb hálás tevékenység. Ami vi­szont kevésbé tetszett: a gyér számú férfi szurkolóközönség... netán nem szívesen látják nejü­ket, kedvesüket eme „amazoni” szerepkörben? Meggyőződésem pedig, hogy csupán egyszer kellene kijönniük nekik és másoknak — látni és el­hinni: érdemes (lenne) a női lab­darúgást felkarolni Leninváros­ban! Behina István Városi KISZ-kupa A többi benevezett KISZ-alaps­zervezet csapata a 13. helyezési szá­mot kapta meg, amely az összetett verseny értékelésekor került be­számításra összességében megállapítható, hogy a férfiak versenye színvonala­sabb volt, de a nők küzdelmesebben és sportszerűbben játszottak. A 6. sz. Általános Iskola KISZ-alapszervezete lényegében azzal nyerte meg a csapatversenyt, hogy náluk játszik Soltészné Tar Erzsé­bet, a város legjobb női asztaliteniszezője, aki valamennyi mérkőzését megnyerte. Persze ehhez a többi csapattag jó játékára is szükség volt. A négy rivális alapszervezet között, meghatározó szerep jutott a csa­paton belül harmadiknak rangsorolt asztaliteniszezőnek és ebben is az első helyen végzett csapat volt a jobb. (Hevesi) 1­6. sz. Általános Iskola 7 0 1 34-10 12 pont 2.TVK Műtrágyagyár 7 6 1 34-15 12 pont 3.Kereskedelem 75 2 29-16 10 pont 4.TIFO Rajk László 75 2 26-15 10 pont 5.TVK Hámán Kató + Rajk László 73 4 22-22 6 pont 6.TVK Műanyaggyár 7 2 5 12-25 4 pont 7.TVK Festékgyár 7 16 10-32 2 pont 8.Egészségügy7 0 7 3-35 0 pont Közgyűlés A Kun Béla Gimnázium és Ipari Szakközépiskola diáksportköre 1984. november 8-án tartotta küldöttközgyű­lését. A közgyűlésen Czagány Csaba 4. c. osztályos tanuló, a diáksportkör elnöke ismertette az elnökség beszámolóját az elmúlt időszak munkájáról. A beszá­molóból kitűnt, hogy a diáksportkör — a diáksport terén ismert gondok elle­nére — igyekszik betölteni szerepét az iskola tanulóinak életében. Gondosko­dik a szabad idő hasznos, egészséges eltöltéséről, az ifjúsági sportolásról. A megyei középiskolás bajnokságo­kon, versenyeken is egyre eredménye­sebben szerepelnek a középiskola csa­patai, versenyzői. A közgyűlésen került sor a leköszönő negyedikes ifjúsági vezetők jutalmazá­sára, és az új ifjúsági elnökség­ meg­választására. A közgyűlés befejezéseként Búzás Bálint, az iskola igazgatója az iskola történetében először emlékplakettel ju­talmazott három­ tanulót, akik a ta­nulás mellett a sportban is élenjárnak. A „Jó tanuló — jó sportoló” plakettet a következők vehették át: Enczi Judit 2. B. kosárlabdázó (DSK), edzője Fü­­löp Dezső, Tóth Zoltán 2. A, kenus (Olefin SC), edzője Jancsár László. Molnár Péter volt 4. C, súlyemelő (Olefin SC), edzője Fekete László. Terhes Mihály sportfelügyelő Totótippek Bielefeld—Dortmund Értékes döntetlent harcolt ki a Bielefeld a Braunschweig ellen és úgy tűnik, hogy formája felfelé ível. Hazai környezetben nem kaphatnak ki. Düsseldorf—Hamburg A hamburgiak hónapok óta már csak döntetlenre képesek ide­genben. Ha most sorra győznek, aminek 90% a valószínűsége, akkor a szerény középmezőny­ben maradnak FC Köln—Leverkusen * Mindkét csapat igen meglepő győzelmet aratott az elmúlt szombaton. Ez a tény a Lever­­kusennek hátrányos, mivel ke­vés sikert ünnepelhetett játéko­sai meglehet, hogy a kelleténél nagyobb mellénnyel lépnek­ majd pályára. 4. Schalke 04—Frankfurt Otthonában a Schalke képes bárkit megleckéztetni, de az igyekezete kevésnek látszik, mert a Frankfurt tipikus „ven­dégcsapat”. Mestere annak a játékmódnak, hogy hogyan le­het szinte csak védekezve ki­húzni egy mérkőzést. Uerdingen—Kaiserslautern Figyelemre méltó eredményt ért el az Uerdingen Karlsruheban, négy góllal terhelte meg a haza­iak hálóját. A Kaisers erejéből pedig mindössze egy döntetlen­re futotta, igaz, hogy a Bremen ellen. Szombaton Bongartzék elégedettek lennének e döntet­lennél is. Eil­ i Weiss—Barstadt: Immár bizonyossá válik, hogy a két újonc útja a Bundesliga II- ben egyre göröngyösebb lesz. Mindketten bizonyítani szeretné­nek, de az erőviszonyokat véve alapul, a döntetlen a legvalószí­nűbb. St. Pauli—Offenbach Nagy tétje van a találkozónak még akkor is, ha a közvéb­­­kevesebb figyelmet szentel a­.I.ndesliga II. csapatainak helmeire. Az Offenbachnak keservesen meg kell küzdenie a döntetlenért is, ha nem akar végleg leszakadni. Ascoli—Roma Edzőváltozás történt a napokban az Ascolinál, nem éppen ke­csegtető helyzetben, és mint ilyenkor az lenni szokött. ...gól seprő, jól seper” Atalanta—Avellino A várakozásnak megfelelően sze­repelt mindkét­ csapat, bár a középszerűségből még nem si­került kitörniük. Nagy küzde­lemben, pontosztozkodás várható. Fi­o­rent­in­a—Internazionale Nem bizonyult főnyereménynek Socrates a Fiorentínának, vi­szont a milánóiak igencsak jól jártak Rumenniggével és Brady­­vel. Ilyen szt­árokkal az Inter nem veszíthet 11. Milan—Sampdoria Kevés esélye van a Sampdoriá­­nak a Meazz­ F-stadionban, az új­jászervezett­ Milan ellen. A­­ Mi­lan jobban játssza­­ a paternac­­ciót. .­­.V . 12. Taranto—Bari Beváltak a Bari­ új szerzemé­nyei, és a mostani idényben a gárda az élmezőnyben tanyá­­­zik. A­­ papírforma szerint: Ta­­rantóban nem kaphatnak ki-13. Varese—Pisa A Pisa eddigi játéka alapján bizonyította, hogy helye van az első osztályban is, hogy a Varesével nem várható, lesznek egy súlycsoportban. Pótmérkőzések: 1. GODA SAXDOA Vizek, belak, horgászok Őszi búcsúztató Szombat van, novemberi reg­gel. Ablakomból a szomszéd ház­ra, meg egy öregedő tölgyfára látok; puha csend ül­ az elszá­radt levelek között. — Bolond vagy?! — szól rám Borbála, amikor észreveszi, hogy előszedem a horgászbotokat. Nem magyarázom a csak nehe­zen magyarázható! Hiszen el kellene mondanom, hogy össze­folyt munkáim miatt egész nyá­ron csak álmodoztam a vízről, hogy lent van még a kikötőben a csónakom, hogy a tankban né­mi benzin is akad, hogy a Tisza talán már meg sem ismer, hogy a hullámok hátán a tél hidege csúszkál, hogy nem halat fogni, csak az elszalasztott tavasz,­­ nyár, kora ősz öröme helyett szerel­­metes folyamtól, mint leghűsége­sebb kedvesemtől mindössze el­köszönni akarok. Talán megérti a hallgatásom: nem tiltakozik. Kikötő. Nehéz, sűrű köd im­­bolyog a víz felett, de a csónak­motor nem érzi a csaknem két hónapos üzemszünetet. Alapjá­ratra állítom és széles, lusta kö­röket rajzolva a víztükörre té­továzom a kormány mögött, mert nem tudom, hogy merre is men­jek? — Felfelé biztonságosabb! — döntöm el végre, és mint egy messzi földről érkező, ha a szü­lői házhoz ér, a szélvédő mögött megnyugodva letelepedek. Szigetcsúcs. A szelíd homok tegnapi horgászok sűrű lábnyo­mát őrzi, de most üres. Csak egy dolmányos varjú viaskodik egy nyeszlett haldarabbal. Elszáradt bozót meredek part tövén. Régen volt, kékfarkú sül­lőkre emlékezem, a­m­ik horogra akadtak a bozót árnyékában. El is gondolkodom, így majdnem későn veszem­­­ észre azt a csóna­kos öreg legényt, aki egykori helyemen botjait figyeli. Hogy mentsem, ami még menthető, nagy ívben kikerülöm és a víz­­középi pillér mellett csattogok át a híd alatt. Odafent gépkocsik tülekednek, meg-megreszketnek a híd eresztékei. (Nem is tudom, ha mindezt látná néhány gépko­csivezető, vállalná-e a dögnehéz kocsikkal az átkelést?) Sárga-part, egykori haleldorá­­dó. Bő zsákmányt adott, elsze­­lelt nyarak. Meg egy menyecske, aki valamikor anyaszülten mos­ta le önmagáról a vízszegélyben az aratás porát. Fenti szigetvég, kövezett. Szé­les örvény keringőzik­­ a csúcs? alatt, öreg harcsák tanyája, meg egy még öregebb, egyszerű ha­lászemberé. Kiss Gyula bácsi kuttyogatott itt évtizedeken át, de ezen a nyáron már nem jött le ő sem. Mondják, szobába zár­ta a megöregedés. Tudom, hogy ez természetes folyamat.­ Gyula bácsi nélkül mégis sokkal üre­sebb ez a táj. Sülymos-hát. Sodró víz, köve­zett part, csemetefák az egyko­ri őedzsungel helyén. Nyaranként — hála az esőben is használha­tó, gáti útnak — horgászbot mel­lett horgászbot feszül. Valami­kor ide terveztem egy kis­­ Ví­z­­parti menedékházat. Hogy együtt legyek­ minden, amit értéknek tar­tok: fent a szobában a leírt be­tűk öröme és lent a vízen a csend. De valahol valamit elhi­báztam, mert tilalmak ülnek a­ tiszta mondatok fölött és nem jött össze bennem sem a csend. Nyaralósor a Sajó-torkolat alatt. Egyszerűek is, díszesebbek is. Úgy tűnik, mind többen meg­fáradnak a napi birkózásban és egyre értékesebb lesz a vízparti béke. Sajó-torkolat és felette a már­ annyi horgászvitát végighallgató bozót. De most nincs rajta sen­ki se. Letelepszem. Bár hit nél­kül, még botot is felszerelek. Ci­garettafüstös béke. Aztán eszem­be jut, hogy az öreg Bodnár Sándor­ halásztanyája éppen itt volt a hátam mögött. Csak hát Sándor bácsi is átcsónakázott már azon az utolsó folyón ... Egy órácskát ülök eredmény­telenül. De nem zavar, hogy üre­sen maradt a szák. A kikötőben összefutok egy ré­gi ismerőssel. Megkérdezi, hogy mennyit fogtam, és lehet, egy furcsállja, bár nem mutatja, ami­kor bejelentem, hogy nem hor­gásztam, csak elköszöntem. Zabos Géza „ LENIN VÁROSI KRÓNIKA — A Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszai Kőolajipari Vállalat és a Tiszai Erőmű Vállalat MEGJEL­ENIK lERÍN­V 2 fÜSÍBS 9SMIFA dolgozóinak hetilapja. Felelős szerkesztő: VARGA KGRITAR LÁSZLÓ. Szerkesztőség: 3580 Leninváros. Pesti MINDEN ■ « HlfUnlRJI Barnabás út 2. Levélcím: 3581 Leninváros Pf.: 20. Telefon: 11-222/12-72 (fel. szerk., 17-39 (munkatársak) — Kiad- CSÜTÖRTÖKÖN j/k­ja: a Borsod m. Lapkiadó Vállalat, Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15 Postacím: Miskolc, 3501 Pf.: 178,— Felelős ki­ nЛ [UNK] ÓIDAT- ’ adó: VERES MIHÁLY. TeL: 36-131 — Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: KILIÁN BÉLA. trk.цу.оиу.кми [UNK]ии

Next