Vác - Váci Napló, 2006 (15. évfolyam, 53-104. szám)

2006-07-07 / 54. szám

2 Szúr a darázs, csíp a pók, avagy nyári veszélyek erdőn, kertben Táborozó, kiránduló isko­lásokra, de felnőttekre is leselkedik a veszély: va­lamilyen rovarcsípés mi­att elsősegélyre van szük­ségük, rosszabb esetben elkerülhetetlen az orvosi beavatkozás is - áll az ÁNTSZ Pest Megyei In­tézetének közleményé­ben. Darazsak, méhek, pókok, és még számos más rovar vagy ízeltlábú leselkedik a szó szoros ér­telmében az óvatlan turis­tákra, de a kertészkedők­­re is. Csípésük nemcsak fájdalmas lehet, hanem az arra érzékenyek esetében életveszélyes is. Mit kell tudni a nyári rovarcsípé­sekről? - erre válaszol a Semmelweis Egyetem Bőr- és Nemikórtani Kli­nikájának professzora, dr. Kárpáti Sarolta, az ÁNTSZ Pest megyei szakfelügyelő főorvosa. Ezekben a nyári hetek­ben, hónapokban, amikor számos gyerekcsoport tú­rázik, vagy táborozik, el­sősorban őket fenyegeti a veszély. A csípés náluk mindig sokkal erőtelje­sebb reakciót vált ki, jó­val több a hólyagos, cso­mós, bevérzéses eset. A tünetek a csalánkiütéstől a fulladásig, a viszketéstől a sokkos állapottal járó rosszullétig terjedhetnek, ez egyéni érzékenységtől változik. Aki már koráb­bi tapasztalatból tudja, hogy nála bármilyen csí­pés a megszokottnál erő­teljesebb reakciót, allergi­ás tüneteket vált ki, annak utazás előtt érdemes házi­orvosával felíratni az al­lergia elleni gyógyszere­ket. Iskolás csoportok ese­tében a szülőknek tájé­koztatniuk kell a kísérő pedagógust, ha gyerekük allergiás, át kell neki adni a szükséges gyógyszert. A kísérőnek pedig ismernie illik, hogy milyen tüne­tekkel jár a rovarcsípés veszélyesebb változata. A csípést követő 5-15 per­cen belül jól látható, hogy csak duzzanatról, avagy súlyosabb esetről van-e szó. Ha a gyerek gyakran tüsszent - ami első jele le­het az allergiának - gon­dosan figyeljünk. Ha to­rokszorító érzésről számol be, fullad, arc-, szem­vagy ajakduzzanat lép fel, nyomban mentőt kell hív­ni, addig is a már beadott allergia-ellenes szer adag­ját meg kell ismételni. Ha mód van rá, a csípést oko­zó rovart el kell tenni, megkönnyítendő az azo­nosítást és a kezelést. Vannak olyan esetek, és ez erdőben, kertben egyaránt előfordulhat, hogy a csípés nyomán egy vörös csík indul el fölfelé a lábon. Ez baktériumos fertőzésre utal, ilyenkor antibiotikumos kezelésre van szükség, ami az orvos dolga. Megelőzésre fer­tőtlenítő kenőccsel, vagy ecsetelővel kell éjjelre a kikapart csípésnyomokat bekenni. Ha “csupán” hó­lyagos tünetekkel jár a csípés, elegendő a boroga­tás vagy a szabadon kap­ható gélek használata. Le­het kapni viszketéscsilla­pító, külsőleg alkalmaz­ható készítményeket, ille­tőleg olyan rovarriasztó, rovarűző spray-ket is, amik nem hiányozhatnak sem a kertészkedők ház­tartásából, sem a túrázók elsősegély-dobozából. Elkészült a Vác Déli Kereskedelmi Központ előzetes környezeti hatástanulmánya A tervezési terület a Derecske város­részben, a csatamezői lakóterületek­től délre, a déli iparterület belterületi területrészeihez csatlakozóan helyez­kedik el. A terület Vác hatályos Építési Szabályzata szerint gazdasági-keres­kedelmi övezet, amiben bevásárló­­központ jellegű, többfunkciós keres­kedelmi-szolgáltató létesítményeket és munkahelyi gazdasági telephelye­ket kívánnak kialakítani a terület tu­lajdonosai. A tervezési terület nagysága kö­rülbelül 24 hektár. Az előzetes kör­nyezeti hatástanulmány megtekint­hető és véleményezhető a Polgár­­mesteri Hivatal Környezet- és Ter­mészetvédelmi Irodájában legké­sőbb július 24-ig. Kirándulás Bécsbe. A Tourinform váci irodája autóbuszos ki­rándulást szervez július 11-én Bécs-Schönbrunnba. Részvételi díj 5.000 Ft/fő + 11.50 euró belépő a kastélyba. Bővebb felvilágosítást a Tourinform irodában - Vác, Március 15. tér 17., vagy a 27/316-160 tele­fonon - kapható. Váci Napló Más­kép Kovács T. István e vallom őszintén, hogy én nem szeretek orvos­hoz járni. Csak akkor megyek a rendelőbe, ha már nagyon muszáj. Ha netán beteg vagyok,vagy esetleg kifogynak a folyamatosan használt gyógy­szereim és új receptet kell felíratnom az orvossal. A legtöbb ismerősöm, szomszédom, rokonom is így van ezzel, mert valamennyien normális, mindennapi em­berek. Még a háziorvosi rendelőt sem látogatják, csak úgy jókedvük szerint, esetleg ulti-parti remé­nyében a doktor úrral. Annak meg különösen nem örülnek, ha a szakrendelőbe küldik őket, vagy még rosszabb esetben a kórházi ágyon kell eltölteni több napot, vagy hetet. Szeretik, vagy nem szeretik, azon­ban ezek az alkalmak az élet velejárói. Tény, hogy az ilyen orvos-beteg találkozók semmiképpen sem tartoznak a kedvelt társasági események körébe. Ezért lep meg, hogy némely szobapolitikusok mégis azt gondolják: az emberek csupa passzióból kere­sik fel időnként a doktor bácsikat, mert vele, vagy éppen a csinos asszisztenseikkel akarnak bájcseveg­ni, netán az elsőbbségért veszekedni egy jót, a vá­róban. Az­ urak úgy gondolják, hogy az efféle találko­zásokat korlátozni kellene, aminek az alkalmas sza­bályozó eszköze a vizitdíj lenne. Ámuldozva olvas­tam a Népszabadság június 24-i számának egyik információját,amelynek kiemelt szövege szerint: “Kétségtelen, hogy a vizitdíj bevezetése megszigo­rító intézkedésnek tűnhet, holott ez inkább a reform egyik alaplépése, hiszen indokolatlan orvos-beteg találkozások kívánt csökkenésére irányul... ” Örülnék, ha valaki megmagyarázná nekem, hogy mikor indokolatlan az orvos és beteg találkozása, ha az utóbbit szó szerint értjük, vagyis a páciens­nek valami baja van, amitől szabadulni óhajt. Nagy Jenő és Kis Péter állampolgároknak ugyanis egész életükben azt sulykolták a tudatába, hogy a legkisebb tünet gyanújával se forduljanak javasasszonyhoz, ne folyamodjanak a szomszéd már bevált módszeréhez, ne találgassák, hogy mi bajuk lehet, hanem kérdezzék meg orvosukat. Sőt, gyógy­szerészüket is. Nekem is mindig azt tanácsolják a rendelőben: bármi panaszom van, csak jelentkez­zek nyugodtan. Fura egy világ lenne, ha mondjuk az ember be­­lázasodik, de nem tudja mitől és az orvos azt mon­daná: mi a fenének zaklat maga engem ezzel a könnyű kis meghűléssel, mikor annyi dolgom van!? Igyon inkább sok-sok citromos teát napközben. Menjen haza, bújjon bele a jó puha ágyikóba, de most viszont nyissa ki a pénztárcáját és fizesse meg a vizitdíjat. V­­an egy ismerősöm, aki furmányos észjárású, ravasz ember módjára kigondolt már az­ éle­tében egy-két különös ötletet. Azt mondta nemrég a kezében tartott fröccsös pohár fölött, hogy ő bizony jó dolognak tartaná ezt a vizitdíjat. Sőt, a maga ré­széről be is vezeti odahaza. Úgyis annyit mászkál hozzájuk a felesége nagynénje, az a kibírhatatlan Etelka néni, meg az anyós. Hát ő majd felhasználja ezt az ötletet. Busás vizitdíjat fizettet velük minden alkalommal. Akkor majd meggondolják, hogy hány­szor csengessenek be hozzájuk egy-egy kerek esz­tendőben. Vizit

Next