Tóalmás - Tóalmási Figyelő, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
// TOALMASI FIGYELŐ AZ ÖNKORMÁNYZAT KÖZÉRDEKŰ HAVILAPJA X. évfolyam 1. szám 2000. január Ötvenkét éve történt 1943. február 12. Két nappal azután, hogy a Vörös Hadsereg megkezdte utolsó döntő támadását a Sztálingrádban körülzárt 6. német hadsereg ellen, reggel 9 óra 55 perckor aknavetők és „sztálinorgonák”, továbbá mindenfajta ágyú rettenetes pergőtüze után támadást indított Voronyezsnél a 2. magyar hadsereg 7. hadosztályának balszárnya, majd a 20. hadosztály jobbszárnya ellen. A 2. hadsereg vezérkari főnöke helyzetjelentésében aznap este közölte, hogy az ellenség támadása 3-5 óra alatt jelentős eredményeket ért el. ...A 2. magyar hadsereget nem egész egy nap alatt szétverték, felmorzsolták... Elpusztult, eltűnt, fogságba esett több mint 140000 ember. És miért? Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, aki nem sokkal később Hitlertől megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét - még a visszavonulás alatt - erről szó szerint így írt: „Az a benyomásom, ami már a Don-menti harcok alatt kialakult, beigazolást nyert, hogy a hadsereg feladata a német egységek biztosítása, ha fegyver nincs, akkor az élő tömeg szerepeljen sebességcsökkentő ütközőként.” Több mint 140000 magyar élet elpusztult, mert a német véderő-főparancsnokságnak „sebességcsökkentő élő ütközőre” volt szüksége... Emlékezzünk rájuk!!! minden magyart felelős minden magyartértt. Szabó Dezső