Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1984 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-22 / 47. szám
Fájdalmas vereség DEBRECENI VSE—OLEFIN SC 3-0 (2-0) Debrecen, 300 néző, vezette Csérnyi (Balázs, Czicas). Olefin SC- Dohány — Kovács, Bodolai, Lukács, Paulovics — Fodor, Czerva, Kapus, Gulyás — Szép, Répási. Edző: Gunics József. DVSE: Lukács — Sterczek, Pistás, Kiss, Berettyán — Ludánszki, Szabolcsi, Lipcsei — Varga, Zsupos, Vékony. Edző: Bakár Tibor. Gólszerzők: Ludánszki a 25., Szabolcsi (11-esből) a 43., Vékony a 72. percben. Csere: Fodor helyett Szalánczi a szünetben, Varga helyett Kolozsi a 75. percben. A gólok története: 25. perc: Vékony jobb oldali szöglete átszállt a védők feje fölött, a túlsó oldalon felugró Zsupos visszafejelte és a berobbanó Ludánszki 3 méterről az állva maradt leninvárosiak között fejjel a kapu bal alsó sarkába csúsztatta a labdát. 1-0. 43. perc: Zsupos nagy lendülettel tört az Olefin kapujára. Már a 16-oson belül járt, amikor Paulovics elbuktatta. Tizenegyes: Szabolcsi futott a labdának, jobbra tartó fél magas lövését Dohány kiütötte, de az újra pattanó labdát a középpályás másodszorra a bal alsó sarokba lőtte. 2-0. 72. perc: A jobb oldalon indították a lesgyanús helyzetben levő Ludánszkit. A partjelző nem intett, a debreceni játékos az alapvonal közeléből középre ívelt, és a jókor érkező Vékony senkitől sem zavartatva, 10 méterről a bal sarokba fejelt. 3-0. Folytatódott a DVSE elmúlt éve jó sorozata az Olefinnel szemben. A tavalyi bajnokságban szerzett két győzelem után ezúttal sem adták ki kezükből a két pontot, pedig a leninvárosiak igen jó bizonyítvánnyal érkeztek, hiszen az őszi szezonban még idegenben nem szenvedtek vereséget. Hűvös, igazi oscai időben az egyetemisták rögtön támadólag léptek fel a lassú és körülményes vendégekkel szemben, és nagy védelmi hibából a huszadik percben a vezetést meg is szerezték. Ezután hosszú percekig nem történt semmi különös, jobbára a két 11-es között pattogott a labda. A félidő lefújása előtt azonban tovább sikerült előnyüket növelni egy szerencsés körülmények között lőtt 11-es góllal. A második félidőben aztán — elsősorban a leninvárosiak jóvoltából — sokat javult a játék irama és színvonala. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a vendégek akár szorossá is tudják tenni a mérkőzést! Ekkor a debreceni VSE nagyobb sebességre kapcsolt és Vékony révén újabb gólt szerzett, amivel aztán lényegében el is dőlt a két pont sorsa. Az utolsó negyedórában már csak az eredmény tartására törekedtek, és végül magabiztos játékkal szerezték meg a győzelmet. Olefin SC ifi—DMSC ifi II. 3-1 (2-0). Kiss Péter ь>—...... L»i — —ж [OLZJÜ W ИёЧ ^ kS — i О A JL JL Főzőkanái és foci November 7-én délelőtt — egyik lelkes résztvevő jóvoltából — színvonalas női labdarúgó-torna csatározásait volt alkalmam végigizgulni. E múlt heti „kupaszerda” emlékeit — immáron hideg fejjel — felidézve, minden elfogultság (és bók) nélkül el kell ismernem: érdemes volt elmennem. A lányok, asszonyok ugyanis nemcsak lelkesedésből vizsgáztak kitűnőre nézőik előtt, hanem futballozni tudásból is: egy-egy látványos labdalevétel, a parádés cselsorozatok, egy-két elementáris kapuralövés, néhány okos passz és gól, bizony gyakorta késztetett őszinte elragadtatásra, tapsra. S ha ehhez hozzáteszem, hogy a csinos hölgyek legtöbbje minden komoly edzésmunka híján, egyenest a föeőkanál mellől — gyerekestől — ruccant ki e futballparádéra, hát le a kalappal... S ha e négy, részt vevő csapat játékosai között nincsenek is kiugró tehetségek, istenáldotta labdazsonglőrök, mindenesetre akad (na) egy nagycsapatra való reménység ... Ami pedig határtalan lelkesedésüket, küzdeni tudásukat illeti, túlzás nélkül állíthatom: elérik a profi szintet! S teszik ezt pusztán ügyszeretetből, ellenszolgáltatás nélkül — sokszor komoly áldozatok árán! Csodálkozom tehát, hogy az illetékesek figyelmét eddig elkerülte a lehetőség: legyen szervezett női labdarúgás Leninvárosban! Annál is inkább, mert köztudott, hogy végre hazánkban is polgárjogot nyert a női foci: 6 csapat részvételével folyik a nemzeti bajnokság, válogatottunk pedig készül az EB-re. Mint azt a derby szünetében a hölgyek elmondták, ők szívesen űznék kedvenc hobbijukat szervezetten is — klubszinten — minden teljesíthetetlen feltétel igénye nélkül, csupán a felszerelés, az utaztatás, és némi üdítő, gyümölcs ellenében. Magáért a fociért, a városért, s a dicsőségért Protektor kerestetik tehát, és edző, aki vállalná a szakmai irányítást ... És még egy :b leányok, asszonyok igazát bizonyító momentum: Hevesi István, „szerdai kupanap” játékmestere, a szervezője és mindenese szerint e — már-már fanatikus — focirajongókkal való foglalatosság felettébb hálás tevékenység. Ami viszont kevésbé tetszett: a gyér számú férfi szurkolóközönség... netán nem szívesen látják nejüket, kedvesüket eme „amazoni” szerepkörben? Meggyőződésem pedig, hogy csupán egyszer kellene kijönniük nekik és másoknak — látni és elhinni: érdemes (lenne) a női labdarúgást felkarolni Leninvárosban! Behina István Városi KISZ-kupa A többi benevezett KISZ-alapszervezet csapata a 13. helyezési számot kapta meg, amely az összetett verseny értékelésekor került beszámításra összességében megállapítható, hogy a férfiak versenye színvonalasabb volt, de a nők küzdelmesebben és sportszerűbben játszottak. A 6. sz. Általános Iskola KISZ-alapszervezete lényegében azzal nyerte meg a csapatversenyt, hogy náluk játszik Soltészné Tar Erzsébet, a város legjobb női asztaliteniszezője, aki valamennyi mérkőzését megnyerte. Persze ehhez a többi csapattag jó játékára is szükség volt. A négy rivális alapszervezet között, meghatározó szerep jutott a csapaton belül harmadiknak rangsorolt asztaliteniszezőnek és ebben is az első helyen végzett csapat volt a jobb. (Hevesi) 16. sz. Általános Iskola 7 0 1 34-10 12 pont 2.TVK Műtrágyagyár 7 6 1 34-15 12 pont 3.Kereskedelem 75 2 29-16 10 pont 4.TIFO Rajk László 75 2 26-15 10 pont 5.TVK Hámán Kató + Rajk László 73 4 22-22 6 pont 6.TVK Műanyaggyár 7 2 5 12-25 4 pont 7.TVK Festékgyár 7 16 10-32 2 pont 8.Egészségügy7 0 7 3-35 0 pont Közgyűlés A Kun Béla Gimnázium és Ipari Szakközépiskola diáksportköre 1984. november 8-án tartotta küldöttközgyűlését. A közgyűlésen Czagány Csaba 4. c. osztályos tanuló, a diáksportkör elnöke ismertette az elnökség beszámolóját az elmúlt időszak munkájáról. A beszámolóból kitűnt, hogy a diáksportkör — a diáksport terén ismert gondok ellenére — igyekszik betölteni szerepét az iskola tanulóinak életében. Gondoskodik a szabad idő hasznos, egészséges eltöltéséről, az ifjúsági sportolásról. A megyei középiskolás bajnokságokon, versenyeken is egyre eredményesebben szerepelnek a középiskola csapatai, versenyzői. A közgyűlésen került sor a leköszönő negyedikes ifjúsági vezetők jutalmazására, és az új ifjúsági elnökség megválasztására. A közgyűlés befejezéseként Búzás Bálint, az iskola igazgatója az iskola történetében először emlékplakettel jutalmazott három tanulót, akik a tanulás mellett a sportban is élenjárnak. A „Jó tanuló — jó sportoló” plakettet a következők vehették át: Enczi Judit 2. B. kosárlabdázó (DSK), edzője Fülöp Dezső, Tóth Zoltán 2. A, kenus (Olefin SC), edzője Jancsár László. Molnár Péter volt 4. C, súlyemelő (Olefin SC), edzője Fekete László. Terhes Mihály sportfelügyelő Totótippek Bielefeld—Dortmund Értékes döntetlent harcolt ki a Bielefeld a Braunschweig ellen és úgy tűnik, hogy formája felfelé ível. Hazai környezetben nem kaphatnak ki. Düsseldorf—Hamburg A hamburgiak hónapok óta már csak döntetlenre képesek idegenben. Ha most sorra győznek, aminek 90% a valószínűsége, akkor a szerény középmezőnyben maradnak FC Köln—Leverkusen * Mindkét csapat igen meglepő győzelmet aratott az elmúlt szombaton. Ez a tény a Leverkusennek hátrányos, mivel kevés sikert ünnepelhetett játékosai meglehet, hogy a kelleténél nagyobb mellénnyel lépnek majd pályára. 4. Schalke 04—Frankfurt Otthonában a Schalke képes bárkit megleckéztetni, de az igyekezete kevésnek látszik, mert a Frankfurt tipikus „vendégcsapat”. Mestere annak a játékmódnak, hogy hogyan lehet szinte csak védekezve kihúzni egy mérkőzést. Uerdingen—Kaiserslautern Figyelemre méltó eredményt ért el az Uerdingen Karlsruheban, négy góllal terhelte meg a hazaiak hálóját. A Kaisers erejéből pedig mindössze egy döntetlenre futotta, igaz, hogy a Bremen ellen. Szombaton Bongartzék elégedettek lennének e döntetlennél is. Eil i Weiss—Barstadt: Immár bizonyossá válik, hogy a két újonc útja a Bundesliga II- ben egyre göröngyösebb lesz. Mindketten bizonyítani szeretnének, de az erőviszonyokat véve alapul, a döntetlen a legvalószínűbb. St. Pauli—Offenbach Nagy tétje van a találkozónak még akkor is, ha a közvébkevesebb figyelmet szentel a.I.ndesliga II. csapatainak helmeire. Az Offenbachnak keservesen meg kell küzdenie a döntetlenért is, ha nem akar végleg leszakadni. Ascoli—Roma Edzőváltozás történt a napokban az Ascolinál, nem éppen kecsegtető helyzetben, és mint ilyenkor az lenni szokött. ...gól seprő, jól seper” Atalanta—Avellino A várakozásnak megfelelően szerepelt mindkét csapat, bár a középszerűségből még nem sikerült kitörniük. Nagy küzdelemben, pontosztozkodás várható. Fiorentina—Internazionale Nem bizonyult főnyereménynek Socrates a Fiorentínának, viszont a milánóiak igencsak jól jártak Rumenniggével és Bradyvel. Ilyen sztárokkal az Inter nem veszíthet 11. Milan—Sampdoria Kevés esélye van a Sampdoriának a Meazz F-stadionban, az újjászervezett Milan ellen. A Milan jobban játssza a paternacciót. ..V . 12. Taranto—Bari Beváltak a Bari új szerzeményei, és a mostani idényben a gárda az élmezőnyben tanyázik. A papírforma szerint: Tarantóban nem kaphatnak ki-13. Varese—Pisa A Pisa eddigi játéka alapján bizonyította, hogy helye van az első osztályban is, hogy a Varesével nem várható, lesznek egy súlycsoportban. Pótmérkőzések: 1. GODA SAXDOA Vizek, belak, horgászok Őszi búcsúztató Szombat van, novemberi reggel. Ablakomból a szomszéd házra, meg egy öregedő tölgyfára látok; puha csend ül az elszáradt levelek között. — Bolond vagy?! — szól rám Borbála, amikor észreveszi, hogy előszedem a horgászbotokat. Nem magyarázom a csak nehezen magyarázható! Hiszen el kellene mondanom, hogy összefolyt munkáim miatt egész nyáron csak álmodoztam a vízről, hogy lent van még a kikötőben a csónakom, hogy a tankban némi benzin is akad, hogy a Tisza talán már meg sem ismer, hogy a hullámok hátán a tél hidege csúszkál, hogy nem halat fogni, csak az elszalasztott tavasz, nyár, kora ősz öröme helyett szerelmetes folyamtól, mint leghűségesebb kedvesemtől mindössze elköszönni akarok. Talán megérti a hallgatásom: nem tiltakozik. Kikötő. Nehéz, sűrű köd imbolyog a víz felett, de a csónakmotor nem érzi a csaknem két hónapos üzemszünetet. Alapjáratra állítom és széles, lusta köröket rajzolva a víztükörre tétovázom a kormány mögött, mert nem tudom, hogy merre is menjek? — Felfelé biztonságosabb! — döntöm el végre, és mint egy messzi földről érkező, ha a szülői házhoz ér, a szélvédő mögött megnyugodva letelepedek. Szigetcsúcs. A szelíd homok tegnapi horgászok sűrű lábnyomát őrzi, de most üres. Csak egy dolmányos varjú viaskodik egy nyeszlett haldarabbal. Elszáradt bozót meredek part tövén. Régen volt, kékfarkú süllőkre emlékezem, amik horogra akadtak a bozót árnyékában. El is gondolkodom, így majdnem későn veszem észre azt a csónakos öreg legényt, aki egykori helyemen botjait figyeli. Hogy mentsem, ami még menthető, nagy ívben kikerülöm és a vízközépi pillér mellett csattogok át a híd alatt. Odafent gépkocsik tülekednek, meg-megreszketnek a híd eresztékei. (Nem is tudom, ha mindezt látná néhány gépkocsivezető, vállalná-e a dögnehéz kocsikkal az átkelést?) Sárga-part, egykori haleldorádó. Bő zsákmányt adott, elszelelt nyarak. Meg egy menyecske, aki valamikor anyaszülten mosta le önmagáról a vízszegélyben az aratás porát. Fenti szigetvég, kövezett. Széles örvény keringőzik a csúcs? alatt, öreg harcsák tanyája, meg egy még öregebb, egyszerű halászemberé. Kiss Gyula bácsi kuttyogatott itt évtizedeken át, de ezen a nyáron már nem jött le ő sem. Mondják, szobába zárta a megöregedés. Tudom, hogy ez természetes folyamat. Gyula bácsi nélkül mégis sokkal üresebb ez a táj. Sülymos-hát. Sodró víz, kövezett part, csemetefák az egykori őedzsungel helyén. Nyaranként — hála az esőben is használható, gáti útnak — horgászbot mellett horgászbot feszül. Valamikor ide terveztem egy kis Vízparti menedékházat. Hogy együtt legyek minden, amit értéknek tartok: fent a szobában a leírt betűk öröme és lent a vízen a csend. De valahol valamit elhibáztam, mert tilalmak ülnek a tiszta mondatok fölött és nem jött össze bennem sem a csend. Nyaralósor a Sajó-torkolat alatt. Egyszerűek is, díszesebbek is. Úgy tűnik, mind többen megfáradnak a napi birkózásban és egyre értékesebb lesz a vízparti béke. Sajó-torkolat és felette a már annyi horgászvitát végighallgató bozót. De most nincs rajta senki se. Letelepszem. Bár hit nélkül, még botot is felszerelek. Cigarettafüstös béke. Aztán eszembe jut, hogy az öreg Bodnár Sándor halásztanyája éppen itt volt a hátam mögött. Csak hát Sándor bácsi is átcsónakázott már azon az utolsó folyón ... Egy órácskát ülök eredménytelenül. De nem zavar, hogy üresen maradt a szák. A kikötőben összefutok egy régi ismerőssel. Megkérdezi, hogy mennyit fogtam, és lehet, egy furcsállja, bár nem mutatja, amikor bejelentem, hogy nem horgásztam, csak elköszöntem. Zabos Géza „ LENIN VÁROSI KRÓNIKA — A Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszai Kőolajipari Vállalat és a Tiszai Erőmű Vállalat MEGJELENIK lERÍNV 2 fÜSÍBS 9SMIFA dolgozóinak hetilapja. Felelős szerkesztő: VARGA KGRITAR LÁSZLÓ. Szerkesztőség: 3580 Leninváros. Pesti MINDEN ■ « HlfUnlRJI Barnabás út 2. Levélcím: 3581 Leninváros Pf.: 20. Telefon: 11-222/12-72 (fel. szerk., 17-39 (munkatársak) — Kiad- CSÜTÖRTÖKÖN j/kja: a Borsod m. Lapkiadó Vállalat, Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15 Postacím: Miskolc, 3501 Pf.: 178,— Felelős ki nЛ [UNK] ÓIDAT- ’ adó: VERES MIHÁLY. TeL: 36-131 — Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: KILIÁN BÉLA. trk.цу.оиу.кми [UNK]ии