Tóalmás - Tóalmási Figyelő, 2023 (33. évfolyam, 1-4. szám)
2023-08-01 / 3. szám
2023. AUGUSZTUS TÓALMÁS! FIGYELŐ ---------- Tóalmási alkotók : Pásztor János Petőfi Sándor a költő zseni 1823. január elsején megszületett a költő zseni Petrovics Sándorként, de magyarosította, mert mellkasát magyar szív feszíti, így lett az új neve Petőfi. Már ifjúkorában a költői múzsa emészti. Felnőtt kor küszöbén a költés rabságába ejti. A teremtő hét évet adott Neki. Ő mégis a költészetét piedesztálra emeli. Ezerkétszáznál több alkotás áll a bizonyítás helyén Könnyedén hajózott az ihletett álom tengerén. Bár ez az álmodozás nem könnyű álom. Ő mégis, mint a lepke repkedett egyre magasabbra a költészeti létrafokon. Múzsái a hazaszeretetben, szerelemben, színészetben és a honvédelemben, mint a feltörő vízforrás törtek a felszínre. Az Apostol, A helység kalapácsa, János vitéz és a Szeptember végén művek mutatják, az alkotásoknak zseni a szerzője. 1848. március 15-én hazaszeretettel égő szívéből előtört a forradalom mámora. Szavalása folytán a győzelembe sodorta a Nemzeti dalt hallgató, refrént ismétlő pesti népet a forradalom viharmadara. A Habsburg birodalom a bosszúvágyát nem tudta elnyomni. A győztes forradalmat mindenáron le akarta verni. Az orosz cár sietett kétszázezres sereggel segíteni. Petőfi családját hátrahagyva indult Bem apó mellé a szabadságot védeni. 1849. július 31-én, a csatamezőn érte a vég Vele együtt a szabadság is elveszett, mint a viharba került árva falevél, nem volt mentség. Csak a teste szűnt meg létezni. Szelleme most is él, azt nem tudták elvenni. A Nemzeti dal, a Himnusz és a Szózat mellett szól a nép ajkán, mint lágy szél a tüzet a szíveket pezsdíti. Petőfi szelleme nem maradt árván Áhítattal emlékezzünk róla 200.éves születésnapján. Méltán rászolgált-e hős, zseni költő király. Tóalmás, 2022. december 19. Pajor Roland Ember maradtam Száradt könnycsepp maradok arcodon, Hegedt seb, melyet eltakarsz, Szakadt ruha, mit hordtál évekig, Nehéz izzadtság hosszú futás után... Voltam én Messiás, kit hiába vártál, Voltam győztes háború, ára iszonyú, Voltam ízletes vacsora, gyomrodnak nehéz, Voltam hős katona, érted tettre kész... Hittem angyal vagyok, féltve őrződ, Tudtam, ember vagyok, türelmes kérőd, Vártam mivé leszek, hittel telve boldogan, Vagyok, aki voltam, csak ember maradtam. Tresco, 2020.03.30. Radics Renáta Csak menni, csak menni... Csak menni, csak menni a végtelenben, a levegőt simítani minden ujjhegyemmel. Egy ritmusra járatni szívemet a réttel, utat engedni az elém tárult képnek. Meghallani a madarak éneklését, fűszálak apró kis rezzenését. Magamba szívni a Nap finom fényét, olvasni az ég kéklő térképét. Orromba szívni a virágok illatát, meghallani a csend hívó szavát. A hang pillérként tartja a lelkem, kimondatlanul is itt él rég bennem. Tán akkor költözött titokban belém, mikor először pislogtam felé. Megláttam én a csodavilágot, olyan volt, mint egy tündéri álom. Változik minden, változik képed, ahogyan telnek-múlnak az évek. Csendedet olykor megtöltik zajjal, mégsem köszöntesz sosem haraggal. Összefonódott rég kettőnk sorsa, szívem szíveddel egyszerre dobban, ígérem mindig hallani foglak, nyugalmad lelkemet körbe fonja. Tóalmás, 2023.08.07. 11. OLDAL Ozsváth György: „A lemenő nap fénye” (akvarell)