Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1987 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-26 / 13. szám

Tervezzünk együtt­ ink fejlődést­ az ezredfordulóin No. A leninvárosi tanácson — széles körű elemzőmunka eredményeképp — elkészült városunk hosszú távú, 2000-ig szőlő terület- és település­­fejlesztési koncepciójának tervezete. A koncepciót néhány hónap múl­va a városi tanácstagi testület hagyja majd jóvá, a tanács azonban városunk minden egyes lakosát szeretné bevonni a tervezési, döntés­­előkészítési folyamatba. Éppen ezért a tervezetet lapunkban több hé­ten keresztül ismertetjük, és megkérjük olvasóinkat, hogy még a dön­tés előtt juttassák el írásban véleményüket a koncepcióval kapcsolat­ban a városi tanács terv-, pénz- és munkaügyi osztályára, vagy lapunk szerkesztőségébe. A végleges tervet ezeknek a véleményeknek a figye­lembevételével alakítják majd ki. Kérjük mindazok véleményét tehát, akik felelősséget éreznek városunk jövője iránt: tervezzünk együtt! ÉLETSZÍNVONAL, ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, INFRASTRUKTURÁLIS ELLÁTÁS Víz, csatorna, közműellátás Leninváros közműhálózata városépítéssel összhangban, din­­a­mikusan fejlődött. A további bő­vítések, a tervezett fejlesztések szükségletéhez, illetőleg a sző­kebb városkörnyék ellátási igé­nyeihez kapcsolódnak. A községek egészséges ivóvíz­­ellátásának megoldása a megye kiemelt programja a hosszú távú időszakban. Ezt a célt szolgálja a megyei hosszú távú vízellátási terv, mely tartalmazza térségünk fejlesztési elképzeléseit is. Esze­rint: Leninváros önálló vízművel rendelkezik, melynek kiépített kapacitása napi 11 400 köbméter Ebből a kezelt vízmennyiség mintegy 9500 köbméter naponta. Ez a vízmennyiség meghaladja a város vízigényét, mely átlagosan ma napi 6000 köbméter, csúcs­­időszakban eléri a 7000 köbmé­tert. A város várható maximális vízigénye összesen a ciklus égé­re elérheti a 8500—9000 köbmé­ter/nap mennyiséget. A megma­radó, jelenleg is meglévő tarta­lékkapacitás a VII. ötéves terv­időszakban felhasználható Sajó­­örös, Sajószöged, Nagycsécs köz­ségek vízellátásához. A hosszú távú ciklusban tervezett egyide­jűleg mobilizált víztömeget fi­gyelembe véve, új víztározó (víz­torony) megépítése is szükségessé válik a térségben. SoA térségben tervezett vízműka­­pacitás-fejlesztés megközelíti 3100 köbméter/nap értéket, mely­­­ből a tervezett csoportos vízmű­fejlesztés Hejőbábán 1221 köbmé­ter/nap (Hejőbába, Hejőpapi és Nemesbikk ellátására), Hejősza­­lontán 426 köbméter/nap (Hejő­­szalonta és Szakáld ellátására), Tiszatarjánban 127 köbméter/nap (Tiszatarján és Hejőkürt ellátá­sára), Tiszapalkonyán 165 köbmé­ter/nap (Tiszapalkonya és Oszlár ellátására). Csoportos vízműfej­lesztés összesen: 1939 köbméter/ nap. Önálló vízműfejlesztés: Hejőke­­resztúron 329 köbméter/nap, Ig­riciben 442 köbméter/nap, Mező­­csáton 380 köbméter/nap. Terve­zett önálló vízműfejlesztés össze­sen 1151 köbméter/nap. A körzet szennyvíz- és csapa­dékcsatorna-kiépítése rendkívül alacsony szintű. A megyei tanács a csatornázás és szennyvíztisztí­tás fejlesztésére vonatkozóan is elkészítette, jóváhagyta Borsod megye hosszú távú tervét, amely­ben azonban, csak a háromezer főt meghaladó településeket ve­szi figyelembe. Így Leninváros mellett Mezőcsát szerepel a kon­cepcióban. A megyei terv sze­rint: a város fejlődéséből szárma­zó kapacitásbővítést folyamatos intenzifikálással kell biztosítani; a leninvárosi szennyvíztisztító-te­lep kapacitását a hosszú távú tervidőszakban további 3000 köb­méter/nap értékkel növelni kell, ezzel alkalmassá téve Sajószöged, Sajóörös és Tiszapalkonya tele­pülések szennyvizeinek távlati fogadására; Mezőcsát csatorná­zottságát 40 százalékosra kell növelni, a meglévő szennyvíztisz­tító telep ezer, köbméter/nap ka­pacitásra történő bővítésével egyidejűleg. Hosszú távú feladatként fogal­mazódik meg a városi szennyvíz­­kezelés területén a — környezet­­védelemhez is kapcsolódó — ma­gasabb tisztítási fokozat, a bioló­giai tisztítás elérése. Leninváros gázhálózatának fej­lesztése a Szederkény városrész és az új építési területek ellátá­sának Hosszú biztosításához kapcsolódik. távú célkitűzés lehet gázellátás kiterjesztése a szűkebb a városkörzeti településeire is. A villamosenergia-ellátás fej­lesztési elképzelései a város és a körzet településeinek közvilágítá­si korszerűsítését célozzák. A ha­gyományos világítótesteket folya­matosan a korszerűbb, gazdaságo­sabb üzemeltetésű nátrium lám­pákkal kell felváltani. Közlekedés, hírközlés A város és a körzet közötti kapcsolatrendszer legalapvetőbb területe a közlekedési viszonyok alakulása. Leninváros térségében ennek kiemelt jelentőségét — az ellátási kapcsolatokon túl — nagyarányú napi ingázás is alá­­­támasztja. A város és a körzet­hez tartozó községek, illetőleg a települések közötti távolsági kap­csolatokban az autóbusz-közleke­dés a meghatározó. A jelenlegi közúti hálózat és forgalmi rend alkalmazkodik a települési rend­szer igényeihez. Térségünkben nincs olyan község, ahonnan városba való eljutás egy óránál a több időt vesz igénybe. A legtá­volabbi település, Tiszadorog ma 45 kilométerre van a körzetköz­ponttól. A térség közúti hálózatának ge­rincét a 35. számú, másodrendű főközlekedési út és­­ a 3307. szá­mú, Nyékládháza—Mezőcsát kö­zötti útszakasz jelenti. Ehhez csatlakozik a települések alsóbb­rendű úthálózata, mely átlagos kiépítési szélessége 5—6 méter. A növekvő forgalom és annak biz­tonságossá tétele megköveteli minden közúton 2 forgalmi sáv (6 méter) szélesség biztosítását. Ez elsősorban Sajószöged, Hejő­bába, Hejőkeresztúr közigazgatá­si területein a KM-utak külsősé­gi szakaszainak szélesítését teszi szükségessé. Általános gond a közutak ked­vezőtlen műszaki állapota is. Még fokozottabb feladatot jelent a tanácsi kezelésben lévő úthá­lózat korszerűsítése, a kiépített­ség arányának növelése a körzet településein. A kiépítettség aránya a hos­­­szú távú tervidőszakban is csak szerény mértékben növekszik, melyet elsősorban az okoz, hogy a számításba vehető anyagi esz­közöket elsődlegesen a meglévő burkolatok felújítására kell for­dítani. Gondot jelent a 35. számú fő­­közlekedési út túltelítettsége, kedvezőtlen vonalvezetése, a szűk átkelési szakaszai, valamint a Leninváros és Polgár közötti Tisza-híd műszaki elavultsága. A VII. ötéves tervciklus végére ter­vezett sajóörösi összekötő út meg­építése várhatóan tehermentesíti a főutat. Ezt követően is szüksé­ges azonban a 35. számú főút Nyékládháza és Leninváros kö­zötti szakaszának szélesítése sávosra­, a településeket elkerü­­­­lő új nyomvonalak kiépítésével A forgalom szűk keresztmetsze­tét jelentő Tisza-híd újjáépítése a 80-as évek végére van tervez­ve. Új — a nem Leninváros kör­zetéhez tartozó — területek felé való nyitás lehetőségét jelentheti nagy távlatban a Kesznyéten és Leninváros közötti közvetlen közlekedési kapcsolat megterem­tése. Hosszabb távon az M 3-as autó­pálya nyomvonalának — a je­lenlegi elképzelések szerint — Oszlár térségében tervezett ki­építése és az ehhez való csatla­kozások jelentős módosulásokat fognak eredményezni a térség közúti hálózatában és a városi átkelőforgalomban. Szemtanúja voltam. Bombariadó?! A Ferihegyi reptérre vezető gyorsforgalmi úton találkoztam először a szirénázó rendőr- és tűz­oltóautókkal. Ritkán adatik meg az újságíró számára, hogy a vé­letlen hozza össze a szenzációval. Ezen a ködös, esős péntek dél­­előttön sem sokan gondolták Bu­dapesten, hogy 10 óra 52 perckor az Aeroflot gépe kér és kap le­szállási engedélyt, s nem sokkal később már életbe lép a bomba­riadó ! A Ferihegy—2 megszokott, hét­köznapi életét élte még tizenegy óra előtt néhány perccel is. A fo­­tocellás ajtón belépve, semmi kü­lönös­­ jel nem utalt a nem minden­napi eseményre. Pedig ezekben a percekben landolt a gép, s gurult az előre kijelölt, jól elkülönített helyre. Az utasváróban aztán a szokottnál is több fegyveres rend­őr jelent meg, majd kisebb cso­portokban rádióval ellátott nyo­mozók jártak fel-alá a mozgó­lépcsőkön. A kilátóteraszon még nyitva volt a kávézó, bár sze­mélyzete az éppen szabad ste­­wardesekkel a távolt kémlelte Előkerült egy nagy teljesítményű távcső is, az arcokon pedig meg­jelent az aggodalom. A párás, ködös reptéren az épü­lettől jókora távolságot tartva állt az Aeroflot gépe, melyet szabá­lyosan körülvettek a tűzoltó- és az egyéb rohamegységek. Aztán a teraszon levő biztonsági emberek azt javasolták, inkább menjünk be a kávézóba. A reptér pedig to­vábbra is fogadta a gépeket, a táblán megjelentek az érkezést jelző időpontok, sehol sem ural­kodott el a pánikhangulat. Csak aki az egymás tekintetét kereső személyzet arcából tudott olvas­ni, vagy elkapott egy-egy félmon­datot, az tudhatta, ma délelőtt Budapestre terrorakció híre érke­zett. Még a beavatottak sem tud­hattak semmit az ügy kimenetelé­ről ezekben a pillanatokban. Az oly sokszor ismételt kép a kül­földi híradásokból most nálunk is valóságossá vált. Ahogyan én sem tételeztem volna fel, hogy éppen azon a pénteki napon, és éppen azokban az órákban történik mindez, amikor a lipcsei gép ér­kezését várom a reptéren. Innen már csak egy villanás az a gon­dolat, hogy akár a legrosszabb is bekövetkezhet... De szerencsére nem történt meg mégsem. Ezt közölték a két órára sajtótájékoztatóra hívott új­ságírókkal is. Vagyis, az IL—62-es gép kapitánya rádión kapta a hírt Rómából, hogy a gép fedélzetén valószínűleg erőszakos cselek­ményre készülő személyek tartóz­kodnak. A gép kapitánya, aki a fedélzeten gyanús jeleket is ész­lelt, leszállási engedélyt kért, és segítséget a magyar hatóságoktól. A gép 11 óra kilenc perckor le­szállt Ferihegyre, s a Határőrség a vele együttműködő szervekkel megkezdte az előre kidolgozott, ilyen eseményekre vonatkozó terv végrehajtását. Az eseményeknél az első percektől jelen levő hírlapíró is csak az elismerés hangján szól­hat a szervezésről, arról, hogy ez idő alatt is zavartalan maradt Fe­rihegy forgalma. A poggyászok és az utasok alapos ellenőrzése után, végül is nem találtak semmit, így a gép 17.39-kor tovább indulha­tott. A riadóban ezúttal bomba nem szerepelt... Vadas Zsuzsa LENINVÁROSI KRÓNIKA 2 " 1 ■ [UNK] 1989-re elkészül?! Az aÉsz­ olyao­ Mi Városunk, mint az köztudott, nem tartozik a nagy területen fel­épült települések közé, s aki ne­tán a Május 1. útról el szeretne jutni mondjuk a Gagarinra, meg­teheti egy jó húszpercnyi sétával. A mostani ideiglenes autóbusz­állomáson azonban, az ingázókat és az átmenő forgalmat is figye­lembe véve, mintegy 7—8000 em­ber fordul meg naponta. A jelen­legi elhelyezés nem elégíti ki az alapvető balesetvédelmi igényeket sem, és a város forgalomszerkeze­tének torzulását is okozza. Épp ezekért a városi tanács VII. öt­éves tervében kiemelt feladatként­­ szerepel az új autóbusz-pályaud­var megvalósítása, amelyet a la­kosság­­ településfejlesztési hozzájá­rulás formájában is támogat.­ ­ A leendő pályaudvar meg­építése után remélhetőleg kedvező változásokat idéz elő a város éle­tében, „vácskapuvá” válhat, ur­­bánusabbá válik tőle Leninváros. Telepítési helye a Lenin út — Szamuely út — Autójavító Válla­lat telephelye — véderdő által ha­tárolt terület, kapacitása 18 darab kocsiállás, melyből 6 a helyi, 12 pedig a helyközi járatoké lesz. Az is kedvező, hogy véglegesen be­épül az a terület, amely minded­dig csak átmeneti funkciókat ka­pott. Bizonyos nagyságú védőerdőt ki kell irtani, mivel az autóbusz­pályaudvarnak legalább ötven mé­terre kell lennie a lakóházaktól, ám a Szamuely út mentén ezt pótolni lehet, s ezzel némileg a zajvédelmi feladatoknak is eleget teh­­etünk.­­ A területen helyet kap egy egyemeletes, magastetős épület is, amelyben többek között váróter­met, büfét, szolgáltató irodát, pénztárat, WC-csoportot, stb ala­kítanak ki. A pályaudvaron 19 autóbusz-parkoló (6 csuklós, 13 szóló) lesz elhelyezve, s ugyan­csak 19 személygépkocsi-parkoló­val gazdagodik a Szamuely út dé­li oldala. A „forgalmi feltárás” a Lenin útról történik majd, a Sza­muely útra pedig egy tartalék ki­járatot biztosítunk. Mindezeket Taba Benő és Be­­recz István, az Északterv munka­társai mondták el a március 10-i tanácsülésen a cégük által elké­szített, s a teremben kifüggesztett tervről. Ezt követően tanácstagja­ink intéztek hozzájuk néhány, a lakosságot érdeklő kérdést: — Miért szükséges ennyi tároló­hely megépítése? Meddig elégíti ki az igényeket, és van-e lehető­ség a bővítésre? A 35. sz. főút­vonalon nem sűrűsödik-e össze miatta a forgalom? Nem lehetne-e a 35-ösről egy külön bejáróutat kialakítani csak a buszoknak, eset­leg a Gagarin úti kereszteződés kiépítésével azt elérni, hogy a buszok ott jöjjenek be a városba, és a Lenin útra menjenek ki? A Volán milyen technikai eszközö­ket szándékszik felszerelni? Lesz-e taxiállomás? A szakértők e kérdésekre vá­laszolva elmondták, hogy ez a terv hosszú távra vonatkozik, ám nem szabad csak a felét megvalósítani, hiszen minél inkább elhúzódik egy beruházás, annál többe kerül. A 18 indító és érkeztető állomás minden bizonnyal sokáig ki fogja elégíteni az igényeket, de ha szük­séges, a terv jellegéből adódóan lehetőség nyílhat a bővítésre. A forgalomtechnikai felmérések azt bizonyítják, hogy jelen pillanat­ban még nem olyan zsúfolt a 35- ös, hogy gondot okozhatna a bu­szok ki- és beközlekedése. Az el­sőbbségadás kötelező táblák sza­vatolják a biztonságos közlekedést. A beközlekedő buszoknak külön buszsáv könnyít a helyzetén, forgal­mi szempontból megengedhetetlen, hogy ily közel kerüljön egymás mellé két csomópont. A Gagarin út és a 35-ös kereszteződésének kiépítését inkább az indokolja, hogy a közeljövőben belép a nem­sokára megépülő örösi út, hiszen a Szamuely egy ún. lakóút, így azt nem célszerű terhelni. A Vo­lán szeretné a legkorszerűbb tech­nikai berendezéseket munkába ál­lítani, például számítógépes me­netrend-tájékoztatót, jegyautoma­tákat, stb. Lesz taxiállomás, amennyiben akad vállalkozó. Supák Tibor Érmesek üdütési lehetőségei A Tiszai Erőmű Vállalat a közel­múltban összegezte és ismertette meg a SZOT- illetve a vállalati üdülési le­hetőségeket a dolgozókkal, akik már­cius 31-ig adják majd le a jelentke­zési lapokat. Elégedettséggel álla­pította meg a szakszervezeti bizott­ság, hogy ebben az évben főként a családok javára, bővült a vállalati üdülési lehetőségek száma. A SZOT-beutalások és a válla­lati üdülőjegyek között is egyéni, családos, házaspári és gyerme­keknek szóló lehetőségek szere­pelnek. Elsősorban főidényben, te­hát májustól szeptemberig nya­ralhatnak a TEV dolgozói, de bő választék kínálkozik számukra a téli pihenésre is. A SZOT-beuta­­lók között főként a gyógyüdülé­­sek, az egyéni és házaspári üdü­lések száma jelentős, így május­tól decemberig elsősorban a hé­­vízi és a debreceni gyógyüdülő­ket vehetik igénybe. A vállalati üdültetés keretében főként a külföldi csere­üdülés népszerű. A Tiszai Erőmű Válla­a­latnál ennek már hagyományai vannak. Ebben az évben is mint­egy 16 család töltheti nyári szü­netének egy részét az NDK-ban és Csehszlovákiában. Komárom, Várkút, Lillafüred, Síkfőkút, vala­mint a Balaton is bizonyára kel­lemes emlékeket jelent majd az odalátogatóknak. S azok a csalá­dok, akik horgászni, csónakázni vágynak, szeretik a természet, például a folyó csendjét, nem kell messzire menniük. A tiszalöki erőműtelepen júniustól augusztu­sig mintegy 20 család pihenhet. A vállalati üdülés keretében Pi­­lismaróton, Tarnamérán, Fonyód­ligeten és a csehszlovákiai Novo­­bányán főidényben, előrelátható­lag 74 gyermek nyaralhat majd. A tárgyalóteremből Zugpálinka Üzérkedés miatt indult büntetőeljá­­rás a Leninvárosi Városi Bíróságon dr. Gédra András büntetőtanácsa előtt Nagy Jenő 68 éves, büntetlen előéle­tű tiszatarjáni lakos ellen, aki 1982. és 1985. december 31-ig terjedő időszak­ban összesen 1776 liter, mintegy 355 ezer forint értékű pálinkát főzött ki, s ennek nagy részét a hozzájáró kun­csaftoknak értékesítette. Nagy Jenő a község autóbusz­­megállójának szomszédságában la­kik. A munkába járó dolgozók indulás előtt és megérkezés után is gyakran látogatták meg őt, s egy-egy ilyen­ alkalommal bizony nagyon sok féldeci csúszott le a torkokon. Az elmúlt év megtartott nyilvános augusztusában tárgyaláson egyebek között az is kiderült, hogy Nagy Jenő a 6600 forintos nyugdíja mellett, e „másodállás­sal” közel 135 ezer forint jövede­lemhez jutott. Üzérkedés bűntettéért a Lenin­városi Városi Bíróság Nagy Je­nőt 3 évi próbaidőre felfüggesz­tett 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, azontúl a bíróság kötelezte arra is, hogy a szerzett tiszta ha­­szonból az állam javára 100 ezer forintot fizessen. Az ügyész az ítélet súlyosbításáért fellebbezett. A megyei bíróság — mint má­sodfokú büntető bíróság — a sza­badságvesztés tartamát 8 hónapra csökkentette, az elkobzás alá eső érték összegét pedig 50 ezer fo­rintra változtatta meg. 1987. MÁRCIUS 26,

Next