Törökszentmiklós - Törökszentmiklós és Vidéke, 1990 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-08-01 / 1. szám

2. oldal I. évfolyam 1. szám­ ár ^TÖRÖKSZENTMIKLÓS és VIDÉKE Kedves otthonülő! Nem is tudom, miért szó­lítottam így - tegeződhetnénk is, hisz napról nap­ra találkozunk jártunkban-keltünkben, boltban és a lengyel piacon, ásóval, kapával (nagyharang­gal) felszerelkezve gyomor ontó hobbitelkünkre menet (jövet); számtalanszor az aszfalton, járdán, sztrádán, presszóban, kocsmában és kimérés­ben... Meg aztán nem is vagy Te annyira otthon­ülő. S akkor mégis miért e megszólítási Talán azért, mert Te vagy az, akit már többször hívtak - küldtek választani (szavazni). Okos, vagy magu­kat okosnak mondó emberek tucatjai mondták, hogy menjél (vagy ne menjél), s ugyancsak ők mondták, hogy kire, mire szavazz, ha jót akarsz magadnak (gyermekeidnek, unokáidnak, nagy­szüleidnek és déd­ ükunokáidnak stb.), s hogy mi­kor tekintheted magad okosnak. Te pedig mentél (vagy ültél csak otthon), de akár mentél akár nem, most már nem akarsz menni, mert az eddigi „me­nésnek” nem érzed a hasznát. Szóval, hívtak és küldtek. Te is küldenéd „őket” valahová, de belefáradtál, és azt mondod, hogy „elegem van a politikából”. Ám a politika alattomos. Te lekapcsolod a tévét, mert eleged van a parlament elvi vitáiból, lekapcsolod a rádiót, mert 268 óra alatt sem úgy alakulnak az árak, ahogy azt Te szeretnéd, kihúzod a vasalót, mert az néhány óvatlan pillanatban pártemblémákat éget az ingedbe (pontosan a zseb fölé), nem mersz szer­számot venni a kezedbe (főleg kalapácsot, a sarló­ról már nem is beszélve), szerelmeseddel sötét szo­bába bújsz, hogy ne kelljen csillagot választani (mert rémálmaidban csak az ötágú vöröset és a hatágú sárgát látod az égen). S Te inkább otthon ülsz­­ és eleged van a politikából. De a politika alattomos. Te nem politizálsz (nagyon helyesen), hangoztatod is (nagyon helye­sen), nem érdekelnek a pártok, hangoztatod is (na­gyon helyesen: mindig a másik félnek, mert „soh­­se lehessen tudni”), majd pedig bemész a boltba, fizetsz, megnézed a blokkot, és­­ politizálsz, meg­iszol egy sört a presszóban, kifizeted a számlát, és­­ politizálsz. Mondom, alattomos ez a politika, óvakodsz is a politikától, nehogy összekeverjenek a politiku­sokkal. Mondom, a politika nagyon alattomos, s Te még elbújni sem tudsz, mert a legelrejtettebb egér­lyukba is előbb-utóbb beállít valaki a lakbérért, a víz-, gáz- és villanyszámlával, szociológusokról, tömegkommunikáció-kutatókról és lapterjesztők­ről nem is beszélve, s Te akkor politizálsz a legva­dabbul, amikor eltökéled magadban, hogy nem politizálsz. Miért? Mert egyféle döntéssel csak egy­féle felelősség jár: vagy jól döntöttél, vagy rosszul. Ám ha otthon maradsz és nem döntesz, akkor az összes rossz döntést a Te nyakadba varrják. Szó­val minden hiba a Te hibád, pedig Te csak éltél azzal a jogoddal, hogy otthon maradsz. Majdnem biztos, hogy még a júliusi népszavazást is a fejed­re fogják olvasni. Szeptemberben, majd megint menned kell (kellene), de az sem baj, ha otthon maradsz, hisz így-bármilyen is lesz az új önkormányzat, és bár­mit is csinál - nyugodt szívvel, lelkiismeret-fur­­dalás nélkül kritizálhatod, sőt még azt is hozzá­­teheted, hogy Te előre megmondtad (s azért nem mentél el szavazni sem). Talán még tőled sem kérdezte meg senki, hogy hogyan is volt ez az elmúlt negyven év. Per­sze, te nyugodtan hivatkozhatsz a diktatúrára meg arra, hogy nem lehetett csinálni semmit. Jó­jó, de mit fogsz mondani tíz év múlva? Azt, hogy téged nem érdekelt a politikai Hogy ezért nincs sem tisztességes út, sem csatorna, se normális or­vosi ellátási Hogy ezért nincs munkád. Igaz, per­sze hazudhatsz is (magadnak is, másoknak is), csak ne nagyon csodálkozz, ha utódaid -s a fia­talok - nem fognak tisztelni, sőt, még csak végig sem hallgatnak. Nem, ne érts félre, én nem küldelek sehová. Nem mondom azt, hogy de feltétlenül olvasd el röplapjainkat, gyere el gyűléseinkre, s hogy min­denképpen ránk szavazz. Még azt sem kérem tő­led, hogy de mindenképpen menj el. Én, mint egy országos párt egy városi szer­vezetének egyik vezetője, csak azt tudom neked mondani, hogy a demokráciához az is hozzátarto­zik, hogy ha akarsz, akkor ne menj el szavazni, hogy otthon maradj. Emberi felelősségem csak ad­dig terjedhet, hogy megpróbáljalak meggyőzni igazunkról, de nem olvashatom el helyetted a röp­lapokat, nem járhatok el gyűlésekre, és nem dönt­­hetek helyetted. Igaz, el nem hangzott, ki nem mondott véleményedet sem vehetem figyelembe, s így - talán - nem is tudom érdekeidet képviselni kellőképpen, s persze, hogy minden törvényes esz­közzel védjem azt a jogodat, hogy ne gyere el sza­vazni, ha nem akarsz - hisz így demokratikus. Igaz, a felelősséget nem vehetem le rólad (még ha akarnám sem), hiszen Neked kell döntened. Soraimat mégis így zárom. A viszontlátás reményében (szeptemberben) Kakuk Imre így demokratikus Jj

Next