Tóalmás - Tóalmási Figyelő, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
TÓALMÁSI FIGYELŐ AZ ÖNKORMÁNYZAT KÖZÉRDEKŰ HAVILAPJA XVI. évfolyam 1. szám www.toalmas.hu 2006. január A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT 1989-től ünnepeljük január 22-én. Kölcsey Ferenc 1823-ban ekkortájt, januárban írta a Himnuszt, és a mű befejezésére ezen a napon, vagyis 22-én került sor. Van okunk éppen a Himnusz születéséhez, elkészültéhez kapcsolni a magyar kultúra ünneplését, nemcsak azért, mert a Himnusz minden nemzet kukában különösen becses, nemcsak azért, mert nekünk nemzeti fohászunk, önazonosságunk kifejezője, hanem mert költői alkotásként is jelentős. Jelentőségét emeli a kor, melyben született, hiszen a XIX. század húszas évei már a reformkor nagy pillanatait érlelik, amikor a nemzet ismét önmagára talál, szemben a Habsburg-abszolutizmussal, a nemzeti függőséggel, az elmaradottsággal. A reformkor és annak vezető személyiségei nemcsak a nemzet politikai akaratát és érdekeit fejezték ki: újra tudatosították a magyar nyelv, a magyar kultúra, a nemzeti hagyományok nemzeti létet meghatározó értékét. Ebben az értelemben az építés, az alkotás, az újrateremtés korának is mondhatjuk történelmünknek e szakaszát. Kölcsey maga sem csupán a Himnuszt írta meg - ha tollán csak ez az egy mű született volna, akkor is méltán élne örökké a neve a nemzet emlékezetében -, hanem számos más maradandó költeményt, tanulmányt, egyéb írást is, melyek nemcsak kifejezik egy kor gondolkodójának szellemi minőségét, de századokra előre küldik üzeneteiket, intelmeiket a nemzetnek, hogy óvja, védje saját kulturális értékeit, és gyarapítsa azokat, fejlessze öntudatát, nyelvében, kultúrájában, legjobb hagyományaiban legyen azonos önmagával! Álljon ellent a magyar kultúrát, nyelvet romboló idegen erőknek, hatásoknak, de nézzen szembe mindig önnön hibáival, vétkeivel, szívében, értelmében, erkölcseiben emelkedjen fel történelmi feladatához! Ez a Himnusz és az egész Kölcsey-életmű legfontosabb figyelmeztetése a mai magyarság számára. Ha az úgynevezett globalizmus, a különféle nemzetközi integrációs törekvések korában meg akarunk maradni magyarként itt, a Kárpát-medencében, akkor éppen anyanyelvünk, saját kultúránk, alapvető nemzeti értékeink azok, amelyeket védenünk, ápolnunk kell ahhoz, hogy megmaradjunk. Anyanyelv, kulturális sajátosságok, hagyományok nemcsak díszek a népek, a nemzetek életében, hanem önálló létük lényegét jelentik. És nemcsak egy-egy nemzet külön érdeke az, hogy a maga jellegében, természetében, kultúrájában megmaradjon, de Európa és az egész emberiség érdeke. Ha tudjuk, hogy egyik vagy másik növény- vagy állatfaj kipusztulása milyen mélyen sújtja az egész élővilágot, akkor százszorosan tudnunk kellene, hogy ha egy-egy nép, nyelv, kultúra sorvadásnak indul, és a kipusztulás fenyegeti, az egyúttal az egész emberiségnek a vesztesége. A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ezek által nyeri el értelmét. Ám a nemzeti lét nem elégszik meg kultúránk egyetlen ünnepnapjával, szüksége van hétköznapjainkra is, vagyis arra, hogy életünk egészét átszője, és emelje arra a szintre, amely már megmaradásunk, jövőnk biztosítéka lehet. Ez alkalomból... Kölcsey Ferenc és a magyar kultúra napja 2006. január 21-én, szombaton, 18 órától „MIÉNK A SZÍNPAD!” címmel műsoros estet tartunk, a művelődési ház megújult színpadán. A műsorban többek között fellépnek: - A Lilaakác Nyugdíjasklub tagjai - A Gerlice Néptáncegyüttes mindkét csoportja - A Farmosi „Életmódklub” tagjai előadják a Ludas Matyi című vígjátékot ♦ Töltsön el egy vidám estét a művelődési házban! * Az előadás ingyenes! * Mindenkit szeretettel várunk! * IHogyan, legyen hited, $ tiéd a jövendő. Sziklay Szeréna