Vác - Váci Napló, 2001 (10. évfolyam, 53-104. szám)

2001-11-09 / 90. szám

Váci Napló Az ember földi létéhez hozzátartozik halála után az eltemetése folytatás az 1. oldalról Ezen a napon a váci rab­temetőben 1945-1959 kö­zött eltemetett politikai fog­lyokra emlékeztek, akik jel­telen sírokban nyugszanak. Az emlékezés alkalmával Kárász Csaba műegyetemi hallgató Tollas Tibor: Bebá­­dogoztak minden ablakot című versét mondta el, me­lyet a szerző 1953-ban írt a váci börtönben. A narrátor szerepét dr. Bőzsöny Ferenc látta el, közreműködött a Note Piccolo Énekegyüttes. Dr Dávid Ibolya igaz­ságügyi miniszter beszédé­ben kiemelte: aki temetni sem tud tisztességesen az méltatlan az utókor emléke­zetére is. A holtak iránti végtisztesség kényszerítően és könyörtelenül parancso­ló kötelezettséget ró minden emberre, ez emberi mivoltunknak az egyik leg­elemibb kötelessége -mondta a miniszter asszony. - Itt és most különös a kegyeletnek a súlya - mond­ta dr. Dávid Ibolya. - Min­denszentek napján, halottak napja előtt, gyertya gyújtása­kor olyan temetőben állunk, amelynek kialakítása több­szörösen rótt ránk kegyeleti érzéseket. A politikai meg­torlás során kivégzettek, a végtisztesség lehetőségétől megfosztottak, a jeltelen sí­rokban való elföldelés olyan halmozása az elítélendő emberi viselkedésnek, melyre nehéz szót találni. 1999-ben, amikor a váci rabtemető kegyeleti részle­gének feltárásához az enge­délyt megadtam még nem lehetett tudni, hol, mikor, kit rejt a gazzal benőtt föld. Egyet azonban tudtunk és éreztünk: az ember földi lé­téhez hozzátartozik halála után az eltemetése, a teme­tői csend, a jel, a sírhalom. A sír, amelynél a hozzátar­tozóik leróhatják kegyeletü­ket. A jel, amely a meghalt­­nak a neve. Az utókorra há­rítani a holtak azonosítását, holott a halál pillanatában mindenki jól tudta kiről van szó - bűn. Erre aki képes, kétszer gyilkol. Egyszer az élő embert, egyszer az áldo­zat, az elhalt emlékét. Ilyen­re csak az az ember, az a rend­szer képes, amely velejétől romlott. A kommunista rend­szer ilyen volt. S a rendszer kiszolgálói ilyen emberek voltak. Nekünk most itt az a fel­adat adódott, hogy valamit helyrehozzunk mindabból, amit ezen a helyen szégyen­letes módon véghezvittek. Vác városát köszönet illeti, hogy a város történelmi múltjához méltó módon, lelkiismerettel és illő gon­dossággal felkarolta a terü­letén lévő büntetésvég­rehajtási börtönben a kom­munizmus legsötétebb kor­szakának bizonytalan körül­ményei között elhalt és a rabtemetőben jeltelenül el­földelt személyeknek a tisz­tes eltemettetését - hallhat­tuk dr. Dávid Ibolyától. A váci rabtemetőben 109 személy földi maradvá­nyainak kihantolása történt meg, harminc kérésből ed­dig három esetben sikerült igazolni az elhalt személyi azonosságát. Közöttük volt Hóman Bálint Vác vá­rosának díszpolgára, aki­nek méltó eltemettetése október 13-án Tasson, a családi sírkertben meg­történt. A megemlékezés után a rabtemetőt megszentelte Keszthelyi Ferenc váci me­gyéspüspök, áldást mondtak, s emlékeztek a jeltelen sírok­ban eltemetett halottakra Csuka Tamás református tá­bori püspök, Fónagy Miklós református esperes, Detre János evangélikus lelkész és Meláth Attila, a babtista gyü­lekezet lelkésze. Halász Erzsébet Nyílt válasz a FIDESZ MPP helyi elnökségéhez Tisztelt Elnökség! A Váci Napló november 2-i számában nyílt levélben fordultak elnökségünkhöz. Felszólítottak, hogy határolódjunk el a Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium diáknapi rendezvénye­itől, mert azon - több meghívott között - Doszpot Péter, az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje is részt vett. Politikai szándékot feltéte­lezve megvádolták dr. Molnár Lajos igazgató urat és az iskola diák­önkormányzatát, hogy a diáknapot politikai kampányrendezvény­re használták. Úgy látjuk, hogy a kormányvesztés lázában elfelejtettek, vagy nem akarnak hitelesen tájékozódni, inkább álbotrányokkal pró­bálják elterelni a figyelmet a valós botrányokról. Az iskolai rendez­vényt a diákönkormányzat szervezte, s ők döntötték el, hogy mi­lyen neves szereplőket, híres embereket hívnak meg. A rendezvé­nyen nem vettünk részt, reméljük Önök sem, mert nem politikai rendezvény volt. Úgy tudjuk, hogy diákigazgatót választottak és vetélkedőt szerveztek. Az valóban sajnálatos lehet Önök számára, hogy a hírességek között valószínűleg nem voltak FIDESZ közeli emberek. Itt a valós teljesítmény dominált. Doszpot Péter így került meghívásra, s nem mint az MSZP képviselőjelöltje. Azt elképesztőnek tartjuk, hogy meg akarják szabni a fiataloknak, hogy kit szeressenek, s mint a demokráciát most tanulókat, ízlésükben a hatalom igénye szerint torzítsák! Javasoljuk, hogy nyilvánosan kövessék meg az iskola diákönkormányzatát, az igazságtalanul megvádolt igazgatót és a munkaterületén csúcsteljesítményt nyújtó Doszpot Pétert! Követel­jük, hogy hagyják abba a város legeredményesebb iskolájának to­vábbi tönkretételét! MSZP Váci Elnöksége Öngyilkos lett a kisváci házrobbantó folytatás az 1. oldalról A robbanás következtében a környező házak abla­kai betörtek, a közvetlen szomszédoknál pedig a falak is megrepedtek. A felrobbant házban egy középkorú férfi, a ház tulajdonosának volt férje tartózkodott, aki súlyos, de nem élet­­veszélyes koponyasé­rülést szen­vedett. A tűzol­tók elsődle­ges szakvéle­ménye sze­rint - mint azt Vinkó Kornél hadnagytól a Váci Tűzoltóság szolgálatpa­rancsnokától megtudtuk - nem baleset történt, ugyanis amikor a romokat elkezdték takarítani láthatóvá vált, hogy a konvektoroknál a gázcsapokat kiszerelték. A gázt ké­sőbb a helyszínre érkező szakemberek elzárták. A men­tésnél kutyás felderítést is végeztek, ám kiderült, hogy a robbanás időpontjában a sérült férfin kívül más nem tar­tózkodott a házban, ezért valószínű, hogy a történtekért ő a felelős. Ám a férfi felelősségre vonására időközben már nem kerülhetett sor, mivel lapunk információi szerint a váci kórház hatodik emeletéről kiugrott és életét vesz­tette. A tragédia után hajléktalanná vált volt feleségnek és családjának segítségére sietett a terület képviselője, Csereklye Károly, akinek közreműködésével az önkor­mányzat a család lakásgondját megoldotta. SE összeomlott ház 3 széljegyzet. Mobilizálódunk Ez az igaz­ság. Hi­­s­z­e­n már lé­­t­e­z­n­i sem tudunk a mobil­telefonunk nélkül. Ma már korra, nem­re való tekintet nél­kül járnak-kelnek az emberek, sok eset­ben gyerekek a kis kézi készülékekkel az utcán, és cseverész­­nek. Hát igen, egy mo­bilizált világban csak korszerű, hasz­nos termékek ma­radnak talpon a pi­acon. A telefon teret hódított, mondhatjuk joggal. Hogy nélkü­lük tudnánk-e élni? Jó kérdés! Próbáljuk meg. Most üljön le. Kapcsolja ki a tele­fonját és tegye el jó messzire, vele együtt húzza ki a vezetéke­set is, sőt a televízi­ót, a rádiót is és dől­jön hátra a karos­székében, szépen nyugodtan. Most la­zíthat! De alig fog eltelni néhány óra és önön is megjelennek az elvonási tünetek. Nézegetni fogja a te­lefonját, dudorászni kezd, vagy éppen egy könyvet kezd el ol­vasni, de a gondola­tai mindig egy képre térnek vissza­ a tele­fonra. Mi van ha éppen szerelmem vagy fő­nököm keres, vagy éppen egy fontos ügyfél - gondolja magában. Majd a kis telefonért nyúl és is­mét bekapcsolj­a. Vesztett. Ön már mobilfüggők von­hatja le a konzek­venciát egy mobili­zált világban. Furucz Anita

Next