Váci Polgár, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
NAPTÁR MELLÉKLETTEL • ÁRA: 48- Ft VÁCI Ír POLGÁR |^6.évfolyam 1. szám _________________ POLÁÁRI LAP 2000. január Minden év fordulója a számvetés ideje. Kiváltképpen a mostani, amikor ilyen nemes ünnepre, államalapításunk és kereszténységünk felvételének 1000. évfordulója ünnepére készülünk. Méltósággal és hívság nélkül. Ahogyan napjainkhoz illik: múltunkat vállalva, de őszintén szembenézve önmagunkkal. Nekünk megadatott, hogy a történelmet tagoló évezredek egyikéből átléphessünk a másikba, de közben megállva visszapillanthatunk nemzetünk elmúlt ezer esztendejére. Jó alkalom ez, hogy elgondolkodjunk: mi az ami magyarrá tesz, ami nélkül nem lennénk önmagunk, s mi az a terhes hagyomány, amit okosabb hátrahagyni, de sohasem elfelejteni. Ezer évvel ezelőtt első királyunk Szent István megkoronázásával a magyar nép a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény Európa szerves része. A keresztény hit feltétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság a nyugati kultúra hordozójaként és védelmezőjeként visszaverje a létére törő támadásokat, hogy ne csak győzelmei, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktátumok idején is megőrizze erkölcsi tartását és túléljen öröknek hitt hódító birodalmakat. Az utat sajnos nem mindig mi választottuk magunknak. S ha múltunkat utólag megváltoztatni nem is áll módunkban, legalább merjük most kimondani mikor, hol, miért és kik térítettek le a helyes történelmi útról, s hogy ezért a nemzet egésze mekkora árat fizetett. Az ezer éves történelmi múlt nagy drámáinak eredménye: területi megosztottságunk, nem Kedves Váci Polgárok, Barátaim zeti szétszórtságunk. A világnak alig van helye ahol ne élne magyar, ezzel együtt nemzeti öntudatunk. Múltunk, hagyományaink, kultúránk, nyelvünk okán azonosak, vagy hasonlóak vagyunk bárhol élünk is. Trianon óta a magyar nemzetrészek folyamatos leépítésük idejét élik. A leépítés a tulajdont, az iskolaügyet, a kultúrát, az anyanyelv használatát és a hírközlést érintik elsősorban. Közel nyolcvan éves már ez a folyamat. Szlovákia, Románia és Magyarország politikai vezetőiben ugyan megérett már a történelmi megbékélés szándéka, ám a fogadó közeg meghökkentő: Szlovákiában, Romániába, Szerbiában izzik a magyarellenesség és ennek diplomatikus úton, kölcsönösségen és tolerancián alapuló megoldása csak egy nagyon hosszú folyamat végeredménye lehet. A térségek nagy esélye, minden józan gondolkodású ember óhaja ez. A mai magyar lét tehát sokféle állapot. Távolságok, földrajzi, lelki, ideológiai és politikai különbözőségek feszülnek közénk. Igen sajátos: magyar-magyar távolságok. Ha a jövő útját kívánjuk kijelölni, hát ezeket a távolságokat kell enyhítenünk. A harmadik évezred magyar útjának kihívása: történelmi sorsfordulóink tanulságaiból építeni jelent és jövőt. Erre most az új évezred küszöbén állva nem is kínálkozhat számunkra jobb lehetőség. Múltunk iránti tiszteletünk kötelező parancsként írja elő számunkra, hogy Magyarországot - a Szent István-i állam törvényes örökösének tekintve - a magyarság sorsát immár végleg Európa nyugati feléhez kötve, hazánkat a szabadság, a türelem, a jólét, a rend és a biztonság államává téve, újabb ezer évre szóló távlatot nyissunk a nemzet előtt. Sokan és sokféleképpen köszöntjük az új esztendőt, néhányan dúsgazdagon, sokan szerényen, vagy éppen szorongató szegénységben. De egy biztos! Valamennyien békességre vágyva. Békességre a bennünket környező tágabb és szűkebb világgal, de mindenek előtt önmagunkkal, mert csak ha a magunk belső békéjét megtaláljuk, akkor vagyunk képesek a világgal is megbékélni. „Az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét, magának lesz annál több belőle: ez a szeretet". Most itt a harmadik évezred küszöbén mindannyiunknak azt kívánom: béküljünk ki önmagunkkal, fogadjuk el, hogy magunk is, mint bárki más, esendő emberek vagyunk. Nem jobbak, de nem is rosszabbak, sem többek, sem kevesebbek. Ebben a nekünk maradt kis hazában magunkért, egymásért - egymás sebeiért, s azok gyógyultáért - egyetemlegesen felelősen. Imre Zsolt országgyűlési képviselő Fotó: Robotka János A VÁCI POLGÁR minden kedves olvasójának szeretettel kívánunk, eredményekben gazdag, boldog, békés millenniumi esztendőt Vác Városért Alapítvány